Rész,  Fejezet

  1   1,  1 |        százezer év.~A kezdet maga is oly emberi számoknak helyt nem
  2   1,  1 |             A „mikor” kérdése ott is oly kevélységmegalázó rejtély,
  3   1,  1 |     tekenősbéka, inkább tekenősgyík, oly hosszúra kinyúlik a nyaka
  4   1,  1 |            víz színére felülkerülni; oly szűkre szoríták már az ostromkört,
  5   1,  1 |              az iparos takácspók, ki oly remek szöveteket tud készíteni
  6   1,  1 |            közül egy hull véletlenül oly tárgyra, mely meggyulladhat
  7   2,  2 |       megtudni. Mert ez a tó maga is oly csodás tünemény. Árad és
  8   2,  2 |          ércsavakkal van jóllakva, s oly nehéz, mint az érc. Ember
  9   2,  2 |        lélegzetet.~Némely folyosónak oly sekély a szénrétege, mely
 10   2,  2 |     különbözteti meg, öltözete éppen oly szenes, mint azoké. Kezei
 11   2,  2 |              mint azoké. Kezei éppen oly durvák; ő is kalapáccsal
 12   2,  2 |              cserében. A kettő aztán oly álló felleget terjenget
 13   2,  3 |              lágy gyurma, mely éppen oly súllyal bír, mint a víz,
 14   2,  3 |       szétpattant napgyűrűnek, éppen oly szabályosan keringtek a
 15   2,  4 |            szidtalak?”~A dallam maga oly egyszerű, tán a hangban
 16   2,  4 |              akarat!~És midőn szívét oly kegyetlenül megütötte e
 17   2,  5 |         különösség, amiért ez az arc oly feltűnő, onnan ered, hogy
 18   2,  6 |          csaknem gyermekhangja volt, oly lágy, mint egy asszonyé,
 19   2,  6 |           lágy, mint egy asszonyé, s oly csengő, mint a vatikáni
 20   2,  6 |             családot, melynek hajdan oly kiterjedett birtoka volt,
 21   2,  7 |         azért, mert annak az udvarán oly látványnak voltak tanúi,
 22   2,  8 |       könyvet felvágni; szemei éppen oly érzékenyek a világosság
 23   2,  8 |            iránt, ellenszenvei éppen oly számosak, s idegei éppen
 24   2,  8 |             számosak, s idegei éppen oly készek mindennemű rángásokra
 25   2,  8 |         harmadik szobában alszik, de oly mélyen, hogy Theudelinda
 26   2,  8 |               mit a kisasszony éppen oly sietve dug el ruhája zsebébe,
 27   2,  8 |             melyre plébános úr éppen oly szótlanul válaszol udvarias
 28   2,  8 |       készítik et caetera? Ezek mind oly kérdések, miket liberális
 29   2,  8 |         képes többé elaludni. Valami oly ellenállhatlanul hívott,
 30   2,  8 |             Arra ő elkezdett esküdni oly pogányul, hogy a boltozat
 31   2,  8 |              a selyemruhának valóban oly kapadohányszaga volt, mintha
 32   2,  9 |         elkezdett horkolni is. S azt oly kísérteties akkordokban
 33   2,  9 |         nekem a grófnő, hogy amíg ön oly benső összeköttetésben áll
 34   2,  9 |             gyóntam meg soha. És ami oly régen nyomja lelkemet.~–
 35   2,  10|        számára nyerve a közvélemény, oly deli alak tűnt fel benne;
 36   2,  10|              borzadok tőle, de éjjel oly különös erővel vonz valami,
 37   2,  10|       szakácsnénál van a kulcsa, aki oly mélyen alszik, hogy mire
 38   2,  10|          expediens felemlítése által oly érzékenyen meg lett volna
 39   2,  10|           elmerengett rajta. Valóban oly emberfölötti lény volna-e
 40   2,  10|         Vannak ideges álomlátók, kik oly elevenen megálmodják a soha
 41   2,  10|           mise előtt. Csakhogy az is oly csúfondáros hang volt, mintha
 42   2,  10|            Igaz, igaz!” – rebegé, és oly elevenen látta mindazt,
 43   2,  10|           saját úri lakában, azt meg oly tragikus gyászemlék száműzi
 44   2,  10|              E feladathoz, melyet ön oly lelkesüléssel karolt fel,
 45   2,  11|     kastélyból.~– Hogyan? – A grófnő oly gyönge elméjű volt, hogy
 46   2,  11|        kedvező időre mutatnak; a nap oly forrón süt, mint májusban;
 47   2,  11|           töltötte meg a kis szobát, oly világló, hogy ezüstnek látszott
 48   2,  13|             legdelibb hölgytársaság, oly pompában, mintha királyi
 49   2,  13|        műveltség nimbusza, mely őket oly megkülönböztetettekké teszi;
 50   2,  13|            egy újságíró celebritást, oly nemes igyekezettel törte
 51   2,  14|              Barrow-útban, odaékelve oly jégtömegek közé, amik hegyek
 52   2,  14|          állatfajok példányai, éppen oly különcök, mint az ausztráliai
 53   2,  14|             Az ember egyedül maradt.~Oly rettenetes egyedül, hogy
 54   2,  14|             a fűtött szobában ülnek, oly köddel vannak körülvéve
 55   2,  14|            nem a fogai közül beszél, oly gőzt lövell ki a száján,
 56   2,  14|           volna a geyzer. Kés, villa oly hideg, hogy aki nem vigyáz,
 57   2,  14|              szállnak és emelkednek, oly erőhatalommal, mely dereglyét
 58   2,  14|            igazolja.~A két tengelyén oly lapos a föld, mint a narancs
 59   2,  14|            minálunk, mert nem hajlik oly gyorsan a föld felszíne.
 60   2,  14|              látkör alá éjfélben; de oly magasra sohasem jő fel,
 61   2,  14|        világnak, mely a mi világunk, oly matematice kiszámított irgalom
 62   2,  14|          tökéletesebb, mint a mienk. Oly nagy darab földön nem lehet,
 63   2,  14|           biztos levegőben, mely nem oly hűtelen, mint a tenger.
 64   2,  14|           terem, fáradság nélkül, és oly tömérdek, hogy mindent pótol,
 65   2,  14|              fokozható villanytűzzel oly óriási nagyítótükröket állítottak
 66   2,  14|     mértékben kihűl a föld felszíne, oly arányban növekedik delejének
 67   2,  14|          hagyja a mostoha, a nap, ki oly rosszul bánt vele eddig
 68   2,  15|            öt percért, melyben magát oly szépnek látta, örökre hálával
 69   2,  15|            grófnő szembeállt Ivánnal oly közelségben, hogy ruhájának
 70   2,  15|         Valóban Angela grófnő szemei oly delejező erővel tudtak valakire
 71   2,  15|           Tehát ha Delejországban az oly szívek, kik egymást vonzzák,
 72   2,  15|           gyűlöletnek is, mely éppen oly változhatatlan, melytől
 73   2,  15|            magát.~– Grófnő! Ha önnek oly szenvedélye van ismeretlen
 74   2,  15|            most felemlített, előttem oly gyűlöletes, hogy még eddig
 75   2,  15|             minduntalan előre tolják oly helyzetekbe, ahol a kritika
 76   2,  16|    önkénytelen mosoly villámlott át, oly gyorsan, hogy csak a ráfigyelő
 77   2,  18| mesterfogását, az altestvágást, mely oly nehezen védhető, s ha talál,
 78   2,  19|             maradjon.~S e neheztelés oly őszinte, oly igaz volt,
 79   2,  19|              neheztelés oly őszinte, oly igaz volt, hogy Ivánnak
 80   2,  20|   turbékoltak, a narancsvirág illata oly kábító volt. Minő alakban
 81   2,  20|           sokáig!~Annyi igazság vagy oly csalódásig hű lelemény volt
 82   2,  20|              szökdécselési közepett. Oly riasztó, oly otthontalan
 83   2,  20| szökdécselési közepett. Oly riasztó, oly otthontalan diszharmónia
 84   2,  20|        herceg, akihez Angela grófnőt oly szívesen akarta volna nőül
 85   2,  21|      állapotban, a tárcák, erszények oly túláradó kedélyben, hogy
 86   2,  22|           egy templomnyi nagy terem, oly gombolyagban taposott egymáson
 87   2,  23|         megindulása első két haváról oly fényes nyereséget tudott
 88   2,  24|           ezek a magyarországi papok oly barbárok, oly műveletlenek,
 89   2,  24|    magyarországi papok oly barbárok, oly műveletlenek, hogy még most
 90   2,  24|        érthető és megragadó.~A tárgy oly világosan közérdekű, hogy
 91   2,  25|       hátrafelé és két vállára; arca oly szép, oly elragadó, oly
 92   2,  25|              vállára; arca oly szép, oly elragadó, oly méltóságteljes,
 93   2,  25|              oly szép, oly elragadó, oly méltóságteljes, hogy lehetetlen
 94   2,  25|            egy csókra!”~A delnő arca oly nyájasan ragyogó volt, ajkai
 95   2,  25|           volt, ajkai olyan pirosak, oly hízelkedők, szemei oly epedők;
 96   2,  25|               oly hízelkedők, szemei oly epedők; olyan volt hímzett
 97   2,  28|          nézve.~– Nem esnek el rajta oly nagyon, hogy fel ne emeltessenek.~–
 98   2,  29|      előkeresni.~Hanem a folyosókban oly rombolás történt, hogy maguk
 99   2,  29|            széndarabot megmozdított, oly kellemetlen szag hatott
100   2,  32|         tőlem akármit!~Az asszonynak oly derült kedve volt, hogy
101   2,  32|             el – engemet magamat is; oly nagyon érdekel mind a hármunkat,
102   2,  35|        bántotta. Hát miért bánt vele oly kegyetlenül?~Miért nyúlt
103   2,  36|               kiugrott a vagonból, s oly szerencsétlenül, hogy rögtön
104   2,  36|              szép asszony még azt is oly féltékenyen el tudta rejteni,
105   2,  40|      labirintba. Keresheti azt, amit oly régen keresett. Az összeköttetést
106   2,  40|          tekervényes üregekben, amik oly szűkek, hogy néhol csak
107   2,  41|       idézett elő a börzén.~Az imént oly csendes társaság, melyben
108   2,  41|       rábocsátani az égő tárnára, az oly tömeg gázt fejlesztene ki
109   2,  42|        egymásba illett, s helyenként oly sima volt mind a kettő,
110   2,  42|       homállyal borítják el az imént oly vakító csarnokot, s a rohanó
111   2,  42|        fellovalva, a másik két úr is oly tűzbe jött, hogy utoljára
112   2,  42|            rohanni az oltó folyadék, oly erőre fejlődik a gáztömeg,
113   2,  45|            volt olyan jól megőrizve, oly figyelemmel kísérve egy
114   2,  46|            enyim légy. Hogy lehettél oly kegyetlen, egy évig ily
115   2,  46|              viasz; szemei, az imént oly ragyogók, merevek lettek,