Rész, Fejezet
1 1, 1 | másik gyümölcsöt, levelet soha; s ahol végezte, ismét újrakezdi.
2 1, 1 | mindig. A mamut nem fekszik soha.~Mert már azon kornak megvannak
3 1, 1 | összetartó. Még párjával sem jár soha. De egyedül sem ijed meg
4 1, 1 | kiadásaikat fedezik. Deficit soha sincs.~Délben, mikor a nap
5 2, 4 | az nem jönne napvilágra soha.~Hát ha elvész, meghal,
6 2, 5 | megátkozott valamennyiünket, hogy soha ne legyen nyugalmunk e rettentő
7 2, 6 | talán némelyik kályhát a soha nem lakott szobákban be
8 2, 6 | van nőve a várához, még soha egy napra tudtomra ki nem
9 2, 6 | meghonosítja a grève-et.~– Nálatok soha sincs grève?~– Soha.~– Hogyan
10 2, 6 | Nálatok soha sincs grève?~– Soha.~– Hogyan előzöd meg?~–
11 2, 7 | megy faluzni tarisznyával? Soha fertelmesebb nyomorék két
12 2, 7 | pálinkát nem iszom ez életben soha! De egyszer még iszom. Egyetlenegyszer.
13 2, 8 | egyáltalán nem lenne utunkban soha, valamint hogy annyi ezer
14 2, 8 | hegyire-hátára akasztva. A grófnő soha semmi ruháját idegen kézre
15 2, 9 | említette azt a grófnő előtt soha.~A tisztelendő úr tehát
16 2, 9 | lel még bele a hideg, hogy soha olyan istencsúfoló pokoli
17 2, 9 | amit önnek nem gyóntam meg soha. És ami oly régen nyomja
18 2, 10| sem foglalt férfi helyet soha.~Ebéd végeztével Mahók úr
19 2, 10| tizennégymillió ötszázezer nem látott soha ezüstforintost.~Ez aztán
20 2, 10| járt e lépcsőn a grófnő soha.~Hanem a grófnő még nem
21 2, 10| oly elevenen megálmodják a soha nem látott helyeket, hogy
22 2, 10| a grófnő nem járt itten soha. A szoba padlata fedve volt
23 2, 10| ételből ettek, amiből ő, soha egy pirongató szót nem hallottak
24 2, 10| módot, s hogy a grófnő azt soha fel ne fedezhesse, a kísértetek
25 2, 13| ehhez a megtiszteltetéshez? Soha életemben egy betűt se írtam
26 2, 13| hallója nem voltam, sem soha ehhez hasonlót nyomtatásban
27 2, 13| nyomtatásban vagy írásban soha fel nem fedeztem.~A pap
28 2, 13| nem hallottam még magam se soha. Tudományt poézissal vegyest,
29 2, 13| őrizni a maga titkait, hogy soha abból a külvilágba semmi
30 2, 13| éppen utolsó negyed van!”~„Soha életében asszonnyal nem
31 2, 13| Vajon tud-e?”~„És nem eszik soha egyebet, mint fokhagymát.”~„
32 2, 14| már nem fagy be a tenger soha.~És még egy tanút hozott
33 2, 14| gőzkört meghaladja; sugára soha sincs itt a napnak, meleget
34 2, 14| ember.~Színtelen.~Mert arcát soha nem éri a perzselő nap,
35 2, 14| ott egymást feltalálta, soha el nem szakad az többé egymástól,
36 2, 14| megvan, hogy nem betegek soha, élnek, ameddig napjaik
37 2, 14| hiszem, hogy igen.~Hogyan? Ha soha nem jönnek közénk, ha nem
38 2, 15| szeretetnek, mely meg nem változik soha, akkor kell lenni gyűlöletnek
39 2, 15| mellett, s európai embertől soha be nem járt vidékeken az
40 2, 16| történt. Nem tudott hazudni soha. Ez a plebejus lelkekre
41 2, 16| mint a való, nem mondott soha.~Vajon Iván is el fogja-e
42 2, 16| vissza! Ezt a szót nekem még soha az életben nem mondta senki.”~–
43 2, 16| összeállítani egy másikkal, akinek soha kard nem volt a kezében.~– „
44 2, 17| akit nem szűnt meg szeretni soha. Legyen boldog! De hogy
45 2, 19| megköszöni a barátságot, s soha felénk sem jön többet.~–
46 2, 19| fogom megbocsátani magamnak soha, grófnő – szólt Iván –,
47 2, 19| azt nem felejtik el többé soha.~ ~Iván eltávozta után
48 2, 20| nem szabad önnek elfogadni soha, sem levelét felbontani,
49 2, 22| kezébe került valaha, az soha többé napvilágot nem látott,
50 2, 22| ugyan neki szabad kimenni soha az anyja nélkül, hogy más
51 2, 22| ki nem jött onnan többé soha.~Egy napon látogatója jött
52 2, 22| parancsol. Én oda nem megyek soha.~Kaulman savanyú mosolyra
53 2, 22| hogy így még le nem főzött soha senki életemben! Már azt
54 2, 22| uramnak elszédült a feje a soha nem látott spektákulumtól.
55 2, 22| lármát sem hallotta még soha Csanta uram, amit ezzel
56 2, 25| nézve; nem látja meg azokat soha senki! Hanem arra gondolt,
57 2, 27| hogy akárkit mást, de engem soha el ne fogadjon.~Te odaadod
58 2, 27| a kormány nem veheti el soha.~Azután…~A prímás öreg ember,
59 2, 29| eltűnésének napján, hogy soha több pálinkát inni nem fog.~
60 2, 29| több pálinkát ez életben soha. De még egyszer iszom. Amikor
61 2, 29| zivatar utánozni nem fog soha.~S két perc múlva vége van
62 2, 29| eszébe, hogy fogadást tett soha nem beszélni többé Raunéval.~
63 2, 29| izzani láttam. E látmányt soha el nem felejtem. Ez nem
64 2, 31| kegyeletes filléreket.~Kaulman úr soha kedvezőbb időszakot nem
65 2, 31| egy koncertet adhassak.~– Soha jobbkor! Mintha csak híva
66 2, 33| vehesse a nevét a madame-tól soha és sehol. Ugye? Negyednap
67 2, 33| adtam, nem is volt az enyém soha!” Nekem a gyémántnak a foglalatja
68 2, 33| Megeskette e hölgyet, hogy engem soha el nem fogad. Szegény öreg!
69 2, 35| senkié lenni. Én magamon soha úrrá nem teszek mást, mint
70 2, 35| más nem ivott rajtam kívül soha.~Evelina mélyen elpirult
71 2, 35| Szép asszonyom! Önből soha, de soha nem lesz művésznő.
72 2, 35| asszonyom! Önből soha, de soha nem lesz művésznő. Ön azok
73 2, 37| világért haza nem talált volna soha. Az egész utca minden házát
74 2, 39| lehet hagyni a gyereket soha.~– No, hisz azt is megteszem
75 2, 41| puritanizmusból származhatott, én soha el nem felejtem. Ha akkor
76 2, 43| de egy ajk ne adjon azt soha!”~„Járj az aranyesőben,
77 2, 44| grófnő! Őt meg nem bántotta soha. S előtte a grófnő alakja
78 2, 44| Hisz ő nem bántotta őket soha. Mindig csak jót akart,
79 2, 44| Önnel együtt lakni. Önt soha el nem hagyni. Ezt kívánja,
80 2, 44| Nem ismertem volna meg önt soha! Nem történt volna mindez,
81 2, 46| hordják, mégsem fogy el soha.~A halom eltakarta a tárna
82 2, 46| nem bocsátja meg a világ soha!~– Világ! – kiálta Iván,
|