Rész,  Fejezet

  1   1,  1 |             ott más, csak a lajhár. No, ha mind eltűntek, hát jere
  2   2,  2 |              aki idekinn várná: egy nő, egy gyermek, egy cseléd
  3   2,  3 |     lakásául szolgál, nem várja sem nő, sem gyermek, sem cseléd,
  4   2,  4 |             rá mondani: „Közönséges nő!” – s elvesz a varázslat.~
  5   2,  4 |         bűnt. Ha férfi angyal volt, nő nem tudott neki ellenállani,
  6   2,  4 |         tudott neki ellenállani, ha nő angyal volt, minden férfi
  7   2,  4 |         vetni. Vagy így, vagy úgy.~„No hát, bolondulj meg! Ha szerelmes
  8   2,  5 |         írást a pergamennel együtt. Nő helyébe új bőr, s új nevet
  9   2,  6 |            egyik úrról a másikra.~– No, én nem vállalkozom rá,
 10   2,  6 |           képezte predikátumukat.~– No, ezen én fognék segíteni.~–
 11   2,  6 |             F”-ből érti, tégedet.~– No, ez a legveszedelmesebb
 12   2,  6 |       meggyőzlek az ellenkezőről.~– No, de hát tegyük fel, hogy
 13   2,  6 |          ujjai között pálcájával.~– No, hát n’en parlons plus!
 14   2,  6 |            Kaulman Félix a nevem.~– No, sok szerencsét az expedícióhoz,
 15   2,  7 |          Ilyenkor nem bírni vele.~– No, én majd megmutatom, hogy
 16   2,  7 |           ijedten bocsátá azt el.~– No, megállj fiam – szólt Félix,
 17   2,  7 |             leány félig kétkedve.~– No, hogyne volnék az, ha mondom!~
 18   2,  7 |         haja szerteszét kuszálva.~– No, mi kell – kérdezé Iván
 19   2,  8 | csizmaszáron kívül viseli-e valaki.~No, tehát Örzsik asszonynak
 20   2,  9 |            háznál, fenn és alant.~– No, márpedig én nem álmodtam,
 21   2,  9 |            lebegett nyelvén, hogy: „No, ha a grófnő itt marad,
 22   2,  9 |            a hölgy arcát lehajtva.~„No, ez szép kis kastély! –
 23   2,  10|             a népnevelő; a férfi, a nő, az ifjú, az agg, a főúr,
 24   2,  11|        finom úri készlet. Elégett.~„No ez elég egyszerű módja a
 25   2,  11|         karátnál köbös emelkedésben nő a becse, éppen az lesz,
 26   2,  11|      hagyhatta megjegyzés nélkül.~– No, ez olyan látvány volt,
 27   2,  12|             cigarette-ből ereget.~– No, a grófnővel a szerződésed
 28   2,  12|           kell sok hozzá. A deficit nő, a kormány szorong. Csak
 29   2,  13|            barátságának köszönheti. No, ez is jól van. Apró ajándékok
 30   2,  13|       legéldelhetlenebb mulatság.~– No hát értse ön meg a dolgot!
 31   2,  13|            a pártájának a hibája.”~„No, ha a mi vademberünk egyszerre
 32   2,  15|       odaírt a tükörlapra egy X-et.~No, azon senkinek a neve sem
 33   2,  15|           amit ön most felolvasott. No, kérem, ne mondja rá azt,
 34   2,  15|             ő is nevetni kezdett.~– No nézd, a csillagvizsgáló
 35   2,  15|        kiakolbólította a klérust.~– No, azon még lehet segíteni –
 36   2,  15|             anniversárium?~– Nem.~– No, hát akkor iszunk ma egy
 37   2,  15|        mikor a székét félretette:~– No bajtárs, az nagy szerencse
 38   2,  15|           sóhajta fel az apát úr.~– No, de elválás előtt még igyunk
 39   2,  15|            szoktak szürcsölgetni.~– No ezt búcsú fejében!~István
 40   2,  15|           csak híva szokás menni.~– No, ne hízelegjen, ahhoz ért
 41   2,  15|         ahol a férj karja bénult, a nő szemei győznek. Annak a
 42   2,  15|           szép, egyedül én vagyok a nő, aki megérdemli e nevet!~
 43   2,  15|     merészebb dolgot is tudnék. Egy nő, Christiani kisasszony,
 44   2,  15|              Hátha egy férfi és egy nő bátorsággal bírna a Polinia
 45   2,  15|            én? Nem vagyok független nő.~– Nem független, de uralkodó.~–
 46   2,  16|           párbajt különösen utálja. No, ne fintorítsd el, kérlek,
 47   2,  16|          történt? – kérdé Angela.~– No, mi szép bolondot csináltunk
 48   2,  16|       Megtörtént, de nem egészen.~– No, erről nincs fogalmam.~–
 49   2,  17|       szándékoznak őt szerződtetni.~No ezt persze érteni kell.
 50   2,  17|            szállása van a férjétől. No az természetes. A bankár
 51   2,  17|         fogom próbámat bemutatni. – No ez derék öreg úr, annak
 52   2,  17|           ugrottam fel helyemből. – No ugye, most azután eltátja
 53   2,  17|          Isten áldja meg, ahol jár.~No, mármost itt vagyunk hát,
 54   2,  17|             nem bírta elviselni. Ha nő lett, legyen nő! S ha a
 55   2,  17|       elviselni. Ha nő lett, legyen nő! S ha a férj maga vezeti
 56   2,  17|             pompájában, az alvajáró nő holdas kifejezésével, Medea,
 57   2,  17|           öltözetében, a forradalmi nő frígiai sipkával s a lándzsával,
 58   2,  17|           apáca, egy lankatag kreol nő, egy túlvilági villi, amikben
 59   2,  18|      hasznára válik.~– Jól van, jól no! Ne féljetek semmit! Nem
 60   2,  18|            neki egy csipetnyit. Ej, no! Csak emlékül eltenni valót.
 61   2,  18|            a szabadságharc alatt.~– No hát vigyen el az ördög,
 62   2,  18|         képén a sebéről.~– Jól van, no! – mondá Salista. – Hát
 63   2,  19|            kapni a súlyosabb sebet.~No már arra, hogy Iván egészen
 64   2,  19|            Ah, te mókázol velünk!~– No, ez ugyan tréfálni való
 65   2,  19|             is tud arról valamit.~– No most ezt az embert szépen
 66   2,  20|              Tibald herceg a zokogó nő fejére tette kezét, és megcsókolá
 67   2,  20|        egyedül önhöz ragaszkodom!~– No, no, Evelina! Minek fogadásokat
 68   2,  20|            önhöz ragaszkodom!~– No, no, Evelina! Minek fogadásokat
 69   2,  22|         cimbora, vidám előénekes a „no gája”-ban, gazdag, bőkezű,
 70   2,  22|             Kelet-Indiában történt? No – mindegy. Nem tudni már
 71   2,  22|       megemberelje egy húszassal.~– No majd meglátod! – szólt zokogva
 72   2,  22|    bizottmánytól feltételeztetik.~– No iszen olyan embereket is
 73   2,  22|             ha jó dividenda akad.~– No, a dividenda nem lesz megvetendő,
 74   2,  22|       évenkint öt-hatezer forint.~– No, a bizony szép pénz. Szép
 75   2,  22|             aratok a vállalatommal. No ugye, hogy őszintén beszéltem?~–
 76   2,  22|   kőszénrészvényekkel.~Napról napra nő a felpénzük! Már tizenötön,
 77   2,  22|       Kaulman ajkat pittyesztett.~– No! Kénytelen volnék benne
 78   2,  22|       mosolyra vonta el a száját.~– No már, urambátyám, azt meg
 79   2,  22|           az egész konzorciumnak.~– No – szólt Kaulman, cilinderét
 80   2,  22|          volt felőle győződve, hogy no, ezt most minden famíliájával
 81   2,  22|         huszonöt forint felpénzzel.~No iszen azt a lármát sem hallotta
 82   2,  22|          Kaulman-büróban megtudtam. No, de nem szabad szólnom.~–
 83   2,  22|             Ez biz úgy van, hallja! No! Nem nagy baj!~– De nem
 84   2,  22|          kell adni. Ért maga engem? No hát! Hiszen most már maga
 85   2,  23|          avatta be üzleti titkaiba!~No hiszen tapasztalá, hogy
 86   2,  23|             doktortól olyan nagyon? No, itt adok neked egy kis
 87   2,  23|           kegyelmes hercegnek is.~– No! És most már üríts velem
 88   2,  23|          keserűen monda: „Te is?”~– No hát, eredj!~Szaffrán még
 89   2,  24|  testületében. Galícia küldte őket.~No és? Van önnek valami kifogása
 90   2,  24|         amiken keresztülviláglott…… no igen: az ég.~Péternek mintha
 91   2,  24|            magadat, Péter?~– Meg!~– No, csak még légy türelemmel!
 92   2,  25|        kedélyes fecsegés hangját.~– No, Péter! Hát annyit sem mondanál,
 93   2,  25|           haragszol még rám, Péter? No látod, ne haragudjál! Maradj
 94   2,  25|       elismeri, hogy nincs igaza.~– No, de ezen már túl vagyunk! –
 95   2,  25|          Szaffrán Péter enyhülni.~– No, hát ne csinálj olyan haragos
 96   2,  25|             van az excellenciás úr!~No most, Péter, Isten hozzád!
 97   2,  27|             Iván gondolta magában: „No, most teszek egy tréfát.
 98   2,  29|            álom nem kell, ha a szép nő szava nem melegít: hagyján;
 99   2,  29|       fejjel a romok közé rohant.~– No, még azok sem haltak meg!
100   2,  29|        letépte szájáról a kendőt.~– No uram, most már megmondhatom
101   2,  31|            De hát hogy akadt rám?~– No, ugyan nagy mesterség önre
102   2,  31|           Az a kérdés, hogy mire?~– No nézd a kis csacsit! Hisz
103   2,  31|         Addig mindenem az anyámé.~– No, maga anyámasszony katonája.
104   2,  31|       zuávtoborzó koncert készül?~– No, igen! Én rendezem.~– Én
105   2,  31|             mellett a mankócskái.~– No, azt igazán sajnálom. Sok
106   2,  31|          ért ön az ördögök alatt?~– No, azt tudni fogja ön pater
107   2,  31|           az ördögök zsinagógája.~– No!… óh! Ön goromba paraszt!
108   2,  31|        tréfásan mondá Evelinának:~– No, csak énekeljen ön össze
109   2,  32|      tudniillik mind a férj, mind a nő házánál.~Evelina azzal fogadta
110   2,  32|         mutatott e program iránt.~– No már nézze – szólt neki Evelina
111   2,  32|             megcukrozni Árpáddal?~– No, hát én kicsinálom kegyednek,
112   2,  32|       szemeinek varázshatalmáról.~– No, én rá fogom venni! De mit
113   2,  32|             neki. Ötszáz frankot.~– No, az meglehet, hogy amit
114   2,  32|             ön magára vállalja ezt! No, ha ezt megteszi, akkor
115   2,  32|          szét az egész programot.~– No, hát maradjon Árpád is odahaza,
116   2,  32| kolostoromba, ön, nem tudom hová.~A nő megdöbbenve foglalt helyet.~–
117   2,  32|          mondá Evelina elbámulva.~– No, ez azt bizonyítja, hogy
118   2,  32|             Én azt hittem – szólt a nő zavarodottan –, hogy színpadi
119   2,  32|          Hát foglalja le! – szólt a nő könnyelműen.~– No, ezért
120   2,  32|           szólt a nő könnyelműen.~– No, ezért még lehetne perelni.
121   2,  32|             nézett rá, s folytatá a nő arcára figyelve:~– Az nem!
122   2,  32|      lehetetlen. A pap azt olvasá a nő égnek emelt szemeiből, mély
123   2,  32|          eszme az angyalvárnál!~Egy nő, a „talon rouge”-zsal a
124   2,  33|           sorokat húzogatott alá.~– No hát, édes katolikus hitfelem,
125   2,  33|           ellen; ezért jött ön ide! No, hát értsük meg egymást!
126   2,  33|         megértheti. Én bolondulok e nő után. S e nő engem ki nem
127   2,  33|           bolondulok e nő után. S e nő engem ki nem állhat. S én
128   2,  33|           azt. Önnek a neje erényes nő! Ön bámul rajta, ugye? Nem
129   2,  33|           szította csak. Egy bukott nő után nem szaladnék országról
130   2,  34|          nagyon megkívánja?~– Én?~– No igen! Én azt hiszem, hogy
131   2,  35|           volt!~– Nem adom önnek.~– No, hát ne haragudjék rám!
132   2,  35|      Kaulmantól végképp elváltam.~– No bizony, az egész Kaulman
133   2,  35|            magamnak a koszorúkat!~– No, hát önnek valamelyik tisztelője.
134   2,  39|           hagyni a gyereket soha.~– No, hisz azt is megteszem a
135   2,  39|              akár megával hordja.~– No iszen, van is valamink.
136   2,  39|        vannak ezek a részvények is. No, ne nevess hát, te bolond
137   2,  39|      amennyi rájuk van nyomtatva.~– No hát, bizony az meg is történhetik.
138   2,  39|            forintot kapunk értük!~– No, én ilyen szerencsére nem
139   2,  42|       öntette, s eltette zsebébe.~– No, uraim, most mehetnek önök
140   2,  45|    próbaévet; akár férfi volt, akár nő. S e próba nem volt könnyű.~
141   2,  46|            ő biztatja a lapátolót: „No, még eggyel rája!” S aztán