Rész, Fejezet
1 1, 1 | volt ez a csodaszép táj? Itt, ahol állunk. Talán a Zsil
2 1, 1 | kapott gonosztevő!~Íme, itt van a pálmairtó, a gyümölcsfanyűvő,
3 1, 1 | oldalbaütési percentek mellett.~Itt az édes, sőt sós élvezet
4 1, 1 | megtöltve élennyel.~Hisz itt csak egyetlen fának kell
5 2, 2 | tűri a föveget.~Mit keres itt?~Körül-körülhajtja csónakát
6 2, 2 | beszél.~Ezeket az oszlopokat itt a tó vize lassankint valami
7 2, 2 | hallszik: „Szerencse föl!” Itt csak egy szerencse van,
8 2, 2 | ezek az emberek mind, kik itt nyugodtan járnak-kelnek,
9 2, 2 | szikra, és mindazok, kik most itt élnek, halva és temetve
10 2, 2 | napvilágra.~Napvilág? – Hol itt a napvilág?~A Bonda-völgyben
11 2, 2 | végig rajta, hogy egy ember itt töltse végig fiatalsága
12 2, 4 | minek a szent mesék? Hisz itt van Pitaval! A rettenetes
13 2, 4 | az ütés.~Hallgatsz?!~Ki itt az úr? Te-e vagy én?~Végezd
14 2, 4 | hipertrófiának hívják, de úr nem vagy itt! Mert az úr az akarat!~És
15 2, 5 | reggelt.~– Hát te mit csinálsz itt?~– Hallgatom a szelet, ami
16 2, 5 | kálvinista vagyok, s nekünk itt nincs templomunk.~– Eszerint
17 2, 5 | ezt mindjárt…~A beszélőt itt elhagyta az emberi szó,
18 2, 6 | embere. Te nem tartózkodol itt uraskodásból, én pedig nem
19 2, 6 | uraskodásból, én pedig nem utazom itt mulatságból. Aztán teleped
20 2, 6 | felvenni a földből, ami itt van, megvan, kínálkozik;
21 2, 6 | létezik. A nagyszerű gyártelep itt áll, működik, jó anyagot
22 2, 7 | ezt a szép gyermeket üsse itt előttem.~– Nem jó lesz odamenned –
23 2, 7 | nem szabadul. Most pedig itt van valami kis pénz, szerezz
24 2, 8 | csíptem, hogy nem álmodom-e. Itt a csípés foltja, nem álmodtam:
25 2, 8 | papírra lekottáztam azt. Íme, itt van. Ön ért a hangjegyekhez.~
26 2, 8 | A plébános látta, hogy itt egy hisztérikus álommal
27 2, 8 | grófnő e kérdést? – nem itt vetette le felöltönyét?~–
28 2, 8 | a kisasszonyt?~– Rögtön itt benn lesz. – A grófnő kettőt
29 2, 8 | kasmír pálmákkal a szélén.~– Itt van!~A pap már diadalmaskodott.
30 2, 8 | cselédséget fellármázza.~Itt valami természetfölötti
31 2, 9 | kendet ide magammal, hogy itt nekem aludjék!~A sekrestyés
32 2, 9 | hallanám! Miséznek valahol.~– Itt alattunk.~– A kriptában.~–
33 2, 9 | Hitte már világosan, hogy itt elkárhozott lelkek járnak,
34 2, 9 | túlkedélyesnek találja.~– Itt virrasztottam az éjjel –
35 2, 9 | Eggyel több erős ok, hogy itt maradjak. Egy olyan házban,
36 2, 9 | hogy: „No, ha a grófnő itt marad, akkor én nem maradok,
37 2, 10| egyéni véleményem az, hogy itt közönséges emberi csíny
38 2, 10| csillagászati nap középórájában, itt fogok kocogtatni ezen az
39 2, 10| orgiáikhoz kezdenek, én itt fogok zörgetni a grófnő
40 2, 10| álom! Nem hallucináció.~Ő itt van az ajtó előtt.~Előre!~
41 2, 10| fázott.~– Tehát arról, hogy itt közönséges emberi csínnyel
42 2, 10| a helyzet, amit a grófnő itt maga körül teremtett; csupa
43 2, 10| hogy: gyere csak beljebb, itt van Konstantinápoly.~A grófnő
44 2, 11| arra az időre egyedül marad itt.~– Óh, én itt egyedül nem
45 2, 11| egyedül marad itt.~– Óh, én itt egyedül nem maradok egy
46 2, 11| az ablakokat.~– De hisz itt vannak a lovaim!~– Csakhogy
47 2, 11| is engedném.~Most azután itt volt a dilemma: vagy egyedül
48 2, 11| értekezni.~– Ki ön? Mit akar itt? – kérdé a pap.~– De ön
49 2, 11| De ön ki, és mit keres itt? – szólt a másik.~– Én Sámuel
50 2, 11| tudhattam, mit lövöldöznek itt az udvaron.~A két férfi
51 2, 11| az, hogy miután a grófnő itt minden szolgálat nélkül
52 2, 11| szolgálat nélkül van, s itt valószínűleg maradni nem
53 2, 11| ruhatáramba megyek. Hideg van itt.~Egy nagy zöld márványkandalló
54 2, 11| sohasem voltak fűtve; hát csak itt kellett a magas uraságokat
55 2, 11| apát úrnak.~Gonoszat főznek itt, aminek titkát ember nem
56 2, 12| kívántad, harminckét évre. Itt van, alá van írva szabályszerűen.
57 2, 12| rendes szertartásai szerint itt Bécsben. Mikor aztán azt
58 2, 12| szükséges iratokat átvenni. Ez itt a szerződés. Itt a biztosíték
59 2, 12| átvenni. Ez itt a szerződés. Itt a biztosíték állampapírokban.
60 2, 12| biztosíték állampapírokban. Itt az utalvány az első félévi
61 2, 12| első félévi haszonbérre. És itt egy másik utalvány pénztárnokomhoz
62 2, 12| kezében van a világ vezetése. Itt van előttünk egy ország,
63 2, 13| az akadémiai tagsághoz.~Itt van a titkos pártfogó és
64 2, 13| legrövidebb ideig maradok itt – viszonza Iván szárazan –,
65 2, 13| gorombáskodhatott már inkognitó, amióta itt van!~István gróf, Theudelinda
66 2, 13| meggyőződjék, miszerint itt műértő közönség is van,
67 2, 13| ideje, hogy utolszor voltam itt. Úgy tudom, a grófnő is
68 2, 13| a grófnő is először van itt. Eddig nem Pesten lakott.~
69 2, 13| mentségemet, hogy én is itt vagyok, sötét, csekély pont.
70 2, 14| szervezet nem létezhetik itt. Az utolsó jégmadár is eltűnt
71 2, 14| hű kebelbarát is elhagyta itt az embert. Nem lakik itt
72 2, 14| itt az embert. Nem lakik itt más, csak a Semmi.~S milyen
73 2, 14| meghaladja; sugára soha sincs itt a napnak, meleget sohasem
74 2, 14| mutatója maga a napgömb.~A nap itt csak egy izzó égi csoda,
75 2, 14| éltető lelke a földnek. Itt a föld maga az úr!~Kegyetlen,
76 2, 14| patakok, tanúsítva, hogy itt van a földnek legmélyebb
77 2, 14| szegélyezve ezüstzöld bokrokkal.~Itt a tél nem hideg, a nyár
78 2, 14| tenyészt?~Bizonyára az is van itt, s ha van, tökéletesebb,
79 2, 14| helyen összpontosítani; itt lángot szítani belőle, mely
80 2, 14| papiros darabokért. Nem, itt a kormány nem azzal foglalkozik.
81 2, 14| iktatva a civillistája.~Tehát itt nincs börzeszédelgés, nincs
82 2, 14| csalhatatlan, s az énekes itt a zeneköltő maga, kinek
83 2, 14| azt az életet, melyet mi itt elkezdtünk, folytatva a
84 2, 15| a tündércsillag, s ismét itt volt a gyertyavilágos sötétség.~
85 2, 15| fellángoló szemekkel. – Hol itt valami üveg? Ah, itt a tükörfalon?
86 2, 15| Hol itt valami üveg? Ah, itt a tükörfalon? Jöjjön! Ezt
87 2, 15| grófi büfében falatozni. Itt egy halom tányér, amott
88 2, 15| legalább egy kutya volna itt, hogy az ember a kezében
89 2, 15| pezsgős poharak mellett.~Iván itt megint új oldaláról mutatta
90 2, 15| mert ő az a tudós, aki ma itt felolvasást tartott, s mindjárt
91 2, 15| akit legjobban szeret, az itt jár most mélyen a föld alatt,
92 2, 15| keresztüllátszik rajta. Nevetséges! Itt akarni azzal büszkélkedni,
93 2, 15| hogy én vagyok a legszebb! Itt kevélykedni azzal, hogy
94 2, 15| Ah! Hát nem vagyunk-e itt?~– A grófnő nincs itt. Ön
95 2, 15| vagyunk-e itt?~– A grófnő nincs itt. Ön csak látogató nálunk,
96 2, 16| látszik, hogy szeretne már itt nem lenni. Eltaláltam-e?~–
97 2, 16| Segítsek-e neki, hogy ne legyen itt?~– Nem bánom. De minden
98 2, 16| hiba a társalomban; mert itt elöli az igazmondást. Aki
99 2, 16| ilyen jóltevőnket megölni. Itt nincs más választás, mint
100 2, 16| neki, hogy Ödön gróf van itt. Kérte, hogy jöjjön be hozzá.~
101 2, 17| szükség teneked egyáltalában itt lenned, és ily módon lenned
102 2, 17| lenned, és ily módon lenned itt? Mert ha mindennek okát
103 2, 17| jól fizetik. Különösen van itt egy művésznő, aki mesésen
104 2, 17| meg, ahol jár.~No, mármost itt vagyunk hát, kedves apám,
105 2, 17| vagy károd támadhat ebből. Itt tele van spekulációval a
106 2, 17| hogy minő haladást tesz az itt a kulisszák között; mert
107 2, 17| azon véleményének, hogy itt egy olyan kincs rejlik,
108 2, 17| én holnap nem muzsikálok itt.” A bolondos asszony nagyot
109 2, 18| egy másodikat keresztben.~Itt van a kettő „előre!”~A keresztvágás
110 2, 19| szedni. Iván pedig mindjárt itt lesz, és semmiféle sebet
111 2, 19| azt hiszem, hogy Iván most itt fog benneteket hagyni, megköszöni
112 2, 19| hiszed, eredj oda Salistához! Itt a kocsim. Győződjél meg
113 2, 19| nekem kezét! Maradjon ön itt!~Iván felállt székéből,
114 2, 19| hogy elég régen vagyok itt, hogy majd visszajövök.
115 2, 19| elmegyek, mert nem maradhatok itt, elmegyek úgy, hogy vissza
116 2, 19| háttere gúny, tagadás; ki mond itt igazat egymásnak a szemébe,
117 2, 19| szemébe, s kit szeretnek itt, ha nem látják? Együtt futtatnak
118 2, 19| Egyszer azután elbukik, itt hagy ősi vagyont, ősi becsületet,
119 2, 21| tízezret, százezret, milliót! Itt a biztosíték!” Derék tornászok
120 2, 21| nyolcszázhúsz millió forint!”~De hát itt van az a sok pénz ezeknél
121 2, 21| a konzorcium.~Azok, akik itt egymás kabátját letépik
122 2, 22| nekem hat percentre átadott. Itt van a tízezer forintod,
123 2, 22| kalapomba krajcárt koldulni? Itt van az utolsó két garasom,
124 2, 22| hozzám, s meglátod, hogy itt lógok a folyosómon a vasra
125 2, 22| uramöcsém! Hát mi jó hordja itt megint?~– Hát tetszik tudni –
126 2, 22| rendkívüli dolognak találta, hogy itt az ember annyi oldalba ütést
127 2, 22| csak tréfálnak, s lehet itt alkudni sokat. Ő beérné
128 2, 22| körültekintgetve –, hogy még nincs itt a Puntafár utolsó stádiuma.
129 2, 22| csak nekem volna!~– Nohát! Itt van, Spitzhase, még egy
130 2, 22| fogja velem, mikor lesz itt az ideje, hogy azokat el
131 2, 23| Mindenütt lázas gyorsaság: itt egy téglavető dolgozik gőzerőre,
132 2, 23| Félix azt mondja, hogy ő itt a szomszéd uradalom kőszenét
133 2, 23| urat is: „Nekem, barátom, itt többé lélegzetet venni sem
134 2, 23| mondta nekik:~„Bajtársak! Itt van egy új vállalat, mely
135 2, 23| doktortól olyan nagyon? No, itt adok neked egy kis flastromot.
136 2, 24| meg kell törni!~ ~– Itt az idő a tettre! – mondá
137 2, 24| Kaulman Félix Sámuel apátnak.~„Itt az idő a tettre!” – mondá
138 2, 24| metropoliszban megjelent.~Itt vannak ők! A magyarok. A
139 2, 24| hozzávaló ének, orgonahang! Itt már csak gazdag az Úristen!
140 2, 24| halinának, mintha neki kellene itt magát szégyenleni a szereplők
141 2, 24| hogy ezek a tündérek, kik itt most játszanak, a színpadon
142 2, 25| elfogadóterembe bebocsátják őket.~Itt nem látni falat; drága virágos
143 2, 25| ezernyi üvegprizmával. Lehet itt fény, ha azt mind meggyújtják!~
144 2, 25| jól körül sem bámulhatta itt magát, midőn a másik teremből
145 2, 25| elfogadásukra.~Ajtó nem volt itt semmi szobán, csupán nehéz
146 2, 25| Szaffrán Péter csak ráismert itt is. Megint ő! Itt is ő!
147 2, 25| ráismert itt is. Megint ő! Itt is ő! Ni, mily tiszteletteljes
148 2, 25| magát Szaffrán.~Csakhogy itt az egész bőrről van szó.~
149 2, 25| halkan:~– Te Péter, maradj itt! A nagyságos asszony néhány
150 2, 25| látod, ne haragudjál! Maradj itt nálam ebéden; azután megigyuk
151 2, 25| eljön. Erről a tárgyról, ami itt a kezemben van, semmit sem
152 2, 25| kétszarvú emberalakjain.~Itt leülteté Evelina a kerevetre
153 2, 25| Azután ha megházasodol, itt van, nézd, a jövendő mátkádnak
154 2, 25| úri kotyvalékot, amivel itt Bécsben naponkint traktálnak.
155 2, 25| hogy kezd hozzá? Hiszen itt nincs se tűzhely, se bogrács!~–
156 2, 25| komornyik és jelenti, hogy itt van az excellenciás úr!~
157 2, 27| Bécset el akarom hagyni. Itt nincs kedvem maradni többé.~–
158 2, 27| mondták a pártfogoltnak: „Itt a toll, itt a papír, írj
159 2, 27| pártfogoltnak: „Itt a toll, itt a papír, írj gyorsan más
160 2, 28| feloldom önt az alól. Maradjon itt!~– Arra megint büszke vagyok,
161 2, 29| föld is betegeskedik. Ez itt alattuk már napok óta lázban
162 2, 29| ege alatt maradtak. Nincs itt most ellenség, csak ember
163 2, 29| kaucsuktömlőket. Ne maradjon itt más, csak az asszonyok.
164 2, 29| nem látta be senki.~– Jó! Itt az enyém. Alkalmazzuk azt!~–
165 2, 29| jutott neki eszébe, hogy: „Itt vagytok most, nyomorultak,
166 2, 29| szülőföldetek ellenségeihez! Itt vagytok most a bosszúálló
167 2, 29| nyöszörgés ütné meg füleit.~– Itt kezdjünk el ásni! – mondá
168 2, 29| tájékozni magukat.~„Igen! Itt van az ajtó, mely a lerakodó
169 2, 29| őrültség lett volna. Azóta itt vannak a sötétségben eltemetve.~
170 2, 29| az a roppant kincs, ami itt a föld alatt hever, nem
171 2, 29| kőszén. Még most is ég. Itt lesz neki a párja. Jó éjszakát,
172 2, 31| bohó! Hát hol veszi magát itt egyszerre?~– Járok a mesterségem
173 2, 31| szegény Jánoska meghalt. Itt vannak az asztalom mellett
174 2, 32| akar eljönni!~– Hát Árpád itt van?~– Itt ám! Most szaladt
175 2, 32| Hát Árpád itt van?~– Itt ám! Most szaladt el tőlem.
176 2, 32| kegyednek, hogy Belényi Árpád itt fog zongorázni a hangversenyén,
177 2, 32| meglátom. Például azzal, hogyha itt fog játszani, akkor a császárné
178 2, 32| Sondershain Waldemár herceg. Ő itt van. Ma érkezett meg. Valószínű,
179 2, 32| érvénytelen és semmis. Ön itt Dirmák Éva leányasszony,
180 2, 33| diktáltam az adatokat.~– Itt el vannak számlálva mindennemű
181 2, 33| kérem, ne komédiázzék ön itt nekem! Nem azért jött ön
182 2, 33| azért jött ön énhozzám, hogy itt szemem láttára főbe lője
183 2, 33| barátját is meghívja. (A herceg itt jelentő mozdulattal tette
184 2, 35| szalonban, mint a színpadon. Itt csak dilettánsnak tűnik
185 2, 35| az élet felől. Nézze ön, itt az asztalomon egy szép antik
186 2, 36| mondták volna neki, hogy itt nem lakik olyan nevű asszony,
187 2, 36| rá:~– Uram, mit keres ön itt?~– Önre várok, szép hölgy! –
188 2, 36| veszi a jogot arra, hogy itt legyen?~– Innen veszem,
189 2, 36| következtében van szerencsém itt lenni és körültekinteni.
190 2, 36| körültekinteni. Mint látja ön, itt minden bútoron a hivatalos
191 2, 36| pecsét van. Én vevő vagyok itt!~Evelina körülnézett, s
192 2, 36| Kaulman jól tudta, hogy itt semmi sincs, ami az ő tulajdona
193 2, 36| felmondja a szerződését.~– Itt van a levél! – szólt Evelina
194 2, 36| Határozzon sorsa felett. Én addig itt fogok várakozni. Rövid felelet,
195 2, 37| akármit beszél Spitzhase uram, itt az idő, amidőn jó lesz a
196 2, 37| Elvégezte magában, hogy itt valami óriási félreértésnek
197 2, 37| nini! Hát mit dühösködöm én itt, mint egy félbolond a ketrecben?
198 2, 37| sem, mint a máknyi mag! Sz itt van az öcsémuramnak a levele,
199 2, 37| Milyen szépen feküdtek itt egymás mellett! Osztályozva.
200 2, 37| mellett! Osztályozva. Ez itt húszas. Ez forintos. Ez
201 2, 37| kimondta, hogy nem marad itt többé, hát el tud menni!~
202 2, 39| vele elégedve.~– Mármost itt fogunk lakni mindig.~Egyszer
203 2, 39| a keresményedből. Azután itt vannak ezek a részvények
204 2, 40| vissza: az alsó medence itt van alattunk.~De hátha a
205 2, 41| egész forradalmat idézett itt elő a megjelenésével. Szabad
206 2, 41| agyonszorították Ivánt.~„Itt van az az ember, aki eloltja
207 2, 41| sajátságos szabadalma, hogy itt lehet egymásnak gorombaságokat
208 2, 41| következmény nélkül. Amik itt mondatnak, ajánltatnak,
209 2, 41| társadalmi szabályok mértéke alá. Itt szabad akárkitől megkérdezni: „
210 2, 41| Ha nem adod: nem adod”, itt szabad akárkit megszólítani
211 2, 41| feleli: „Nincs rá időm!” Itt, ha leszidnak, leköpnek
212 2, 42| szólt Iván Spitzhaséhoz – ez itt a toalettszoba; kezdjünk
213 2, 42| kileheljük. A két csőnek a vége itt marad, a tömlője utánunk
214 2, 42| a magasból alákígyózott, itt is mozgatott egy gerendelyt,
215 2, 42| Megállj! – monda Iván. – Itt a szivattyúgép. Add ide
216 2, 42| másik. – Mi bizton vagyunk itt.~– Fullasztó meleg van!
217 2, 42| haza ezeket az urakat! Én itt maradok folytatni a munkát.~ ~
218 2, 42| alagút nyílását sehol.~– Hol itt az alagút bejárata? – kiálta
219 2, 42| kiálta az egyik.~– Hol itt az alagút bejárata? – kiálta
220 2, 44| egy fakó tudósnak, akit…~Itt megszakítá a levelet Angela
221 2, 44| Iván szorongva.~– Mindjárt itt lesz. De nehezen tud jönni.~
222 2, 44| felelet: „Oui ou non!” Angela itt akar maradni!~– Itt? – szólt
223 2, 44| Angela itt akar maradni!~– Itt? – szólt megdöbbenve Iván.~–
224 2, 44| megdöbbenve Iván.~– Igenis itt! Ijedjen meg! Itt az ön
225 2, 44| Igenis itt! Ijedjen meg! Itt az ön közelében. Örökké!
226 2, 44| közelében. Örökké! Mindig itt lenni. Önnel együtt lakni.
227 2, 44| és megfogta Iván kezét.~– Itt van Bondaváry Angela grófnő,
228 2, 44| karjaival, kezeivel átölelte, itt tartotta volna, erőszakkal
229 2, 44| az a „senki”! Most azután itt van ez a másik, azt mondja: „
230 2, 44| valamit írt fel önnek. Az itt van e levélben. Ne bontsa
231 2, 44| olvassa el addig, míg én itt vagyok, úgysem adnék önnek
232 2, 44| hozzá, kérdje meg magától. Itt az érckoporsó kulcsa. Ezt
233 2, 46| viszonzá:~– Nem! – Evila.~– Te itt vagy! Ide jöttél!~A leány
234 2, 46| leány szelíden válaszolt:~– Itt dolgozom, uram, az ön tárnájában
235 2, 46| óta… S ha megengedi ön: itt fogok dolgozni ezután is.~–
236 2, 46| föl fejét.~– Az én világom itt van! – szólt mellére ütve. –
237 2, 46| köszönheti, hogy tovább zöldülhet itt! Hegy, völgy tudja, hogy
238 2, 46| szép volt. Az én világom itt van belül. És abban sohasem
|