Rész, Fejezet
1 2, 6 | idegen úr várt rájok.~– Ah! Félix, te vagy az! – kiáltá Iván,
2 2, 6 | mint a vatikáni énekeseké.~Félix sietett régi barátjának
3 2, 6 | Elfogadjuk az ajánlatot – szólt Félix könnyeden –, annyival inkább,
4 2, 6 | nem értek hozzá – szólt Félix nevetve. – Hanem útitársam,
5 2, 6 | Iván háza előtt állt meg; Félix bekísérte őt lakába, míg
6 2, 6 | hogy eltartja az emberét.~Félix ez értekezés után azon önteltséggel
7 2, 6 | nagyon is jól foga ismerni a Félix Kaulman firmát, mely dolgozik
8 2, 6 | német.~Iván ismerte azt. Félix hajdani iskolatársa volt:
9 2, 6 | felelé rá, hogy:~– Kedves Félix, ha én egy konzorciumnak,
10 2, 6 | hízelkednem, hogy bolond vagyok.~Félix nagyot kacagott e szóra.
11 2, 6 | nem adja, megfagy a világ.~Félix nevetett rajta.~– Énnél
12 2, 6 | közszükséglet mellett nőtt naggyá. Félix sokat nevetett Iván elbeszélése
13 2, 6 | Azt én mind tudom – szólt Félix, pálcikája klárisfaragványával
14 2, 6 | Hogyne vállalkoznék! – szólt Félix, pálcája klárisfejét szája
15 2, 6 | képzelem annak a lehetőségét!~Félix meggondoltan felelt.~– Vannak
16 2, 6 | előszobáiban alkalmatlankodni.~Félix kolerikus nevetéssel vetette
17 2, 6 | amilyen igaz, hogy Kaulman Félix a nevem.~– No, sok szerencsét
18 2, 6 | felügyelő alatt a fizetés sora. Félix is odaállt mellé, s óraláncán
19 2, 7 | beszédét.~– Ejh ni! – kiálta Félix. – A Cendrillon és vőlegénye
20 2, 7 | hogy bírok vele – szólt Félix. – De azt nem nézhetem,
21 2, 7 | Hát te fickó! – kiálta rá Félix – miért vered ezt a lányt!~
22 2, 7 | házasodni készülsz? – szólt Félix, odalépve egészen a herkulesi
23 2, 7 | Amint e szót hallá, s amint Félix ujjainak motozását megérzé
24 2, 7 | No, megállj fiam – szólt Félix, vékony kis halhéj pálcáját
25 2, 7 | elővegye rögtöni kancsalítását.~Félix kinevette vele.~– Jaj fiam,
26 2, 7 | szégyenlette magát. Látta, hogy Félix még jónak találja ott időzni
27 2, 7 | nyomukba találni.~Mikor Félix egyedül maradt a leánnyal
28 2, 7 | milyen daganatfoltot hagyott.~Félix kis zsebfésűje tükrét tartá
29 2, 7 | lesz.~– De lányom – mond Félix –, nem lesz az így mindennap,
30 2, 7 | ne féljen ettől az úrtól.~Félix orvosi komolysággal tapogatta
31 2, 7 | szólt a leány, megkapva Félix kezét. – Bevennék oda a
32 2, 7 | Jánoskát?~– Dehogynem! – állítá Félix komoly arccal. – Kivált
33 2, 7 | zokogni, s odaveté magát Félix lábaihoz térdre, és kezeit
34 2, 7 | koldulni. Messze van az a Bécs?~Félix elnevette magát.~– Csak
35 2, 7 | Jól van leányom – monda Félix kegyes pártfogói arccal –,
36 2, 7 | az ajándékot, mikor már Félix messze járt az utcán. Oda
37 2, 7 | még egyszer elment Kaulman Félix Ivánhoz.~– Barátom, még
38 2, 7 | a postakürt szava, mely Félix elutazását jelenté.~Szerencsés
39 2, 12| rajtakapni.~Az a tudomány, amivel Félix úr foglalkozik, nem jár
40 2, 12| dolgozószobájában látjuk Félix urat egy kettős balzakon
41 2, 12| türkizzel kirakott csibukból, Félix úr pedig tollszárvékony
42 2, 12| szerződésteknek vége.~– Tudom – szólt Félix, leütve a hamut cigarette-jétől. –
43 2, 12| gondom! – pattogott hetykén Félix. – Azt te nem érted. Az
44 2, 12| s mehettek jobbra-balra.~Félix felemelkedett helyéről,
45 2, 12| forintig.~– Hát ez kinek?~Félix nyájas szemhunyorítással
46 2, 12| vállalatnál. – Ezt mondva Félix, új cigarette-t dugott szájába,
47 2, 12| egyháznak még nagy vagyona van!~Félix összeráncolta a homlokát,
48 2, 12| állást szerezne az magának?~Félix tenyerébe csapott csodálkozva.
49 2, 12| A prímás öreg ember.~Félix hanyatt feküdt a balzakon,
50 2, 12| elragadtatva e fantazmától Félix, s most már a kezét csókolta
51 2, 12| hadd lépek fel rajta!”~Félix eksztázisba merült e reveláció
52 2, 17| Lixit.” (Ez a férj díszneve: Félix.) Hát miért nem ereszti
53 2, 17| tárnatulajdonosa, aki mellett Félix az egész bondavári uradalmat
54 2, 17| boldogít engemet, az utolsó jut Félix barátomnak.~A fotográftól
55 2, 17| Grissac iskolája”, ahova Félix neveltetni küldé Evilát.
56 2, 19| mert ellenünk dolgozik! Félix.”)~– Hja! Ezt bizony kiugrattuk
57 2, 21| van még a nap alatt.~Mikor Félix azt a szívességet tette
58 2, 21| madár lábnyoma! – mondá Félix.~– Nem – mondá Iván –, ez
59 2, 21| akkor vidd el ezt is hozzá!~Félix elvitte a kövületet.~Mikor
60 2, 21| nem volt még madár.~Doctor Félix Kaulman azután kifizette
61 2, 22| ezüstre, aranyra.~Kaulman Félix.~– Minek köszönjem ezt a
62 2, 22| Így szokta az öreget híni Félix.) Nem soká kerülgetem a
63 2, 22| maga nem kockáztat semmit; Félix kötelezvénye által a háta
64 2, 22| tökéletesen fedezve van. Mire Félix visszajött hozzá: elhatározta
65 2, 22| teljesítem a részfizetéseket.~Félix megnyugtatta a vén görögöt
66 2, 22| a sors!~Hát most Kaulman Félix kapjon azért, hogy Csanta
67 2, 22| megint előkerül Kaulman Félix, s meglátogatja öreg barátját
68 2, 22| Hát tetszik tudni – szólt Félix ügyleti egykedvűséggel –,
69 2, 23| amint az ő kedves barátja, Félix azt mondja, hogy ő itt a
70 2, 23| ütött hátulról. Kaulman Félix volt az.~Péter arcát első
71 2, 23| lakoma vége felé odahívatta Félix magához Szaffrán Pétert.~
72 2, 23| láttuk egymást? – szólt Félix. – Félsz-e még a doktortól
73 2, 23| igen jóakaród – folytatá Félix. – Az ő szavára őexcellenciája,
74 2, 24| tettre! – mondá Kaulman Félix Sámuel apátnak.~„Itt az
75 2, 25| akar ön e kihallgatással?~– Félix parancsolta.~– Úgy? Kaulman
76 2, 26| levelet hoztak Kaulmannak.~Félix megismerte rajta Evelina
77 2, 28| felkeresé a hotelben a hölgyet Félix úr, s mondá neki:~– Kész
78 2, 28| elhomályosítá a könny.~És Félix úrnak elég flegmája volt
79 2, 30| diadal tetőpontján ragyogott.~Félix úr és kebelbarátja, az apát,
80 2, 30| javak pápai kölcsöne – mondá Félix.~– Holnap kapom meg a kinevezést
81 2, 30| mondá cinikus humorral Félix.~A pap is feltörte a magáét,
82 2, 30| mind a ketten! – rebegé Félix kihullatva kezéből a távsürgönyt.~–
83 2, 33| Férj és férfi~Félix sietett ezalatt a herceggel
84 2, 33| éppen önnel foglalkoztam.~Félix nagyon is értette azt a
85 2, 33| is kibékültek már – kezdé Félix –, s lettek ellenfelekből
86 2, 33| hidegvéréből.~– Uram! – szólt Félix, felkelve helyéből, hogy
87 2, 33| Vagyok-e még valami?~Félix nem engedte magát Waldemár
88 2, 33| Waldemár elé.~– És Kaulman Félix házának legkedvesebb barátja.~
89 2, 33| kényelembe nálam.~Azalatt, míg Félix átfutotta a kezébe adott
90 2, 33| körmeit gömbölyűre köszörülni.~Félix letette a füzetet.~– Ez
91 2, 33| ennek elejét vegyem.~Kaulman Félix szemeinek sűrű pislogásával
92 2, 33| Másodszor – folytatá Félix –, a herceg lemond a kontreminről,
93 2, 33| arra való, hogy Kaulman Félix úr felvilágosítja madame-ot
94 2, 33| Sietni kell. Azért hát Félix úr csak elengedé magának
95 2, 34| számomra egyet félre? – Félix úr csupa szeretet volt és
96 2, 34| hangversenyből semmi. Lemondtam róla.~Félix úr arca hosszúra nyúlt egyszerre.~–
97 2, 37| hogy a Kaulman-cég főnöke, Félix úr megszökött, hátrahagyva
|