Rész, Fejezet
1 1, 1 | levén egyéb eszköze, amely őt a pálma gyümölcséhez segítse.~
2 1, 1 | azzal sebesen körülcsóválva őt a levegőben, lecsapta maga
3 1, 1 | ledönti és átgázol rajta. Az őt sem agyaraival, sem ormányával
4 1, 1 | ellenfelének. Az nyugodtan hagyta őt közelébe jönni, s abban
5 1, 1 | odúiba, ünnepélyes „Te Deum”-ot tartanak, hatalmas trombitaharsogást
6 2, 3 | rejtélyes műszerek hivatását az őt környező emberek közül?
7 2, 3 | örömeivel?~Egy sem bántja őt ezek közül.~Ez az ember
8 2, 3 | tengelye körül, messze ellökné őt magától.~Hanem az megtörténhetik
9 2, 3 | pedig nincs gőzköre, mely őt feltartóztassa, forgása
10 2, 6 | állt meg; Félix bekísérte őt lakába, míg Rauné úr felment
11 2, 6 | munkások jegyzékét, kérve őt, hogy a ma esti bérfizetést
12 2, 7 | jó lesz odamenned – inté őt Iván. – Ezek a föld alatti
13 2, 7 | rám érte, hogy nem hagytam őt neki gyötörni, s megfogta
14 2, 7 | kedvéért feljönni Bécsbe, s ott őt kigyógyíttatni, most jó
15 2, 7 | hogy az megint meg fogja őt verni. Az útban egy dorongot
16 2, 7 | tisztességesen mint hitvest kéri őt, s meg akarja vele osztani
17 2, 8 | azzal a pretenzióval, hogy őt nőül vegye.~Elviselhetlen
18 2, 8 | megnevezésére angol hölgy „shoking”-ot kiált, és elájul; melyet
19 2, 8 | iszonyatban egy perccel meg tudja őt előzni; előbb elkezdi a
20 2, 9 | tisztelendő úr kénytelen volt őt időközönkint megintegetni,
21 2, 9 | el ne ejtsen kend! – inté őt a lelkész úr, mikor már
22 2, 10| felfogás útján nem lehetett őt megközelíteni.~Az apát úr
23 2, 10| kezét, hogy visszatartsa őt.~Az apát azonban kirántá
24 2, 10| maradt, ordított, azt hitte, őt viszik a pokolba; a dudás
25 2, 10| zokogott. A pap felemelte őt a földről.~– Térjen magához,
26 2, 13| csoporthoz vezetve, bemutatá őt Angela grófnőnek.~Iván kissé
27 2, 15| ruhájának fodrai érinték őt.~– Tudja ön, hogy én azt
28 2, 15| papnak dolgába került levinni őt az első emeletig. Ott meg
29 2, 15| megérkeztek, Ivánnak kellett őt felcipelni a lépcsőkön,
30 2, 15| mikor először meglátta őt a nyeregben, a ló oldalához
31 2, 15| volt ájulva.~Iván lefekteté őt a puha gyepre, fejét egy
32 2, 16| tud?”~Az urak igyekeztek őt mulattatni. Beszéltek neki
33 2, 16| fél. Én sarokba akartam őt szorítani. Kérdőre vettem,
34 2, 16| Berend szállásán megjelentem, őt magammal viendő. Géza az
35 2, 16| hogy én kénytelen voltam őt megszólítani, hogy lőjön
36 2, 16| fog menni a harc – biztatá őt Ödön.~– De tinektek nem
37 2, 16| megverekedni.~– Úgy fogom őt felvilágosítani, hogy egyikkel
38 2, 17| Iván azzal vigasztalta őt, hogy gyermekének pártját
39 2, 17| operaházhoz szándékoznak őt szerződtetni.~No ezt persze
40 2, 17| grófnővel meghasonlott, s az őt itthagyta. A herceg bús;
41 2, 17| itthagyta. A herceg bús; aki őt most felvidítaná, az nagyon
42 2, 17| azonnal válaszolt, kérve, hogy őt mindennap tudósítsa arról,
43 2, 17| Kaulman maga vezette be őt a madame tündérpróbáira.~
44 2, 17| magának kellene is elütni őt a kezéről.~Waldemár herceg
45 2, 17| úszónak tenni kell, mert őt akarta védni! Azt a hölgyet,
46 2, 17| S ha a férj maga vezeti őt a szégyenbe, tartsa vissza
47 2, 17| már meghagyni annak, aki őt „úgy” szerette meg?~Egy
48 2, 17| tetszését, hogy a herceg őt úgy nevezte, hogy: „díszpéldánya
49 2, 17| Mind a kettő azon van, hogy őt megölje, pedig ő egyiktől
50 2, 18| bekötözték, s azután segített őt hintójába átszállítani.~–
51 2, 19| tiltakozás dacára lekísérte őt a lépcsőkön karonfogva Theudelinda
52 2, 19| Theudelinda grófnő ajtajáig. Őt nem érintették Iván végszavai.~
53 2, 20| Tibald hercegi fénnyel vette őt körül. A világ azt hitte,
54 2, 20| Angela grófnőtől?~Mentheti-e őt valaki azért, hogy ennyire
55 2, 22| Árpád gyerek, így fogadta őt fiának Iván. Akinek azután
56 2, 22| jöjjenek. Anyja felvitte őt magával Bécsbe tovább taníttatni.~
57 2, 22| nyájas mosolygással ülteti őt le szobájában.~– Tessék
58 2, 23| herceg is le fog jönni. Őt választotta meg a konzorcium
59 2, 23| embereknek, akik látták őt facipőben és mezítláb.~A
60 2, 23| az óriás ellenféllel, ki őt agyon szándékozik nyomni.~
61 2, 23| Szaffrán Pétert.~Bemutatta őt a hercegnek.~– Ez az a derék
62 2, 23| Spitzhasét, aki meggátolta őt abban, hogy eladja a papírjait
63 2, 24| jelenlevők úgy mutogatják be őt egymásnak, mint azt a nevezetes
64 2, 24| Evelinának, akitől elszöktette őt Kaulman.~Szaffrán Péter
65 2, 25| fehér kezét, s átvezette őt egy másik szobába; az meg
66 2, 25| haragos képet! – szelídíté őt Evelina. – Ha hazamégy,
67 2, 27| Lenn a nép úgy bámulja őt, mint magas jóltevőjét,
68 2, 27| törtek, alagutat fúrtak, hogy őt kikerüljék, s az egyleti
69 2, 28| megtudta, hogy miért hagyta el őt ez az asszony.~Mindent,
70 2, 28| megértette, miért hagyta el őt.~Még sétabotját is ott találta
71 2, 29| csak énekli a „Szózat”-ot, csak búsul a pohár mellett,
72 2, 29| magát annak az embernek, aki őt rágalmazta, csak azért,
73 2, 29| nyomorult irányában, aki őt védelmezte.~Hát a másik?~
74 2, 29| rálehel.~Úgy erőlködött őt ledobni magáról.~Egyszerre,
75 2, 29| száz perc!~Sohasem fogjuk őt látni többé.~Ekkor megállt
76 2, 29| bosszút álljon mindenkin, aki őt megbántotta, meglopta, kinevette,
77 2, 29| ezek az indulatok mind!~Őt is meglopták, megrabolták,
78 2, 30| többé. Holnap felvilágosítom őt helyzetéről.~– Azt mondják,
79 2, 30| asszony pedig ki nem állhatja őt.~– Az az ő kára.~– Tibald
80 2, 31| koszorúkat vinni sírkeresztjére.~Őt tehát egészen szíve szerint
81 2, 32| házánál.~Evelina azzal fogadta őt, hogy megmutatta neki a
82 2, 32| orcapirulását.~Nem volt szándéka őt e magasságból lerántani
83 2, 33| kaphatja, hanem felkereste őt a szállásán.~Waldemár nem
84 2, 33| szállásán.~Waldemár nem hagyta őt sokáig előszobájában várakozni,
85 2, 33| szerződés. Annálfogva elviszi őt magával a jegyzőhöz, s a
86 2, 34| fordult félre. „Mit zavarja őt most, mikor hivatását kellene
87 2, 35| haragudott rá.~Mi szükség volt őt így felriasztania? Máskor
88 2, 35| olyan jó volt mindig hozzá. Őt sohasem bántotta. Hát miért
89 2, 37| részvények” a neve, amik őt most megölik. Legyen az
90 2, 38| forintot vett el; s nehéz volt őt e nézetének megváltoztatására
91 2, 39| megáll. A furulyázó nem veszi őt észre. Nincs egyébre figyelme,
92 2, 40| társa csendesen felvonta őt a mély üregből ismét.~Mikor
93 2, 42| biztatá Iván.~S vitte őt magával.~Mennie kellett
94 2, 42| most könnyű! – vigasztalá őt Iván.~Egyszer azután, amint
95 2, 42| karodon!~És azzal vonta őt magával.~Spitzhase kénytelen
96 2, 42| Spitzhase kénytelen volt őt követni.~Fejeik egymáshoz
97 2, 42| hát vissza!~És felemelé őt, mint mikor a tengerbe süllyedező
98 2, 43| Bonda-völgynek imádságaikba foglalák őt az egyszerű emberek, s mikor
99 2, 44| szíves jóindulatra, amivel őt a grófnő elhalmozta. A levél
100 2, 44| Nyugtassa meg a lelkét grófnő! Őt meg nem bántotta soha. S
101 2, 44| magától is. Ön szívesen fogja őt fogadni, nemde?~– Óh, grófnő!~–
102 2, 44| gazdája. Az ön kötelessége őt eltemetni. Most már nem
103 2, 44| fejével.~– Akkor ön maga fogja őt eltemetni, mert én a bondavári
104 2, 46| cserép”. Csak olyankor látom őt könnyezni, mikor vasárnap
105 2, 46| Isten után én tartottam meg őt! Egymilliót szereztem! És
|