Rész, Fejezet
1 2, 9 | rögtön ráismert.~Ez Sámuel apát, egy névtelen, vagyis inkább
2 2, 10| Pesten tartózkodott.~Sámuel apát nagy hírű férfi volt, azon
3 2, 10| hírben tarták fenn Sámuel apát úr nevét, kinek, midőn arcképe
4 2, 10| összemérve, minő Sámuel apát, ki nevének kezdőbetűjét
5 2, 10| végtelen sokat tartott Sámuel apát magas tehetségei felől,
6 2, 10| meghunyászkodással a plébános.~Az apát úr leíratta magának körülményesen
7 2, 10| dolog volt, hogy Sámuel apát meglátása percében zokogó
8 2, 10| nem múlt el addig, amíg az apát kezével nem érintette a
9 2, 10| ég küldte e napon ide az apát urat!~Az apát úr az ebéd
10 2, 10| napon ide az apát urat!~Az apát úr az ebéd alatt, mely lukulluszi
11 2, 10| Emerencia kisasszony beszél.~Az apát úr pedig a grófnővel annak
12 2, 10| ahhoz nem hívatott volna apát urat.~Sámuel apát olvasta
13 2, 10| volna apát urat.~Sámuel apát olvasta szavai hatását a
14 2, 10| legmélyebb titkaimba?~Az apát úr átértette a kérdést minden
15 2, 10| szükséges volna, hogy az apát úr egész éjjel a grófnő
16 2, 10| maradjon, vele egyedül.~Az, apát úr ezt a gondolatot olvasta
17 2, 10| ötlet talált volna lenni az apát úr részéről, ha felajánlja,
18 2, 10| lehetett őt megközelíteni.~Az apát úr tudta azt jól.~– Grófnő,
19 2, 10| azt hiszi ön – folytatá az apát –, hogy vannak föld feletti
20 2, 10| elhagyta a várlakot. Az apát úr benn ült, s még kezével
21 2, 10| szerint.~Ez az eset, ha az apát úr az összes várbeli cselédséggel
22 2, 10| nem enged közel férni az apát úr magas jelleme; de az
23 2, 10| elvégre mi szüksége volna az apát úrnak e rejtélyes alakoskodásra,
24 2, 10| amiben erőt keresett; az apát úr arcképét. Odahelyezé
25 2, 10| felszakítá.~Ott állt előtte az apát úr. Semmi papi ornátus nem
26 2, 10| segítségével?~– Grófnő! – szólt az apát –, nézzen ön végig szobáin.
27 2, 10| Csak egy botot! – szólt az apát szívós pálcáját marokra
28 2, 10| megragadva mindkét kezével az apát úr karját. – Nem hallja
29 2, 10| tette lankatag kezét az apát kezébe, s midőn annak férfias
30 2, 10| már tanúskodott valami az apát úr előtt afelől, amit úgyis
31 2, 10| amelyben a grófnő és az apát a könyvtárba beléptek, nem
32 2, 10| rándulásával tartóztatá vissza az apát urat, hogy ne nyissa még
33 2, 10| fölemelt feje körül.~Az apát úr a kápolna zárába taszítá
34 2, 10| fel! Az ott a pokol!”~Az apát úr bátran, büszkén, haraggal
35 2, 10| Abban a percben, amint az apát felnyitá az ajtót, a torzmise
36 2, 10| asszony!~A grófnő látta az apát úr szemében villámlani az
37 2, 10| hogy visszatartsa őt.~Az apát azonban kirántá kezét, s
38 2, 10| gúnyszóval: „Stramen!”, az apát úr olyat húzott neki kettőt
39 2, 10| is kilökte a küszöbön az apát úr, becsapta utánuk a sírboltajtót.
40 2, 10| gondoskodtam – szólt az apát úr egy revolvert vonva ki
41 2, 10| vissza betegségébe.~Sámuel apát sietve tért vissza a kriptába;
42 2, 10| vegyítve!” – dörmögé magában az apát. – „Ez volt az, amitől Mahók
43 2, 10| nagy kísértetfejjel. Az apát bevonta a lángoló edényt
44 2, 10| Szót fogadott.~Mikor Sámuel apát belépett hozzá, a grófnő
45 2, 10| címek, grófnő! – szólt az apát. – Megelégszem, ha e nevet
46 2, 10| győződve – kezdett hozzá az apát. – Amit egyszerű barátom,
47 2, 10| apátra.~– Grófnő! – szólt az apát úr szigorral. – Önnek nagy
48 2, 10| felemelkedék, s ezt rebegé az apát úrnak:~– Kolostorba fogok
49 2, 10| erőt akart neki adni.~Az apát úr is felkelt helyéről,
50 2, 10| le a grófnő – folytatá az apát –, hogy magát valami klastromba
51 2, 10| elevenen látta mindazt, amit az apát elmondott.~– Önt a botrány
52 2, 10| mindkét kezével megragadá az apát úr kezét, s csókjaival halmozá
53 2, 10| tekinte rá.~– Hogyan?~Az apát úr közönyös ajkpittyesztéssel
54 2, 11| csinál a grófnő? – kérdé az apát bámulva.~– Rögtön hívatom
55 2, 11| dörömböz a kapun – mondá az apát.~– Az bizonyosan a tiszttartó
56 2, 11| lövés ne szóljon nagyot.~Az apát úr tehát vette a revolverét,
57 2, 11| a kaput kinyitni.~Sámuel apát, amint a kaput kinyitá,
58 2, 11| szólt a másik.~– Én Sámuel apát vagyok, a grófnő gyóntatója.~–
59 2, 11| a grófnő szomszédja.~Az apát úr leereszté fegyverét,
60 2, 11| grófnő termeibe. Sámuel apát bement a grófnőhöz.~– Véletlen
61 2, 11| kezdett megvilágítani. Sámuel apát mégis jónak látta egy kétágú
62 2, 11| szólt a grófnő helyett az apát úr –, ezért a grófnő önnek
63 2, 11| tízezer forintot.~Sámuel apát odament a grófnőhöz, s olyasmit
64 2, 11| kulcsát odaadta Iván az apát úrnak, ki a hintóban ült
65 2, 11| súgá a grófnő borzongva az apát úrnak.~Gonoszat főznek itt,
66 2, 11| ibrikeket a grófnő és az apát úr részére.~Amíg a grófnő
67 2, 11| visszautasítja, addig az apát úr le is telepedett amellé,
68 2, 11| látta a grófnő, hogy az apát úr fejét nem fordítják hátrafelé
69 2, 11| tüzet akarjuk előidézni.~Az apát úr be akará bizonyítani,
70 2, 11| tartozott azért a mondatért az apát úrnak, mert arról egy jó
71 2, 11| üresen maradt melltűt.~Az apát úr nem hagyhatta megjegyzés
72 2, 12| átelleni vánkosán Sámuel apát úr vidám homloka dereng.
73 2, 12| füstjével egyesül, mit az apát úr türkizzel kirakott csibukból,
74 2, 12| megcsókolá gyöngéden az apát úr homlokát.~– Köszönöm.~
75 2, 12| szemhunyorítással nyomta oda az apát úr markába az utalványt,
76 2, 12| lesett barátjára.~Sámuel apát száját szánakozó félmosolyra
77 2, 13| értekezését megdicsérve, az Sámuel apát volt.~Szintén tudós. Hogyne
78 2, 13| és felfedező! Ezt Sámuel apát barátságának köszönheti.
79 2, 13| látogatója érkezik. Sámuel apát.~Iván nagyon örült a kitűnő
80 2, 13| fővárosunkban – folytatá az apát Iván mellé ülve a pamlagra.~–
81 2, 13| Ellenkezőleg! – vágott szavába az apát – ön nagyon is jó előadással
82 2, 13| levelet elolvashassa.~Az apát nagyon kérte, hogy csak
83 2, 13| Nagyon jó lesz! – biztatá az apát.~– Mit szól ön hozzá? Valami
84 2, 13| örömében, ha ezt megtudja. – Az apát úr szárnyakat kapott a sietséghez,
85 2, 13| tősgyökeres jenki.~Sámuel apát úrtól jó gondolat volt az,
86 2, 13| hogy hazamentek.~Sámuel apát nagyon jól értett a reklám
87 2, 13| sietett Ivánnak, kit Sámuel apát vezetett be a terembe, s
88 2, 13| legbuzdítóbb. Azután az apát úr átvitte Ivánt a másik
89 2, 15| Hahaha!~Erre a témára Sámuel apát is megszólalt.~– Az én apprehenzióm
90 2, 15| Legelső természetesen az apát úr, ez neki stúdiuma. Azután
91 2, 15| mindent! – sóhajta fel az apát úr.~– No, de elválás előtt
92 2, 15| s azzal még megvárta az apát urat, s együtt távoztak.~
93 2, 15| külvilágról semmit.~Délben az apát úr referált István grófnak
94 2, 15| erő… – jegyzé meg rá az apát széttekintve, hogy nem hallja-e
95 2, 15| oda, be lévén vezetve az apát úr által; hanem a kaszinónak
96 2, 15| készült már menni Pestről? Az apát mondá – kérdezé Ivántól
97 2, 17| Berend Iván, mikor Sámuel apát Theudelinda grófnő estélyére
98 2, 19| Vesszek el, ha nem az apát úr fecsegte el neki! – mondá
99 2, 19| néhány nap előtt Sámuel apát ilyen tartalmú levelet kapott
100 2, 23| híresztelve, a nagyhírű Sámuel apát tartotta a szent misemondást.
101 2, 23| lehetetlen. Bár ugyan Sámuel apát, mikor Evelina példázgatott
102 2, 24| tudta azt más, csak Sámuel apát és Tibald herceg.~Ez a harmadik
103 2, 24| tettre!” – mondá Sámuel apát önmagának.~A prímás Bécsben
104 2, 24| egyházi uralomban.~Sámuel apát hozzáfogott fennhéjazó szerepéhez.~
105 2, 24| népgyűlés, melyen Sámuel apát tartott felbuzdító beszédet
106 2, 24| Az ugyan jó lesz.~Sámuel apát megnevezé a tizenkét választandót,
107 2, 24| útnak indult a küldöttség az apát úr vezérlete mellett.~Harmadnap
108 2, 24| fogadták őket, nevökben az apát úr tartott ékes beszédet,
109 2, 24| e józan felismerését az apát úr, mikor az irányadó excellencia
110 2, 24| kegyteljesen szorítá meg az apát úr kezét, s biztosítá róla,
111 2, 24| elégedve.~Sőt, midőn az apát úrtól megtudá, hogy a küldöttek
112 2, 24| az asztalfőn, mindjárt az apát úr jobbján foglalhatott
113 2, 24| amennyi kell. Fizeti az apát úr.~Mégsem volt vége. Meg
114 2, 24| hotelben összetalálkozott az apát úrral, azt mondá neki:~–
115 2, 25| bérkocsiba pakolta híveit Sámuel apát, s vitte az utolsó instanciára:
116 2, 25| ugyanannyi aranykeresztes apát úrral az élén.~De ami a
117 2, 25| bókkal közeledik felé az apát úr, hogy hajtja meg magát
118 2, 25| egész bőrről van szó.~Az apát úr, mint ki nagyon meg volt
119 2, 25| apátnak, s hátramaradt. Az apát megfogta Szaffrán Peti kezét,
120 2, 27| vasút tehát épül. És Sámuel apát fellegvárai is magasulnak.~
121 2, 27| neve börzekirály.~Sámuel apát neve pedig kezd glóriától
122 2, 27| Bonda-völgyi vassíneken, Sámuel apát elmondhatja:~„Ez az út Rómába
123 2, 30| Félix úr és kebelbarátja, az apát, egy délutáni szieszta alkalmával
124 2, 30| püspöki székbe – szólt Sámuel apát.~– A pénzkirályok milliókig
125 2, 30| házához voltak címezve az apát úr levelei is, miket bécsi
126 2, 30| odanyújtva azt Sámuel apátnak.~Az apát ezt olvasá belőle:~„B. Tibald
127 2, 31| választhatott volna Sámuel apát nagyszerű tervének realizálására.~
128 2, 32| konvulziója.~ ~Sámuel apát úr felkeresé Evelinát.~Óh,
129 2, 32| látogassák a színésznőket.~Az apát úr régi jó barát mind a
130 2, 32| szalonjában akar rendezni. Az apát úr nagy érdekeltséget mutatott
131 2, 32| ön csakugyan okos ember, apát úr! Erre én a magam eszétől
132 2, 32| felugrott hevesen.~– Nem!~Az apát úr kacagott rajta.~– Ah,
133 2, 32| veszedelem támad – folytatá az apát. – Ön talán hallott róla
134 2, 32| ezt megtenni? – szólt az apát úr szent haragra gerjedve. –
135 2, 34| többé. Úgy volt, ahogy az apát mondá.~Tegnap még sok millió
|