Rész,  Fejezet

1001   2,  17|      fertálybankónál; a többit elteszi, hogy egyszer visszavásárolhassa
1002   2,  17|                 s én esküdni mernék rá, hogy a gyermekcipőket még nem
1003   2,  17|                számodra. Ne hidd pedig, hogy csak azért firkálom neked
1004   2,  17|          élève-emnek a monográfiájával, hogy nem tudok okosabbat írni,
1005   2,  17|               leckeórát azzal tölti el, hogy elfecsegi, hol járt, mit
1006   2,  17|                 a delnővel az a dolgom, hogy van őneki harminchárom szerepe.
1007   2,  17|                 Csak annyit engedj meg, hogy a szerepek jellemét ideírjam.~
1008   2,  17|           színpadra?~Nekem azt mondják, hogy éppen arra való, hogy az
1009   2,  17|          mondják, hogy éppen arra való, hogy az úrhölgy színpadi talentuma
1010   2,  17|             asszonyság neve) s anélkül, hogy kérdeztem volna, mi baja,
1011   2,  17|              embert! Elmondtam Lixinek, hogy mit beszélt Waldemár, s
1012   2,  17|            Waldemár, s Lixi azt mondta, hogy majd ruinálja ő a herceget;
1013   2,  17|                 egyúttal tudtomra adta, hogy Tibald herceg előtt fogom
1014   2,  17|               tőle nyernem. – Gondolom, hogy mit! – Ah, biz azt ön nem
1015   2,  17|             megnyerni. Lixi azt mondja, hogy az most legkönnyebb volna,
1016   2,  17|                   Én nem állhattam meg, hogy el ne nevessem magamat.
1017   2,  17|               mit nevet? Én csak tudom, hogy mi a kőszén, mert tíz esztendeig
1018   2,  17|          eltátja a száját arra a szóra, hogy szenet talyicskáztam. Mégpedig
1019   2,  17|               majd én is megírom neked, hogy minő haladást tesz az itt
1020   2,  17|             arra a nyilatkozatra bírta, hogy el fog menni Theudelinda
1021   2,  17|               azonnal válaszolt, kérve, hogy őt mindennap tudósítsa arról,
1022   2,  17|              csak ketten-hárman látják, hogy ha a színpadon is így tudna,
1023   2,  17|             titulusa a tündérpróbáknak, hogy a műértő herceg győződjék
1024   2,  17|   szerződtetését az operához.~Én tudom, hogy mi az igazi cél!~A herceg
1025   2,  17|             hanem szakértő is.~Ő tudja, hogy mi lehet az ára olyan két
1026   2,  17|          Hozzájárul még az az inger is, hogy Waldemár herceg őrülten
1027   2,  17|              Árpád nem is sejtette azt, hogy milyen pokoli gyönyörűséget
1028   2,  17|              aki műértő, az megtalálja, hogy az a két sötét szem beszél,
1029   2,  17|               diadalérzete arcán. Érzi, hogy az a főkötő fején egy megérdemlett
1030   2,  17|             tekintet elől védené magát.~Hogy tudnak a nők mindent játszani!~
1031   2,  17|        kifejezést ad azon véleményének, hogy itt egy olyan kincs rejlik,
1032   2,  17|                a bankárja számadásaiba, hogy húszmillióra menő aktívái
1033   2,  17|            mekkora különbség lehet még, hogy azután ahhoz határozza el:
1034   2,  17|              bűvkört, s megtörténhetik, hogy ha Angela grófnő nem jön
1035   2,  17|                 meg nem óvhatott attól, hogy másnak felesége legyen,
1036   2,  17|           legalább attól akart megóvni, hogy egy harmadik szeretője legyen!~
1037   2,  17|                 Abban megnyugodott már, hogy férjhez ment a leány, akit
1038   2,  17|                 soha. Legyen boldog! De hogy hanyatthomlok belerohanjon
1039   2,  17|                 Ha a herceget ráveszik, hogy engedje át a konzorciumnak
1040   2,  17|                 embereknek mondjuk azt, hogy Iván Evelinát akarta megmenteni
1041   2,  17|         hidegvérű embereknek pedig azt, hogy spekulált, és a bondavölgyi
1042   2,  17|           derült kedve volt, elannyira, hogy Kaulmannak is feltűnt, s
1043   2,  17|           kérdezésre elmondta a herceg, hogy annak örül, hogy Angela
1044   2,  17|                herceg, hogy annak örül, hogy Angela grófnőtől levelet
1045   2,  17|   szeretetreméltóan ír hozzá; elmondja, hogy most támadt eléje a föld
1046   2,  17|              tartani s szemébe mondani, hogy vannak a magyar főuraknak
1047   2,  17|                amiket nem teljesítenek, hogy Tibald hercegnek most Pestre
1048   2,  17|             hozzá. A herceg azt mondta, hogy meg fogja gondolni a dolgot.
1049   2,  17|           fogait. Örült persze ő is(!), hogy Angela grófnő mégis megtörte
1050   2,  17|                  Ez világos jele annak, hogy békülni akar. De ő a herceg
1051   2,  17|      megkísérlené a grófnőt arra bírni, hogy ő jöjjön haza Bécsbe, s
1052   2,  17|                Pestre. A herceg ráállt, hogy ez jó lesz így, s egyelőre
1053   2,  17|                 próbáján előre tudatta, hogy nem lehet ott, mert el kell
1054   2,  17|                 kategorice megtiltotta, hogy az ő rajkójának ilyen kosztümben
1055   2,  17|               Izenjem meg őnagyságának, hogy beteg vagyok, vagy valami
1056   2,  17|            mondtam a jóltevő tündérnek, hogy: „Hallja maga, nekem a mama
1057   2,  17|            nekem a mama nem engedi meg, hogy én magának akkompanyírozzak,
1058   2,  17|              szerepben éppen az a vicc, hogy nincs a lábán harisnya,
1059   2,  17|           nevetett rajtam s azt mondta, hogy majd hát segít magán másképp.”~„
1060   2,  17|            igaza van, mikor azt mondja, hogy nem ereszt; és én azt hiszem,
1061   2,  17|               ereszt; és én azt hiszem, hogy nekem is igazam van, mikor
1062   2,  17|                A fiatal művész megírta, hogy mi történt.~„Evelina zenekíséret
1063   2,  17|             magát.~– Herceg, nem látja, hogy kés van a kezemben?~– Én
1064   2,  17|                s azt mondá a hercegnek, hogy a harminckettedik próbának
1065   2,  17|              hátra.~A herceg azt kérdé, hogy mi annak a címe?~Evelina
1066   2,  17|        különösen megnyerte a tetszését, hogy a herceg őt úgy nevezte,
1067   2,  17|                a herceg őt úgy nevezte, hogy: „díszpéldánya a varangyíkos
1068   2,  17|                  Mind a kettő azon van, hogy őt megölje, pedig ő egyiktől
1069   2,  18|                a mulattató előnyük van, hogy azokat nem szükség titokban
1070   2,  18|              történt ugyan egypár eset, hogy a kardviadalnak halál lett
1071   2,  18|               szépen bebizonyítja majd, hogy nem a kapott seb miatt halt
1072   2,  18|          azáltal úgy kijött a tempóból, hogy okvetlenül fedetlenül hagyja
1073   2,  18|                 vele, ha mutatja magát, hogy magaviselete nem volt egészen
1074   2,  18|               lövés. Majd megkérdezzük, hogy tudja parírozni az alsó
1075   2,  18|             tekintetbe kell venned azt, hogy Iván igen lovagiasan járt
1076   2,  18|                 azután azt is tekintsd, hogy ő egy igen tisztelt tudós
1077   2,  18|             Hátha az talál megtörténni, hogy az a föld alatti ember kaszabol
1078   2,  18|             kérdés csak akörül forgott, hogy a szekundánsok elég ügyesek
1079   2,  18|           termet hosszában krétaporral, hogy a vívók el ne csússzanak
1080   2,  18|              levő két félt felszólíták, hogy minden öltönyét vesse le
1081   2,  18|              nem lesz.~Mind rátámadtak, hogy kapacitálják. Nem hagyta
1082   2,  18|          csakugyan az volt az óhajtása, hogy ellenfelének az arcára adjon
1083   2,  18|          felhagyott azzal a szándékkal, hogy ellenfele arcát bélyegezze
1084   2,  18|           vágást.~Iván pedig azt tette, hogy nem védte azt a vágást sem
1085   2,  18|               Salista nem gondolt arra, hogy a párbajkardok rövidebbek
1086   2,  18|                 ki a szemmértékezésből, hogy ellenfelének szokatlanul
1087   2,  18|             mészáros a taglóval. Csoda, hogy mind a két kard darabokra
1088   2,  18| kardmarkolatával mind a két vágást úgy, hogy még keresztül sem csaphatott
1089   2,  18|               arcát érte.~Jó szerencse, hogy a kard könnyű volt, mert
1090   2,  18|              Segédei odafutottak hozzá, hogy felemeljék s félrevigyék.~
1091   2,  18|                 Iván.~– Szeretem hinni, hogy meg vannak elégedve – mondá
1092   2,  18|   visszabocsáták Ivánt a mellékszobába, hogy ismét felöltözzék.~Midőn
1093   2,  18|                 számol semmit. Mondtam, hogy két „vor”-t adok. Hanem
1094   2,  18|             Iván kérdezé az orvosoktól, hogy nem veszélyesek-e a sebek.~–
1095   2,  18|           osztottam én másoknak. Ideje, hogy én is kapjak egyet! Fel
1096   2,  18|                Valld meg, igaz hitedre, hogy voltál te valaha katona.~–
1097   2,  18|           sebesült. Az orvosok szidták, hogy ne nevessen, mert minden
1098   2,  19|             megígérték mindkét részről, hogy a végbement viadal után
1099   2,  19|                tízet egy ellen fogadni, hogy Salista „is” kap valamit;
1100   2,  19|           kockáztatott azon lehetségre, hogy éppen Salista fogja kapni
1101   2,  19|           súlyosabb sebet.~No már arra, hogy Iván egészen ép bőrrel meneküljön,
1102   2,  19|             harci élményeit. Hallgatja, hogy beszélnek a 49-iki történt
1103   2,  19|               egy szóval el nem árulja, hogy ő is tud arról valamit.~–
1104   2,  19|              prepotenskedés lesz ebből! Hogy fogják ezt az asszonyok
1105   2,  19|        verekedni! Pedig mernék fogadni, hogy csak vakeset volt minden.~–
1106   2,  19|           István gróf. – Én azt hiszem, hogy Iván most itt fog benneteket
1107   2,  19|              hisznek. Azt kérdik tőlem, hogy hol van hát Iván, ha nem
1108   2,  19|               mint a záporeső, s átkoz, hogy bizonyosan meggyilkoltattuk
1109   2,  19|           tudtam, de mármost nem tudom, hogy melyik.~Kevés idő múlva
1110   2,  19|                válasz volt.~– Nos? Nos? Hogy van Salista? – kérdezék
1111   2,  19|            gróffal.~– Én igazán örülök, hogy önt sértetlenül láthatom –
1112   2,  19|               szólt kezét megszorítva-, hogy én önt őszintén nagyra becsülöm,
1113   2,  19|               biz abból semmi sem lesz, hogy te most miközülünk megszökjél!
1114   2,  19|            utánament. Demonstrált vele, hogy minden tiltakozás dacára
1115   2,  19|        becsületszavukra mosták magukat, hogy nem tették.~– Vesszek el,
1116   2,  19|         csakhogy nem engedi észrevenni, hogy valamit észrevett.~– Én
1117   2,  19|            észrevett.~– Én esküszöm rá, hogy a pap súgta be neki!~(Mi
1118   2,  19|             semmire, hanem az bizonyos, hogy néhány nap előtt Sámuel
1119   2,  19|                 hát szép húgom kívánta, hogy menjen; tehát megy.~– Az
1120   2,  19|               mást is előre látok; azt, hogy mikor most ez az ember odalenn
1121   2,  19|           hölgyeknél azt fogja mondani, hogy ő elmegy, szép húgod fel
1122   2,  19|                 gazdálkodni, úgy jöhet, hogy Iván és Angela vagyoni állapota
1123   2,  19|      szűrposztónak, magam is megteszem, hogy felfolyamodom érte: „Mich
1124   2,  19|              azután némán inte Ivánnak, hogy foglaljon helyet az asztal
1125   2,  19|              csak az sem jutott eszébe, hogy egy szál virágot tűzzön
1126   2,  19|       neheztelve –, ha én mondom önnek, hogy maradjon.~S e neheztelés
1127   2,  19|                 őszinte, oly igaz volt, hogy Ivánnak lehetetlen volt
1128   2,  19|                tekintett, mintha várná, hogy az is jöjjön már segélyére.
1129   2,  19|          amelyről felkelt –, jól érzem, hogy amidőn ily marasztalásra
1130   2,  19|        marasztalásra kell azt felelnem, hogy mégis távozom, annak olyan
1131   2,  19|               amit egyéb ismerőseimnek, hogy dolgaim vannak, hogy elég
1132   2,  19|     ismerőseimnek, hogy dolgaim vannak, hogy elég régen vagyok itt, hogy
1133   2,  19|             hogy elég régen vagyok itt, hogy majd visszajövök. Önnek
1134   2,  19|                Önnek meg kell mondanom, hogy elmegyek, mert nem maradhatok
1135   2,  19|           maradhatok itt, elmegyek úgy, hogy vissza ne jöjjek többet.
1136   2,  19|              tettem mindent. Elismerem, hogy e kör tagjainak joguk van,
1137   2,  19|                 Tegnap is tudtuk ugyan, hogy elvész, és hogy így vész
1138   2,  19|           tudtuk ugyan, hogy elvész, és hogy így vész el; de nem tudta
1139   2,  19|                  s ki kellett mondanom, hogy ami innen elvisz, az még
1140   2,  19|                önnel!~Nem vették észre, hogy a harmadik alak is felkelt
1141   2,  19|               Salistához s tudasd vele, hogy mintléte felől tudakozódom.~
1142   2,  20|               is azt kellett megtudnia, hogy neki van igaza unokája ellenében.~
1143   2,  20|             lelemény volt e jelenetben, hogy Tibald herceg elfeledkezék
1144   2,  20|               akit én önnek megengedek. Hogy Kaulman úr e rendelkezéshez
1145   2,  20|                 Én ki fogom eszközölni, hogy önt az operaházhoz rendes
1146   2,  20|                 majd tapasztalni fogja, hogy a színpadon is mindenki
1147   2,  20|              mondja meg nekem őszintén, hogy én is megmondhassam önnek,
1148   2,  20|            gyermek. Sohase felejtse el, hogy mi öregapó és unoka vagyunk.
1149   2,  20|           tapasztalni fogja a világban, hogy milyen véghetetlen nagy
1150   2,  20|             Mert akkor azt fogom hinni, hogy azt sem tartja meg, amit
1151   2,  20|               is hízeleg az, ha tudják, hogy valaki őrjöng utánuk. Jöhetnek
1152   2,  20|            leszek. Én pedig azt akarom, hogy mikor én már porrá vagyok
1153   2,  20|            végzek vele. Köszönöm önnek, hogy megemlékezett születésem
1154   2,  20|               körül. A világ azt hitte, hogy a hercegnek kedvese; a herceg
1155   2,  20|                abban az illúzióban élt, hogy unokaleánya; Evelina pedig
1156   2,  20|                Evelina pedig azt hitte, hogy hitvesi kötelességet teljesít,
1157   2,  20|             Mentheti-e őt valaki azért, hogy ennyire szeszélyes, hogy
1158   2,  20|                hogy ennyire szeszélyes, hogy ily kíméletlen nagyatyja
1159   2,  20|             kíméletlen nagyatyja iránt, hogy tetszik magának ebben a
1160   2,  21|            érteni. Az utóragban az élc, hogy: „nál” van ugyan, de „tól”
1161   2,  21|              szívességet tette Ivánnak, hogy vitt neki egy felügyelőt,
1162   2,  21|               Humboldt még esküdött rá, hogy nem volt az ősvilágban majom,
1163   2,  21|           pernek akként vetettek véget, hogy egy öttagú, tekintélyes
1164   2,  21|                annak, aki bebizonyítja, hogy az ő madárnyoma nem madárnyom.~
1165   2,  21|                 egész tudós egyetemnek, hogy a bondavári szenet így elhíresztelték
1166   2,  21|           Mármost kiabálhatja mindenki, hogy a protornithos humbug! Hanem
1167   2,  21|                bégetve kéri a juhászát, hogy nyírja már meg, nagyon nehéz
1168   2,  21|          Egyszer-egyszer meg – anélkül, hogy tudná valaki, miért – nekiiramodik
1169   2,  21|                 oly túláradó kedélyben, hogy olyankor minden sikerül:
1170   2,  21|     katonasággal kellett kordont húzni, hogy a tömegesen rohanó aláírók
1171   2,  21|          felhasználták testi előnyüket, hogy a szomszédjaik vállára felhágva,
1172   2,  21|             Hanem gondoskodva van róla, hogy a fák ne nőjenek az égbe.
1173   2,  21|   börzefejedelmeknek.~Igen természetes, hogy amit azok az emberek, akik
1174   2,  21|              jutottak, azután meglehet, hogy ismét felemelkedik.~Hanem
1175   2,  21|        szindikátus rendelkezik afelett, hogy mikor adja át az aláíróknak
1176   2,  21|                pedig felhasználja arra, hogy a börzeágenseknek ád valami
1177   2,  21|              részvényt ajándékba azért, hogy lanszírozzák a vállalatot.
1178   2,  21|              tapasztalt emberek tudják, hogy ez csak színpadi háború,
1179   2,  21|                ez csak színpadi háború, hogy aki igazi pénzt akar adni,
1180   2,  21|              kontremin csak leskelődik, hogy mikor csapjon az azsiotőrök
1181   2,  21|                 a vállalat részvényeit, hogy azután akkor vásárolja őket
1182   2,  21|                és hálát ad az Istennek, hogy legalább a csizmáját megmentette.
1183   2,  22|                 vette azon észre senki, hogy nem tősgyökeres magyar ember.
1184   2,  22|                arról tudta meg a világ, hogy különbség van közöttük és
1185   2,  22|                 a többi lakosok között, hogy mikor már a többiek rég
1186   2,  22|                  utánajárni, mi okozta, hogy elmúltak. Miért haltak el
1187   2,  22|               az az egy ház esik közbe, hogy nem lehet az övé az egész
1188   2,  22|         patakvíznek pedig az a szokása, hogy nem marad meg egy gazdánál,
1189   2,  22|               az a gonosz szokása volt, hogy amikor csak leszökhetett
1190   2,  22|               rettentő dühös volt érte. Hogy ez megsértése a tulajdonjognak!
1191   2,  22|                 s olyasmin keletkezett, hogy a magyar sipoy-ok, akik
1192   2,  22|            erről említés, csupán azért, hogy kiderüljön, mi oka volt
1193   2,  22|                darabja úgy ütötte főbe, hogy rögtön meghalt. Így lett
1194   2,  22|              kellett menni valahová, de hogy hová és miképpen, az már
1195   2,  22|                 olyan unalmas história, hogy jobb, ha nem beszélünk róla.~
1196   2,  22|               aranypénzét Belényinének, hogy azt Árpád zenei képeztetésére
1197   2,  22|               az időben történt az meg, hogy X. város piacán kidoboltatá
1198   2,  22|               egy magyar kormánybiztos, hogy akinek német bankója van,
1199   2,  22|                tűznek vetni. Azt tette, hogy megszólítá gazdag szomszédját,
1200   2,  22|               Az meg azt doboltatta ki, hogy akinél magyar bankó van,
1201   2,  22|            bankó van, hordja be rögtön, hogy elégethessék, mert akinél
1202   2,  22|                német bankóit, ha tudta, hogy ilyen világ következik?~–
1203   2,  22|                 kicsinyét, nagyját úgy, hogy Belényinének kellett csitítani,
1204   2,  22|         Belényinének kellett csitítani, hogy ne kiabáljon, az Istenért!
1205   2,  22|                  Csak azon gondolkozom, hogy hova akasszam magamat, a
1206   2,  22|                 Belényiné nagyon kérte, hogy azt semmiképpen ne tegye.~–
1207   2,  22|               kellett őtet vigasztalni, hogy azért ne essék kétségbe;
1208   2,  22|            hitelbe; s közel volt hozzá, hogy megemberelje egy húszassal.~–
1209   2,  22|           reggel át hozzám, s meglátod, hogy itt lógok a folyosómon a
1210   2,  22|                 varrt, hímzett pénzért, hogy mindennapi kenyerét megkereshesse.~
1211   2,  22|                megvolt az a gonoszsága, hogy amire az Isten talentumot
1212   2,  22|           kimenni soha az anyja nélkül, hogy más gyerekektől valami rosszat
1213   2,  22|        gonoszsággal töltötte az idejét, hogy óraszámra elnézte, hogy
1214   2,  22|                 hogy óraszámra elnézte, hogy forognak annak a malomnak
1215   2,  22|   vigasztalhatlan volt, mikor megtudta, hogy tanítványa tilinkón furulyál.
1216   2,  22|                 sikerült nyomára jönni, hogy hová rejti el a malmához
1217   2,  22|           leeresztette azt a mélységbe, hogy senki se akadhasson rá.~
1218   2,  22|                éjjel is azzal álmodott, hogy c, d, e, f, g, á, h, c!~
1219   2,  22|        keresetmód. Belényiné rászorult, hogy kölcsönt kérjen fel a házára.
1220   2,  22|              pernek meg az lett a vége, hogy Csanta uram dobra üttette
1221   2,  22|             téglával be is falazta azt, hogy valamiképp rá ne jöjjenek.
1222   2,  22|                Mindössze az a feltétel, hogy ezer darab részvényt kell
1223   2,  22|                is, tudok én már annyit, hogy aláírni vagy fizetni, az
1224   2,  22|                világ már egyszer olyan, hogy arra néz, mit csinálnak
1225   2,  22|                 vállalatommal. No ugye, hogy őszintén beszéltem?~– Hm!
1226   2,  22|              vállalatról; hozzávetette, hogy hiszen ő maga nem kockáztat
1227   2,  22|        aranyigazságot!~S bámulva látta, hogy mi történik a bondavári
1228   2,  22|              hét alatt. Pedig meglehet, hogy nem is volt kétszázezer
1229   2,  22|             Kaulman Félix kapjon azért, hogy Csanta Ferenc aláírt ezer
1230   2,  22|                 mindent el nem követne, hogy minden erejéből megakadályozza
1231   2,  22|                   Hát bolond vagyok én, hogy másnak lopjak!”~Lopni in
1232   2,  22|           uramöcsém, nekem arról írást, hogy ön tartozik tőlem al pari
1233   2,  22|               uramöcsémnek írást arról, hogy én tartozom azt átadni uramöcsémnek;
1234   2,  22|                  azt meg kell vallanom, hogy így még le nem főzött soha
1235   2,  22|                 Már azt meg kell adnom, hogy mesteremre akadtam. Hát
1236   2,  22|               ezt már nem hittem volna, hogy ebben a kisvárosban így
1237   2,  22|         rettenetes nagyra is volt vele, hogy így rászedhette a bécsi
1238   2,  22|          Annálfogva sebtén hozzálátott, hogy az első 35 százalékot minél
1239   2,  22|               olyan szilárd tőke! Igaz, hogy nem jövedelmez semmit, de
1240   2,  22|              Bécsbe.~Az előtt való nap, hogy Csanta uram rászánta magát
1241   2,  22|                Hát még mikor megtudják, hogy azok a hordók tele vannak
1242   2,  22|                még mikor azt megtudják, hogy a sok ezüst a hitelintézetbe
1243   2,  22|              tudatva a nagyságos úrral, hogy hétszáz forinttal több pénzt
1244   2,  22|               meg volt felőle győződve, hogy no, ezt most minden famíliájával
1245   2,  22|               élek, kérem alássan, csak hogy ott nem hálok.~– Hát vezessen
1246   2,  22|                azzal a szándokkal volt, hogy ott, mihelyt emberére talál,
1247   2,  22|        kiabálnak neveket és összegeket, hogy az embernek a feje szédül
1248   2,  22|            rendkívüli dolognak találta, hogy itt az ember annyi oldalba
1249   2,  22|             oldalba ütést kap, anélkül, hogy bocsánatot kérnének érte.~
1250   2,  22|               Azt szerette volna tudni, hogy mi az az „ich gebe!” „ich
1251   2,  22|           tudott a vásár természetéből, hogy mikor valakinek valami eladója
1252   2,  22|              vásárt, mintha vevő volna, hogy megtudja, mire tartsa a
1253   2,  22|               Csanta uram nem sejtette, hogy az a pundzsábi nábob, a
1254   2,  22|          okozója.~Sőt inkább azt hitte, hogy ővele csak tréfálnak, s
1255   2,  22|               van az úrnak helyes esze, hogy mikor a kontremin le van
1256   2,  22|              csak meg akartam próbálni, hogy igazán megadják-e.~– Hogy
1257   2,  22|               hogy igazán megadják-e.~– Hogy igazán megadják-e? – szólt
1258   2,  22|              azért járnának az emberek, hogy egymásnak élceket mondjanak.
1259   2,  22|           Spitzhase körültekintgetve –, hogy még nincs itt a Puntafár
1260   2,  22|       részleteket elárulnom nem szabad, hogy következik egyik lökés a
1261   2,  22|       félesztendőben ez, másikban amaz; hogy a világnak szeme-szája tárva
1262   2,  22|              kell felejteni az ablakát, hogy reggelre tele pénzzel találja
1263   2,  22|            Csanta uram nem mondta neki, hogy már olvasta a Börzenberichtet,
1264   2,  22|                a maga háladatosságától, hogy engemet minden alkalommal
1265   2,  22|                mikor lesz itt az ideje, hogy azokat el kell adni. Ért
1266   2,  22|             úrnak, mert ha az megtudja, hogy az üzleti titkait valakivel
1267   2,  22|       becsületes ember ezzel azt hitte, hogy ezt a másik becsületes embert
1268   2,  22|           embert már most lekenyerezte, hogy egy harmadik becsületes
1269   2,  23|               Ugyan legfőbb ideje volt, hogy Iván hazakerüljön a kőszéntárnájába.~
1270   2,  23|           kérdik, mibe kerül, csak azt, hogy mikorra lesz kész, akármi
1271   2,  23|                 a távollevő előtt.~Azt, hogy a tárnában megszületett
1272   2,  23|          felmondott, s kinyilatkoztatá, hogy a részvényes társulatnál
1273   2,  23|               nézve.~Természetes dolog, hogy ő maga volt az, aki Iván
1274   2,  23|                kutatja, ha addig él is, hogy micsoda állatok éltek a
1275   2,  23|                  hanem arra nem jön rá, hogy konkurensét nem jó lesz
1276   2,  23|                 árendás is tudta volna, hogy amint az ő kedves barátja,
1277   2,  23|              barátja, Félix azt mondja, hogy ő itt a szomszéd uradalom
1278   2,  23|         titkaiba!~No hiszen tapasztalá, hogy az nem tartózkodott a legjobban
1279   2,  23|                tehát felajánlom nektek, hogy eddigi munkabéreteken felül
1280   2,  23|             bizonyosak lehettek felőle, hogy mihelyt egy kézben lesz
1281   2,  23|         munkásoknak szerződött Ivánnal, hogy megmarad, és nem hagyja
1282   2,  23|              Nemsokára tapasztalá Iván, hogy hatalmas versenytársa már
1283   2,  23|           minden eddigi üzletemberének, hogy sem a szenet, sem a vasat
1284   2,  23|           azután az lett a következése, hogy a termelt szén és vas mind
1285   2,  23|              Előre el lett híresztelve, hogy maga a herceg is le fog
1286   2,  23|             voltak, meg akarta mutatni, hogy ő most, midőn ilyen nagy
1287   2,  23|               tenni.~Arra is számított, hogy Ivánnal is fog találkozni.
1288   2,  23|                is be fogja bizonyítani, hogy milyen hálával emlékezik
1289   2,  23|                 akart tenni valami jót. Hogy azután mondják az emberek: „
1290   2,  23|                 is kicsinálta ő szépen, hogy Berenddel összejöhessen.
1291   2,  23|            Evelina példázgatott előtte, hogy nem látogatja-e meg Berendet
1292   2,  23|         Berendet mint tudós kollégáját, hogy talán magával hozhatná a
1293   2,  23|               lakomára, azt felelte rá, hogy nincs a világnak olyan kincse,
1294   2,  23|                 szép szóval nyisson be, hogy gyerünk a bondavári főurak
1295   2,  23|               Még az a kitüntetés érte, hogy a munkások asztalánál első
1296   2,  23|         excellenciádnak.~Szaffrán érzé, hogy arcába szökik vére, s halántékainak
1297   2,  23|               tódul.~– Nos, jó fiú, hát hogy éled világodat, amióta nem
1298   2,  23|                méltóztatott elrendelni, hogy tégedet a részvényes telephez
1299   2,  23|                 szólt volna? Azt tette, hogy kezet csókolt a kegyelmes
1300   2,  23|              volt bájolva e jelenettől. Hogy koccintanak poharat véghetetlen
1301   2,  23|                 azt találgatta magában, hogy e két úr közül, akiknek
1302   2,  23|             beállít Ivánhoz és jelenti, hogy átszegődött az úri tárnába.~
1303   2,  23|               volt, mint máskor. Várta, hogy Iván szemrehányásokat tegyen
1304   2,  23|                 akkor” arra az emberre, hogy „doktor!”~– Mert az. Doctor
1305   2,  23|                  Azért mégis hiba volt, hogy az úr akkor azt kiáltotta,
1306   2,  23|                 úr akkor azt kiáltotta, hogy: „doktor!”~Azzal megfordult,
1307   2,  23|         hömpölyögtek kis házikója felé, hogy azt elseperjék; cserbenhagyta
1308   2,  23|                Erős szív kellett hozzá, hogy meg ne szökjék abból a kis
1309   2,  23|               kettő.~Az megmondta neki, hogy mi ez, amit lát.~„Iparűzők
1310   2,  23|              kiadja pátensét és ukázát, hogy kétszer kettő ezentúl öt
1311   2,  23|            minden pápa kiadja bulláját, hogy kétszer kettőt ötnek higgyék,
1312   2,  23|                 Nincs ennek az a célja, hogy a jövendő haszonért dolgozzék,
1313   2,  23|     Spitzhasétól egy titkos tudósítást, hogy őrizkedjék eladni valamit.
1314   2,  23|              meglepni a részvényeseket, hogy 20 százalék nyereséget oszt
1315   2,  23|            nyereséget tudott kimutatni, hogy az igazgatósági tantiéme-eken
1316   2,  23|             olvasta.~Ő tudta legjobban, hogy minő nyereséggel dolgozik
1317   2,  23|                 leltárt állítani össze, hogy a pénztárban levő összeg
1318   2,  23|                 hanem hiszen ők látják, hogy mit cselekszenek. Amit ki-ki
1319   2,  23|                aki meggátolta őt abban, hogy eladja a papírjait 35-ért,
1320   2,  24|          találkozása a csillagzatoknak, hogy amidőn Iván azt mondá magában: „
1321   2,  24|             terve lehet még Kaulmannak. Hogy valamihez készül, az bizonyos.
1322   2,  24|               csak az volt a különbség, hogy azok nyíltan megmondták,
1323   2,  24|                azok nyíltan megmondták, hogy nem akarnak tenni semmit,
1324   2,  24|            semmit, ezek pedig mutatták, hogy igyekeznek valamit tenni,
1325   2,  24|              magukat a halinaszövetnek, hogy ezentúl abból varrassák
1326   2,  24|                  kérem alássan. Persze, hogy demokraták vagyunk. Egy
1327   2,  24|             inkább azt akartam mondani, hogy az valami zseniális gondolat
1328   2,  24| megbecsülhetetlen előny van összekötve, hogy nem is tartanak hosszú szónoklatokat,
1329   2,  24|      paradicsomi egyszerűségük érdemli, hogy legnagyobb bizalom kövesse
1330   2,  24|               gyanúsíthatja őket azzal, hogy azért szavaznak a kormánnyal,
1331   2,  24|                 Még egyszer ismételjük, hogy a feltalálónak becsületére
1332   2,  24|             barbárok, oly műveletlenek, hogy még most is elébbvalónak
1333   2,  24|                kihirdetnie a nép előtt, hogy ő nem falu baktere. Ha hirdetni
1334   2,  24|             faluból azon óhajtásuk van, hogy a bécsi kormányhoz és birodalmi
1335   2,  24|                 annálfogva engedje meg, hogy az ő munkásai is részt vegyenek
1336   2,  24|                oly világosan közérdekű, hogy annak ellentmondani nem
1337   2,  24|           ellentmondani nem lehetett. S hogy a gyanú szikrája még csak
1338   2,  24|            Egyhangúlag el lett fogadva, hogy egy tizenkét tagból álló
1339   2,  24|        ajándékról meg éppen azt tartja, hogy annak nagyon meg kell adni
1340   2,  24|                Attól nem lehet tartani, hogy valami olyan helyre viszi
1341   2,  24|               egyszer csak azt hallják, hogy el kell hagyni házat, telket.
1342   2,  24|            kötik a tizenkét új szűrnek, hogy odafenn egytől egyig mind
1343   2,  24|            egytől egyig mind eltagadja, hogy írni tud, semmi írásra a
1344   2,  24|             találnak tudakozódni tőlük, hogy kinek mennyi földje, hány
1345   2,  24|                 parancsnok tudtára adá, hogy Berend úr fel van adva.
1346   2,  24|               társulatokban vesz részt. Hogy mindezt őrizkedjék a jövőre
1347   2,  24|          elbocsáttatik.~Iván tudta jól, hogy honnan jön ez a feladás.~
1348   2,  24|               csapás kellene üzletének, hogy az egyedüli igazgató és
1349   2,  24|             volt a szerencséje Ivánnak, hogy az auditor feleséges ember
1350   2,  24|            inkább hazaeresztették, mint hogy a szobát elvegyék a beteg
1351   2,  24|                kezét, s biztosítá róla, hogy az X.-i püspökség nemsokára
1352   2,  24|              betöltésénél gond lesz rá, hogy a leghívebb prelátus jusson
1353   2,  24|            midőn az apát úrtól megtudá, hogy a küldöttek között legkitűnőbb
1354   2,  24|               azon reményét fejezte ki, hogy a birodalmi tanács holnapi
1355   2,  24|          karzaton!~Péter meg is ígérte, hogy elmennek. Ő egyedül értette,
1356   2,  24|            elmennek. Ő egyedül értette, hogy mit beszélnek hozzá. Tudott
1357   2,  24|           felelt semmit a miniszter úr, hogy a Bondavölgyi vasútengedéllyel
1358   2,  24|            szólíták fel a küldöttséget, hogy engedjék magukat lefényképeztetni
1359   2,  24|      megszámlálták a cseh disszenterek, hogy ötvenkétszer nézett fel
1360   2,  24|                 karzatra beszéd közben, hogy minő hatást tett reájuk.~
1361   2,  24|             Pétert az a tisztelet érte, hogy az asztalfőn, mindjárt az
1362   2,  24|            ejtegettek el, azt tudá meg, hogy a jelenlevők úgy mutogatják
1363   2,  24|              uraságok itten tudnák azt, hogy én már egyszer emberhúst
1364   2,  24|                 csak gazdag az Úristen! Hogy szégyellheti magát a paraszt,
1365   2,  24|           szégyellheti magát a paraszt, hogy falun olyan szegény!~Délután
1366   2,  24|                kincseit és drágaságait, hogy legyen fogalma a halinának,
1367   2,  24|          legnagyobb furcsaság benne az, hogy a címszerepet a szép Evelina
1368   2,  24|                kilátásba lett helyezve, hogy szerződtetni fog; egyenesen
1369   2,  24|                  egyenesen kiköttetvén, hogy előbb más alsóbbrendű színpadon
1370   2,  24|                volt akkor tudata arról, hogy lábszárain mit nézhetnek,
1371   2,  24|                 Péter nem vette számba, hogy ez csak színpad; s hogy
1372   2,  24|                 hogy ez csak színpad; s hogy ezek a tündérek, kik itt
1373   2,  24|               ez a hölgy arra szorulva, hogy magából ily szégyent csináljon?~
1374   2,  24|          imádása ez. S a nőnek tetszik, hogy ő Bálvány.~Így értelmezte
1375   2,  24|             iránt.~Csak az vigasztalta, hogy társai közül egy sem ismert
1376   2,  25|              szobrok vannak felállítva, hogy szegény ember szinte kezet
1377   2,  25|               fedve udvar és lépcsőház, hogy a szép virágok a drága porcelán
1378   2,  25|                 jelenté az uraságoknak, hogy lépjenek át a másik terembe,
1379   2,  25|           elragadó, oly méltóságteljes, hogy lehetetlen volt kiállni
1380   2,  25|              közeledik felé az apát úr, hogy hajtja meg magát előtte,
1381   2,  25|            kellene a szeme elé tartani, hogy ne lásson; ma meg deputációt
1382   2,  25|       kinevetett az ő tudatlanságukért. Hogy bámult a hottentotta, mikor
1383   2,  25|           hottentotta, mikor azt látta, hogy a fehér ember lehúzza a
1384   2,  25|              szólni.~Szaffrán azt hivé, hogy a vére a feje tetején löki
1385   2,  25|                Hát annyit sem mondanál, hogy: „Isten jó nap!” – szólt
1386   2,  25|                  amin nem látszott meg, hogy valaha munkától volt érdes.~      ~
1387   2,  25|           szalonjában el akart fogadni, hogy nincs-e ellene valami kifogása.~
1388   2,  25|         gentlemanek (legalább meglehet, hogy vannak), kiket minden későbbi
1389   2,  25|                fejét a herceg.~– De hát hogy kerül önhöz ez az excellenciás
1390   2,  25|                    Azazhogy azt kértem, hogy mikor fogadhatna el kihallgatáson,
1391   2,  25|                 azt üzente titkárjától, hogy inkább maga jön el hozzám.~–
1392   2,  25|               őexcellenciája tudja azt, hogy erről a tárgyról akar ön
1393   2,  25|            által tudakozódtatott nálam, hogy mi tárgyban akarok vele
1394   2,  25|               szólni, azt mondtam neki, hogy az operaházhoz való szerződtetésem
1395   2,  25|                Arra rögtön visszaüzent, hogy eljön. Erről a tárgyról,
1396   2,  25|          csalatkozni fog, ha azt hiszi, hogy ilyen nagy vadat ilyen selyemhálóval
1397   2,  25|             írást, ezt már most féltem, hogy valami baj éri.~      ~Tehát
1398   2,  25|                    Az Isten akarta úgy, hogy én akkor tetőled elváljak!
1399   2,  25|             terád. Te azt nem is tudod, hogy mikor vissza nem jöttél,
1400   2,  25|               jöttél, én utánad mentem, hogy felkeresselek, éjjel a sötét
1401   2,  25|       meglestelek az ablakon. Láttalak, hogy táncoltál a Cifra Mancival.
1402   2,  25|               fogait csikorgatta. Érzé, hogy meg van fogva, meg van kötözve.
1403   2,  25|               magát. Nem mondhatja azt, hogy ami szabad a férfinak, az
1404   2,  25|             végigveri, az a felelet; de hogy lehet egy ilyen úri asszonyt
1405   2,  25|            markolhat az ember a hajába, hogy addig cibálhatná, míg elismeri,
1406   2,  25|               cibálhatná, míg elismeri, hogy nincs igaza.~– No, de ezen
1407   2,  25|                dolgokat vihetek véghez, hogy ezeren meg ezeren megáldanak
1408   2,  25|                érte. Hát rosszul van-e, hogy így van?~Evelina feleletet
1409   2,  25|              várt. Szaffrán Peti látta, hogy be kell végre bizonyítania,
1410   2,  25|                kell végre bizonyítania, hogy nem némult meg.~– És mindez
1411   2,  25|                  Ha hazamégy, mondd el, hogy beszéltél velem, együtt
1412   2,  25|                  Péter azt látta ebből, hogy ebben a nagy fényben nem
1413   2,  25|              senki! Hanem arra gondolt, hogy hadd legyen hát minden úgy
1414   2,  25|                  Látod, ha azt akarnád, hogy megáldjalak, nem kellene
1415   2,  25|                Szegény bohó! Nem tudta, hogy azok csak kasírozott csókok,
1416   2,  25|        papirosból van.~Péter azt hitte, hogy ettől az egy csóktól lecsillapulna
1417   2,  25|            tudta, hogyan kezdjen hozzá, hogy ezt megmondja neki.~– Hát
1418   2,  25|                 hölgy. – Hej, képzelem, hogy meguntad már azt a sok úri
1419   2,  25|                étel nevére-e vagy arra, hogy a nagyságos asszony még
1420   2,  25|               és az ő számára?~De vajon hogy kezd hozzá? Hiszen itt nincs
1421   2,  25|                 Péter azon vette észre, hogy szeméből valami forró hull
1422   2,  25|            hűsítőszer. Péter azt hitte, hogy azt neki kötelessége az
1423   2,  25|            tudta, hogyan kezdjen hozzá, hogy megmondja neki ezt a nagy
1424   2,  25|                 a komornyik és jelenti, hogy itt van az excellenciás
1425   2,  26|                  Ahol a gyémánt nem fog~Hogy mit beszélt az excellenciás
1426   2,  26|                 valószínűleg azt hitte, hogy az az operaházhoz való kinevezési
1427   2,  26|       dekrétumért folyamodás, s lehető, hogy vidám mosolygással mondá,
1428   2,  26|              Több mint valószínű pedig, hogy amint azután a kétfelé nyitott
1429   2,  26|                 vasút engedélyéről szó.~Hogy akkor azután mindjárt felkelt
1430   2,  26|              kamatbiztosítás mellett.~S hogy azután nagy hamar vette
1431   2,  26|                asszonyt, ez már tény.~S hogy midőn a lépcsőn végighaladt
1432   2,  26|            mondott: „Tudtam volna csak, hogy nem a színésznő, hanem a
1433   2,  26|               meg már éppen histórikum, hogy mikor a bérkocsiba beült,
1434   2,  26|                úgy becsapta az ajtaját, hogy az üvege kitörött.~      ~
1435   2,  26|           Kaulman múlhatatlannak hitte, hogy egy hét alatt meglesz rá
1436   2,  26|                 vonással sem árulta el, hogy ő ismeri ezt a bizonyos
1437   2,  26|              azt az átkozott naivságot, hogy az a hercegnek, ki számára
1438   2,  26|                 szentül el volt szánva, hogy a harmadik részletfizetés
1439   2,  26|             Bizonyosan mondhatom önnek, hogy a kormány által már aláíratott
1440   2,  26|             fényesebben bebizonyította, hogy a Bonda-völgyi vasút állami
1441   2,  26|         mindenik a fejét, s azt mondta, hogy jól van.~A bondavári részvények
1442   2,  26|               bizonyos lehetett felőle, hogy akárhogy énekeljen ezután,
1443   2,  27|                  Te mindent elkövettél, hogy engemet letromfolj.~Én ajánlkoztam
1444   2,  27|       letromfolj.~Én ajánlkoztam neked, hogy pénzügyeidet rendezem, amik
1445   2,  27|                 Bécsből, s most hallom, hogy valami Salista nevű condottieri
1446   2,  27|               menyecskére, azt te, csak hogy nekem ne jusson, a saját
1447   2,  27|              vitted, s meghagytad neki, hogy akárkit mást, de engem soha
1448   2,  27|          társaságnak.~Te kimesterkéled, hogy állami kamatbiztosítással
1449   2,  27|            behozni.~Te magad sem tudod, hogy milyen magasra felmásztál.
1450   2,  27|               közül csak azt fogta fel, hogy Angela Salista őrgrófot
1451   2,  27|             hercegnek még ma megmondom, hogy elhagyom a palotáját. Azért
1452   2,  27|        kiműveltettek. Önöknek köszönöm, hogy érek valamit, még akkor
1453   2,  27|                ott etablírozom magamat, hogy önnek segélyére lehessek.
1454   2,  27|                  Evelina, dacára annak, hogy olyan nagyon jól kiismerte
1455   2,  27|            elérzékenyülni, s azt hinni, hogy mégis igazságtalan lehetett
1456   2,  27|               áldozat, amit őérte tesz. Hogy a kedvéért átteszi az üzletét
1457   2,  27|             Párizsba.~Tudta volna csak, hogy ezt éppen azért teszi, hogy
1458   2,  27|             hogy ezt éppen azért teszi, hogy egy napon azt mondhassa
1459   2,  27|              kormányférfiak azt látják, hogy e hatalmas népszónok erős
1460   2,  27|          tizenkét halinazeke azt hiszi, hogy azt a vasutat ő hozta szűrujjában
1461   2,  27|                törtek, alagutat fúrtak, hogy őt kikerüljék, s az egyleti
1462   2,  27|            félnapi kerülőt kell tennie, hogy a tárnájából a vasútig jusson,
1463   2,  27|        mesterséget ugyan Iván is tudta, hogy akinek heverő pénze van,
1464   2,  27|               mikor legjobban veszt is, hogy nyer. Ezt úgy hívják műnyelven,
1465   2,  27|               Ezt úgy hívják műnyelven, hogy: „a saját zsebébe hazudni.”~(
1466   2,  27|             ember, aki még azt képzeli, hogy azért van a pecsét a levélen,
1467   2,  27|                 van a pecsét a levélen, hogy azt, ami benne van, titokban
1468   2,  27|                  s még arról álmodozik, hogy mikor a sok beküldött ajánlattevő
1469   2,  27|                 Azt előre elhatározzák, hogy ki kapja meg a vállalatot.~
1470   2,  27|                 ajánlatokat, s kiderül, hogy a pártfogoltnál még olcsóbb
1471   2,  27|               házsor eladó. Azt mondja, hogy felmegy Bécsbe, és lesz „
1472   2,  27|               olyan papiros, amitől nem hogy az államnak fizetne valaki
1473   2,  27|                  Csak az a szerencséje, hogy X.-ben olyan kevés a pénz,
1474   2,  27|                 ben olyan kevés a pénz, hogy az egész város nem volna
1475   2,  28|           herceg~– Ön azt üzente nekem, hogy valamit akar velem közölni –
1476   2,  28|                herceg, midőn ama napon, hogy Evelina férjével beszélt,
1477   2,  28|              élek. S még azt sem tudom, hogy mi az élet.~– Nekem adott
1478   2,  28|              Arra megint büszke vagyok, hogy valaki iránt hálátlan legyek,
1479   2,  28|             élvezem. Nekem elég tudnom, hogy ebben a palotában ön az
1480   2,  28|            rabjává tesz. Én nem akarom, hogy valaki jót tegyen velem
1481   2,  28|              esnek el rajta oly nagyon, hogy fel ne emeltessenek.~– Ki
1482   2,  28|                előszobában vette észre, hogy sétapálcáját nem hagyta
1483   2,  28|                hölgy összeveszett vele, hogy könnyűvé tegye neki a válást,
1484   2,  28|           alacsony érzelmeket színlelt, hogy elfeledtesse magát.~De miért
1485   2,  28|                  s ott azután megtudta, hogy miért hagyta el őt ez az
1486   2,  28|                csak később vette észre, hogy ahol a pálca elefántcsont
1487   2,  28|            Kaulman. Abban egyeztek meg, hogy amíg Kaulman elrendezteti
1488   2,  28|           Evelina. Mert attól elkezdve, hogy Párizs legkitűnőbb operaházához
1489   2,  29|         birtokok elpusztulnak, anélkül, hogy birtokosaik valaha egy följegyzésre
1490   2,  29|              tanácskozik a malom alatt, hogy kit válasszon küldöttének
1491   2,  29|                 rágalmazta, csak azért, hogy magas megvetését kifejezhesse
1492   2,  29|              Olyan sűrűen jön a könlég, hogy nem lehet benne dolgozni.~
1493   2,  29|               ismerhetett rá. Látszott, hogy erőlteti az egyenesen járást,
1494   2,  29|           erőlteti az egyenesen járást, hogy léptei ne ingadozzanak.~„
1495   2,  29|                 lehet az, utánasietett, hogy szemközt láthassa.~Mikor
1496   2,  29|                 a dolog. Emlékezett rá, hogy Szaffrán felfogadta Evila
1497   2,  29|               Evila eltűnésének napján, hogy soha több pálinkát inni
1498   2,  29|             inni nem fog.~Azt is tudta, hogy Szaffrán megtartá fogadását.~
1499   2,  29|                  De arra is emlékezett, hogy ugyanakkor olyasmit is ejtett
1500   2,  29|       ugyanakkor olyasmit is ejtett ki, hogy még egyszer fog pálinkát