bold = Main text
     Rész,  Fejezet                                            grey = Comment text

3001   2,  30   |                  nincs-e valami rejtett árny az arcod ragyogásában. Ma,
3002   2,  30   |                      ragyogásában. Ma, mikor az egy órát üti s megszólal
3003   2,  30   |                utánad a coulissier-k serege, az agent de change-ok messziről
3004   2,  30   |                    Félix úr és kebelbarátja, az apát, egy délutáni szieszta
3005   2,  30   |                 délutáni szieszta alkalmával az illatos latakia füstfellegébe
3006   2,  30   |                     meg a kinevezést Bécsből az erdélyi püspöki székbe –
3007   2,  30   |                      a pincéreket, hogy abba az ágyba fekhessék bele, amelyből
3008   2,  30   |                      be.~– Különös bolond! S az asszony pedig ki nem állhatja
3009   2,  30   |                  pedig ki nem állhatja őt.~– Az az ő kára.~– Tibald herceg
3010   2,  30   |                     ki nem állhatja őt.~– Az az ő kára.~– Tibald herceg
3011   2,  30   |                     ugyan valamivel korábban az újdonsült vő meg nem indítja
3012   2,  30   |                 eljöttünk Bécsből.~– Nem fog az a bondavári ügyekre visszahatással
3013   2,  30   |               Kaulman házához voltak címezve az apát úr levelei is, miket
3014   2,  30   |                    Lupus in fabula!” – szólt az első sürgönyt feltörve Kaulman,
3015   2,  30   |               odanyújtva azt Sámuel apátnak.~Az apát ezt olvasá belőle:~„
3016   2,  30   |                  bondavári tárna felrobbant. Az egész tárna ég.”~– Ezzel
3017   2,  30   |                     De hogyan elhallgattatni az ellenfélt?~El lett határozva,
3018   2,  31   |              meghagyta udvarhölgyeinek, hogy az elfogadáson mindannyian
3019   2,  31   |                    restaurációt) idézett elő az egész hölgyvilágban.~Sötét
3020   2,  31   |                   tényekben is nyilatkozott.~Az elegáns úrhölgyek elkezdtek
3021   2,  31   |                helyrepótlása, székhelyeikből az istentelenek által kizavart
3022   2,  31   |                    Mozartot és Händelt, mint az operaházban Verdit.~Sőt
3023   2,  31   |                nélkül, nagy szeleburdisággal az ő régi kedvenc bohó pajtása,
3024   2,  31   |                   utóbbi helyen nagyon drága az entrée. Amíg az operában
3025   2,  31   |                 nagyon drága az entrée. Amíg az operában megkaptam önt tizenkét
3026   2,  31   |              templomajtóból el nem eresztett az a pénzszedő hercegasszony
3027   2,  31   |              frankért! Már micsoda kifejezés az? Majd megkapom én magát
3028   2,  31   |               mindjárt! Mennyiért kapható?~– Az a kérdés, hogy mire?~– No
3029   2,  31   |                akinek én mindennel tartozom: az az anyám. Minden garas,
3030   2,  31   |                    én mindennel tartozom: az az anyám. Minden garas, amit
3031   2,  31   |                      szegényétől van elvéve: az anyámtól. Adja vissza a
3032   2,  31   |                anyámtól. Adja vissza a világ az anyámnak azt, amit tőle
3033   2,  31   |                 amivel bírok. Addig mindenem az anyámé.~– No, maga anyámasszony
3034   2,  31   |          anyámasszony katonája. Hát megkapja az ötszáz frankot, hanem valami
3035   2,  31   |                    is mentem volna régen, ha az anyámat nem nézném.~– Hátha
3036   2,  31   |                  Jánoska meghalt. Itt vannak az asztalom mellett a mankócskái.~–
3037   2,  31   |                     Ha úgy tudna ön énekelni az ördögöknek is, mint az angyaloknak
3038   2,  31   |              énekelni az ördögöknek is, mint az angyaloknak tud, akkor ön
3039   2,  31   |              művésznő volna.~– De mit ért ön az ördögök alatt?~– No, azt
3040   2,  31   |               prédikációiból, hogy a színház az ördögök zsinagógája.~– No!…
3041   2,  31   |                   nyomait takargatják.~– Ah! Az nem igaz! Azt nem tesszük! –
3042   2,  31   |                    hímzett gallérkáját, hogy az odaláthasson, egész öntudatlan
3043   2,  32   |                csinálnak sztrájkot!~Parbleu!~Az ilyen dologgal tréfálni
3044   2,  32   |                     abbé Pâris divatba hozta az élvezetek megtagadását s
3045   2,  32   |                   király nevében megtiltatik az Úristennek ezen a helyen
3046   2,  32   |                   még a krinolin bukása után az egész világon elterjedt
3047   2,  32   |                      talál abban senki, hogy az abbék látogassák a színésznőket.~
3048   2,  32   |                   látogassák a színésznőket.~Az apát úr régi jó barát mind
3049   2,  32   |                   szalonjában akar rendezni. Az apát úr nagy érdekeltséget
3050   2,  32   |                     jó lett volna ide e közé az énekrész és gordonka közé
3051   2,  32   |              énekrész és gordonka közé annak az ostoba Árpád kölyöknek a
3052   2,  32   |                      tudná legjobban kísérni az én „Stabat Mater”-emet.
3053   2,  32   |                közben valamit gondolt ki.~Ez az asszony nagyon örömest beszél
3054   2,  32   |                  nagyon örömest beszél arról az Árpád kölyökről. Az Árpád
3055   2,  32   |                    arról az Árpád kölyökről. Az Árpád kölyök kezd már húszéves
3056   2,  32   |                 nekem ezért?~– Óh, nem teszi az azt. Ismerem én. Nagy buksi
3057   2,  32   |                       Ismerem én. Nagy buksi az! Ha valamit feltett abban
3058   2,  32   |                      fog játszhatni, s ezzel az egész szezonra meg lesz
3059   2,  32   |                  művészember fel tudja fogni az ilyesmit. Azután meg egy
3060   2,  32   |                  neki. Ötszáz frankot.~– No, az meglehet, hogy amit ötszáz
3061   2,  32   |                      megegyezni, amit azután az öreg asszonyság elhatározott,
3062   2,  32   |                      volna alkudoznom, hanem az anyjával. Tehát ön magára
3063   2,  32   |                  akkor kérjen tőlem akármit!~Az asszonynak oly derült kedve
3064   2,  32   |                     amit én kérek kegyedtől, az egy meghívójegy a jótékony
3065   2,  32   |                 névre úgy belevágta a tollat az asztalba, hogy a hegyével
3066   2,  32   |                    felugrott hevesen.~– Nem!~Az apát úr kacagott rajta.~–
3067   2,  32   |            felpattant, s mérgesen tépte szét az egész programot.~– No, hát
3068   2,  32   |                   maradjon Árpád is odahaza, az anyja szoknyája mögött!
3069   2,  32   |                     kell sem ő, sem más, sem az egész hangverseny! Vége
3070   2,  32   |                 fölkelt helyéről, s megfogta az izgatott delnő kezét.~–
3071   2,  32   |           ajándékozva, egyszerűen viszaadta, az ön számára egymillió forintnyi
3072   2,  32   |                  hogy ön nem vesződött azzal az unalmaskodással, hogy megkérdezze
3073   2,  32   |                     kétségtelenül lefoglalja az ön javára letéteményezett
3074   2,  32   |                      a nő arcára figyelve:~– Az nem! De a részvénytárna
3075   2,  32   |                  veszedelem támad – folytatá az apát. – Ön talán hallott
3076   2,  32   |                   mostanra elégséges fegyver az ellenfél kezében, hogy Kaulmant
3077   2,  32   |                 azokban a milliókban fekszik az értéke, amiket vasládája
3078   2,  32   |                  milliárdokban, amik számára az idegenek fiókjában nyitva
3079   2,  32   |                     becsapódnak előle, s még az is, ami zár alatt volt nála,
3080   2,  32   |                    most egy emberen függ. Ez az ember Sondershain Waldemár
3081   2,  32   |                      sorsa, és nem titkolom, az enyém is. Egy roppant, félvilágra
3082   2,  32   |                      közbekiált, elenyészett az egész, mint az álom. Ha
3083   2,  32   |                   elenyészett az egész, mint az álom. Ha ő megjelen a börzén
3084   2,  32   |                 akarná ezt megtenni? – szólt az apát úr szent haragra gerjedve. –
3085   2,  32   |                     szentszéket összeomlani, az Angyalvárra a hitetlenek
3086   2,  32   |                   fel:~– Nem szólhatok azzal az emberrel!~Sámuel apátot
3087   2,  32   |                    hogy ha rá nem veheti ezt az asszonyt, legalább érzékenyen
3088   2,  32   |                    Én meg nem foghatom önnek az ellenszenvét. Hisz Sondershain
3089   2,  32   |                      pap bámulva tekinte rá.~Az égő arc, melyet bánatpirulva
3090   2,  32   |                 előtt.~Hisz ez nagyobb eszme az angyalvárnál!~Egy nő, a „
3091   2,  32   |            mirtusszal a fején.~A kurtizán és az immaculata.~És a pap érté
3092   2,  32   |                     akinek hűséget esküdött, az áruba vetett divathölgy
3093   2,  32   |           láthatatlan kéz lebeg szüntelenül. Az oltalmazzon meg téged örökké.~
3094   2,  33   |              herceggel találkozni.~Nem várta az esti börze óráját, amikor
3095   2,  33   |                   fehér zászlója alatt jövök az ellenség főhadiszállására.~
3096   2,  33   |                      herceg gondolá: „Tudom; az a zászló egy hímzett zsebkendő „
3097   2,  33   |                   közös érdek reánk nézve?~– Az általam tervezett kölcsönügy.~
3098   2,  33   |               egyszerűen zsebre készül dugni az egyház birtokait, azalatt
3099   2,  33   |                    Még rosszabb történt vele az utóbbinál is.~A herceg felvette
3100   2,  33   |                   bizonyos röpiratot, amiben az imént kék és vörös irónnal
3101   2,  33   |                      letette a füzetet.~– Ez az én biográfiám lenne?~– Mint
3102   2,  33   |                        Legalább én diktáltam az adatokat.~– Itt el vannak
3103   2,  33   |                   tízmilliót összeszedtem, s az most mind veszendőbe megy
3104   2,  33   |                    Hanem hát hadd folytassam az életírásomat. A tegnap okozott
3105   2,  33   |                  ezzel a röpirattal?~– Abban az órában, amelyben ön kölcsönét
3106   2,  33   |              felteszi a börzén, kiosztom ezt az iratot a parquetten, a coulisse-ban,
3107   2,  33   |                     a kontremint azzal, hogy az ön részvényeit kitörültetem
3108   2,  33   |                     kész vagyok rá árverezni az egész világ ellen; ezért
3109   2,  33   |                    meg egymást! Alkuszom. Mi az ára?~A herceg levetette
3110   2,  33   |                  hogy tessék neki is leülni.~Az is felhagyott a pátosszal,
3111   2,  33   |                 Megkapja ön. Ezer példányban az eredeti kézirattal együtt.
3112   2,  33   |                       Ellenkezőleg, maga fog az első aláírók között nevéhez
3113   2,  33   |            Megegyezünk! De hallja ön mármost az én módosítványaimat. A kölcsönaláírás
3114   2,  33   |                      barát]a.~– De miért nem az első napon?~– Majd megmondom
3115   2,  33   |                      önnek, hogy mi történik az első két nap alatt. Még
3116   2,  33   |                      kinek nagy szüksége van az olasz légre és a kedélyváltozásra.~–
3117   2,  33   |                      a helyéből, hogy jobban az orra alá beszélhessen áldozatának. –
3118   2,  33   |                     neked adtam, nem is volt az enyém soha!” Nekem a gyémántnak
3119   2,  33   |                     kell! Én nem engedem azt az ön jegygyűrűjéből kitörni,
3120   2,  33   |                     állhat. S én annak tudom az okát, ön pedig nem is sejti
3121   2,  33   |                    Ön bámul rajta, ugye? Nem az ön érdeme, hogy az, hanem
3122   2,  33   |                       Nem az ön érdeme, hogy az, hanem Tibald hercegé. Ezt
3123   2,  33   |          tisztaságának titkát. Én imádom ezt az asszonyt azért, mert fényes,
3124   2,  33   |                 hiteles stigma, ez a titulus az ön neve. Most már tudja
3125   2,  33   |                    dörzsölje ön a szemeit és az arcát! – szólt elfordulva
3126   2,  33   |                       sem azt, hogy elpirul. Az idő rövid, jobb lesz, ha
3127   2,  33   |                     úr csak elengedé magának az önhajkitépéssel járó végjelenetét
3128   2,  33   |                     miért kezet szorítanunk. Az adatokat pontosan tegye
3129   2,  33   |                   megkapom öntől a meghívást az estélyre, akkor holnap nem
3130   2,  33   |                     vagy kacagni, de csak ne az én szobámban.~
3131   2,  34   |                  párizsi és brüsszeli börzén az egyházi kölcsönt, s maga
3132   2,  34   |                 kölcsönt, s maga is ott lesz az aláírók között a lehető
3133   2,  34   |                  otthon. A kapus mondá, hogy az asszony a színházba ment.~
3134   2,  34   |                     ma játszik.~Odahajtatott az operaházhoz.~Legelőbb felfutott
3135   2,  34   |                  foyer-ba, ismerték már mint az asszonyság férjét, s bebocsáták
3136   2,  34   |                halaszthatta volna ön.~– Mit? Az estét? Haha!~– Nem azt,
3137   2,  34   |                   társaság krémje töri magát az ön jótékony hangversenyének
3138   2,  34   |                 nyafogással.~– Mert nem lesz az egész hangversenyből semmi.
3139   2,  34   |             egyszerre.~– Nem lenne ön szíves az okát megmondani: miért?~–
3140   2,  34   |                 mennem.~Azzal kiment a hölgy az öltözőszobából, s a színfalak
3141   2,  34   |                      színfalak közt töltötte az időt, amíg jelenésére került
3142   2,  34   |                     ült?~– Nem néztem oda.~– Az Waldemár herceg.~– Ah! Az,
3143   2,  34   |                    Az Waldemár herceg.~– Ah! Az, aki önnek olyan nagy ellensége?
3144   2,  34   |                  előtte nyitva a házam.~– De az én házam csukva.~– Mármost
3145   2,  34   |                    eszével, párizsi hoteljét az ő baráti megemlékezésének
3146   2,  34   |                   együtt lakni, s ott azután az a természetes kényszerűség
3147   2,  34   |               kényszerűség áll be, hogy akik az én szalonomban szívesen
3148   2,  34   |                       amelyiknek ajtaja van, az ajtaján tolózár van, s ha
3149   2,  34   |                 világ akármicsoda hercegének az orra előtt azt becsukom,
3150   2,  34   |                amelyek egy francia polgárnak az oltár előtt kötött házasságát
3151   2,  34   |                     mond ön?~Evelina lehúzta az aranyos szattyánszandált
3152   2,  34   |               lábaihoz.~– Azt, hogy „ez” még az öné, de én: „Dirmák Éva
3153   2,  34   |                      szédelegve támaszkodott az asztalnak.~– S most – inte
3154   2,  34   |              segíteni többé. Úgy volt, ahogy az apát mondá.~Tegnap még sok
3155   2,  34   |                    amerre világ van.~Kaulman az utóbbit választotta és futott.~
3156   2,  35   |               örömein.~Leány ismét, ki előtt az élet virágos mezeje terül,
3157   2,  35   |                keresi.~Evelinának nem jutott az eszébe, hogy Kaulman megszökési
3158   2,  35   |                      Kaulman megszökési híre az ő hírét is magához láncolva
3159   2,  35   |                     földszinti házban lakni. Az ő háza is olyan volt, amit
3160   2,  35   |                   fiával. Hogy ne szokjék el az anyai felügyelettől, ne
3161   2,  35   |                okvetlenül fel kell találnia.~Az özvegyasszony természetesen
3162   2,  35   |                       Azt csak nem mondhatta az invitáló uraságoknak, hogy
3163   2,  35   |               uraságoknak, hogy köszönöm, de az anyám otthon paszulyt főzött
3164   2,  35   |                főzött disznófüllel, s azt én az egész dicsőségtekért ott
3165   2,  35   |                      inasának rátalálni arra az utcára, valahol a Montmartre
3166   2,  35   |               Evelina nem engedte a hintóját az utcába behajtatni, a fordulónál
3167   2,  35   |                 egymástól.~Valami cseléd, ki az udvaron mosogatott, megmutatta
3168   2,  35   |                 Evelinának a szobát, melyben az ifjú úr lakik.~Evelina halkan
3169   2,  35   |                 konyhába s vette észre, hogy az udvarszoba ajtaja is rögtön
3170   2,  35   |                  volt otthon. Látszott rajta az anya keze. Asztalát, falait
3171   2,  35   |                szekrényében pompás könyvtár.~Az anya úgy rendezte azt, hogy
3172   2,  35   |              művésznek; amelyik híres festő, az szereti hegedűszóval kínozni
3173   2,  35   |                       amelyik kitűnő zenész, az belekontárkodik a versírásba,
3174   2,  35   |                    annyit lát meg róla, hogy az valami arckép.~– Ah! Ön
3175   2,  35   |                      valami arckép.~– Ah! Ön az? – hebegi zavarodottan Árpád. –
3176   2,  35   |            zavarodottan Árpád. – Azt hittem, az anyám.~– Ahá! Ugye most
3177   2,  35   |                 csinált, ami meg van tiltva. Az anyja nem engedi, hogy fessen.
3178   2,  35   |           zongoraművésznek festéssel tölteni az időt. Azután mit festett?~–
3179   2,  35   |                 tette a további pásztorórát.~Az az arckép nem Evelina képe
3180   2,  35   |                      további pásztorórát.~Az az arckép nem Evelina képe
3181   2,  35   |                     még a játék! Azt hittem, az automat-színházban vagyok.~–
3182   2,  35   |               végképp elváltam.~– No bizony, az egész Kaulman nem elég ok
3183   2,  35   |                elválhatik tőle anélkül, hogy az ütenyből kiessék. Kaulman
3184   2,  35   |                    Valami őrült herceg.~Hisz az egyre megy. Szépnek lenni,
3185   2,  35   |                    énekelni, koszorút kapni: az három olyan bűn egy bokrétában,
3186   2,  35   |                      Bocsánat, szép asszony! Az eddigi gorombáskodások a
3187   2,  35   |                    és enyelegjünk. Előhozzam az ostáblát? Akar ön „hanzlit”
3188   2,  35   |                      férj? Úgy hiszem, terem az, mint a champignon. Vagy
3189   2,  35   |                     bizonyos bizarr fogalmai az élet felől. Nézze ön, itt
3190   2,  35   |                    élet felől. Nézze ön, itt az asztalomon egy szép antik
3191   2,  35   |          hangversenyem alkalmával. Ő viszont az ősétől örökölte azt, kinek
3192   2,  35   |                     szabad, büszke ember fog az ön oldala mellett ülni,
3193   2,  35   |              mondatni a világtól: „Nézzétek, az ott Apollónak felkentje,
3194   2,  35   |                   herceg telivérei, s amitől az asszony ragyog, az nem férjének
3195   2,  35   |                    amitől az asszony ragyog, az nem férjének dicsősége,
3196   2,  35   |                      magamtól a gyémántokat, az egész idegen ragyogást,
3197   2,  35   |                  ragyogást, mindent, ami nem az enyém, amit meg nem érdemeltem,
3198   2,  35   |                       amik asztalát ellepik. Az mind aranyfüst. Tart addig,
3199   2,  35   |                tudják, mibe kerül ez a módja az udvarlásnak. De próbálja
3200   2,  35   |             szétkergetni udvarlóit, becsukni az ajtaját a magas pártfogók
3201   2,  35   |                akinek nincs miért hízelegjen az egyenes lelkű műértő, miért
3202   2,  35   |                 mellől? Minek kérdezősködött az elrejtett kép felől, mi
3203   2,  35   |                      elrejtett kép felől, mi az.~Akármi!~Hadd legyen virág!~
3204   2,  35   |             hozzányúlt, kezére kellett ütni? Az nem neki termett…~– S mit
3205   2,  35   |                      a Morgue asztalán, mint az ő hidegvérrel összerabolt
3206   2,  35   |                     éppen akkor, mikor ő azt az arcképet festi?~Alig távozott
3207   2,  35   |                      festi?~Alig távozott el az úrhölgy, Árpád kihúzta fiókját,
3208   2,  35   |                   nagy sietséges elrejtésben az a virág. Igazán virág volt.~
3209   2,  35   |                 szőke gyermek kék szemekkel.~Az ajtó megint nyílik. A képet
3210   2,  35   |             keresztül:~– Árpád fiam! Ki volt az a szép hercegasszony, aki
3211   2,  35   |                 tetted, fiam!~Azzal becsukta az ajtót, s visszament hátulsó
3212   2,  36   |                      sem akar meghalni, mert az orvos azt mondta, hogy nem
3213   2,  36   |                   neki igaza:~Abban, hogy mi az, ami „lehet”, aminek lenni „
3214   2,  36   |                     fölébredni érzé lelkében az erélyt, a visszadacolást,
3215   2,  36   |             önmagának énekelne. Teheti, hisz az egész világ, mely körülötte
3216   2,  36   |                garasos pohár nem vagyok!” de az álom végre is elnyomta,
3217   2,  36   |                    fel.~Aznap ismételve lett az a dalmű, amelyben tegnapelőtt
3218   2,  36   |                     mit tud! Nem fogja látni az embereket. Úgy fog énekelni,
3219   2,  36   |                felvilágosítást. Kérdezze meg az impresszáriótól.~Evelina
3220   2,  36   |              felindult kedéllyel kereste fel az impresszáriót. Az nem volt
3221   2,  36   |                kereste fel az impresszáriót. Az nem volt hivatalszobájában.~
3222   2,  36   |                     el akart számára küldeni az impresszárió rendeletéből.~
3223   2,  36   |                   átvette a levelet, s amint az előcsarnokba kiért, feltörte
3224   2,  36   |                      hölgy, hogyan került ki az utcára? Maga sem tudta.
3225   2,  36   |                  saját magán.~Milyen különös az az ember, aki már nem él,
3226   2,  36   |                     magán.~Milyen különös az az ember, aki már nem él, és
3227   2,  36   |                     föld felett!~Ő még látja az embereket, de már azok nem
3228   2,  36   |                 Tehát mindaz igaz volt, amit az a kegyetlen gyermek mondott!~
3229   2,  36   |                    Evelina sokáig elődöngött az utcákon, amíg hazatalált.
3230   2,  36   |               bérkocsist, attól tartva, hogy az kinézi a szeméből, hogy
3231   2,  36   |                  olyan nevű asszony, mint ő. Az régen meghalt, kiköltözött.~
3232   2,  36   |            szándékozókat, hogy tekintsék meg az elárusítandó holmit. E meghívás
3233   2,  36   |                  hogy amit a herceg mondott, az rideg való.~– De uram, ez
3234   2,  36   |                    hogy itt semmi sincs, ami az ő tulajdona volna.~– Azt
3235   2,  36   |                    én elhiszem. Mindenesetre az ön jegyzőjének a hibája,
3236   2,  36   |          biztosítékot nem szerzett. Így csak az van tudva, hogy Kaulman
3237   2,  36   |               mellett bizonyítani, mert vele az a kis fátum történt, hogy
3238   2,  36   |               halálhírét hozzák, adjon hálát az Istennek. Jól tett vele!~
3239   2,  36   |                   még egyébre?~Pörölni talán az elvesztett vagyonért?~Törvényszék
3240   2,  36   |                 bebizonyítsák, hogy ez és ez az ékszer, ez a drága garnitúra
3241   2,  36   |                    magyar főúr ajándéka, mit az minden önzés nélkül, minden
3242   2,  36   |                 Waldemár, s nekitámaszkodott az ezüstrácsozatú kandallónak. –
3243   2,  36   |                    bírói zár alá került, ami az ön részére volt letéteményezve.~–
3244   2,  36   |                     De egyidejűleg megbukott az államférfi is Bécsben, ki
3245   2,  36   |                      szép asszony, ma reggel az impresszáriója egy levelet
3246   2,  36   |                     Evelina kivonva zsebéből az összegyűrt iratot s levetve
3247   2,  36   |                  összegyűrt iratot s levetve az asztalra.~S azután száraz
3248   2,  36   |                 mindannak vége, amiből eddig az ön aranyálmai eredtek. A
3249   2,  36   |            szerződést. Ennek a drámának mind az öt felvonása be van fejezve.
3250   2,  36   |                     föltételek mellett, mint az eddigi volt. Én nagyobb
3251   2,  36   |                   hölgy kezébe.~– Asszonyom, az én időm drága. A börzén
3252   2,  36   |                 vitesse el! De szállásom még az enyim. Távozzék el ön innen!~
3253   2,  36   |            folyamodhatom minden időben!~– És az?~– És az a kőszén!~Waldemár
3254   2,  36   |                 minden időben!~– És az?~– És az a kőszén!~Waldemár herceg
3255   2,  36   |                      pártfogóját!~*~Még azon az estén Evelina ékszerésze
3256   2,  36   |                     brilliánt fülönfüggőjét.~Az maradt meg neki; a többi
3257   2,  36   |                   gyémántokat eladta Evelina az ékszerésznek. Az árát otthagyta
3258   2,  36   |                     Evelina az ékszerésznek. Az árát otthagyta nála, azzal
3259   2,  36   |                     a Seine partján, melyben az eltűnt énekesnő ruháira
3260   2,  37   |                     A jóból is sok, ami sok. Az ember ne legyen telhetetlen.
3261   2,  37   |                      telhetetlen. Ne kívánja az egész világot elnyelni.
3262   2,  37   |                     Azután meg – valljuk meg az igazat – elég nagy szívszorongatás
3263   2,  37   |                      valakinek anélkül, hogy az alatta levő pince tele legyen
3264   2,  37   |                   beszél Spitzhase uram, itt az idő, amidőn jó lesz a részvényeit
3265   2,  37   |                   úgyis nagyon megállapodott az áruk. Egészen megszokta
3266   2,  37   |              sajtóhiba, de öreg! Részeg volt az újságíró, az akasztófa,
3267   2,  37   |                     Részeg volt az újságíró, az akasztófa, mikor ezt ide
3268   2,  37   |                      igazság a monarchiában, az ilyen gonosztettért bizonyosan
3269   2,  37   |               Spitzhase távirata keresztezte az övét; az még előbb táviratozott
3270   2,  37   |                távirata keresztezte az övét; az még előbb táviratozott neki.~„
3271   2,  37   |                      mint a hangyavackot, ha az én ezüstömet vissza nem
3272   2,  37   |                      Nem azért vittem én fel az ezüstömet, hogy az ott maradjon!”~
3273   2,  37   |                    én fel az ezüstömet, hogy az ott maradjon!”~És dúlt-fúlt,
3274   2,  37   |                       Kihasítom a hátatokból az ezüstömet! Agyonverlek!
3275   2,  37   |                     a máknyi mag! Sz itt van az öcsémuramnak a levele, ni!
3276   2,  37   |                     gyújtottam egyszer ezzel az írással. Megcsókolhatnám
3277   2,  37   |                előrevigyázó orrom! Most ebbe az írásba beletakarózom egészen.
3278   2,  37   |                  Mindjárt leült levelet írni az ő kedves uraöccsének Párizsba,
3279   2,  37   |                 kinek fel volt nála jegyezve az üzleti irodája; felszólította
3280   2,  37   |              táviratot Spitzhasétól, melyben az sürgetve unszolja, hogy
3281   2,  37   |                    értéket jegyeznek utánuk: az is „lanyha kereslet!” A
3282   2,  37   |                   Tietek! Vigyétek el! Nekem az ezüstöm kell vissza! Én
3283   2,  37   |                      hogy a futamodó Kaulman az üldöző rendőrség elől a
3284   2,  37   |                      Jókor már! Hetvenen áll az árfolyam. Az is csak névleges
3285   2,  37   |                    Hetvenen áll az árfolyam. Az is csak névleges jegyzés.
3286   2,  37   |                      ahogy meg szokott halni az ember betegségben.~Hisz
3287   2,  37   |                      Hisz ha meg lehet halni az embernek egy hideg szélfuvallattól,
3288   2,  37   |                  haza nem talált volna soha. Az egész utca minden házát
3289   2,  37   |                    hogy nem lakik-e ő itten.~Az emberek azt hitték volna,
3290   2,  37   |                      valóban nincsenek-e ott az ő ezüsttelt hordói?~Nincsenek!
3291   2,  37   |                    Nincsenek! Egy sincs ott! Az utolsóig kicsalogatta valamennyit
3292   2,  37   |                     kicsalogatta valamennyit az a furfangos bécsi rabló.~
3293   2,  37   |                     tallér! Milyen szép pénz az az ezüst! Milyen igazi pénz!
3294   2,  37   |                  tallér! Milyen szép pénz az az ezüst! Milyen igazi pénz!
3295   2,  37   |                      S ezt a szép pénzt, ezt az igazi pénzt engedte ő kicsalogatni
3296   2,  37   |                       aki belemegy! Késő már az!~Hamarább kellett volna
3297   2,  37   |            levetköztetteté magát, s lefeküdt az ágyba.~Hívatta a papot,
3298   2,  37   |                  birtoka volt még. De mit ér az, ha oda az alap, oda a győzelem
3299   2,  37   |                    még. De mit ér az, ha oda az alap, oda a győzelem trófeuma,
3300   2,  37   |                     a győzelem trófeuma, oda az ezüst?~Házait, az egész
3301   2,  37   |              trófeuma, oda az ezüst?~Házait, az egész utcasort eltestálta
3302   2,  37   |                    utcasort eltestálta annak az üres templomnak, amibe most
3303   2,  37   |                  közül a fű, s körülzöldelli az egész falat; s az udvarán
3304   2,  37   |              körülzöldelli az egész falat; s az udvarán pullus diákok fognak
3305   2,  37   |                      húzza meg a harangokat, az egyházfi nyissa ki az ajtót
3306   2,  37   |            harangokat, az egyházfi nyissa ki az ajtót mindennap, mint amikor
3307   2,  37   |                 ivadéka nem maradt a földön.~Az a templom hirdesse, hogy
3308   2,  37   |                    bocsáttassék vissza annak az özvegyasszonynak a tulajdonába,
3309   2,  37   |               tulajdonába, aki utolsó leánya az utolsó görögnek a városban,
3310   2,  37   |                kótyavetyén.~S minthogy ezzel az asszonnyal maradt fenn még
3311   2,  37   |                    neki hagyományozza még és az ő fiának azt a kárba veszett,
3312   2,  37   |                     azt a kárba veszett, azt az elátkozott papiroshalmazt
3313   2,  37   |                      őt most megölik. Legyen az övék. Ha elvész, vesszen
3314   2,  37   |                   utolsó ezüst-, aranypénzét az ismerősök, a cselédek között;
3315   2,  37   |                     Mint ahogy meg tud halni az öreg ember, mikor az öreg
3316   2,  37   |                   halni az öreg ember, mikor az öreg felesége meghal, akivel
3317   2,  37   |                     mint ahogy meg tud halni az olyan ember, akinek erős
3318   2,  38   |                   aludni.~Hanem ebből azután az a baj támadt, hogy a szénkészlet
3319   2,  38   |              emelkedett ki egy varázsütésre.~Az igaz, hogy a varázsütés
3320   2,  38   |                  veszedelmes lejtőn alá, hol az egyik, hol a másik alul,
3321   2,  38   |                   lefelé mind a kettő.~Végre az egyik igazgatóság szorította
3322   2,  38   |                   Kovácstól venni a szenet.”~Az Ivánhoz intézett leveleivel
3323   2,  38   |                  intézett leveleivel azonban az a sajátságos fátum történt,
3324   2,  38   |                    Iván szobájában, s azután az történt vele, hogy előbb
3325   2,  38   |          tettlegesség is Iván részéről ehhez az elbúcsúztatáshoz, azt nem
3326   2,  38   |                őelőtte.~Megfoghatatlan, hogy az alatt a két perc alatt,
3327   2,  38   |                kijövetel is beleszámíttatik (az utóbbi az igaz, hogy röviden
3328   2,  38   |                   beleszámíttatik (az utóbbi az igaz, hogy röviden történt),
3329   2,  38   |                     maradt munkásai számára.~Az elpártoltak is visszakéredzkedtek:
3330   2,  38   |                     már válogatva bánt velük az őstárna.~A „hívek” zsűrije
3331   2,  38   |                   határozott: visszavehető-e az eltávozott, vagy befogadható-e
3332   2,  38   |                    telepbe?~A „nem” száműzte az elítéltet, s Ivánnak sem
3333   2,  38   |                    el, érdemesítette-e magát az új tag arra, hogy az állandó
3334   2,  38   |                   magát az új tag arra, hogy az állandó telepítvényesek
3335   2,  38   |       telepítvényesek sorába fölvétessék, és az osztalékban részesüljön
3336   2,  38   |                   elér; de elvégre mégiscsak az lesz a sorsa, hogy az is
3337   2,  38   |              mégiscsak az lesz a sorsa, hogy az is elhamvad a másikkal együtt.~
3338   2,  38   |                     hasadékaiból. E gőzöknek az a csodahatásuk van, hogy
3339   2,  38   |               szántóvető bámulva látja, hogy az a szép agyagos föld, amit
3340   2,  38   |                  ekéje feltúr, milyen veres!~Az agyagvermek fenekén jáspis
3341   2,  38   |                    vannak közszemlére kitéve az antikváriusok, a természetrajzi
3342   2,  38   |                    sem igaz. Zöld a fű, zöld az erdő Bondavárott; hogy ezek
3343   2,  38   |                  erdő Bondavárott; hogy ezek az égett tanúk a duttweileri
3344   2,  38   |                    már kiégett; a kristályok az epterodei és bilini földkiégés
3345   2,  38   |                     múlva csakugyan így lesz az összedüledezve, égve, forrva,
3346   2,  38   |                   kezébe nyomva a koldusbot.~Az a sok szegény apró ember,
3347   2,  38   |                   vélte igen jól elhelyezni, az özvegyasszony, ki szűken
3348   2,  38   |                      baisse” lármázik.~Közel az idő, amidőn Waldemár herceg
3349   2,  38   |              forintért? Én adok!”~És nemcsak az apró emberek sírnak. Vannak
3350   2,  38   |               zárkövét kilökni anélkül, hogy az egész boltozat összeessék.
3351   2,  38   |                     összejövetelét.~És azzal az óriási birtokok, miknek
3352   2,  38   |                   teremhetett. Amiért azután az Úristen azzal büntette meg
3353   2,  38   |             másvilágon van már.~Ennek azután az a legközvetlenebb következése
3354   2,  38   |                    évi negyvenezer forintot.~Az pedig sok családi viszálynak
3355   2,  39   |                    Párizst, hogy megláthassa az elhagyott ház udvarát újra?~
3356   2,  39   |                      Belényiné azon aggódott az egész úton, vajha ne töretett
3357   2,  39   |                     volna boltot Csanta uram az ő szép utcaszobájából. Bárcsak
3358   2,  39   |                      senki se leskelődjék át az udvarába. Neki ne nézegessenek
3359   2,  39   |                      úr. – Jelenleg alig áll az árfolyamuk tíz forinton
3360   2,  39   |                      marhának nem kell nézni az ázsióját.~Belényinének még
3361   2,  39   |              gyöngyvirágok csengettyűi. Csak az legyen, aki meghallja.~Minden
3362   2,  39   |                     Ott volt.~Hát a tilinkó?~Az is ott volt.~Egymásba illenek-e
3363   2,  39   |                      dicsőség? Mit beszélnek az újságok? Hogy sajnálják
3364   2,  39   |                  Szerelmes úri asszonyok? Mi az mindehhez a malomkelepeléshez?~
3365   2,  39   |                      hideg, száraz hely volt az. Csak ki kell játszani egy
3366   2,  39   |                  zsebéből egy nagy papirost; az éppen az ő párizsi diadalának
3367   2,  39   |                      nagy papirost; az éppen az ő párizsi diadalának emléke:
3368   2,  39   |                     hangversenyéről.~Hol van az már!~Abból csinál egy jó
3369   2,  39   |                 elereszti azt a vízen; s míg az csendesen úszdogál a víz
3370   2,  39   |                    tesz egy-egy lépést, mint az őz, s bámulva figyel előre.
3371   2,  39   |              Feltekint meglepetve.~– Ah maga az, Zsófika? Jaj, de szép leány
3372   2,  39   |                      a tilinkóját, s felment az anyjához.~Belényiné nem
3373   2,  39   |                 Egyszer csak rákezdte azután az anyja.~– Hja, biz én nem
3374   2,  39   |                     nagy gyerek lettem, hogy az anyám nem bír velem többé,
3375   2,  39   |                vigyázni?~– Hát bizony! Annak az a rendje! – erősíté egész
3376   2,  39   |                   komolyan Belényiné.~Mintha az nem is lehetne másképp,
3377   2,  39   |                      a gyereket, amíg felnő, az anyja tartja felügyelet
3378   2,  39   |                     feleség a neve, ügyeljen az rá. Magára csak nem lehet
3379   2,  39   |                      baj, akár otthon hagyja az ember a feleségét, mikor
3380   2,  39   |                 tízezer forint. Kis városban az egy kapitális. Arra mindjárt
3381   2,  39   |                  nyomtatva.~– No hát, bizony az meg is történhetik. Nem
3382   2,  39   |                 legrosszabb kompliment, amit az Úristen tehet egy embernek,
3383   2,  39   |                 mégiscsak megcsókolta a fiát az özvegyasszony. Hanem azért
3384   2,  40   |                    tárnában?~Hisz a rázkódás az egész szénrétegre kihatott.~
3385   2,  40   |                történt valami.~Legelőször is az lepte meg, hogy a könlég
3386   2,  40   |                     üregét felkeresni.~Abban az üregben nem volt semmi víz.~
3387   2,  40   |                   három óra hosszat nem jött az elő.~Akkor egy munkásával
3388   2,  40   |                       hogy fényesen besütött az ágyára a nap, amikor először
3389   2,  40   |                   munkásai nem költötték fel az éjjel, ahogy meghagyta nekik.~
3390   2,  40   |                   Sietett azonnal a tárnába.~Az őrt álló munkások tudatták
3391   2,  40   |                      Iván kiszámította ennek az okát.~Az időszaki források
3392   2,  40   |                  kiszámította ennek az okát.~Az időszaki források elmélete
3393   2,  40   |          sziklarepedések közt, s addig tölti az alsó üreget vízzel, míg
3394   2,  40   |              egyszerre megszűnik a légnyomás az alsó üregből a felső medencére,
3395   2,  40   |                      több víz mindaddig, míg az alsó medencébe meggyűlt
3396   2,  40   |                     maga föld alatti útjain, az összekötő sziklaodú fel
3397   2,  40   |                 nyomása hozzáférhet, s akkor az egész víz lefolyt egy még
3398   2,  40   |                    Mert ez ád mértéket annak az istenkísértéssel határos
3399   2,  40   |                     amit oly régen keresett. Az összeköttetést a felső és
3400   2,  40   |                    összeköttetést a felső és az alsó medence között.~Erre
3401   2,  40   |                   egy embert vinnie magával.~Az öreg Pált szólítá meg.~–
3402   2,  40   |                 megülhetném ennek a tárnának az aranylakodalmát. Akkor lesz
3403   2,  40   |                      megnyitottuk. Én voltam az első munkás benne.~– Hátha
3404   2,  40   |                      Azt mondanám: „Áldassék az Úr neve!”~– Nagy emberek
3405   2,  40   |                emberek már a fiaid?~– De már az unokáim is mind maga keresi
3406   2,  40   |                  megértsd, hogy hová hívlak! Az eltűnt tó vizét kell fölkeresnünk.
3407   2,  40   |                      igen sok emberre – erre az egész vidékre nézve élet-halál
3408   2,  40   |               kérdése ez. Azért hiszem, hogy az Isten segítségünkre lesz
3409   2,  40   |                megakadályozni – ti férgek! – az erős ítéletet, amit egy
3410   2,  40   |                     most a Holt-tenger úszik az elsüllyedt városok felett,
3411   2,  40   |                   meg jól! Én gyakran jártam az eltűnő tó vizei után azokban
3412   2,  40   |               hasmánt csúszva kell áthatolni az alacsony barlangi szakadáson;
3413   2,  40   |                   földrázkódás képezte, mely az egész szénrétegben egy elcsuszamodást
3414   2,  40   |                     egy csákány hegye üthet, az egész felettünk levő üreg
3415   2,  40   |                körülnézte a világot, mielőtt az örök éj országába leszállna.~
3416   2,  40   |                    idefenn!~Olyan messze kék az ég! Olyan közel zöldül a
3417   2,  40   |                       Nem volt már olyan kék az ég, nem volt már olyan zöld
3418   2,  40   |                    Összerakta egy bőriszákba az úti eszközöket: a vízszintmérőt,
3419   2,  40   |                   ónt, a rajzoló eszközöket. Az iszákot nyakába akasztá.
3420   2,  40   |                     keresett titkot. Küzdött az engedelmeskedni nem akaró
3421   2,  40   |                  Jelenj meg, jelenj meg!~Nem az alfa és ómega, nem a pentagrammaton
3422   2,  40   |                   pentagrammaton nevére, nem az abraxas és meithras hatalmára,
3423   2,  40   |            kényszerítelek: jelenj meg!~Hanem az mégsem jelent meg.~S e kettős
3424   2,  40   |               képzelé. Menthetetlenül veszve az egész vidék. Egy évtized
3425   2,  40   |                     írta meg a bécsi lapokba az egész katasztrófa történetét
3426   2,  40   |                    rajta nagy üresség volna.~Az egymásra lapult palarétegek
3427   2,  40   |                      palarétegek tanúskodtak az új összecsukódásról.~– Ezt
3428   2,  40   |                    kezébe ragadá a csákányt.~Az öreg Pál borzadva lapult
3429   2,  40   |               kapuját, hogy kihíja párharcra az ördögöt magát!~A csákány
3430   2,  40   |           vízloccsanást hangoztatnak vissza: az alsó medence itt van alattunk.~
3431   2,  40   |                  addig kell várakozniok, míg az ér százat üt.~Ennél kínosabb
3432   2,  40   |                    kisegítse, Iván megölelte az öreget:~– Célnál vagyunk!
3433   2,  40   |             távméréseit, s meg volt elégedve az eredménnyel.~Este felhangolt
3434   2,  40   |                    győztes hadvezér kéri fel az utolsó ostromlott várat
3435   2,  40   |                 bölcs elragadtatva szökik ki az utcára, s a nép közé kiáltja
3436   2,  40   |               hegyétől kifecskendeztetik – s az egész műhely egyszerre sötétben
3437   2,  40   |                    egyszerre sötétben marad; az egész befűtött kemence,
3438   2,  40   |                    lesz.~Ez a fekete éj volt az a világosság, amit Iván
3439   2,  40   |                   azt tudták, hogy aminek ez az ember olyan nagyon örül,
3440   2,  41   |                     börzeemberek között.~Aki az utolsó részvényén túladhatott
3441   2,  41   |                     varratott belőle magának az álarcosbálra, mint E***
3442   2,  41   |                 gerjesztett, Waldemár herceg az utolsó csapást vélte mérhetni
3443   2,  41   |                      nem voltak kezében, sem az ellenfogadó nem kívánta
3444   2,  41   |                  megkapni, csupán játék volt az.~Ha a hónap utolsó napjáig
3445   2,  41   |               részvények hat forintra, akkor az ellenfogadók fizetik ki
3446   2,  41   |               egyszerre a sorompó körül.~„Ki az? Megőrült az? Al pari! Bondavári
3447   2,  41   |                      körül.~„Ki az? Megőrült az? Al pari! Bondavári részvényt!
3448   2,  41   |                     Bondavári részvényt! Hol az az ember?”~Az ügynök rámutatott.~
3449   2,  41   |                  Bondavári részvényt! Hol az az ember?”~Az ügynök rámutatott.~
3450   2,  41   |                 részvényt! Hol az az ember?”~Az ügynök rámutatott.~Egy igénytelen
3451   2,  41   |                    külsejű falusi ember volt az. Odatámaszkodott egy oszlopnak,
3452   2,  41   |                   egy oszlopnak, onnan nézte az olimpi látványt.~– Ah! Ez
3453   2,  41   |                        Menjen ön oda – szólt az ügynöknek –, s kérdezze
3454   2,  41   |                      a nevét, akivel kötünk.~Az ügynök odament, pár szót
3455   2,  41   |                     váltott, s visszajött.~– Az az úr azt üzeni, hogy az
3456   2,  41   |                  váltott, s visszajött.~– Az az úr azt üzeni, hogy az ő
3457   2,  41   |                     Az az úr azt üzeni, hogy az ő neve: „százezer forint”.
3458   2,  41   |             revolúciót idézett elő a börzén.~Az imént oly csendes társaság,
3459   2,  41   |                   hívők, hitetlenek tódultak az ismeretlen felé; körülfogták,
3460   2,  41   |          nyújtogatták felé jegyzőkönyveiket; az idegen mindezt a lármát
3461   2,  41   |               nyitott magának a tömeg között az ismeretlenig.~Ott előkelő
3462   2,  41   |                    megtudni önnek a nevét?~– Az én nevem Berend Iván! –
3463   2,  41   |                   nevem Berend Iván! – szólt az idegen, vállával folyvást
3464   2,  41   |                    idegen, vállával folyvást az oszlopnak támaszkodva.~–
3465   2,  41   |               szerencsém híréből ismerni. Ön az a híres pisztolyozó, aki
3466   2,  41   |                     a híres pisztolyozó, aki az emberek szájából a szivart
3467   2,  41   |                   aki azt a feltételt szabta az örökséghez, hogy bondavári
3468   2,  41   |                 bondavári tárna ég!~– Tudom, az enyim mellette van.~– Akkor
3469   2,  41   |                  lehetetlenségig fokozódott; az érdekelt részvényesek csaknem
3470   2,  41   |             agyonszorították Ivánt.~„Itt van az az ember, aki eloltja a
3471   2,  41   |          agyonszorították Ivánt.~„Itt van az az ember, aki eloltja a tárnát!
3472   2,  41   |              egyszerre hanyatt bukfencezett, az őrjöngő részvényesek karjaikra
3473   2,  41   |                      arról, hogy amit ígért, az nem hiú biztatás.~Másnap
3474   2,  41   |                kézifecskendő működése által.~Az ujjongó közönség diadallal
3475   2,  41   |                      Nem hiányzottak azonban az ellenmondások is. Ott volt
3476   2,  41   |                legtöbb ellenvetést tevőknek: az minden módon ki akarta Ivánt
3477   2,  41   |             folyadékot egyszerre rábocsátani az égő tárnára, az oly tömeg
3478   2,  41   |                  rábocsátani az égő tárnára, az oly tömeg gázt fejlesztene
3479   2,  41   |                     ki abban egyszerre, hogy az ön egész tárnájának fenekestől
3480   2,  41   |                    én azt hiszem, hogy nem), az én zsebemből ön egymilliót
3481   2,  41   |                 fixírozta két hétre a börzén az al parit. Nem lesz ugyan
3482   2,  41   |                      jegyezve, s én tartozom az általam kötött fogadások
3483   2,  41   |               jegyzés szerint kiegyenlíteni. Az nekem egymillió. De nem
3484   2,  41   |                      kerek milliót egyenesen az ön kezébe tenném.~Iván valódi
3485   2,  41   |                       hogy a börzének megvan az a sajátságos szabadalma,
3486   2,  41   |                  adod a becsületedet?”, s ha az azt mondja „Nem eladó!”,
3487   2,  41   |                   nem haragszik, ha nem kell az ajánlat, legfeljebb azt
3488   2,  41   |                     kalapot beütik a fejébe, az sem szégyen; az ember elfordul,
3489   2,  41   |                      fejébe, az sem szégyen; az ember elfordul, mintha nem
3490   2,  41   |                differencia” volt közöttük, s az nagyon „animírozott” hangulatot
3491   2,  41   |                     börze küszöbén kívül ezt az ajánlatot ismételni Berend
3492   2,  41   |                      volt szerencsém hallani az ön nevét, s ha ön iránt
3493   2,  41   |                     iránt jó szívvel vagyok, az, tudja ön, hogy nem esik
3494   2,  41   |                    pártfogóm volt. Nem tudom az okát, miért tette, de tudom,
3495   2,  41   |                 tette, de tudom, hogy tette. Az egész világ tudja. Ön még
3496   2,  41   |                számítás nem volt, akkor csak az őseredeti puritanizmusból
3497   2,  41   |                    el nem felejtem. Ha akkor az a szép hölgy hallgat önre,
3498   2,  41   |           kénfürdőhöz való forró vizet, mert az egész vállalatból nem lett
3499   2,  41   |                ebédeljen, a küszöbén háljon, az ablaka alatt strázsáljon,
3500   2,  41   |                    alatt strázsáljon, nehogy az ellenség hozzáférhessen.