Rész,  Fejezet

 1   2,  5 |            nevét húzta ki.~Engedje el, uram, az ezután következtek elmondását.
 2   2,  5 |                Már most mondja meg ön, uram, hol van ennek a bajnak
 3   2,  6 |      keresményedből semmit?~– De igen, uram! Már egyszer volt százötven
 4   2,  7 |       fordított drámai művészet.~– Óh, uram, tréfa az egész. Csak tréfált
 5   2,  7 |         gerjeszté haragra.~– Hát lássa uram – szólt a leány elkomolyodva –,
 6   2,  7 |            kérdezé Iván kedvetlenül.~– Uram! – szólt a legény rekedt
 7   2,  7 |               kihirdetés napján?~– Óh, uram! – csikorgott, ökleivel
 8   2,  7 |                hangon szólt:~– Nem én, uram! Több pálinkát nem iszom
 9   2,  11|         iparkodott tőle letelepedni.~– Uram?~– Grófnő, ma éjjel az ablakomon
10   2,  16|         elsápadt. Erre nem számított. „Uram! – mondá Berendnek. – Ezt
11   2,  16|              azt mondta ellenfelének: „Uram, az mégsem illik, hogy ön
12   2,  20|              reszkető hangon rebegé:~– Uram, fogadja ez emléket tőlem
13   2,  20|               szeméből, esdekle:~– Óh, uram, ne vonja vissza e szót
14   2,  20|              mit tartok felőle.~– Nem, uram – heveskedék Evelina –,
15   2,  20|                  Nem fogom megtanulni, uram!~– Ne ígérjen ön olyan dolgot,
16   2,  20|           ember Waldemár herceg.~– Óh, uram, én gyűlölöm ezt az embert!
17   2,  20|              semmit.~– Esküszöm önnek, uram, arra, ami előttem legszentebb:
18   2,  22|             tudta? – förmedt rá Csanta uram, s még neki állt feljebb
19   2,  22|              ezüst-, aranydarab Csanta uram kezébe került valaha, az
20   2,  22|               lett a vége, hogy Csanta uram dobra üttette Belényiék
21   2,  22|            kávéházba.~Délutánig Csanta uram kihallgatta, mit beszélnek
22   2,  22|            volt bénítva.~Csanta Ferenc uram e naptól kezdve szorgalmasan
23   2,  22|            megmeszeljen valaki!~Csanta uram rettenetes nagyra is volt
24   2,  22|             hadd okozzon!~Mikor Csanta uram lement a pincéjébe a sorban
25   2,  22|           maradtakat, kiszámítá Csanta uram a napi árfolyam szerint,
26   2,  22|            előtt való nap, hogy Csanta uram rászánta magát az ezüstszállításra,
27   2,  22|           kapóra érkezett tehát Csanta uram hét hordó ezüstje a vásárra.~
28   2,  22|               átvett ércpénzről Csanta uram megkapja a nyugtatványát,
29   2,  22|                 gondolá magában Csanta uram. – Kellene neki adni valami
30   2,  22|                 gondolá magában Csanta uram. – Talán sok is volt neki
31   2,  22|            paradicsom kapujáig.~Csanta uram meg volt felőle győződve,
32   2,  22|       Szeretnék ott körülnézni.~Csanta uram azzal a szándokkal volt,
33   2,  22|              napon, mint a mai.~Csanta uram be hagyta magát vezettetni
34   2,  22|             Hát mit akar az úr?~Csanta uram nem sejtette, hogy az a
35   2,  22|               hallotta még soha Csanta uram, amit ezzel a szavával előidézett.~
36   2,  22|              leverni – szabódék Csanta uram –, csak meg akartam próbálni,
37   2,  22|             neheztelő hangon Spitzhase uram. – Mintha a börzére azért
38   2,  22|               unszolá a biztost Csanta uram. – Nekem csak megmondhatja.~–
39   2,  22|      percenttel! – szörnyedt el Csanta uram, s a falnak dűlt bámulatában.
40   2,  22|              szólt markába ütve Csanta uram, s felkelt, felöltözködött.~
41   2,  22|          hozott Börzenberichtet Csanta uram elé helyezve, melyen vörössel
42   2,  22|                érdeklő tételek.~Csanta uram nem mondta neki, hogy már
43   2,  23|                 mint Mahók tisztelendő uram.~A vendégek csupa merő üveges
44   2,  23|                fiatal papiros”.~Csanta uram éppen azon gondolkozott:
45   2,  23|                statárium. Tehát Csanta uram nem adta el a részvényeit,
46   2,  26|              folyamodni.~      ~Csanta uram szentül el volt szánva,
47   2,  26|          Spitzhasétól, mely így szól:~„Uram!~Holnap odamegy önhöz Kaulman
48   2,  26|               fogja szöktetni.”~Csanta uram most már úgy hitt Spitzhasének,
49   2,  26|             70re a parin felül. Csanta uram puncsot ivott örömében!~      ~
50   2,  27|                ennek a szerencsének.~– Uram! Én öntől valamit kérdezni
51   2,  27|          jóltevőm volt. Ön is az volt, uram. Önt kellett volna első
52   2,  27|               vasút tehát épül.~Csanta uram árulja a házait X.-ben.
53   2,  29|                   Számláld a perceket, uram! Ötven oda, ötven vissza.~
54   2,  29|                szájáról a kendőt.~– No uram, most már megmondhatom önnek,
55   2,  29|             neki a párja. Jó éjszakát, uram!~A mérnök vállat vont. Mit
56   2,  32| önfeledtségével mondá neki e szókat: – Uram! Én még leány vagyok!~A
57   2,  33|                kihozta hidegvéréből.~– Uram! – szólt Félix, felkelve
58   2,  33|           tompított hangon folytatá:~– Uram! Ha azt akarta ön, hogy
59   2,  33|             kötést végrehajtatja.~– De uram! – kiálta fel Kaulman, igazi
60   2,  33|                jegygyűrűjéből kitörni, uram, hanem azzal együtt akarom
61   2,  33|             szeszélyt nem értem önnél, uram!~– Én értem! S ha akarja,
62   2,  33|         hevélyét akarta mutatni.~– Ej, uram, ne dörzsölje ön a szemeit
63   2,  34|              pedig figyelmeztetem önt, uram, hogy Franciaországban vannak
64   2,  34|            kezével Evelina – tudja ön, uram, hogy ez Dirmák kisasszony
65   2,  36|          ijedelem dühével kiálta rá:~– Uram, mit keres ön itt?~– Önre
66   2,  36|           mondott, az rideg való.~– De uram, ez lehetetlen! Hisz Kaulman
67   2,  36|               oda minden!~– Nem sírok, uram! – szólt Evelina. – Beszéljen
68   2,  36|         asszony.~– Csak azért jött ön, uram, ide, hogy nekem ezeket
69   2,  37|           akartak menni.~De már Csanta uram mégis megelégelte a nyereséget.~
70   2,  37|               akármit beszél Spitzhase uram, itt az idő, amidőn jó lesz
71   2,  37|           reggelen tehát, mikor Csanta uram éppen azzal a szándékkal
72   2,  37|           áldotta! – káromkodék Csanta uram. – Eladni mind! Hatvannal
73   2,  37|        borzasztóan felülkerült.~Csanta uram a füle gombját sem billentette
74   2,  37|             múlva is pénz!~Oda!~Csanta uram hazavezetteté magát irgalmas
75   2,  37|                 Vak, vak, vak!”~Csanta uram levetköztetteté magát, s
76   2,  39|                értesítést, hogy Csanta uram meghalt, s végrendeletében
77   2,  39|           töretett volna boltot Csanta uram az ő szép utcaszobájából.
78   2,  39|                a házában senki. Csanta uram nem fogadott lakókat a tőszomszédjában
79   2,  39|            halt volna akkor meg Csanta uram.~De már csak azért el kellett
80   2,  40|          sejtem, hogy mit akarsz vele, uram. De te tudod, s én veled
81   2,  41|                kezeit, kérdezé tőle:~– Uram! Ön egész forradalmat idézett
82   2,  42|          állhatta tovább türelemmel.~– Uram – szólt Ivánhoz üzéri merészséggel –,
83   2,  42|             öreg meg egy fiatal.~– Nos uram – szólt Iván Spitzhaséhoz –
84   2,  42|                azt kérdte tőle:~– Nos, uram, hogy tetszett önnek oda
85   2,  42|               felelt neki:~– Tudja ön, uram, nem adom százezer forintért,
86   2,  44|                is kapott a grófnőtől.~„Uram!~Írja ön nekem ezt a sort
87   2,  46|                  Nem hivalkodó?~– Nem, uram. Az az ünneplő ruhája van
88   2,  46|                örökké tréfás. Tudja ön uram, a mi fajtánk beszéd közben
89   2,  46|                a történetet, amikor ön uram, leszállt a tömlőt levinni
90   2,  46|                 mit tudnak felőle. És, uram – nagy szó van vele, mondva –
91   2,  46|                   Most jön az a leány, uram – mondá a vén Pál. – Hallom
92   2,  46|             válaszolt:~– Itt dolgozom, uram, az ön tárnájában egy év
93   2,  46|             ajkához emelt.~– Nem! Nem, uram! Engedje, hogy cselédje
94   2,  46|                nem szólni nekem?~– Óh, uram! Ön nem emelhet föl engem
95   2,  46|       pillantás Semelét megölte.~– Óh, uram – rebegé –, ha most meg