1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2032
Rész, Fejezet
1 1, 1 | Annyit már megtudtunk, hogy a lételünket megelőzött „
2 1, 1 | végtelenjébe, s rájött a tudatra, hogy lefelé úgy, mint felfelé
3 1, 1 | alul már nem hatolhatott. Hogy ezen alul mi van, arról
4 1, 1 | vulkáni alkotás már beszél, hogy a föld élt, de rajta még
5 1, 1 | mik még mindig azt hiszik, hogy egy új földfelfordulás restaurálja
6 1, 1 | szarvat arra használja, hogy a gyümölcstermő pálmát gyökeréből
7 1, 1 | kiabál, mintha könyörögne, hogy jöjjön oda valami könyörületes
8 1, 1 | bír, mint a dinotherium, hogy lehúzhassa a pálma koronáját
9 1, 1 | sincsen keze, mint a mamutnak, hogy ötölnyi magasságból holmit
10 1, 1 | vele. De legfőbb baja az, hogy közellát; rosszak a szemei,
11 1, 1 | éles elméje van. Azt tudja, hogy a lajhár csak gyümölcstermő
12 1, 1 | tudok felelni, mint arra, hogy a gyűrűhernyó lepkéje honnan
13 1, 1 | lepkéje honnan tudja meg, hogy neki a „moszkvai nalivia”
14 1, 1 | tapasztalásból tudja a szarvorrú, hogy a pálma dióját nem eszi
15 1, 1 | lajhárt kiabálni a fán, tudja, hogy most „emberére” akadt, s
16 1, 1 | emberére” akadt, s odasiet, hogy segítsen rajta is, magán
17 1, 1 | tülkeivel abból a célból, hogy majd azután az egészet ledönti
18 1, 1 | sokáig azt hihette magáról, hogy ő is madár, mert szárnyai
19 1, 1 | hozzá; most aztán nem tudja, hogy kihez tartozik, s kijön
20 1, 1 | Megvárja, míg reggel lesz, hogy onnan felkeljen.~A szarvorrú
21 1, 1 | tűzszemekkel; tudja ő jól, hogy semmiféle állattól sem fél,
22 1, 1 | A tigris nem várta be, hogy legázolja ez az esztelen,
23 1, 1 | s annak az lett a vége, hogy miután ő tovább el szokott
24 1, 1 | körös-körül tudatá vele, hogy mi jön ellene.~Nem fél ő
25 1, 1 | meg senkitől.~Tudja jól, hogy a mamut négyszerte nagyobb
26 1, 1 | Nem bánja ő azt. Tudja, hogy seregestől szokott járni.
27 1, 1 | futó amannál. Nem bánja, hogy az a király, azért ahol
28 1, 1 | lábát nincs mibe megvetnie, hogy taszításának sikere legyen.~
29 1, 1 | paleotherium vette észre, hogy nagyon egyenlőtlen harcot
30 1, 1 | meríté.~Szokva volt hozzá, hogy percekig járjon a víz alatt,
31 1, 1 | percekig járjon a víz alatt, de hogy szüntelen odalenn maradjon,
32 1, 1 | szoríták már az ostromkört, hogy a vonagló paleotherium ott
33 1, 1 | nyávogva; milyen baj az neki, hogy napszámba kell járni, még
34 1, 1 | őfelségeiknek, engedjék meg, hogy lábaikat megnyalja, egyrészt
35 1, 1 | ágainak közeit befonja, hogy tolakodó legyek és bögölyök
36 1, 1 | dicsekedési kedvet annak a tudata, hogy az emberre azért volt legelébb
37 1, 1 | legelébb szükség a világon, hogy segítsen a fákat pusztítani.~
38 1, 1 | erdők rétegei bizonyítják, hogy ezredévekig egyik erdő a
39 1, 1 | Tudja azt minden ember, hogy a falevél a megfordított
40 1, 1 | lelket.~Ki nem látta már, hogy az élenyben az üvegharang
41 1, 1 | alatt a tapló lánggal ég, hogy a parázs szikrázva lobog
42 1, 1 | lobog el, mint a meteor, s hogy az élenyben meggyújtott
43 1, 1 | egy erdőben meggyulladni, hogy egyszerre a világ olthatatlanul
44 1, 1 | találkoznak velük.~Igaz, hogy tízezer közül egy eset,
45 1, 1 | tízezer közül egy eset, hogy azokból valamelyik a földre
46 1, 1 | már e tekintetben nálunk); hogy idomult át a nemrég zöld
47 1, 1 | Valamennyi úgy hijják együtt, hogy: „kőszén”.~A kőszén a tegnapi
48 2, 1 | orrának nincs állati szimatja, hogy az ennivaló füvet felismerje;
49 2, 1 | élni; s a bagoly vezeti rá, hogy a sáska húsa is jó eledel.~
50 2, 1 | bátorság kellett hozzá, hogy ily körülmények között elhatározza,
51 2, 1 | körülmények között elhatározza, hogy megházasodjék.~Pedig hát
52 2, 1 | lehetett! Nappal alig hiszem, hogy merték volna magukat mutogatni;
53 2, 1 | találkozott a rengetegben – hogy rikácsolt fel egyszerre
54 2, 1 | egyszerre mind a kettő, hogy futott vissza saját bozótjába!
55 2, 1 | bozótjába! Azt már tudta, hogy farkas, medve nagy ellenség;
56 2, 1 | rájött arra az ötletre, hogy egy követ a másikon élesre
57 2, 1 | Király! Mihelyt megtudta, hogy fegyver a kiegészítő része
58 2, 1 | Szégyenpírral arcunkon, valljuk be, hogy bizony ősapánk azért ölte
59 2, 1 | fogadott embertársát –, hogy megegye. Ezt is kideríték
60 2, 1 | kideríték az ősbúvárok, hogy ükeink emberevők voltak.
61 2, 1 | voltak. Sokáig azt tartották, hogy aki leölt ellenfelének a
62 2, 1 | ellesi a füvek titkait, hogy megküzdjön a halállal; –
63 2, 2 | volna elég a sötétségre az, hogy a barlang a föld alatt van,
64 2, 2 | gyűrűk még kivehetők rajtuk.~Hogy kerültek azok ide? A kőszénbányák
65 2, 2 | óriás sudarak lakni; de hogy szálltak ide alá? Egy egész
66 2, 2 | okát minden újonc tudja; de hogy mi oltotta el? Ez a kérdés.~
67 2, 2 | és kőhomlok kell hozzá, hogy ember oda le merjen szállni,
68 2, 2 | éjben.~A csónakász tudja, hogy mi az!~A sodronylámpában
69 2, 2 | senki. Azt tartják róla, hogy a könlég érintkezéséből
70 2, 2 | is csak egy szikra kell, hogy zuhatarrá váljék. Csak egy
71 2, 2 | palaréteg közé szorult, hogy a mívelő munkások csak hanyatt
72 2, 2 | Hanem hát jó mondás az, hogy: „Ha kell, tedd magad; ha
73 2, 2 | acélozója az, ha azt látja, hogy munkaadója is ott izzad
74 2, 2 | mint amazéból. Látják, hogy annak sem drágább az élete,
75 2, 2 | adja ki a rendeleteket, hogy működésbe kell hozni a légszivattyút,
76 2, 2 | leereszteti magát, megvizsgálni, hogy az újabb nyitások nem veszélyesek-e,
77 2, 2 | gondolattal nézni végig rajta, hogy egy ember itt töltse végig
78 2, 2 | azon vette magát észre, hogy megáll egy helyben, s utána
79 2, 3 | semmi újat, ha felfedezzük, hogy a „fekete gyémántok” alatt
80 2, 3 | szellem, akire az úr rábízta, hogy hajtsa végre a teremtés
81 2, 3 | találtatik, azt mondják róla, hogy „szerencse”.~Pedig nem „
82 2, 3 | közmunkásé között csak az, hogy ő nem iszik semmi szeszes
83 2, 3 | szolgálatot akarná neki tenni, hogy szobáját összetakarítsa,
84 2, 3 | ahol van. Ő tudja már azt, hogy mi hol van, s a legcsekélyebb
85 2, 3 | Tán annak áldozza álmait, hogy a szénenyből gyémántot jegecítsen?
86 2, 3 | örömtelen éveit. Lehet, hogy belebolondul, lehet, hogy
87 2, 3 | hogy belebolondul, lehet, hogy belehal; de a tudás, amelyet
88 2, 3 | keresett, megérdemelte, hogy belehaljon, beleőrüljön;
89 2, 3 | előbb társaiktól választani, hogy láthatókká legyenek, olyanokkal,
90 2, 3 | lehet tőlük eltagadni, azt, hogy volt bennük következetesség.~
91 2, 3 | csillagászok bizonyítják, hogy vannak napok, mik a földek
92 2, 3 | lóerejű gőzgép kellene hozzá, hogy csak az egyik lábát fel
93 2, 3 | mely ilyen fán teremne, hogy negyvenmázsányi súlyával
94 2, 3 | százezernél pedig azon végződött, hogy a gránit hegyláncot a porfíron
95 2, 3 | fogják látni a földlakók, hogy legközelebbi visszatérésekor
96 2, 3 | fog olvadni a napba. Igaz, hogy nyolcezer esztendő múlva.~
97 2, 3 | kellene idomulnia.~Igaz, hogy a polaroszkóp fényképletei
98 2, 3 | visszavert fénye. Valamint hogy a Venusnak a naptól visszavert
99 2, 3 | lángsörényében, anélkül, hogy abból valamit érzettünk
100 2, 3 | csillagászi számítások szerint, hogy két planetáris üstökös,
101 2, 3 | is megtörténhetnék vele, hogy a holdunkkal találkoznék
102 2, 3 | Az tehát megtörténhetnék, hogy a holdat és az üstököst
103 2, 3 | az lenne a következése, hogy az üstökös a holdunkat vagy
104 2, 4 | félórai munka után jött rá, hogy az alaptételekben hibázott
105 2, 4 | kimenni nem akaró vendéget, hogy „singedl”; mi nevezzük „
106 2, 4 | azon veszi észre magát, hogy minden szillogizmusát annak
107 2, 4 | Holnap este meg fogja tudni, hogy melyik énekel a nők közül –
108 2, 4 | világlott elő.~Iván úgy érzé, hogy meg van igézve. Elfeledé,
109 2, 4 | meg van igézve. Elfeledé, hogy miért jött ide, s mit akart
110 2, 4 | a távozó nőknek. Várta, hogy visszatekint még egyszer
111 2, 4 | meg magának minden leány, hogy az első nyíl hegyét, amit
112 2, 4 | életében jutott eszébe, hogy milyen üres ez a ház. A
113 2, 4 | indokból kezelé. Tudta, hogy a jó erkölcsű, becsületes
114 2, 4 | bölcsek maguk sem tudják, hogy micsoda. De ahhoz két lélek
115 2, 4 | lélek találkozása kell, hogy szerelem legyen.~Tehát állati
116 2, 4 | megnyugtatta magát afelől, hogy mikor e szénlepte nájász-arcot
117 2, 4 | jutott eszébe más, mint az, hogy milyen kár e gyönge lábaknak
118 2, 4 | járni.~Feltette magában, hogy ez egészen emberbaráti érzelmet
119 2, 4 | Én elhatároztam magamban, hogy neked ezentúl kétszeres
120 2, 4 | rá.~– Azért, mert hallom, hogy egy nyomorék testvéred is
121 2, 4 | amiből ruházkodjál. Tudom, hogy becsületes, jó erkölcsű
122 2, 4 | ember azt fogja mondani, hogy én önnek szeretője vagyok,
123 2, 4 | szeretné, ha azt hinnék felőle, hogy szeretőm! Fél, hogy akkor
124 2, 4 | felőle, hogy szeretőm! Fél, hogy akkor nem maradhatna meg
125 2, 4 | fogalma sincs még róla, hogy egy „úrnak” a szeretője
126 2, 4 | telepre. Azt sem tudja, hogy mi az a „szeretőnek” lenni.
127 2, 4 | lenni. Hanem azt tudja, hogy attól őrizkedni kell. Mily
128 2, 4 | Mily komolyan beszélt, és hogy mosolygott hozzá! Sem arról
129 2, 4 | arról nem volt tudomása, hogy mosolyog, sem arról, hogy
130 2, 4 | hogy mosolyog, sem arról, hogy komolyan beszél. Egy vadember –
131 2, 4 | stádiumában.~Azt már tudja, hogy szép; de azt még nem tudja,
132 2, 4 | szép; de azt még nem tudja, hogy ez a szépség mit ér. Beszél
133 2, 4 | Éva, aki még nem tudja, hogy a mezítelenségért pirulni
134 2, 4 | midőn kezébe vette a tollat, hogy természetrajzi képleteket
135 2, 4 | azon vette észre magát, hogy azt az arcot körvonalazta
136 2, 4 | nőül, s csak azon múlt, hogy az nem ment hozzá. Habsburg-Lotharingi
137 2, 4 | mind arról nevezetesek, hogy Aphrodité övét koronájuk
138 2, 4 | komédiásnő, ki elharapja nyelvét, hogy összeesküvő kedvesét el
139 2, 4 | saját vérére bízták volna, hogy alkossa meg magát. A kopasznak
140 2, 4 | kezdte észrevenni Iván, hogy tökéletesen elvesztette
141 2, 4 | egy este az történt vele, hogy mikor éppen egy chlorgáz
142 2, 4 | úgy aláfűtött a görebnek, hogy az szétpattant, s úgy teleszórta
143 2, 4 | parázzsal másfelé mélázó arcát, hogy nem győzte a támadt sebhelyeket
144 2, 4 | Arra persze nem is gondolt, hogy azáltal egy cseppet sem
145 2, 4 | sem lett szebb az arca, hogy az orrán keresztbe egy fekete
146 2, 4 | pofám, aztán nézze meg, hogy pirulok-e miatta nagyon.”~
147 2, 4 | asztalhoz jegyzőkönyvét, hogy annak minden sarka kiment
148 2, 4 | s maga is kővé vált, s hogy fognak az akkori idők tudósai
149 2, 4 | Vagy pedig úgy tenni vele, hogy vegytani úton kivonni az
150 2, 4 | démont, kényszeríté szívét, hogy leüljön vele az íróasztalhoz
151 2, 5 | munkásoknak van átadva, hogy abban a hetes szennyet magukról
152 2, 5 | sohasem jutott még eszébe, hogy e kulcsnak hasznát lehetne
153 2, 5 | szokást a tárna népe között, hogy akinek szeretője vagy jegyese
154 2, 5 | jelvényeket.~Néha aztán úgy jön, hogy az örökre odaírt nevet jól
155 2, 5 | tudományosan meghatározva magában, hogy az egész különösség, amiért
156 2, 5 | oly feltűnő, onnan ered, hogy az több faj sajátságainak
157 2, 5 | kaukázi fajnak adatott meg, hogy el tudjon pirulni, s ennek
158 2, 5 | úrra, s azzal felelt neki, hogy:~– Hát ön miért nem megy
159 2, 5 | Isten, az jobban tudja, hogy nekem mi jó, mint én magam.~–
160 2, 5 | agyvelőinket.~Este elhatároztuk, hogy egyet magunk közül feláldozunk;
161 2, 5 | ártatlanságra, a gyermekre bíztuk, hogy húzza ki a nevet.~A saját
162 2, 5 | megátkozott valamennyiünket, hogy soha ne legyen nyugalmunk
163 2, 5 | nekifutok az erdőnek és várom, hogy mikor változom át farkassá.
164 2, 5 | üldöznek. A végítélet napján hogy fog egy csontváz sorba járni,
165 2, 5 | pirospozsgás gyermeket anélkül, hogy eszembe ne jutna: hejh,
166 2, 5 | marcangoló megrázása mutatá, hogy mit akart mondani, fenevadi
167 2, 5 | papnak, az meghagyott vele, hogy böjtöljek, vezekeljek; elmondtam
168 2, 5 | tárnalegénnyé; csak arra vártam, hogy megnősülj. Nálam elv, hogy
169 2, 5 | hogy megnősülj. Nálam elv, hogy nagyobb fizetésekre csak
170 2, 5 | alkalmazok. Tapasztaltam, hogy ha nőtlen legényt juttattam
171 2, 5 | vasárnap bejelented nálam, hogy ma fognak kihirdetni a templomban
172 2, 5 | Ivánnak kellett hazavinni, hogy el ne vesszen.~Iván utána
173 2, 5 | Beírta üzleti könyvébe, hogy Szaffrán Péter, eddigi tárnamunkás,
174 2, 5 | Hátha arra gondolsz most, hogy az a leány mint menyecske
175 2, 5 | könyvétől, s úgy találta, hogy az idei bruttóbevétel emelkedése
176 2, 5 | megengedi azt a fényűzést, hogy egy tárnafelügyelő szereztessék
177 2, 6 | pénzcsináló~Két hétre azután, hogy Iván hirdetményét a külföldi
178 2, 6 | hozzá Péter és jelenti, hogy két idegen úr érkezett ide,
179 2, 6 | dohányt tagadtam meg magamtól, hogy tízest tízesre rakva, összegyűjtsek
180 2, 6 | felcser markába nyomtam azért, hogy adjon róla bizonyítványt,
181 2, 6 | adjon róla bizonyítványt, hogy fegyverképtelen vagyok,
182 2, 6 | kancsalítok. Tudniillik, hogy tetszésem szerint tudok
183 2, 6 | meglepte az embert az, hogy csaknem gyermekhangja volt,
184 2, 6 | pontjában.~– Megbocsátasz, hogy nem szállottam hozzád. Te
185 2, 6 | szólt egész nyíltsággal –, hogy biz az én házam nincs vendéglátásra
186 2, 6 | több indoka lehetett, mivel hogy a két másik úr olyan nyelven
187 2, 6 | legfolyékonyabb franciául adá tudtára, hogy örülni fog, ha tárnatelepe
188 2, 6 | kettő meggyőződött felőle, hogy a másik a maga tudományát
189 2, 6 | mind a kettő meggyőződött, hogy a másiknak e téren semmi
190 2, 6 | leginkább tanúskodott az, hogy mielőtt Iván tárnájának
191 2, 6 | kiszabadított székre, s biztatta, hogy gyújtson szivarra egy kémiai
192 2, 6 | egyedül az a körülmény, hogy a „consumo” korlátoltsága
193 2, 6 | kiterjeszteni.~– Én majd rávezetlek, hogy hol a hiba. Mai világban
194 2, 6 | például nem kell egyéb, mint hogy egy szép napon a bécsi kereskedelmi
195 2, 6 | talán csak nem gondolod, hogy Rauné urat idekísérni jöttem
196 2, 6 | csupán a Bonda-völgybe, hogy ő meg ne únja magát az úton.
197 2, 6 | tudomány. S úgy látszik, hogy eltartja az emberét.~Félix
198 2, 6 | bizonyos lehete afelől, hogy Iván barátja nagyon is jól
199 2, 6 | üzletkötések alatt.~– De hát hogy akarsz az én bányámból sok
200 2, 6 | jövedelmezni, biztosítva vagy róla, hogy a mostani tízezer forint
201 2, 6 | csendes vérrel azt felelé rá, hogy:~– Kedves Félix, ha én egy
202 2, 6 | ezenfelül azt is megtenném, hogy ennek a társulatnak a részvényeibe
203 2, 6 | kellene magamnak hízelkednem, hogy bolond vagyok.~Félix nagyot
204 2, 6 | van itten szó. Tudod jól, hogy a te tárnád csak egy kis
205 2, 6 | raisonabilis úton, anélkül, hogy valakitől lopnók a pénzt,
206 2, 6 | lopnók a pénzt, anélkül, hogy valakit megcsalnánk érte.
207 2, 6 | S nem tagadom meg tőle, hogy az így jogosultan nagyszerű.
208 2, 6 | hibái is óriásiak. Az igaz, hogy a kincs, amit az egész Bonda-völgy
209 2, 6 | az ajánlattal megjelenni, hogy családja ősi fészkét, nevének
210 2, 6 | kiterjedett birtoka volt, hogy a Dunától a Tiszáig folyvást
211 2, 6 | veszi semmi emberi hatalom, hogy Bondavárát átengedje akármi
212 2, 6 | mindjárt arról lenne is szó, hogy őalatta van az utolsó kőszén,
213 2, 6 | Iván. – Tehát tegyük fel, hogy sikerülend a herceget is,
214 2, 6 | meg a grófot is rábírni, hogy a birtokot eladják; még
215 2, 6 | Franciaországban vállalkozik arra, hogy hozzánk eljöjjön, először
216 2, 6 | először is nem azért jön, hogy kevesebb bért kapjon nálunk,
217 2, 6 | iparvállalatnál a legelső hiány az, hogy néhány percenttel többe
218 2, 6 | külföldi munkásokkal az, hogy aki onnan hozzánk átjön,
219 2, 6 | Annyit bizonyosnak tartok, hogy egy erőszakolt gyártelep
220 2, 6 | és miből, bizton hiszem, hogy kapok; mert utánajárok,
221 2, 6 | megfizetem úgy, ahogy én értem, hogy megérdemli. Ez nem úgy megy
222 2, 6 | fele kárba vész. Kisül, hogy senki sem ért ahhoz a munkához,
223 2, 6 | az igazgató bizottmány, hogy ünnepnapokon, mikor a gépek
224 2, 6 | nagy későre észreveszik, hogy a vállalatnak nagyobb a
225 2, 6 | magára hagyva a felügyelőt, hogy tegye, amit akar. Az azután
226 2, 6 | eladható, okosnak, bolondnak, hogy a munkásait fizethesse,
227 2, 6 | a munkásait fizethesse, hogy maga élhessen. Végre az
228 2, 6 | már az a káprázat tönkre, hogy jó kisgyáros, kiskereskedő
229 2, 6 | kerek világra spekulálni, hogy ha egy helyről kiszorult,
230 2, 6 | No, de hát tegyük fel, hogy minden megterem úgy, ahogy
231 2, 6 | fuvarbér által úgy megdrágult, hogy azzal a vassal, azzal a
232 2, 6 | Tán csak nem gondolod, hogy a négymillió tőkével még
233 2, 6 | lenne.~– S te hiszed azt, hogy tisztán pusztán a Bonda-völgyi
234 2, 6 | is viszem. Fogadom neked, hogy kihúzom a Bonda-völgyi uradalmat
235 2, 6 | grófnő imazsámolya alól, hogy felépítem rajta a legnagyobbszerű
236 2, 6 | a birodalomban lehet, s hogy odatolom azt a világpiac
237 2, 6 | mindenestől, amilyen igaz, hogy Kaulman Félix a nevem.~–
238 2, 6 | beszélgetést.~A francia elmondá, hogy megismerte feladatát, Iván
239 2, 6 | munkások jegyzékét, kérve őt, hogy a ma esti bérfizetést végezze
240 2, 6 | ablakhoz ment utánanézni, hogy milyen renddel fog menni
241 2, 6 | Ettől meg kell tanulnom, hogy hívják tótul azt, hogy „
242 2, 6 | hogy hívják tótul azt, hogy „szeretsz-e engem?”~– Vigyázz
243 2, 7 | Rauné urat a gyártelepbe, hogy megmutogassa nekik a munkások
244 2, 7 | abban a foglalatosságban, hogy azzal a leány hátára, vállaira
245 2, 7 | engedd annak a gazembernek, hogy azt a szép gyermeket úgy
246 2, 7 | megveri. Aztán meg úgy látom, hogy ez alkalommal erősen fel
247 2, 7 | No, én majd megmutatom, hogy bírok vele – szólt Félix. –
248 2, 7 | De azt nem nézhetem, hogy ezt a szép gyermeket üsse
249 2, 7 | Te csak annyit tégy meg, hogy mikor azt látod, hogy ennek
250 2, 7 | meg, hogy mikor azt látod, hogy ennek a ciklopsznak a karját
251 2, 7 | felülvizsgálatnál megnézem, hogy micsoda nagy bajod van,
252 2, 7 | mentő gondolata támadt, hogy elővegye rögtöni kancsalítását.~
253 2, 7 | szégyenlette magát. Látta, hogy Félix még jónak találja
254 2, 7 | visszafelé jöttek. Azt mondta, hogy kereste őket, de nem bírt
255 2, 7 | vétettél annak az embernek, hogy úgy vert?~A leány hirtelen
256 2, 7 | mostohám az oka. Azután, hogy e gyermek nyomorék lett,
257 2, 7 | civakodás. Eljött értem, hogy majd felkísér a templomba.
258 2, 7 | harmadszor. Én mondtam neki, hogy mindjárt készen leszek,
259 2, 7 | fülét és felhúzta a földről, hogy csak úgy ropogott bele a
260 2, 7 | gyereknek pedig az a szokása, hogy nem sír, ha bántják, csak
261 2, 7 | hangtalanul. Én mondtam Péternek, hogy ne bántsa a gyereket, mert
262 2, 7 | mit tehet ő arról szegény, hogy olyan csúnya? Nem az Isten
263 2, 7 | mondtam Péternek szép szóval, hogy annak a gyereknek hagyjon
264 2, 7 | olyan arcot meresztett rá, hogy a gyerek felordított ijedtében.
265 2, 7 | megharagudott rám érte, hogy nem hagytam őt neki gyötörni,
266 2, 7 | kapitulációját. Az nem megy, hogy ilyen izmos, erős fickó
267 2, 7 | mondani az én kis öcsémről, hogy meg lehetne-e azt gyógyítani,
268 2, 7 | gyermek pofáját csókolgatva, hogy ne féljen ettől az úrtól.~
269 2, 7 | ugye? Nem lehetne az úgy, hogy én odamennék abba az ember-kiegyenesítő
270 2, 7 | Jánoskát gyógyítsák ki, hogy ember legyen belőle, ne
271 2, 7 | magát.~– Csak nem gondolod, hogy gyalog viheted fel az öledben
272 2, 7 | van rá. Csak készen légy, hogy jókor hajnalban, mikor a
273 2, 7 | elbámult a kapott összegen, hogy el is feledte azt megköszönni.
274 2, 7 | Csak akkor jutott eszébe, hogy meg is kellene köszönni
275 2, 7 | Evila azt felelte nekik, hogy még ma nem látta. Nem illett
276 2, 7 | kötelessége elhazudni, hogy megverték.~Az Isten elengedi
277 2, 7 | kellett végighallgatnia, hogy harmadszor kihirdeti a pap
278 2, 7 | nagyon elővette a búbánat, hogy hát már most ő végképpen
279 2, 7 | tanácsot adta neki estefelé, hogy nekiinduljon az erdőnek
280 2, 7 | Pétert felkeresni.~Sejtette, hogy hol fogja feltalálni!~Van
281 2, 7 | de mégis el volt szánva, hogy vőlegényét felkeresi. Pedig
282 2, 7 | felkeresi. Pedig tudta, hogy az megint meg fogja őt verni.
283 2, 7 | táncolt s akkorákat ugrott, hogy megütötte öklével a gerendát.
284 2, 7 | botot sem vitte magával, hogy a bokorra ráüssön vele: „
285 2, 7 | Barátom, még egyszer eljöttem, hogy felszólítsalak, akarsz-e
286 2, 7 | felhívtalak.~– Ismétlem, hogy nem akarok.~– Tehát kereken
287 2, 7 | cavalièrement bejelentem, hogy miután velem tartani nem
288 2, 7 | parasztasszony nem hiszi, hogy szereti az ura, amíg egyszer
289 2, 7 | megérzi ön rajtam még egyszer, hogy pálinkát ittam, vagy meglát
290 2, 7 | kijönni, vagy meghallja, hogy ott voltam, aznap maradjon
291 2, 7 | Csak akkor vette észre, hogy mennyire fel van a kedélye
292 2, 7 | kedélyének ez a rázkódás, hogy tehát a nyomorult parasztnak,
293 2, 7 | jutott ez az irigyelt kincs, hogy kiejtette a kezéből, az
294 2, 7 | gondolat annál a tudatnál, hogy az a gyöngy maga is értékét
295 2, 8 | Idikálva volt rá nézve, hogy egy időre kolostorba menjen.~
296 2, 8 | apák abban egyeztek meg, hogy mikor don Antonio di Padua
297 2, 8 | kolostorban, akkor hazavitetett, hogy férjhez menjen.~De óh, borzalom!
298 2, 8 | előtte azzal a pretenzióval, hogy őt nőül vegye.~Elviselhetlen
299 2, 8 | a bizarr ötletre jönne, hogy urunk, megváltónk, a Jézus
300 2, 8 | semmi.~Igen természetes, hogy a világi mulatságokat is
301 2, 8 | grófnő, nem volt rávehető, hogy bálba, színházba járjon.
302 2, 8 | sem határozta el magát, hogy az apácafátyolt felvegye;
303 2, 8 | világ iránt. Azt kívánta, hogy az egész világ alakuljon
304 2, 8 | És követelte a káosztól, hogy teremtsen neki egy olyan
305 2, 8 | ilyen kvantumban, meglehet, hogy megvan valahol, csakhogy
306 2, 8 | abba a balhelyzetbe jött, hogy a világtól követelt, de
307 2, 8 | semmi beleszólása abba, hogy a grófnő mit teszvesz azon,
308 2, 8 | shiboletje és látható jelvénye, hogy vajon ez elmondhatlan nevű
309 2, 8 | boszorkányszövethez!~Jó szerencse, hogy éjjel nem háborítja ideges
310 2, 8 | kisasszony, kiről azt mondtuk, hogy tökéletes kiegészítő része
311 2, 8 | mert amint észreveszi, hogy most következik valami,
312 2, 8 | szobában alszik, de oly mélyen, hogy Theudelinda ugyan minden
313 2, 8 | csengettyűzsinórt letéphet anélkül, hogy Emerenciát az ajtajához
314 2, 8 | szidja érte a sekrestyést, hogy minek költi ki az ágyból,
315 2, 8 | ami falun annyit jelent, hogy megszavazzuk a dohánymonopóliumot,
316 2, 8 | előrebocsátottakból sejtheti mindenki, hogy a tisztelendő úr ez, egész
317 2, 8 | utunkban soha, valamint hogy annyi ezer emberséges falusi
318 2, 8 | kisasszony, mintha félne, hogy a harmadik szobába is áthallatszik
319 2, 8 | szemölde felhúzásával int, hogy nem kell háborítani az igazak
320 2, 8 | udvarias kézmozdulattal, hogy minek a köszönet ily csekélységért.
321 2, 8 | fognánk; annyi bizonyos, hogy bírnak vele; egy legközelebb
322 2, 8 | megirigylé a jól élést tőle, hogy jól eszik, jól iszik, jó
323 2, 8 | teáscsésze.~Ez azt jelenté, hogy a grófnő megreggelizett.~
324 2, 8 | kastélynak úgy volt felszerelve, hogy azon kisebb-nagyobb táblácskák
325 2, 8 | rögtön félreveri a harangot, hogy veszély esetén a major és
326 2, 8 | tourniquet) jelvényezi, hogy ki hívatik.~A csésze azt
327 2, 8 | hívatik.~A csésze azt jelenti, hogy a szobaleány jöjjön.~A könyv
328 2, 8 | látszott. Intett a papnak, hogy üljön le az átellenben levő
329 2, 8 | tovább. Én karomba csíptem, hogy nem álmodom-e. Itt a csípés
330 2, 8 | akartam felőle győződni, hogy ébren vagyok-e. Fogtam egy
331 2, 8 | világos tanújele annak, hogy ébren voltam. Nem is lettem
332 2, 8 | ellenállhatlanul hívott, hogy menjek le magam is oda,
333 2, 8 | hogyan ismert rá a grófnő, hogy ő az? – E kérdéssel vélte
334 2, 8 | amiből füstölt rémségesen, hogy tele volt dohányfüsttel
335 2, 8 | meg volt felőle győződve, hogy ezt már csak álmodta a grófnő.~–
336 2, 8 | tisztelendő úr is úgy találta, hogy biz a megboldogultak más
337 2, 8 | zöld selyemruhám szárnyait, hogy a füst rájok ne ragadjon;
338 2, 8 | ragadjon; de úgy éreztem, hogy az mégis keresztüljárja
339 2, 8 | László ősbátyám rám fogta, hogy a nászjósló mellcsontot
340 2, 8 | elkezdett esküdni oly pogányul, hogy a boltozat reszketett bele,
341 2, 8 | onnan.~A plébános látta, hogy itt egy hisztérikus álommal
342 2, 8 | Csak az volt a különös, hogy ezt az álmot olyan sokszor
343 2, 8 | felőle.~– Megengedi a grófnő, hogy behíjjam a kisasszonyt?~–
344 2, 8 | pacsulit tettem az ujjaiba, hogy a molyok a kasmírszegélyzetet
345 2, 8 | győzve a grófnő afelől, hogy álom volt, amit látott.~–
346 2, 8 | helyéről, és inte a lelkésznek, hogy menjen vele.~Emerencia kisasszony
347 2, 8 | pedig úgy megzavarodott, hogy egymás után három falszekrényajtóba
348 2, 8 | szomszéd szobába vezet, hogy a cselédséget fellármázza.~
349 2, 9 | fogva nagyon illett hozzá, hogy az ördögi működés jelenségeit
350 2, 9 | tisztelendő úr, ugyebár, hogy amit elmondtam, az nem álomlátás?~–
351 2, 9 | mondatainak erejétől kell, hogy visszatérjenek ítéletnapig
352 2, 9 | a bátor feleletet adta, hogy:~– A legközelebbi éjjel
353 2, 9 | fel a grófnő. – Egy férfi! Hogy jönne egy férfi e kastélyba?~–
354 2, 9 | nagy nehezen beleegyezett, hogy ma este, kivételképpen,
355 2, 9 | plébános úr is megígérte, hogy odalenn marad a növényházban,
356 2, 9 | mellett azon fáradozott, hogy a vaskályhában ki ne engedje
357 2, 9 | kérte a tisztelendő urat, hogy az ártatlan hajadoni szíveket
358 2, 9 | arra szolgál a derék úrnál, hogy az álom ágyvetője legyen.
359 2, 9 | sekrestyés, miután látta, hogy minden igaz történetére
360 2, 9 | történetére az mondatik, hogy „hazugság”, gondolta magában,
361 2, 9 | hazugság”, gondolta magában, hogy nem szól hát többet. Abból
362 2, 9 | hát többet. Abból az lett, hogy mihelyt elhallgatott, elaludt.
363 2, 9 | hátrahajtva, a száját tátva, hogy tisztelendő úr megirigylé
364 2, 9 | fagyon” és a „kásafúvásnak”, hogy tisztelendő úr kénytelen
365 2, 9 | időközönkint megintegetni, hogy ne horkoljon olyan csúnyául.~
366 2, 9 | hoztam kendet ide magammal, hogy itt nekem aludjék!~A sekrestyés
367 2, 9 | elővette burnótos szelencéjét, hogy az álmot elűzze szemeiről
368 2, 9 | keresztet.~– De úgy látszik, hogy a rossz lelkek is dicsérik.~
369 2, 9 | tisztelendő úr restellte, hogy a sekrestyésének több bátorsága
370 2, 9 | beleállt a lábaimba a köszvény, hogy nem vagyok képes a térdeimet
371 2, 9 | szívét s elszánta magát, hogy megvívja hát az alvilági
372 2, 9 | alól, ha azt mondjuk neki, hogy kísértetek járnak, ezért
373 2, 9 | el kellett magát szánni, hogy segítő felével egyedül induljon
374 2, 9 | érve, úgy érzé Mahók úr, hogy ott még hidegebb van, mint
375 2, 9 | integettek a két lelki harcosnak, hogy csak menjenek, majd megtalálják
376 2, 9 | az ajtónál jutott eszébe, hogy hisz az ajtónak kulcsa is
377 2, 9 | észrevételt kockáztatá, hogy egy valami kemény tárgy
378 2, 9 | valóban úgy tapasztalá, hogy a keresett kulcs ott van
379 2, 9 | jobban kezdé észrevenni, hogy a paripája még jobban fél,
380 2, 9 | kriptaajtó felé, mindjárt kitűnt, hogy minő dolgok várnak ott reájuk.~
381 2, 9 | észre, abban elbukott, jó, hogy el nem harapta a nyelvét,
382 2, 9 | ki a mezőre; így történt, hogy az ördögűző férfiak a legnagyobb
383 2, 9 | kigyógyult a köszvényből, hogy versenyt bírt futni az ösztövér
384 2, 9 | mélyéig. Hitte már világosan, hogy itt elkárhozott lelkek járnak,
385 2, 9 | úrra nézve; megszokta már, hogy a grófnőt egyik nap nagyon
386 2, 9 | is lel még bele a hideg, hogy soha olyan istencsúfoló
387 2, 9 | a grófnőnek kijelenteni, hogy az én tudományomnak vége.
388 2, 9 | tanácsolhatok egyebet, mint hogy minél előbb hagyja el ezt
389 2, 9 | engemet! Eggyel több erős ok, hogy itt maradjak. Egy olyan
390 2, 9 | válasz lebegett nyelvén, hogy: „No, ha a grófnő itt marad,
391 2, 9 | mondja meg nekem a grófnő, hogy amíg ön oly benső összeköttetésben
392 2, 9 | rémekkel, hogyan lehet az, hogy a grófnő éppen a múlt éjjeli
393 2, 9 | elhiszem. De attól tartok, hogy ön – hogy ön – kinevet.~–
394 2, 9 | attól tartok, hogy ön – hogy ön – kinevet.~– Ah! – A
395 2, 9 | megjegyzést mégis tehette magában, hogy valamennyi arckép van az
396 2, 9 | még egyet tapasztalt: azt, hogy némely lapon a betett kép
397 2, 9 | Néha azután azt hiszem, hogy megtaláltam. Egy megragadja
398 2, 9 | elábrándozom felőle. Azt hiszem, hogy beszélek vele. Mondunk egymásnak
399 2, 9 | valami azt súgja ezen felül, hogy bűn is. Nem voltam képes
400 2, 9 | eddig elhatározni magamat, hogy meggyónjam-e ezt, mint bűnt,
401 2, 9 | ezáltal kényszerítem azt, hogy megjelenjék előttem álmaimban.
402 2, 9 | azzal szoktam vezekleni, hogy az álmomban megjelent arcképét
403 2, 9 | szigorúan; kapva rajta, hogy mégiscsak találhatja valami
404 2, 9 | adva – szólt a grófnő –, hogy mindenféle sima arcú deli
405 2, 9 | kívül követte el a vétket, hogy egy felszentelt egyházi
406 2, 9 | Úgy az ég sugallta azt, hogy e képet is a tűzbe ne vesd,
407 2, 10| rászánta magát a grófnő, hogy felhatalmazást adjon lelki
408 2, 10| betűről tudták a beavatottak, hogy ezek az ő tollából kerülnek.
409 2, 10| kifejezését erőlteti, úgy, hogy e malasztteljes szájszéthúzással
410 2, 10| tehetett a hazáért, legfeljebb hogy egyszer – akkor! – egy honvéd
411 2, 10| mindezek olyan csekélységek, hogy Mahók úr szégyell velük
412 2, 10| természetes dolog volt, hogy Sámuel apát meglátása percében
413 2, 10| nyilatkozattételre a grófnő, hogy az ég küldte e napon ide
414 2, 10| Kérdezte a kisasszonytól, hogy szabad-e a poharába bort
415 2, 10| hallá annak tiltakozását, hogy sohasem iszik bort, még
416 2, 10| Azt is meg akarta tudni, hogy nem jegygyűrű-e az az ujján,
417 2, 10| elpirulva szabadkozott, hogy még csak gondolatában sem
418 2, 10| mulattatni, ami abból állt, hogy leült a kandalló mellé egy
419 2, 10| én egyéni véleményem az, hogy itt közönséges emberi csíny
420 2, 10| hallani vél. Ön azt hiszi, hogy számtalanszor leszállt már
421 2, 10| zajosak voltak, s megígérték, hogy ma ismét összejönnek és
422 2, 10| várnak.~– S ön megígérte, hogy ismét közéjök fog menni?~–
423 2, 10| különös erővel vonz valami, hogy odamenjek; leküzdöm félelmemet,
424 2, 10| múlhatlanul szükséges volna, hogy az apát úr egész éjjel a
425 2, 10| lehetne az? Gondolja meg, hogy télen este hét órán túl
426 2, 10| lehet kinyittatni anélkül, hogy mind a kettőt fel ne költsék.
427 2, 10| aki oly mélyen alszik, hogy mire azt feldörömböli álmából
428 2, 10| de aki annyira félénk, hogy éjjel a szomszéd szobába
429 2, 10| részéről, ha felajánlja, hogy tehát majd ő elrejtőzik
430 2, 10| sértve uralgó prüdériája, hogy képes leendett az ajánlattevővel
431 2, 10| ön – folytatá az apát –, hogy vannak föld feletti lények,
432 2, 10| Vagy pedig nem hiszi ön, hogy én mint földből alkotott
433 2, 10| magasból beszélt le hozzá, hogy szinte szentségsértésnek
434 2, 10| ütötte, maga felügyelt rá, hogy lakosztályának minden ajtaja
435 2, 10| ki kellett választania, hogy melyik lakosztályba költözzék.
436 2, 10| tán arra a célra szánva, hogy ha egyszer a török megszállja
437 2, 10| szűzi borzalommal sejté, hogy e titokkal teljes lakosztály
438 2, 10| de az idő is rövid hozzá, hogy azalatt, míg egy kastély
439 2, 10| nagy műlapon. Azután azt, hogy hány ló, hány teve van benne.
440 2, 10| töltötte az időt. Megszámlálta, hogy minő magánhangzó van legtöbb
441 2, 10| szöveggel, úgy találta, hogy abban legtöbb az „e”, azután
442 2, 10| mikor felébredt, azt hitte, hogy ott járt, ahova álmodta
443 2, 10| lehetetlen arra gondolni, hogy ez teljesüljön.~Mentül tovább
444 2, 10| mégis lehetséges volna, hogy ez ember ez órában megzörgesse
445 2, 10| szavát adta volna egymásnak, hogy ma különösen kitesz magáért.~–
446 2, 10| Képtelenség volt azt várnia, hogy ember olyasmit tegyen, amire
447 2, 10| képes. Alkovenjéhez indult, hogy lefeküdjék.~Abban a percben
448 2, 10| lélekerejét összeszedte, hogy eszmélete el ne hagyja.~
449 2, 10| jöttem a kastélyba fel. Hogy miként jutottam be az udvarra,
450 2, 10| és értem! Azért jöttem, hogy szembeszálljak vele.~– A
451 2, 10| ősnénéim rémséges kacagását?~– Hogy kitől jönnek e hangok, azt
452 2, 10| fölöttük. Ön azt ígérte, hogy együtt fog velem jönni.~–
453 2, 10| meg vagyok most zavarodva, hogy eszem nincs helyén. Önnek
454 2, 10| mennünk?~A grófnő érezte, hogy a férfi kezét nem bocsáthatja
455 2, 10| soha nem látott helyeket, hogy mikor egyszer ugyanazokat
456 2, 10| végigjárják, azt hiszik, hogy már egyszer voltak ottan.~
457 2, 10| van viaszból.~Meglehet, hogy kicsiny gyermek korában
458 2, 10| tartóztatá vissza az apát urat, hogy ne nyissa még fel az ajtót.
459 2, 10| mikor legelőször megtudják, hogy miről beszélnek az ördögök
460 2, 10| Most már látta a grófnő, hogy micsoda kísérteteket tart
461 2, 10| orgiákon asszonyuk ruháit, hogy az a férfiérintéstől megszentségtelenített,
462 2, 10| kapva! Ha ezek észreveszik, hogy őket valaki megleste: azt
463 2, 10| mindkét kezével a pap kezét, hogy visszatartsa őt.~Az apát
464 2, 10| a rinocéroszkorbáccsal, hogy szétrepedt a cifra stóla,
465 2, 10| úgy lelökte a kriptába, hogy az a hosszú asztal alá gurult
466 2, 10| kétségbeesett gondolat, hogy megkapja a pap kezében a
467 2, 10| kezétől egy olyan pofont, hogy jobbnak találta a hátával
468 2, 10| Emerencia csak a fejét dugta, hogy az arca ne kapjon a korbácsból.
469 2, 10| parancsol. Gondolja meg, hogy e percben rajtunk kettőnkön
470 2, 10| bolondságnak vége. Azt láthatja ön, hogy rossz szellem csak emberi
471 2, 10| grófnő, s erőltette magát, hogy ne reszkessen.~– Vegye lámpásomat,
472 2, 10| kripta rácsajtaját bezárni, hogy a kastély ez oldalról nyitva
473 2, 10| heroikus volt. Akarom tudni, hogy használt-e.~A grófnő összeborzadt.~–
474 2, 10| koponya tanít bennünket arra, hogy mennyivel tartozunk Isten
475 2, 10| megszűnt reszketni. Úgy érzé, hogy ez ember szavai új vért
476 2, 10| kell oltanom a gyertyákat, hogy tűzveszély ne legyen, ha
477 2, 10| sötét folyosóra, meglehet, hogy a gonoszok bosszút forralnak;
478 2, 10| oldalzsebéből. – Készen voltam rá, hogy gyilkosokkal is találkozhatom.
479 2, 10| edényt a szögletbe. Tudta, hogy a sötétben találkozásnál
480 2, 10| ember!” Azt látja ön, hogy csodákat nem tettem, mert
481 2, 10| dolgom; amit előre tudtam, s hogy a csodálatosnak, a rendkívülinek
482 2, 10| mindig fázott.~– Tehát arról, hogy itt közönséges emberi csínnyel
483 2, 10| mint a házi cselédek maguk. Hogy mire való e zaj, azt megmagyarázta
484 2, 10| bűnös találkozási módot, s hogy a grófnő azt soha fel ne
485 2, 10| megtudta volna azt. Abból, hogy Mahók plébános a sekrestyésével
486 2, 10| menekült ki, megtudtam azt, hogy az a rácsajtó az, amelyen
487 2, 10| kastélyba; és azonfelül azt is, hogy a sekrestyésnek be kell
488 2, 10| Azután így számítottam: hogy a fehércselédség a várból
489 2, 10| bőre színén olvasható, hogy ez a némber élvsóvár, ínyenc
490 2, 10| az első ebédnél láttam, hogy hipokrita is. Tiltakozik
491 2, 10| kétségem sem volt aziránt, hogy mindent tárva fogok magam
492 2, 10| fogok magam előtt találni. Hogy neszt ne költsek, gyalog
493 2, 10| vezetett odáig; tudhattam, hogy a társaság ismét együtt
494 2, 10| Bizton számítottam rá, hogy azon túl is minden ajtót
495 2, 10| kísértetes zajgás által, hogy szobája ajtaján kilépni
496 2, 10| ajtaján kilépni ne merjen, hogy cselédeit szólítni ne is
497 2, 10| a világból, s azt hitte, hogy másokat is kizárhat onnan
498 2, 10| ellen?”~Végre azt hivé, hogy megtalálta a védelmet, s
499 2, 10| főnöke; egyedül azt kérve, hogy megszentségtelenített családi
500 2, 10| hallgassa, amit én beszélek. Hogy legelőször is aziránt tisztában
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2032 |