Rész, Fejezet
1 2, 4 | nagylelkűség filozófi nyugalmával mondá neki:~– Gyermekem! Én elhatároztam
2 2, 6 | tárnafelügyelőt keressz.~– Igen! – mondá Iván, s kétkedve tekinte
3 2, 7 | egész nyegle tudákossággal mondá:~– Óh, ez a baj még kigyógyítható.
4 2, 8 | viselni a grófnő.~– Éppen az – mondá a grófnő. – S hol van ez
5 2, 9 | Bolondság, hazugság!” – mondá mind valamennyire a tisztelendő
6 2, 10| sokat tart a kísérteteire – mondá szerény meghunyászkodással
7 2, 10| magáért.~– Nem fog ő eljönni – mondá magában a grófnő, s már
8 2, 10| könyvtáron végigmegyek – mondá a grófnő. – Mikor a hold
9 2, 10| büszkén felemelve arcát, mondá:~– Üljön le, grófnő, és
10 2, 10| felemelkedék, s karjait széttárva mondá:~– Rendelkezzen ön velem!
11 2, 11| Valaki dörömböz a kapun – mondá az apát.~– Az bizonyosan
12 2, 11| fegyverét, s szelídebb hangon mondá~– Szokatlan idő, ugyebár?~–
13 2, 11| gondoskodásért.~– Csak kötelesség – mondá Iván. – És most még egy
14 2, 11| neki róla adni. Iván azt mondá, hogy szükségtelen, hiszen
15 2, 11| Kellemetlen egy ember! – mondá magában a grófnő. – Mindenre
16 2, 11| oltani.~– Azt képzeltem – mondá Iván. – Múlhatlan feladata
17 2, 12| azután ajkait összeszorítva mondá:~– A prímás öreg ember.~
18 2, 15| mindnyájunknak szerzett – mondá, kezét nyújtva Ivánnak.~–
19 2, 15| Tartoztam vele a grófnőnek – mondá Iván. – Mikor a grófnő megtisztelte
20 2, 15| valami betűt e tükörre – mondá Angela grófnő, s kérése
21 2, 15| fogunk beszélni egymással – mondá Angela grófnő, s a terem
22 2, 15| mint a tej.~– Bruder! – mondá neki akadozó nyelvvel úgy
23 2, 15| lovag”.~– Nomen est omen – mondá Iván. – Nevemben van az „
24 2, 15| valljuk meg az igazat – mondá a kapitány –, ami a röpülést
25 2, 15| hazamenésről szó sincs – mondá Salista őrgróf. – Adjatok
26 2, 15| igyunk egyet búcsúzóra! – mondá az őrgróf. – Hol az abszint?~
27 2, 15| Átkozott kemény feje van! – mondá István gróf.~– Pihent erő… –
28 2, 15| már menni Pestről? Az apát mondá – kérdezé Ivántól Angela.~–
29 2, 15| otthagytál.~– Jól tette – mondá Iván, s kivéve tárcáját
30 2, 15| Köszönöm. Semmi bajom – mondá a grófnő.~Iván háta mögé
31 2, 16| tartom társadalmunkban! – mondá Iván. – Általában minden
32 2, 16| nézve olyan helyzetet – mondá Iván –; én senkit akarva,
33 2, 16| Visszaadom önnek a melltűjét – mondá. – A néphit azt tartja,
34 2, 16| De hozzáteszi a néphit – mondá Iván – az ellenbűvszert
35 2, 16| nem számított. „Uram! – mondá Berendnek. – Ezt a szót
36 2, 16| szembeállt velem és azt mondá: „Kedves barátom! Ami ezután
37 2, 16| haladt. Mikor odaért, azt mondá Salistának: „Ön nem fogadta
38 2, 17| papucskáiba dugta, s azt mondá a hercegnek, hogy a harminckettedik
39 2, 18| hogy meg vannak elégedve – mondá Ödön gróf. – Ezt jobban
40 2, 18| Hát hogyne lettem volna! – mondá Iván. – Huszár hadnagy voltam
41 2, 18| sebéről.~– Jól van, no! – mondá Salista. – Hát csak a fél
42 2, 19| az ellenkezőtől tartok – mondá István gróf. – Én azt hiszem,
43 2, 19| apát úr fecsegte el neki! – mondá ki véleményét Géza gróf.~–
44 2, 19| megőrzött lélekjelenléttel mondá a grófnőnek:~– Azt helyesen
45 2, 19| elváltak egymástól, azt mondá unokabátyjának:~– Eredj
46 2, 21| ősvilági madár lábnyoma! – mondá Félix.~– Nem – mondá Iván –,
47 2, 21| mondá Félix.~– Nem – mondá Iván –, ez egy növény levelének
48 2, 22| odament az asszonyhoz, s azt mondá neki – Én nem akarom a te
49 2, 24| csillagzatoknak, hogy amidőn Iván azt mondá magában: „Vajon meddig tart
50 2, 24| Itt az idő a tettre! – mondá Kaulman Félix Sámuel apátnak.~„
51 2, 24| Itt az idő a tettre!” – mondá Sámuel apát önmagának.~A
52 2, 24| összetalálkozott az apát úrral, azt mondá neki:~– Mikor megyünk már
53 2, 25| Szaffrán Peti kezét, és azt mondá neki halkan:~– Te Péter,
54 2, 26| hogy vidám mosolygással mondá, miszerint az annyi már,
55 2, 26| elvitte az ördög!~A herceg mondá magában:~– Hanem az asszony
56 2, 28| hotelben a hölgyet Félix úr, s mondá neki:~– Kész a szállása
57 2, 29| Itt kezdjünk el ásni! – mondá munkásainak.~Az omladékot
58 2, 29| legutóbb visszajött munkás azt mondá, hogy amint egy nagy széndarabot
59 2, 29| A keleti tárna ég! – mondá elrémülten a munkásoknak.
60 2, 30| egyházi javak pápai kölcsöne – mondá Félix.~– Holnap kapom meg
61 2, 30| Evelina! Ezzel ő járta meg! – mondá cinikus humorral Félix.~
62 2, 31| kalapját vette, s tréfásan mondá Evelinának:~– No, csak énekeljen
63 2, 32| Egy szót sem tudok róla! – mondá Evelina elbámulva.~– No,
64 2, 32| kezébe fogva hideg gúnnyal mondá Evelinának:~– Én meg nem
65 2, 32| visszatartózhatlan önfeledtségével mondá neki e szókat: – Uram! Én
66 2, 32| álmodozom többé. Ön azt mondá: „Én még leány vagyok!”
67 2, 33| összeggel megjelenni.~– Jó! – mondá a herceg. – Megegyezünk!
68 2, 34| találta otthon. A kapus mondá, hogy az asszony a színházba
69 2, 34| Úgy volt, ahogy az apát mondá.~Tegnap még sok millió ura
70 2, 36| asszonyom, úgy félrefordulok – mondá Waldemár herceg hideg bókkal.~
71 2, 36| gúnyosan lehunyva szempilláit mondá:~– Tökéletesen készen voltam
72 2, 41| oszlopnak támaszkodva.~– Ah! – mondá Waldemár, kalapját hirtelen
73 2, 41| félrevonta Ivánt, s azt mondá neki:~– Berend úr! Mármost
74 2, 42| van, tehát jöjjön velem! – mondá Iván. – S ha a másik két
75 2, 42| mindjárt sötétben leszünk! – mondá Spitzhase Ivánnak.~– Mindjárt
76 2, 42| kioltott tárna egy része! – mondá Iván.~A két alak lábaira
77 2, 42| S most jer utánam! – mondá Iván. – A csövet tartsd
78 2, 42| Szolgálhatok vele! – mondá Iván a kérdezőknek. – Az
79 2, 42| uraim.~– Teringettét! – mondá Spitzhase úr. – Nem fog
80 2, 42| kémletet is elvégeztem! – mondá Iván egy gyógyszerész közönyösségével. –
81 2, 44| mellékelve az utóbbihoz.~Iván mondá a kapusnak, hogy vezesse
82 2, 44| emberfeletti kínokat! – mondá Theudelinda. Ha rágondolok:
83 2, 46| Most jön az a leány, uram – mondá a vén Pál. – Hallom a nótáját.
84 2, 46| leányt.~Az pedig rebegve mondá:~– Ön megbocsát nekem; de
85 2, 46| annyit szenvedett, s aki azt mondá neki, „ha most meg nem halok,
|