Rész, Fejezet
1 1, 1 | vízben, légben, szárazon úr; most sehol sem: azért csak
2 2, 1 | Az lett egyszerre nagy úr! Király! Mihelyt megtudta,
3 2, 1 | armálisaink.~A kőfejszés úr már királya lett saját fajának.
4 2, 3 | közvetítő szellem, akire az úr rábízta, hogy hajtsa végre
5 2, 3 | Maga szolgálja magát. Nagy úr! Nem szorul senkire. Háztartásához
6 2, 4 | s akkor megítéltetnek az Úr által. Kainán fiai voltak
7 2, 4 | becsülöd, mint engem, aki úr vagyok?~A leány vállat vont,
8 2, 4 | ütés.~Hallgatsz?!~Ki itt az úr? Te-e vagy én?~Végezd a
9 2, 4 | hipertrófiának hívják, de úr nem vagy itt! Mert az úr
10 2, 4 | úr nem vagy itt! Mert az úr az akarat!~És midőn szívét
11 2, 5 | parancs osztogató nagy úr?”~Iván pedig gyanakodó volt,
12 2, 6 | jelenti, hogy két idegen úr érkezett ide, akik a tárnát
13 2, 6 | odáig, ahol a két idegen úr várt rájok.~– Ah! Félix,
14 2, 6 | fejtartásával kivált messziről az „úr!”. Mikor megszólalt, meglepte
15 2, 6 | Hanem útitársam, Rauné úr, hajlandó volna veled megegyezni;
16 2, 6 | mértnek találandja. Rauné úr régi ismerősöm; a creuzot-i
17 2, 6 | alaposan képzett férfi.~Rauné úr kevés szavú ember volt,
18 2, 6 | mivel hogy a két másik úr olyan nyelven társalgott,
19 2, 6 | érettségi vizsgát. Rauné úr Iván fölött, s Iván Rauné
20 2, 6 | Iván fölött, s Iván Rauné úr fölött. Mind a kettő meggyőződött
21 2, 6 | újat nem mondhat.~Rauné úr tudományos képességéről
22 2, 6 | bekísérte őt lakába, míg Rauné úr felment a vendéglőbe.~Iván
23 2, 6 | ki jelenleg leggazdagabb úr az országban.~– Milyen gazdag
24 2, 6 | országban.~– Milyen gazdag úr valaki, azt mi jobban tudjuk.~–
25 2, 6 | tudjuk.~– De legbüszkébb úr, annyi bizonyos, aki előtt
26 2, 6 | Az olasz király koronás úr, mégis túladott Savoyán,
27 2, 6 | én itthon maradok.~Rauné úr megérkezése megszakítá a
28 2, 7 | Doktor úr!~Másnap vasárnap volt. Iván
29 2, 7 | kiáltsd rám e szót: „doktor úr!”~Azzal az útmagaslatról
30 2, 7 | udvarára az elegáns nagyvárosi úr.~Szaffrán Peti bizony fel
31 2, 7 | kidülledt izmait.~„Doktor úr!” – hangzék e pillanatban
32 2, 7 | majd utánunk talál Kaulman úr.~Azzal továbbmentek. Összevissza
33 2, 7 | meglátnivalót, hanem bizony Kaulman úr csak egy jó óra múlva találkozott
34 2, 7 | szegény leány kezében. Ez az úr nem tréfál! Ez rettenetes
35 2, 7 | tréfál! Ez rettenetes nagy úr! Ez igen jótékony úr! Csak
36 2, 7 | nagy úr! Ez igen jótékony úr! Csak akkor jutott eszébe,
37 2, 8 | tőlem senki. Mahók plébános úr igen derék, tisztességes
38 2, 8 | gyanúsításon felül áll. Plébános úr nem ír a veszekedő hírlapokba
39 2, 8 | mindenki, hogy a tisztelendő úr ez, egész történet folyamán
40 2, 8 | arcszínén.~A tisztelendő úr pontos, hanem a grófnő nem
41 2, 8 | áthallatszik a hang.~Plébános úr kezének kenetteljes mozdulatával
42 2, 8 | öltönye elölfűző.~Plébános úr az egyedüllét meglesetlen
43 2, 8 | köszönetét, melyre plébános úr éppen oly szótlanul válaszol
44 2, 8 | spanyol burnótot.~A plébános úr szokta ellátni a kisasszony
45 2, 8 | paradoxnak tartani Mahók plébános úr azon mondását, mellyel egy
46 2, 8 | tréfákat űzni?~A tisztelendő úr is úgy találta, hogy biz
47 2, 8 | karszékbe; a tisztelendő úr pedig úgy megzavarodott,
48 2, 9 | lakói~Mahók tisztelendő úr e dohányfüstjárta szalüp
49 2, 9 | felőle győződve, tisztelendő úr, ugyebár, hogy amit elmondtam,
50 2, 9 | kipróbáltatást gondol, tisztelendő úr?~– Az egyházi megtisztítás
51 2, 9 | feljönnie. Inkább a plébános úr is megígérte, hogy odalenn
52 2, 9 | eljött Mahók tisztelendő úr a kastélyba a sekrestyés
53 2, 9 | rezes pofával.~A plébános úr a vacsorát is odafenn költé
54 2, 9 | evett semmit. A plébános úr is étvágyhiányról panaszkodott.
55 2, 9 | előtt soha.~A tisztelendő úr tehát egyedül várta a történendőket
56 2, 9 | valamennyire a tisztelendő úr; hanem azért az ilyen éjfél
57 2, 9 | tátva, hogy tisztelendő úr megirigylé tőle.~De nemsoká
58 2, 9 | kásafúvásnak”, hogy tisztelendő úr kénytelen volt őt időközönkint
59 2, 9 | kellene tennünk? – szólt Mahók úr.~– Mit tennünk? Leszállni
60 2, 9 | minden légióit.~A tisztelendő úr restellte, hogy a sekrestyésének
61 2, 9 | Üljön fel a tisztelendő úr az én hátamra, vegye kezébe
62 2, 9 | kend! – inté őt a lelkész úr, mikor már rajta ült, mint
63 2, 9 | előtornácba érve, úgy érzé Mahók úr, hogy ott még hidegebb van,
64 2, 9 | kérdéses kulcs az a tisztelendő úr reverendája zsebében? Mahók
65 2, 9 | reverendája zsebében? Mahók úr odanyúlt, s valóban úgy
66 2, 9 | a lépcsőkön.~Tisztelendő úr minden lépcsőfoknál jobban
67 2, 9 | jegyzé meg a tisztelendő úr.~Légvonat? Jó lett volna,
68 2, 9 | felesége három nap.~Mahók úr nagy szorongások közt ment
69 2, 9 | ön nézete, atyám?~Mahók úr meg volt akadva. A biblia
70 2, 9 | sírt.~– Nem vétek ez?~Mahók úr fellélegzett. Megtalálta
71 2, 9 | fülkék az albumban!~Mahók úr a penitencia nemét is igen
72 2, 9 | gondolá magában Mahók úr. – Az ősök haláluk után
73 2, 10| Az ördögűző~Mahók úr unszolására rászánta magát
74 2, 10| tarták fenn Sámuel apát úr nevét, kinek, midőn arcképe
75 2, 10| iránta tisztelendő Mahók úr. Ő mint afféle szegény falusi
76 2, 10| csekélységek, hogy Mahók úr szégyell velük dicsekedni
77 2, 10| kikötni, az a valami!~Mahók úr tehát végtelen sokat tartott
78 2, 10| a meghívott vendég Mahók úr parókiájára. A plébános
79 2, 10| élménye is vegyült.~Sámuel úr szuverén nevetéssel fogadta
80 2, 10| meghunyászkodással a plébános.~Az apát úr leíratta magának körülményesen
81 2, 10| ide az apát urat!~Az apát úr az ebéd alatt, mely lukulluszi
82 2, 10| soha.~Ebéd végeztével Mahók úr künn maradt az étteremben
83 2, 10| kisasszony beszél.~Az apát úr pedig a grófnővel annak
84 2, 10| legmélyebb titkaimba?~Az apát úr átértette a kérdést minden
85 2, 10| szükséges volna, hogy az apát úr egész éjjel a grófnő szobáiban
86 2, 10| vele egyedül.~Az, apát úr ezt a gondolatot olvasta
87 2, 10| talált volna lenni az apát úr részéről, ha felajánlja,
88 2, 10| őt megközelíteni.~Az apát úr tudta azt jól.~– Grófnő,
89 2, 10| aperiantur portae fidelium!” Az Úr nevében nyíljanak meg a
90 2, 10| elhagyta a várlakot. Az apát úr benn ült, s még kezével
91 2, 10| Ez az eset, ha az apát úr az összes várbeli cselédséggel
92 2, 10| enged közel férni az apát úr magas jelleme; de az idő
93 2, 10| jelenlétében, aminő Mahók plébános úr. Vagy annak is egyet kellene
94 2, 10| amiben erőt keresett; az apát úr arcképét. Odahelyezé maga
95 2, 10| Ott állt előtte az apát úr. Semmi papi ornátus nem
96 2, 10| mindkét kezével az apát úr karját. – Nem hallja ön
97 2, 10| tanúskodott valami az apát úr előtt afelől, amit úgyis
98 2, 10| fölemelt feje körül.~Az apát úr a kápolna zárába taszítá
99 2, 10| Az ott a pokol!”~Az apát úr bátran, büszkén, haraggal
100 2, 10| A grófnő látta az apát úr szemében villámlani az apostoli
101 2, 10| gúnyszóval: „Stramen!”, az apát úr olyat húzott neki kettőt
102 2, 10| kilökte a küszöbön az apát úr, becsapta utánuk a sírboltajtót.
103 2, 10| magyaráz meg, hogyan tette az Úr a halandó embert uralkodóvá
104 2, 10| gondoskodtam – szólt az apát úr egy revolvert vonva ki oldalzsebéből. –
105 2, 10| Ez volt az, amitől Mahók úr megrettent.” Mellette hevert
106 2, 10| Grófnő! – szólt az apát úr szigorral. – Önnek nagy
107 2, 10| akart neki adni.~Az apát úr is felkelt helyéről, s amint
108 2, 10| kezével megragadá az apát úr kezét, s csókjaival halmozá
109 2, 10| tekinte rá.~– Hogyan?~Az apát úr közönyös ajkpittyesztéssel
110 2, 11| szóljon nagyot.~Az apát úr tehát vette a revolverét,
111 2, 11| grófnő szomszédja.~Az apát úr leereszté fegyverét, s szelídebb
112 2, 11| a grófnő helyett az apát úr –, ezért a grófnő önnek
113 2, 11| ibrikeket a grófnő és az apát úr részére.~Amíg a grófnő valami
114 2, 11| visszautasítja, addig az apát úr le is telepedett amellé,
115 2, 11| látta a grófnő, hogy az apát úr fejét nem fordítják hátrafelé
116 2, 11| akarjuk előidézni.~Az apát úr be akará bizonyítani, hogy
117 2, 11| maradt melltűt.~Az apát úr nem hagyhatta megjegyzés
118 2, 12| a tudomány, amivel Félix úr foglalkozik, nem jár irkafirkával;
119 2, 12| átelleni vánkosán Sámuel apát úr vidám homloka dereng. A
120 2, 12| vidám homloka dereng. A két úr bizalmas beszélgetést folytat,
121 2, 12| füstjével egyesül, mit az apát úr türkizzel kirakott csibukból,
122 2, 12| kirakott csibukból, Félix úr pedig tollszárvékony cigarette-ből
123 2, 12| megcsókolá gyöngéden az apát úr homlokát.~– Köszönöm.~Biz
124 2, 12| szemhunyorítással nyomta oda az apát úr markába az utalványt, gyöngéden
125 2, 13| kacagni.~– De főtisztelendő úr, ilyen genre-nek én még
126 2, 13| ezt megtudja. – Az apát úr szárnyakat kapott a sietséghez,
127 2, 13| legbuzdítóbb. Azután az apát úr átvitte Ivánt a másik terembe,
128 2, 14| földnek. Itt a föld maga az úr!~Kegyetlen, istentagadó
129 2, 15| Legelső természetesen az apát úr, ez neki stúdiuma. Azután
130 2, 15| mindent! – sóhajta fel az apát úr.~– No, de elválás előtt
131 2, 15| külvilágról semmit.~Délben az apát úr referált István grófnak
132 2, 15| be lévén vezetve az apát úr által; hanem a kaszinónak
133 2, 17| bemutatni. – No ez derék öreg úr, annak ön már unokája lehetne. –
134 2, 17| azt napszámban Berend Iván úr tárnájában. Én elbámulva
135 2, 17| hangján, mikor az a nagy úr el akarta a nénjétől venni
136 2, 19| szólt István gróf.~Két ifjú úr összesúgott a háta mögött:~–
137 2, 19| Vesszek el, ha nem az apát úr fecsegte el neki! – mondá
138 2, 19| szedte össze erejét.~– Berend úr! Nyújtsa ön nekem kezét!
139 2, 20| megengedek. Hogy Kaulman úr e rendelkezéshez beleegyezését
140 2, 20| önnel. Sajnálja ön Kaulman úr barátságát elveszteni?~–
141 2, 22| parasztnótákat. Klempler úr, a zongoramester, vigasztalhatlan
142 2, 22| harminc. Ha holnap akar az úr venni, harmincöt lesz. Az
143 2, 22| felpénzzel. Hát mit akar az úr?~Csanta uram nem sejtette,
144 2, 22| kevesebbel is.~– Óh, ne mondja az úr! – ellenkezék az alkuvó
145 2, 22| Mi az ördögöt csinált az úr? Hát van az úrnak helyes
146 2, 23| itten! Egy új város.~Rauné úr nem írt Ivánnak ez építkezésekről
147 2, 23| egyebet is elhallgatott Rauné úr a távollevő előtt.~Azt,
148 2, 23| fizet.~De bizony maga Rauné úr is felmondott, s kinyilatkoztatá,
149 2, 23| legelőbb leszáll egy finom öreg úr ezüstfehér hajjal, simára
150 2, 23| tárnát, a szénizzasztót Rauné úr, az igazgató, mutogatá meg
151 2, 23| ünnepélyre hívott és hívatlan: úr, paraszt, pap és cigány.~
152 2, 23| leereszkedéssel Kaulman úr, teletöltve habzó pezsgővel
153 2, 23| találgatta magában, hogy e két úr közül, akiknek egyike jobb,
154 2, 23| mégis hiba volt, hogy az úr akkor azt kiáltotta, hogy: „
155 2, 24| meglátogatta Ivánt Rauné úr. Elmondta röviden látogatásának
156 2, 24| indult a küldöttség az apát úr vezérlete mellett.~Harmadnap
157 2, 24| tudtára adá, hogy Berend úr fel van adva. Az összalkotmány
158 2, 24| fogadták őket, nevökben az apát úr tartott ékes beszédet, beleszővén
159 2, 24| józan felismerését az apát úr, mikor az irányadó excellencia
160 2, 24| kegyteljesen szorítá meg az apát úr kezét, s biztosítá róla,
161 2, 24| szorított az excellenciás úr, s azon reményét fejezte
162 2, 24| felelt semmit a miniszter úr, hogy a Bondavölgyi vasútengedéllyel
163 2, 24| asztalfőn, mindjárt az apát úr jobbján foglalhatott helyet;
164 2, 24| amennyi kell. Fizeti az apát úr.~Mégsem volt vége. Meg kellett
165 2, 25| egy finom fekete frakkos úr, fehér nyakkendővel, aki
166 2, 25| nyakkendővel, aki ha nem nagyságos úr, hát akkor legalábbis komornyik,
167 2, 25| bókkal közeledik felé az apát úr, hogy hajtja meg magát előtte,
168 2, 25| bőrről van szó.~Az apát úr, mint ki nagyon meg volt
169 2, 25| önhöz ez az excellenciás úr?~– Nos? Talán asszonygyűlölő
170 2, 25| azt elárulni. Ilyen magas úr minden ürügy nélkül egy
171 2, 25| parancsolta.~– Úgy? Kaulman úr? És mi végett?~– Ezen okmány
172 2, 25| semmit sem tud.~– Kaulman úr adta önnek ezt a tanácsot?~–
173 2, 25| adta.~– Jól van. Kaulman úr egy rafinírozott imposztor.
174 2, 25| ön, amit mondott. Kaulman úr csalatkozni fog, ha azt
175 2, 25| itt van az excellenciás úr!~No most, Péter, Isten hozzád!
176 2, 26| beszélt az excellenciás úr a szép asszonnyal ez óhajtott
177 2, 26| Holnap odamegy önhöz Kaulman úr, s minden részvényét átvenni
178 2, 28| ebben a palotában ön az úr, az engem önnek rabjává
179 2, 28| hotelben a hölgyet Félix úr, s mondá neki:~– Kész a
180 2, 29| osztályon fekszik.~Sem a nagy úr, sem a köznép nem található
181 2, 29| Délután hazaérkezett Rauné úr is.~A legjobb mulatság közepett
182 2, 29| találkozott egy munkással Rauné úr, aki, mikor legjobban átkozódott,
183 2, 29| Iván szemei voltak.~Rauné úr elhallgatott rögtön, s elkotródott
184 2, 30| tetőpontján ragyogott.~Félix úr és kebelbarátja, az apát,
185 2, 30| házához voltak címezve az apát úr levelei is, miket bécsi
186 2, 31| kegyeletes filléreket.~Kaulman úr soha kedvezőbb időszakot
187 2, 32| konvulziója.~ ~Sámuel apát úr felkeresé Evelinát.~Óh,
188 2, 32| a színésznőket.~Az apát úr régi jó barát mind a két
189 2, 32| szalonjában akar rendezni. Az apát úr nagy érdekeltséget mutatott
190 2, 32| csakugyan okos ember, apát úr! Erre én a magam eszétől
191 2, 32| hevesen.~– Nem!~Az apát úr kacagott rajta.~– Ah, be
192 2, 32| színpadi fizetésem és Kaulman úr…~Egy gúnymosoly a pap ajkain
193 2, 32| megtenni? – szólt az apát úr szent haragra gerjedve. –
194 2, 33| egy ilyen előkelő rangbeli úr még arra is képes, hogy
195 2, 33| való, hogy Kaulman Félix úr felvilágosítja madame-ot
196 2, 33| Sietni kell. Azért hát Félix úr csak elengedé magának az
197 2, 34| Dirmák Éva~Kaulman úr tehát a legjobban elrendezte
198 2, 34| számomra egyet félre? – Félix úr csupa szeretet volt és nyájasság.~–
199 2, 34| semmi. Lemondtam róla.~Félix úr arca hosszúra nyúlt egyszerre.~–
200 2, 35| szobát, melyben az ifjú úr lakik.~Evelina halkan nyitott
201 2, 35| ütenyből kiessék. Kaulman úr hadd üljön a milliói között.
202 2, 36| a karszékből. – Kaulman úr hitelezői bírói foglalást
203 2, 36| ingóságai ellen. Kaulman úr elég figyelmetlen vagy szórakozott
204 2, 36| van tudva, hogy Kaulman úr szállíttatott ide mindent.
205 2, 36| hozatott mindent. Kaulman úr pedig, fájdalom, nem fog
206 2, 36| akar ön szentelni Kaulman úr emlékének, asszonyom, úgy
207 2, 37| Kaulman-cég főnöke, Félix úr megszökött, hátrahagyva
208 2, 38| vására, vegyenek attól.~Rauné úr tehát rászánta magát, hogy
209 2, 38| röviden ütött ki. Rauné úr mindössze nem volt két percig
210 2, 38| annyi bizonyos, hogy Rauné úr sem pert nem idított Iván
211 2, 38| csak azt vitte ki Rauné úr, hogy a vasútigazgatóság
212 2, 38| miknek tulajdonosa nagyobb úr volt akárhány uralkodó hercegnél,
213 2, 39| massaecurator, a szenátor úr már akkor ott preferánszozott
214 2, 39| házukat át ne adja. A jó úr kénytelen volt kifizetni
215 2, 39| házában első éjjel.~A szenátor úr tehát nagyon megvigasztalá,
216 2, 39| szobácskája ottan.~A szenátor úr tehát bevezeté visszakapott
217 2, 39| szaladni, ha a szenátor úr meg nem fogta volna.~Még
218 2, 39| biztosítá őket a szenátor úr. – Jelenleg alig áll az
219 2, 40| Azt mondanám: „Áldassék az Úr neve!”~– Nagy emberek már
220 2, 40| hogy semmivé legyen.~Rauné úr erre a tényre otthagyta
221 2, 41| Azon a napon, hogy Rauné úr értekezése minden bécsi
222 2, 41| hangosan adja tudtul, hogy egy úr van itten a rekeszen túl,
223 2, 41| váltott, s visszajött.~– Az az úr azt üzeni, hogy az ő neve: „
224 2, 41| azt mondá neki:~– Berend úr! Mármost akár sikerül önnek
225 2, 41| felelt rá:~– Sondershain úr! Én nagyon jól tudom, hogy
226 2, 41| amit most Sondershain „úr”, a börzefejedelem mondott
227 2, 41| Semmi Techtl-Mechtl, herceg úr! A mi emberünknek hagyjon
228 2, 41| kísérő között volt Spitzhase úr.~Erre szükség volt ott mint
229 2, 42| nyolcadik napon Spitzhase úr nem állhatta tovább türelemmel.~–
230 2, 42| tréfálkozék Spitzhase úr.~– Tessék csak elvárni a
231 2, 42| Tűz között!~Spitzhase úr kezdte bánni, hogy idejött,
232 2, 42| sisak van a fején.~Spitzhase úr sehogy sem érezte jól magát,
233 2, 42| szót többé, mit a két másik úr beszél hozzá. Nincs többé
234 2, 42| ajtót.~A hátramaradt két úr nem hallott többé semmit
235 2, 42| munkát.~ ~Hogy Spitzhase úr mily lelkesüléssel írta
236 2, 42| pezsgőhöz, azt talán Rauné úr tudná felderíteni.~A pezsgő
237 2, 42| által felhevülve s Spitzhase úr exorbitáns dicsekedései
238 2, 42| fellovalva, a másik két úr is oly tűzbe jött, hogy
239 2, 42| pokolba, amit Spitzhase úr megtett Ivánnal. Mindjárt
240 2, 42| a föld felett jár.~A két úr nem hagyta magát ezáltal
241 2, 42| Teringettét! – mondá Spitzhase úr. – Nem fog ez a tréfa azzal
242 2, 42| szénsavanyt találtam. Spitzhase úr ámultan kérdezé:~– De hát
|