Rész, Fejezet
1 2, 4 | Péter cár neje egy falusi pap leánya volt. Egy Napoleonida
2 2, 4 | És ügyesebben, mint az a pap.~Vannak édes mérgek, rejtélyes
3 2, 5 | bűnbocsánatra.~– Azt a pap nekem mind nem tud adni –
4 2, 5 | számára templom, hol patika, pap, aki megbocsássa, doktor,
5 2, 6 | ádvent van. Azalatt tiltja a pap a lakodalmaskodást, hanem
6 2, 6 | kancsalítnom kell; mert a pap csak úgy esket meg mint
7 2, 7 | hogy harmadszor kihirdeti a pap a szószékről. Úgy sem lesz
8 2, 8 | neutrius generis” embereket. Ez pap. Több és kevesebb, mint
9 2, 8 | visszajött, s ajtót nyitott a pap előtt, ezt súgva neki:~„
10 2, 8 | tudnunk!~Tehát miután a pap gondosan becsukta maga után
11 2, 8 | Hallatszott a pontifikáló pap magánéneke; az antifóna,
12 2, 8 | Ön ért a hangjegyekhez.~A pap átfutotta a lejegyzett kísértetes
13 2, 8 | dohányfüsttel az egész kripta.~A pap meg volt felőle győződve,
14 2, 8 | pálmákkal a szélén.~– Itt van!~A pap már diadalmaskodott. De
15 2, 8 | félrefordítva odatartá a pap elé.~– Szagolja ön!~A pap
16 2, 8 | pap elé.~– Szagolja ön!~A pap meg volt lepetve. Annak
17 2, 9 | álmából a sekrestyést a pap.~– Ne aludjék kend, nem
18 2, 9 | álomittasan dörzsölé szemeit; a pap elővette burnótos szelencéjét,
19 2, 9 | vagyunk. Volnék csak én pap, volna csak énrajtam a stóla,
20 2, 9 | nem lehetett kitérni.~A pap az Istennek ajánlotta lelkét,
21 2, 9 | Mihály gazda leguggolt a pap előtt, s felvette nagybecsű
22 2, 9 | virrasztottam az éjjel – szólt a pap, egyenesen rátérve a dolog
23 2, 9 | szemeit zavarodtan süté le.~A pap pedig folyvást élesen szögezte
24 2, 9 | félj, leányom – szólt a pap malaszttal –, Isten megbocsát.~–
25 2, 9 | ön – kinevet.~– Ah! – A pap egészen hátrahőkölt székében
26 2, 9 | Tekintse ön végig ez albumot!~A pap kinyitá a kapcsokat, feltárta
27 2, 9 | érdekes gyűjtemény – szólt a pap, végigforgatva az albumot –,
28 2, 9 | velük egy jámbor falusi pap, akinek a szűrös emberek
29 2, 9 | És miért nem? – kérdezé a pap szigorúan; kapva rajta,
30 2, 9 | volt.~– Ah! – kiálta fel a pap az eléje tárt képet meglátva,
31 2, 10| országszerte mint szabadelvű pap, ki a hatalommal szemben
32 2, 10| ezüstforintost.~Ez aztán a pap! Nem az a másik, aki papirosba
33 2, 10| meg fogjuk tudni – szólt a pap szilárdul és nyugodtan.~–
34 2, 10| Jöjjön velem – szólt a pap, korbácsát hóna alá véve,
35 2, 10| kötött kulcsok álltak.~A pap egyenesen kiválasztotta
36 2, 10| Megragadta mindkét kezével a pap kezét, hogy visszatartsa
37 2, 10| keresztülbukdosóknak. A pap nem ismert irgalmat, emléktelenül
38 2, 10| gondolat, hogy megkapja a pap kezében a korbácsot, hanem
39 2, 10| a hátát addig paskolta a pap, míg rongyokban hullott
40 2, 10| visszatért a grófnőhöz. A pap arcán sugárzott valami,
41 2, 10| földre, és megcsókolta a pap lábait. Szólni nem tudott,
42 2, 10| tudott, csak zokogott. A pap felemelte őt a földről.~–
43 2, 10| kitüntetett gyermekeihez.~A pap rátette a grófnő kezét a
44 2, 10| végighaladt a hosszú könyvtáron.~A pap utánanézett, míg az ajtón
45 2, 10| undorodások után most még a pap vádja által önlelkiismerete
46 2, 10| imádságtól!… – folytatá a pap kegyetlenül.~– Igaz! Igaz! –
47 2, 10| kétségbeesetten veté magát oda a pap lábaihoz, és megragadá annak
48 2, 10| imádsággal nem lehet?~A pap kenetteljesen válaszolt:~–
49 2, 10| forró homlokához szorítá a pap kezét. Azután töredelmesen
50 2, 10| figyelt; még nem érté a pap célzatait.~– Mije hiányzik
51 2, 10| már mosolyogni is tudott a pap előadásán.~– Úgy is találja.
52 2, 10| új gondolattól, melyet a pap még jobban ki tudott színezni.~–
53 2, 10| bájolva e szavak által. Ez a pap napról napra szeretetreméltóbbá
54 2, 10| meg is érdemelte azt ez a pap.~… Hanem annyi bizonyos,
55 2, 11| nehezebb problémáknak – monda a pap –, hogy mint jut ki legközelebb
56 2, 11| maradni a kastélyban, míg a pap segélyért jár, vagy együtt
57 2, 11| Mit akar itt? – kérdé a pap.~– De ön ki, és mit keres
58 2, 11| részéről – szólt ismét a pap –, s a grófnő nagyon lekötelezve
59 2, 11| nem szólt hozzá semmit. A pap hátratette két kezét s nyugodt
60 2, 11| bűvész?~– Nem – felelt a pap. – Gonoszabb annál. Természettudós.~–
61 2, 12| Feleségül akarom venni.~A pap nagyot nevetett.~– Ne nevess
62 2, 12| jobban, mint én, mert az már pap dolga. Elvenni akarom a
63 2, 12| szerencsés közbenjárónak.~A pap csodálkozva rázta fejét.~–
64 2, 12| tettem, mint ezzel most! – A pap szétszórta az eltépett papírfoszlányokat. –
65 2, 12| dolgom van veled – szólt a pap, s maga hátratevé két kezét,
66 2, 12| hirtelen megállva előtte a pap –, mire számíthatna az az
67 2, 12| Ez volt rá a felelet.~A pap egyet járt alá s fel, azután
68 2, 12| még öregebb – mormogá a pap.~A bankár most még jobban
69 2, 12| szemeltelek én ki téged – szólt a pap, és engedte kezét csókolni. –
70 2, 13| egymással egy teremben?~A pap erre egy kicsit összehúzta
71 2, 13| soha fel nem fedeztem.~A pap maga is nevetett.~Ezalatt
72 2, 14| csillagzaton; kell-e azoknak pap? Kell-e templom? Kell-e
73 2, 14| Az éjsark alatt nincsen pap.~De hiszen maga a föld teszi
74 2, 15| Iván calembourjára maga a pap úgy kacag, hogy a könnyei
75 2, 19| Én esküszöm rá, hogy a pap súgta be neki!~(Mi nem esküszünk
76 2, 22| Senkinek sem tartja már a pap a misét, csupáncsak neki.
77 2, 23| és hívatlan: úr, paraszt, pap és cigány.~Hanem az érkezettek
78 2, 24| a reverenda, a főúr és a pap. Most azok is távol maradnak.~
79 2, 24| ellentmondásra talált volna, de pap volt: előkelő pap. Annak
80 2, 24| volna, de pap volt: előkelő pap. Annak a nyomában el lehet
81 2, 24| az ördögnek vagy kinek.~A pap nem viszi őket a jégre.~
82 2, 29| az ő sírjára egymásután: pap, bankár, tőzsér, diplomata,
83 2, 30| cinikus humorral Félix.~A pap is feltörte a magáét, s
84 2, 30| Evelinával beszéljen még ma a pap.~S Waldemár herceggel Kaulman.~…
85 2, 32| bolondulva. Eretnek lett.~A pap nagyot nevetett rajta, s
86 2, 32| kapok érte? – erőlteté a pap.~– Mivel akarja rávenni? –
87 2, 32| öreg asszonyságnál, egy pap által küldve. Árpád anyjával
88 2, 32| mindent lehetett nála merni.~A pap mert.~– Tehát amit én kérek
89 2, 32| széttépett papirost.~Ekkor a pap is fölkelt helyéről, s megfogta
90 2, 32| Kaulman úr…~Egy gúnymosoly a pap ajkain kettévágta szavait.
91 2, 32| ajkain kettévágta szavait. A pap folytatá:~– Mindennek vége!
92 2, 32| Evelina~– Berend úré is?~A pap bámulva nézett rá, s folytatá
93 2, 32| s eloltása lehetetlen. A pap azt olvasá a nő égnek emelt
94 2, 32| hevesen megragadá Evelina a pap kezét, s a szív visszatartózhatlan
95 2, 32| Én még leány vagyok!~A pap bámulva tekinte rá.~Az égő
96 2, 32| hogy igazat mondott.~A pap nagyot sóhajtott.~Egész
97 2, 32| kurtizán és az immaculata.~És a pap érté a „Sphinx” talány nyitját
98 2, 32| talány nyitját legjobban.~A pap kiütve érezte magát pályaköréből
99 2, 32| Éva” odarogyott térdre a pap lábaihoz, s kezét elárasztá
100 2, 32| Áldjon meg, atyám.~A pap csak messziről emelte feléje
101 2, 32| oltalmazzon meg téged örökké.~A pap eltávozott. Fel sem kereste
102 2, 34| érte!~Kaulman várt sokáig a pap visszatértére, s azután,
103 2, 36| Még mind nincs vége. A pap, ki önnek jó barátja volt,
104 2, 37| egyházfia, harangozója.~A pap tartsa a misét, a harangozó
105 2, 44| tartozik ez önre? Semmi pap nem kell. Elviszik az emberek
106 2, 46| községünk részéről; de a pap azt tartja, hogy megkívántatik
|