Rész, Fejezet
1 1, 1 | mint az énekesmadár, örökké le volna tarolva minden erdő,
2 1, 1 | könyörületes szív, és vegye le.~De kiabálni is rest, csak
3 1, 1 | bazaltsziklák mögött megy le, miket még nem öltöztetett
4 1, 1 | adószedőket, ők maguk horzsolják le a tűlevelű fákról a lombot,
5 1, 1 | fákról a lombot, maguk tépik le a cikkszár bugáit, amivel
6 1, 1 | az alkotásban.~És mégis le kellett törölni az egész
7 2, 1 | a bozótba; fákat döntött le kőfejszéjével, cölöpöket
8 2, 1 | kőfejszéjével, cölöpöket vert le a tavak vizébe kősulyokkal,
9 2, 2 | falevél lenyomata foszlik le a fekete falból. Becses
10 2, 2 | kell hozzá, hogy ember oda le merjen szállni, és egyedül,
11 2, 3 | planéták, együtt váltak le róla, mint a Saturnusról
12 2, 4 | elkárhozni. Járed idejében jöttek le az égből, a Haemon hegyéről
13 2, 4 | festetlen asztal, amelyre Iván le szokta számlálni a munkások
14 2, 4 | maradék salakot higgasztani le belőle, s abból azután egy
15 2, 6 | zöldes nedvet csepegtetett le hegyes nemezsüvegen.~– Csak
16 2, 6 | fensőbbségi tudattal beszélt le Ivánhoz.~– Mert még nem
17 2, 8 | azt kikergeti maga elől; le nem ül az asztalhoz, ha
18 2, 8 | Intett a papnak, hogy üljön le az átellenben levő karszékbe.~–
19 2, 8 | ellenállhatlanul hívott, hogy menjek le magam is oda, ahol ezek
20 2, 8 | kérdést? – nem itt vetette le felöltönyét?~– Azt már nem
21 2, 9 | kriptájában, ahova én személyesen le is szálltam, s találkoztam
22 2, 9 | szemeit zavarodtan süté le.~A pap pedig folyvást élesen
23 2, 10| szobájából annyiszor járt le éjente a sírboltba, hogyan
24 2, 10| könyvtárba, onnan ismét le a sírbolt kápolnájába. Én
25 2, 10| Olyan magasból beszélt le hozzá, hogy szinte szentségsértésnek
26 2, 10| és lankadtan siklottak le a zongoráról. Mikor már
27 2, 10| Minden ágy mennyezetének le van bocsátva a függönye;
28 2, 10| ki máskor egyedül ment le e rémek közé, most velem
29 2, 10| hold felülről világított le az üvegpadmalyon keresztül;
30 2, 10| könyvtárból négy lépcső vezetett le a kápolnába, a kápolna szentélyétől
31 2, 10| aztán ismét nyolc lépcső le a sírboltba.~A kápolna oltárán
32 2, 10| míg rongyokban hullott le róla a papi palást.~Mikor
33 2, 10| magához, grófnő. Küzdje le gyöngeségét. A helyzet,
34 2, 10| felemelve arcát, mondá:~– Üljön le, grófnő, és már most hallgassa,
35 2, 10| egyszer s mindenkorra tegyen le a grófnő!~A grófnőt meglepték
36 2, 10| a gondolatról is tegyen le a grófnő – folytatá az apát –,
37 2, 11| ateistának ez üdvözlés! Csak le tudná tartozását róni valamivel.~
38 2, 11| visszautasítja, addig az apát úr le is telepedett amellé, s
39 2, 12| Hisz ez nagy szó!~– Ülj le már most, és hallgasd meg,
40 2, 14| őszi estén utoljára megy le a nap a láthatáron, és azután
41 2, 15| mintha a Venus szállt volna le valaki kedvéért az égről,
42 2, 15| tömött hajfonadéka hosszan le volt eresztve szalagok közé
43 2, 15| azt mondja Ivánnak:~– Dobd le a kártyád csak szaporán,
44 2, 15| mindenestül” Pestre vándorolna le. Egy nagy vezéralakra volna
45 2, 16| engem elhagyott, rögtön ment le befogatni. Hallod már a
46 2, 16| abban a percben szállt le Salista is a kocsiból. Iván
47 2, 16| süveget emelek, akkor önnek is le kell vennie a magáét.” Azzal
48 2, 16| mögé repült; az aranyrózsa le volt szakítva róla.~– Ah! –
49 2, 16| szivart, a harmadik lövésre le fogja lőni a sarkantyúmat!
50 2, 16| Vilmos, neki ne lövöldözzön le almát a fejéről, hanem lőjön
51 2, 16| Angela grófnő nem feküdt le. Órahosszat elsétált szobájában
52 2, 16| Csak hajnal felé dűlt le egészen felöltözötten ágyára,
53 2, 17| sipkát, szivart lövöldözöl le ellenfeled fejéből, s végre
54 2, 17| Bécsbe, vagy azt csalja le magához Pestre? Mi szükség
55 2, 17| gyermekcipőket még nem vetette le. Úgy hancírozik előttem,
56 2, 17| én. Most fényképeztetem le magamat egyenesen a te számodra.
57 2, 17| Bécsbe, s ne a herceget hívja le Pestre. A herceg ráállt,
58 2, 18| hogy minden öltönyét vesse le övig.~Akkor kivezették őket
59 2, 18| félt.~Mind a kettő övig le volt vetkőzve. Salista herkulesi
60 2, 19| Theudelinda melléje ült le a pamlagra, átellenben vele
61 2, 20| rózsaszín függönyei végig le voltak eresztve, s a terem
62 2, 20| albumnak a lapjai forogtak le, amikben Angela rajzai,
63 2, 21| azsiotőrök közé, mikor verje le egyszerre parin alul a vállalat
64 2, 22| mikor már a többiek rég le is hántották a húsvéti piros
65 2, 22| erre a patakra hajlanak le a kertjeik. Szép, üde hely
66 2, 22| Iván. Akinek azután egyszer le kellett tenni a fegyvert,
67 2, 22| magamnak valamennyit. Én teszem le a biztosítékot a részvényekért,
68 2, 22| Hány szegény bolondnak le kell addig a bőrét húzni,
69 2, 22| nyájas mosolygással ülteti őt le szobájában.~– Tessék leülni,
70 2, 22| kell vallanom, hogy így még le nem főzött soha senki életemben!
71 2, 22| sem.~– Jól van; de akkor le kell fizetni az aláírt összeget!~–
72 2, 22| hogy mikor a kontremin le van verve, agyongázolva,
73 2, 23| a két tárna, a munkabért le fogják megint szállítani.
74 2, 23| híresztelve, hogy maga a herceg is le fog jönni. Őt választotta
75 2, 23| úri fölénnyel mosolygott le rá, mint akivel egykori
76 2, 25| odafestve, százkarú csillár függ le ezernyi üvegprizmával. Lehet
77 2, 26| azután fanyalogva tette azt le az asztalra.~Olyan képet
78 2, 28| hajból, mely főtől sarkig ért le.~Milyen ereje volt ennek
79 2, 28| kezei intéztek ott is, ki le nem vette azokat róla többé,
80 2, 29| orrcimpái széttágultak; a sipka le volt szemöldére húzva.~Iván
81 2, 29| féregtől, penésztől hull le minden gyümölcs, üszög lepi
82 2, 29| levegőbe mutatva –, ha még le nem esett.~– S hordozható
83 2, 29| boltozat egyik oldalon végig le volt szakadva úgy, hogy
84 2, 29| végét elhagyta, ott egészen le volt szakadva a boltozat.~
85 2, 29| éppen akkor bocsátkozott le az aknanyíláson; azok már
86 2, 29| kezdete előtt iszákjaikat le szokták tenni, s munka után
87 2, 31| imádságos könyvbe sütni le szép szemeit.~A bűnbánat
88 2, 31| Nézem, hová tehetném le a cimbalmomat, hogy egy
89 2, 32| a bonmot-t írták~„De par le Roi, defense à Dieu,~De
90 2, 32| Evelina, s durcásan veté le magát a pamlagára.~– Kellemetlen
91 2, 32| delnő kezét.~– Csillapítsa le indulatait asszonyom. Én
92 2, 32| részvényeket is.~– Hát foglalja le! – szólt a nő könnyelműen.~–
93 2, 33| megkínálta Félixet, hogy üljön le.~– E percben tudtam meg,
94 2, 34| Evelina finom krémmel törülve le arcáról a festéket a tükör
95 2, 34| aranyos szandáljait húzta le éppen.~Ránézett azokkal
96 2, 35| Mondja már, hogy üljek le.~Márpedig Árpád haragudott
97 2, 35| képe volt.~– Azután üljön le mellém. Különben azt hiszem,
98 2, 35| Evelina megsemmisülve hajtá le fejét.~Hiszen tudta ő jól,
99 2, 36| addig tart, ameddig a nap le nem megy?~Hogy kívülről
100 2, 36| Evelina fáradtan rogyott le egy pamlagra, s homlokát
101 2, 37| melyet éppen nem foglalt le más, s természetesen kezdi
102 2, 38| kristályképződésekben rakódnak le.~Ott vannak közszemlére
103 2, 39| hanem kiosont a szobából, és le a kertbe.~De bizony megvoltak
104 2, 39| Belényiné a folyosórul nézett le a kertbe. Nem szólt rájuk.
105 2, 40| a kötelet. Így szálltak le együtt a tóüregbe, s ott
106 2, 42| tölti az időt, odavitette le a magával hozott gépeket
107 2, 42| kaucsukcső lassan tekergőzött le Spitzhase válláról.~És aközben
108 2, 42| minden idegét.~– Bocsásd le a csöveket! – hangzott hozzá
109 2, 42| mily lelkesüléssel írta le a bécsi lapokban ezt a föld
110 2, 42| vert vaskapuval csukatta le, amire ismét vastag réteg
111 2, 42| fennkölt tekintettel néze le rájuk, mintha azt mondaná:~„
112 2, 44| erdőben aléltan fekteté le a mohos fatörzsre.~Olyan
113 2, 46| tetején, bámultan tekintve le az összegyűlt sokaságra.~
|