Rész, Fejezet
1 1, 1 | Mielőtt ember lett volna a földön~A Pentateuchnak
2 1, 1 | lapja e könyvnek, melyet ember felforgatott, a gránit-
3 1, 1 | pusztítsa.~Ennek a neve ember.~Meglehetősen lehűti a dicsekedési
4 1, 1 | kezdett vele, s az első ember, ki még meztelen volt, kapcát
5 1, 1 | is volt.~Tudja azt minden ember, hogy a falevél a megfordított
6 1, 1 | az első fűszáltól az első ember – a semmit nem tudó, a semmivel
7 1, 1 | tehetetlen, mindent kölcsönkérő ember?~Az agyagréteg alatt ott
8 2, 1 | Mikor már nem fér el az ember a földön ~ŐSAPÁNK~Hány ezer
9 2, 1 | uraim és asszonyaim, ilyen ember volt a mi ősapánk!~Hanem
10 2, 2 | kőhomlok kell hozzá, hogy ember oda le merjen szállni, és
11 2, 2 | oly nehéz, mint az érc. Ember és csónak csak leng fölötte.~
12 2, 2 | nézni végig rajta, hogy egy ember itt töltse végig fiatalsága
13 2, 3 | mindezekre?~Más halandó ember, ha kifáradtan megtér napi
14 2, 3 | bántja őt ezek közül.~Ez az ember nem csinál aranyat, nem
15 2, 3 | meddő kutatásnak.~Ez az ember egy nagy és az emberiséggel
16 2, 3 | volna tapadva a porondhoz, s ember csak bas-relief alakban
17 2, 4 | a számoktól nem látja az ember a szemeket. De hát most
18 2, 4 | Hisz a dilúvium előtt még ember nem is élt. A Nephitim és
19 2, 4 | mint társnőimnek, minden ember azt fogja mondani, hogy
20 2, 4 | tündéri tükör, amelyben az ember olyannak látja magát, amilyen
21 2, 4 | Hisz az egy eszeveszett ember, akivel neki dolga van;
22 2, 4 | mértföldnyi kerületben nincs ember, aki ezt a szót érti. Aztán,
23 2, 4 | Az én mátkám dühös, vad ember. Képes volna engemet megölni,
24 2, 5 | Kíváncsi, pákosz, alkalmatlan ember ne férhessen oda.~Ivánnak
25 2, 5 | előtt rég feltűnt ez az ember sajátszerű magaviselete
26 2, 5 | dologban különbség van a tanult ember és a természet fia között.
27 2, 5 | előrelátása; de a magad sorsú ember nem úgy van; ki nem bír
28 2, 5 | teszed azt?~– Hja! „Szegény ember szándokát boldog Isten bírja.”
29 2, 6 | azalatt gyűjteni. Ha az ember házasodik, faedény, cserépedény,
30 2, 6 | az olyan, mint mikor az ember délben megeszi a vacsoráravalót.~
31 2, 6 | férfi.~Rauné úr kevés szavú ember volt, amire ezúttal annál
32 2, 6 | magyart mintha látná az ember, hogyan keresi a pénzt,
33 2, 6 | készpénz.~– Nem az. A kész ember.~– Ahol pénz van, van ember.~–
34 2, 6 | ember.~– Ahol pénz van, van ember.~– Ember és ember között
35 2, 6 | Ahol pénz van, van ember.~– Ember és ember között nagy a különbség.
36 2, 6 | van, van ember.~– Ember és ember között nagy a különbség.
37 2, 6 | Meglehet. Én, magános ember, ha van mire és miből, bizton
38 2, 6 | établissement előtt megüti a címeres ember a dobot: „Ki vesz téglát?”
39 2, 7 | Jánoskát gyógyítsák ki, hogy ember legyen belőle, ne üljön
40 2, 7 | férj maga is munkás, komoly ember, s mert ez a ház egyszerű
41 2, 8 | most egyszerre egy bajuszos ember állt előtte azzal a pretenzióval,
42 2, 8 | mint a férfiúnemen levő ember: lelkiatya. Testileg senkinek
43 2, 8 | igen derék, tisztességes ember. Veszi a hivatását úgy,
44 2, 9 | sekrestyéssel.~A „belső ember” e várakozásteljes órákban
45 2, 9 | tarthatott irigykedése; mert a jó ember, amint aludni kezdett, elkezdett
46 2, 9 | várba.~Becsületes, egyszerű ember volt, ki inkább hitt az
47 2, 9 | átlátszó árnyékot vet, s hol az ember fiatal és boldog.~A gyónó
48 2, 10| én mint földből alkotott ember, mást tehessek, mint amit
49 2, 10| volt bűvölve e rendkívüli ember biztos fellépésétől. Olyan
50 2, 10| lehetséges volna, hogy ez ember ez órában megzörgesse belső
51 2, 10| ajtaját. Mi volna akkor ez az ember? Egy bűvész vagy egy szent?~
52 2, 10| Képtelenség volt azt várnia, hogy ember olyasmit tegyen, amire csak
53 2, 10| reszketni. Úgy érzé, hogy ez ember szavai új vért öntenek ereibe.~–
54 2, 10| e nevet megérdemeltem: „ember!” Azt látja ön, hogy csodákat
55 2, 10| vonzalomnak keresztülment már ez ember irányában, most még csak
56 2, 10| teljesen alá legyen vetve ez ember uralmának.~– És mármost
57 2, 10| nem volna gondja, s minden ember azt hinné, hogy a világ
58 2, 10| részéből mindenféle osztályú ember siet pénzt keresni, de ha
59 2, 10| terhet külön-külön minden ember, s a legjobb eszme is elvész
60 2, 10| grófnőnek. Hisz ez valami kedves ember!~– Rendelkezzék ön teljhatalommal
61 2, 11| A kellemetlen ember~Theudelinda grófnőt egész
62 2, 11| ajkcsettentve –, kellemetlen ember! Egy ateista.~– Már legyen
63 2, 11| Grófnő, lehet, hogy ez az ember csakugyan annyira eretnek,
64 2, 11| szomszédja először is okos ember, másodszor pedig gyöngéd
65 2, 11| másodszor pedig gyöngéd ember.~– A tiszttartó levelében
66 2, 11| tartva.~– Kellemetlen egy ember! – mondá magában a grófnő. –
67 2, 11| mezei gazdálkodás csak olyan ember számára való, aki mindennek
68 2, 11| a szobájába.~Kellemetlen ember!~Fényes nappal lett, mire
69 2, 11| főznek itt, aminek titkát ember nem érti!~De még e szent
70 2, 11| Tény ugyan, hogy nincsen ember, aki a saját képét ne szeretné
71 2, 11| ötlete támadt. Lám, ez az ember még a lelke gondolatainak
72 2, 11| ajándékozva a kellemetlen ember, s aztán el lett volna felejtve
73 2, 11| volna felejtve a hétköznapi ember.~Ámde bámulva tapasztalá
74 2, 11| apáttól:~– Ugyebár ez az ember egy bűvész?~– Nem – felelt
75 2, 11| Természettudós.~– Hm! Kellemetlen ember.~
76 2, 12| prófécia van. Csak a meglepett ember s az elejtett szó mutat
77 2, 12| zavarni segít. Egyetlen ember, aki tisztán lát, urává
78 2, 12| mire számíthatna az az ember, aki ennek az országnak
79 2, 12| összeszorítva mondá:~– A prímás öreg ember.~Félix hanyatt feküdt a
80 2, 12| gondolsz, mi lehetne az az ember, aki ezt létrehozná?~– Minden! –
81 2, 13| mit csinál az a sokféle ember egymással egy teremben?~
82 2, 13| feltette magában minden magyar ember, hogy ő ezentúl magyar lesz.~
83 2, 13| tökéletes olvasott és művelt ember, ki a világ minden költőjét
84 2, 13| saját verseit.. Zseniális ember, de saját kádenciáin kívül
85 2, 13| győzzük eléggé ismételni. Az ember visszatér a bámulására.
86 2, 13| volt; de amidőn nagyon sok ember találkozik egy olyan helyen,
87 2, 14| eltűnt a kősziklákról. Az ember egyedül maradt.~Oly rettenetes
88 2, 14| szánkókra voltak téve hat ember számára való dereglyék vasból
89 2, 14| jele mind a kettő.~Hát az ember?~Embert ne szült volna a
90 2, 14| földsarki szigetre az ottlakó ember. Mert sziget minden darab
91 2, 14| pedig tökéletesebb az ottani ember, mint mi, annak az első
92 2, 14| első oka az, hogy régibb ember, mint mi.~A pliocén nagy
93 2, 14| milyen lehet az éjsarki ember.~Színtelen.~Mert arcát soha
94 2, 14| amennyi kell neki. Minden ember dolgozik s megél utána.~
95 2, 14| utcák sincsenek, minden ember háza külön áll a kertje
96 2, 14| égaljához van mérve. Ott minden ember selyemben jár. Minden fának
97 2, 14| túl vannak, hogy amit egy ember ír, azt tíz más betűnként
98 2, 14| szokás elavult már, hogy egy ember megírjon egy darabot, azt
99 2, 14| ami a kettő közt lakik. Az ember szíve alája van vetve annak.~
100 2, 14| borealistól átmelegített ember igaz és szavatartó, vidámságának
101 2, 15| Ilyen delej-ekvátort minden ember visel szívében, s ha gyűlöletben
102 2, 15| villa, azokból via facti egy ember számára valót el-primaokkupálni,
103 2, 15| kutya volna itt, hogy az ember a kezében rekedt csontot
104 2, 15| találni senkit, akinek az ember megköszönje a vacsorát.
105 2, 15| ismerős vendéglőben, ahol az ember parancsol, kritizál, és
106 2, 15| hogy ez a troglodit tudós ember igen fidélis cimbora. Felveszi
107 2, 15| harcelírozást. – Minden ember egy leydeni villanyos palack,
108 2, 15| érdekesebb lehet ott, hogy ha az ember az utcán szivarra akar gyújtani,
109 2, 15| tud repülni, mert ő az az ember Delejországból, akinek szárnyai
110 2, 15| Annálfogva megesik, hogy két ember mindennap eljár a kaszinóba
111 2, 15| nekünk csak nézni. Okos ember harmincöt éven túl nem táncol.~
112 2, 15| elragadóbbá tette.~Hanem hát az ember az istenek számára való
113 2, 15| tartatott. Hasznavehető ember egy tudósban!~Vacsora után
114 2, 15| kedélyembe átültetni. Az az ember, ki a holt kövekkel társalog,
115 2, 15| magyar is, avégre, hogy az ember nem hagyhatja el egymást,
116 2, 15| Terhemre van már ez az ember!~Attól a szótól fogva, hogy „
117 2, 15| hogy „terhemre van ez az ember!” egészen megváltozott a
118 2, 15| sorozták.~Egy nevetséges ember, aki nem tudja megítélni,
119 2, 15| nyilatkozata: „Terhemre van ez az ember!”~Ugorni fog!~A kiugratás
120 2, 15| ördög vigyen el, ha ez az ember valaha komédiás nem volt!”~
121 2, 15| mondta: „Vesszek el, ha ez az ember valaha huszár nem volt!”~
122 2, 16| elmondom a tervemet. Ez tudós ember és filozóf. Sok társadalmi
123 2, 16| Mert arról, hogy az egyik ember gyöngének született, a másik
124 2, 16| fegyver után kénytelen az ember nyúlni.~– Nem képzelek magamra
125 2, 16| hölgynek védelmére, akinek az ember – vendége.” A felelet egészen
126 2, 16| háznál nem végezheti el az ember. Az csak a színpadon járja.
127 2, 16| csodálattal.~– Úgy lő az az ember, mint Robin Rouge. Mi újra
128 2, 16| azt éred el vele, hogy egy ember helyett hattal kell neki
129 2, 16| közé akarok nézni!” Ez az ember harap!~Angela grófnő leült
130 2, 17| filozófunktól azt kérdezheti minden ember: „Óh, te bölcs, te tudós
131 2, 17| Óh, te bölcs, te tudós ember, de nagy bolond vagy te
132 2, 17| Közönséges emberi érzésekkel járó ember, aki tesz valamit, amit
133 2, 17| művésznek, lesz belőle híres ember és megél utána.~És Iván
134 2, 17| papa, milyen szörnyű komoly ember vagyok én. Most fényképeztetem
135 2, 17| drága” kincsek.~Mikor már az ember hatvannyolc esztendős, azután
136 2, 17| megakadályozni? Az ily iparűző ember mindig spekulál.~Tehát a
137 2, 17| valami Berend Iván nevű ember, akinek volt bátorsága őneki
138 2, 18| orr nélkül is igen tudós ember! Hisz nem az orrával szívja
139 2, 18| megtörténni, hogy az a föld alatti ember kaszabol téged össze?~–
140 2, 18| Valószínűleg én vagyok az az utolsó ember, akit te, mikor mind levágtad
141 2, 19| ráraknak.)~– Csodálatos egy ember! – sóhajta fel Oszkár báró –
142 2, 19| vesztesek is örülnek.~Minden ember örül.~Talán csak Iván maga
143 2, 19| De barátim, rájön ez az ember arra magától is – szólt
144 2, 19| azt, hogy mikor most ez az ember odalenn a hölgyeknél azt
145 2, 19| Szicíliát elvehette egy ember, akinek nem volt egyebe
146 2, 20| ne fogadja ön el minden ember hódolatát. Ha valaki iránt
147 2, 20| észrevenni. Egyetlenegy ember nem létezik önre nézve,
148 2, 20| sipkáját viselné fején, s ez ember Waldemár herceg.~– Óh, uram,
149 2, 20| hallani öntől. Hanem ez az ember gazdag. És szép férfi. És
150 2, 21| kezdik már hatásukat. Minden ember tudja ezt a mesterséget.~„
151 2, 21| nyereséget szeretné minden ember beerszényezni, s nem bánja
152 2, 22| hogy nem tősgyökeres magyar ember. Magyar volt az anyanyelvük,
153 2, 22| ugyan nem volna becsületes ember, aki az ilyen istentelenségnek
154 2, 22| Üm! Ez jó természetű ember. Nekem való ember. Adja
155 2, 22| természetű ember. Nekem való ember. Adja csak vissza azt az
156 2, 22| ezernyi cilinderkalapos ember; mindenki beszélt, mindenki
157 2, 22| Spitzhase mint járatos ember vezette maga után a tömeg
158 2, 22| dolognak találta, hogy itt az ember annyi oldalba ütést kap,
159 2, 22| ötvenes. Legyen maga is boldog ember! Vegyen magának egy bondavárit.
160 2, 22| van dolga.~S a becsületes ember ezzel azt hitte, hogy ezt
161 2, 22| Vajon a sok becsületes ember közül melyik fogja a másikat
162 2, 23| tárnájába.~Ilyen a tudós ember!~Azt kutatja, ha addig él
163 2, 23| ellenkezőjét érzi. Goromba ember.~Pedig talán van is rá oka?~
164 2, 24| még egy olyan kicsi-pici ember is, mint Mahók plébános,
165 2, 24| adni az árát. Ha kaputos ember lett volna az indítványtevő,
166 2, 24| ekkor meg ekkor tizenkét ember fennjárt Bécsben, s ott
167 2, 24| hogy az auditor feleséges ember volt, s annak a felesége
168 2, 24| Minő templomok azok! Az ember el sem meri azokban mondani
169 2, 24| rokolyák.~Hisz a szegény ember leánya is felgyürkőzik,
170 2, 24| mosolyogni, csábítani ezer ember bámulatára!~Azt Péter nem
171 2, 25| felállítva, hogy szegény ember szinte kezet csókolhatna
172 2, 25| mindezt a szegény falusi ember, mert amint a sok tükör
173 2, 25| azt látta, hogy a fehér ember lehúzza a kezéről a bőrt,
174 2, 25| esni.~Ez nem veszedelmes ember.~A másik ő irányadó excellenciája.~
175 2, 25| akinek nem markolhat az ember a hajába, hogy addig cibálhatná,
176 2, 27| soha.~Azután…~A prímás öreg ember, a pápa még öregebb.~Minden
177 2, 27| árleveréstől.”~Ártatlan ember!~Ilyen a tudós ember, aki
178 2, 27| Ártatlan ember!~Ilyen a tudós ember, aki még azt képzeli, hogy
179 2, 29| természet is mostoha az ember iránt.~A nép éhezik, és
180 2, 29| idő volt, s az ragad az ember kedélyére. Az ember együtt
181 2, 29| ragad az ember kedélyére. Az ember együtt szenved a természettel.~
182 2, 29| Ha az ég melankolikus, az ember is az. Hát még mikor a föld
183 2, 29| pusztít az állatok közt. Az ember maga is gornyadozik.~Iván
184 2, 29| de meg van némulva minden ember, miként ő maga?~Mi volt
185 2, 29| itt most ellenség, csak ember és ember!~– Gyorsan elő
186 2, 29| ellenség, csak ember és ember!~– Gyorsan elő kell hozni
187 2, 29| parancsokat Iván. – Minden ember lássa el magát szájtakaróval!
188 2, 29| rá.~Átkozott flegmatikus ember volt.~Azzal vigasztalta
189 2, 29| kerülni. Voilà tout!~– Hány ember dolgozott odalenn? – kérdezé
190 2, 29| Mennyi ideig tartja ki az ember lélegzetvétel nélkül a tárnában
191 2, 29| széthordásánál egy óránál tovább egy ember nem dolgozhatik.~Mindenki
192 2, 29| feküdt a földön egy másik ember, akinek nem lehetett megtalálni
193 2, 29| egész összefüggést e rémítő ember tettei és szavai között,
194 2, 30| ott”, s arról tudja minden ember, hogy nem vagy a világon.~
195 2, 30| már, hogy nem vagy többé. Ember sem vagy, senki sem vagy.
196 2, 31| beszéd ez? Maga cinikus ember! Hát senki iránt sem érez
197 2, 32| Ejnye, ön csakugyan okos ember, apát úr! Erre én a magam
198 2, 32| egy emberen függ. Ez az ember Sondershain Waldemár herceg.
199 2, 33| megakadályozzuk. Ön nemes ember!~– Hát még mi vagyok?~–
200 2, 33| Ön számítani tudó, okos ember.~– Vagyok-e még valami?~
201 2, 33| kedélyváltozásra.~– Ön igen gyöngéd ember.~– Még ne dicsérjen, kérem.
202 2, 35| láncolva hurcolja. Hogy minden ember azt kérdezi már most, kire
203 2, 35| egy ilyen szabad, büszke ember fog az ön oldala mellett
204 2, 35| humorral játszik három ember előtt, de amint a proszcénium
205 2, 36| magán.~Milyen különös az az ember, aki már nem él, és még
206 2, 36| öltönycsomag, s míg minden ember a víz fenekén kereste: ő
207 2, 37| jóból is sok, ami sok. Az ember ne legyen telhetetlen. Ne
208 2, 37| bármikor. Ej, de emberséges ember voltam érte, hogy pipára
209 2, 37| magamat érte, hogy ilyen okos ember voltam! Óh, én édes eszem!
210 2, 37| ahogy meg szokott halni az ember betegségben.~Hisz ha meg
211 2, 37| ahogy meg tud halni az öreg ember, mikor az öreg felesége
212 2, 37| ahogy meg tud halni az olyan ember, akinek erős akarata van,
213 2, 38| Berend egy piszkos haszonleső ember. Most fel akarja használni
214 2, 38| használ semmit.~A megijedt ember mindig a rosszabbat hiszi.~
215 2, 38| koldusbot.~Az a sok szegény apró ember, aki egy év előtt futott
216 2, 39| baj, akár otthon hagyja az ember a feleségét, mikor Pétervártól
217 2, 40| tudták, hogy aminek ez az ember olyan nagyon örül, annak
218 2, 41| célokra.~Akadt olyan élces ember is, aki kabátot varratott
219 2, 41| Bondavári részvényt! Hol az az ember?”~Az ügynök rámutatott.~
220 2, 41| igénytelen külsejű falusi ember volt az. Odatámaszkodott
221 2, 41| agyonszorították Ivánt.~„Itt van az az ember, aki eloltja a tárnát! A
222 2, 41| fejébe, az sem szégyen; az ember elfordul, mintha nem hallott
223 2, 42| azóta szén helyett minden ember agyagot, követ, sziklát
224 2, 42| mert az út éppen csak két ember számára való, s a munka
225 2, 42| riadoztak eléje.~Az a másik ember nem fél azoktól.~Talán nem
226 2, 42| fél azoktól.~Talán nem is ember, hanem egy másik szellem,
227 2, 42| nem volt fejtetőre esett ember. Jó kedéllyel felelt neki:~–
228 2, 42| középkatlanáig, ott már egy ember munkája, egy fecskendősugár
229 2, 42| mentőöltözéken át sem állhatja ki ember sokáig. Most tehát leraktuk
230 2, 42| közölve volt e láz.~Csak egy ember nem remegett: a mester.~
231 2, 42| jut neki e percben, hogy ő ember, s eszik húst burgonyával.~–
232 2, 43| teremtés, melynek alkotója – Ember.~Kéklő mocsárfoltok eltűnnek
233 2, 43| sárga kalászos mező.~Azokat ember szárítá ki.~Fénylő sivatagok
234 2, 43| Azok artézi kutak, miket ember fúrt, s virányt erőszakolt
235 2, 43| istenkéz szörnyei, hanem ember alkotta úszó óriások. Sötétzöld
236 2, 43| Városok, miket a látni szerető ember éjente fényesen kivilágít.~
237 2, 43| teremts te tovább!”~S az ember folytatja az Istent!~Ez
238 2, 43| hallgasd, hogy magasztal minden ember, te arasd a koszorúkat,
239 2, 43| neked nincs; a porban járó ember, aki megy haza az ünnepi
240 2, 43| egymásnak, mert te nagy ember vagy, ő meg kicsiny ember –
241 2, 43| ember vagy, ő meg kicsiny ember – és te – irigyled őtet;
242 2, 44| hogy milyen rettenetes erős ember! Még a szemeinek is tud
|