1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2032
Rész, Fejezet
1501 2, 29| egyszer visszafordítá fejét, hogy ugyanazt a fenyegető, veszésnek
1502 2, 29| felhúzta, mint a fenyegető eb, hogy ritka, fehér fogsora s széles
1503 2, 29| revolverének agya kezébe akadt, hogy ha ő most ezt az embert
1504 2, 29| az embert úgy főbe lőné, hogy rögtön hanyatt essék, valami
1505 2, 29| munkásai azzal fenyegették, hogy egyszer, mikor magányosan
1506 2, 29| ébrenlét.~Lefeküdt, csak azért, hogy feküdjék. Lehunyta a szemeit,
1507 2, 29| Lehunyta a szemeit, csak azért, hogy ne nézzen velük.~S azután
1508 2, 29| Amikor megérzi ön rajtam, hogy pálinkát ittam, vagy meglát
1509 2, 29| Minden módon azt akarta, hogy Ivánnal egy ágyon aludjék.~
1510 2, 29| Olyan jól felébreszté, hogy ágyából is kidobta: a földön
1511 2, 29| csapás kellene a fejére, hogy semmivé legyen téve!~Kirohant
1512 2, 29| Iván, mintha nem hinné, hogy a pokolbeli csattanás úgyis
1513 2, 29| jutott most már eszébe, hogy „cudar a világ”, hogy „ellenségei
1514 2, 29| eszébe, hogy „cudar a világ”, hogy „ellenségei az emberek”,
1515 2, 29| emberek”, csak azt tudta, hogy egy irtóztató, szavakkal
1516 2, 29| körülpalánkolták birtokukat, hogy Iván szekerei ne járhassanak
1517 2, 29| sietett. Nem jutott eszébe, hogy fogadást tett soha nem beszélni
1518 2, 29| Azzal vigasztalta magát, hogy megtörténik ez külföldön
1519 2, 29| keleti tárnával összeköti, hogy a ventilláció tökéletesítve
1520 2, 29| aknafal már olyan vékony volt, hogy azt az északi tárna robbanása
1521 2, 29| semmi sem illet egyéb, mint hogy már most egészen új portálé-mintákat
1522 2, 29| kell majd neki rajzolni.~– Hogy az eltemetett munkásokat
1523 2, 29| torkából kiszivattyúzni, hogy a romok elhordásához lehessen
1524 2, 29| De azért nem hiszem, hogy ön ma estig valakit találjon,
1525 2, 29| a kötelet; de csendesen, hogy ha el találtam esni, a fejemet
1526 2, 29| körülkötötte vele az arcát, hogy szája és orra el volt takarva
1527 2, 29| nem az jutott neki eszébe, hogy: „Itt vagytok most, nyomorultak,
1528 2, 29| végig le volt szakadva úgy, hogy Ivánnak, midőn a tömlőt
1529 2, 29| lehetett annyi szabad tere, hogy testével keresztülfúrhatta
1530 2, 29| részvénytárna részéről.~Kisült, hogy a felrobbanás éppen azon
1531 2, 29| folyosókban oly rombolás történt, hogy maguk az ott jártas munkások
1532 2, 29| kellett még a jártasnak is, hogy merre a tájékozó főutca?~
1533 2, 29| hangzott fel száz ajakról, hogy annak, aki azt hallotta,
1534 2, 29| Veszedelmüket szaporítá az, hogy az elboríttatás után nemsokára
1535 2, 29| nemsokára kezdék észrevenni, hogy a víz lassanként szivárog
1536 2, 29| felnyitni; de Iván úgy találta, hogy még mindannyi él, s az emberi
1537 2, 29| ahogy a mérnök feltételezé, hogy az első robbanás bevégezte
1538 2, 29| ki feláldozza önmagát, hogy bosszút álljon mindenkin,
1539 2, 29| együgyűségét orránál hurcolta!~Hogy fognak utána esni valamennyien,
1540 2, 29| utána esni valamennyien, hogy rúgta ki alóluk a talpkövet,
1541 2, 29| ki alóluk a talpkövet, s hogy fognak zuhanni az ő sírjára
1542 2, 29| lánggal, ami azt hirdeti, hogy még mindig egyharmad rész
1543 2, 29| omladékait kellett elhárítani, hogy a keleti tárnával meg legyen
1544 2, 29| köhécselésről panaszkodtak, s hogy a lámpa azon a helyen rosszul
1545 2, 29| visszajött munkás azt mondá, hogy amint egy nagy széndarabot
1546 2, 29| hatott át szájtakaróján, hogy nem bírta kiállani. Hasonlított
1547 2, 29| vén munkások már tudták, hogy mi az a káposztabűz a tárnában.~
1548 2, 29| maga ment oda vizsgálódni, hogy őrizkedjék lélegzetet venni
1549 2, 29| áttekintett Iván, borzadva látta, hogy a túlsó tárnában valami
1550 2, 29| mi az.~Olyan jól tudta, hogy rémültében otthagyta a vasrudat
1551 2, 29| már megmondhatom önnek, hogy mi van odabenn! A végpusztulás.
1552 2, 29| nagy fizikus tudni fogja, hogy a kőszéntárna azáltal gyullad
1553 2, 29| égő hegyet? Százhúsz éve, hogy kigyulladt benne a kőszén.
1554 2, 30| börzefejedelem meglátja, hogy ott vagy a „parquetten”,
1555 2, 30| bourse des femmes”-nak, hogy állnak a részvényeid. S
1556 2, 30| A parquetten azt látják, hogy nem vagy „ott”, s arról
1557 2, 30| arról tudja minden ember, hogy nem vagy a világon.~Még
1558 2, 30| börzerácson kívül tudják már, hogy nem vagy többé. Ember sem
1559 2, 30| pénzfejedelmek neheztelnek érte, hogy egy asszony, aki nevemet
1560 2, 30| helyzetéről.~– Azt mondják, hogy Waldemár herceg Párizsba
1561 2, 30| érkezett.~– Úgy beszélik, hogy a szép asszony után.~– Hátha
1562 2, 30| megvesztegeti a pincéreket, hogy abba az ágyba fekhessék
1563 2, 30| fürdőintézet szolgáját, hogy abban a kádban, abban a
1564 2, 30| felbontásánál összedugták fejeiket, hogy egyszerre olvassák azt.~
1565 2, 30| ellenfélt?~El lett határozva, hogy Evelinával beszéljen még
1566 2, 31| meghagyta udvarhölgyeinek, hogy az elfogadáson mindannyian
1567 2, 31| azt a megjegyzést tevé rá, hogy ez nem is igen volt kedvére
1568 2, 31| arra mindnyájan emlékezünk, hogy ez esemény valódi üdvös
1569 2, 31| valódi üdvös forradalmat (hogy ne mondjam: restaurációt)
1570 2, 31| kegyességet és alázatosságot, hogy kiálltak a templomok ajtaiba
1571 2, 31| e veszteség. Úgy érezte, hogy most már senkije sincs,
1572 2, 31| arra is elhatározta magát, hogy egy kegyes hangversenyt
1573 2, 31| nem tudom. Majd kiderül, hogy miért nem tudom.~Mikor legjobban
1574 2, 31| tehetném le a cimbalmomat, hogy egy koncertet adhassak.~–
1575 2, 31| híva lett volna. De hát hogy akadt rám?~– No, ugyan nagy
1576 2, 31| templomban is. Hanem mondhatom, hogy ez utóbbi helyen nagyon
1577 2, 31| Óh, maga nagy bolond! Hogy engem megkapott tizenkét
1578 2, 31| kapható?~– Az a kérdés, hogy mire?~– No nézd a kis csacsit!
1579 2, 31| hallatlan ostoba gyerek! Hogy nem muzsikál Garibaldi ellen!~–
1580 2, 31| Nem! – tüzelt a fiú, s hogy nagyobb nyomatékot adjon
1581 2, 31| vörösinges lett! Még megérem, hogy maga is elmegy garibaldistának.~–
1582 2, 31| Árpád el nem tudta gondolni, hogy mi lelte.~Odament hozzá,
1583 2, 31| kérlelte, vigasztalá, kérdezte, hogy megbántotta-e valamivel,
1584 2, 31| olyan üres most a világ, hogy nem hallom mankói kopogását
1585 2, 31| a lépcsőimen. Nem tudom, hogy miért élek még. Úgy szeretnék
1586 2, 31| Anselme prédikációiból, hogy a színház az ördögök zsinagógája.~–
1587 2, 31| paraszt! Hát nem tudja, hogy én színésznő vagyok?~– Ezer
1588 2, 31| bocsánat! Én azt hittem, hogy ön nappal apáca-fejedelemasszony,
1589 2, 31| madame! Sőt elismerem, hogy szürke és fekete selyemben
1590 2, 31| híresztel a kegyes világ, hogy azért viselik most a magas
1591 2, 31| felemelte hímzett gallérkáját, hogy az odaláthasson, egész öntudatlan
1592 2, 32| a szent rángatózás dühe, hogy mindenütt minden szép asszony
1593 2, 32| asszony és leány, ahelyett, hogy a kedvese után látott volna,
1594 2, 32| különöset sem talál abban senki, hogy az abbék látogassák a színésznőket.~
1595 2, 32| Evelina azzal fogadta őt, hogy megmutatta neki a programját
1596 2, 32| Pedig olyan szépen kértem, hogy vegyen részt a hangversenyemben.
1597 2, 32| kell valami mulatság „is”, hogy a komoly és nehezebb dolgokra
1598 2, 32| én kicsinálom kegyednek, hogy Belényi Árpád itt fog zongorázni
1599 2, 32| mindig nem felelt arra, hogy mit ád érte.)~– Azt majd
1600 2, 32| frankot.~– No, az meglehet, hogy amit ötszáz frank meg nem
1601 2, 32| nem jöttem volna. Persze, hogy nem a tacskóval kellett
1602 2, 32| asszonynak oly derült kedve volt, hogy mindent lehetett nála merni.~
1603 2, 32| belevágta a tollat az asztalba, hogy a hegyével megállt benne,
1604 2, 32| S azt képzeli kegyed, hogy a világnak csupa Belényi
1605 2, 32| érdekel mind a hármunkat, hogy azt merem mondani: életkérdés,
1606 2, 32| dolgán. Azt tudni fogja ön, hogy Tibald herceg, miután ön
1607 2, 32| No, ez azt bizonyítja, hogy ön nem vesződött azzal az
1608 2, 32| azzal az unalmaskodással, hogy megkérdezze Kaulman úrtól,
1609 2, 32| szólt a nő zavarodottan –, hogy színpadi fizetésem és Kaulman
1610 2, 32| szemeiből, mély fohászából, hogy: „Hála Istennek! Csakhogy
1611 2, 32| talán hallott róla valamit, hogy Kaulman a pénzvilágban mily
1612 2, 32| katasztrófa, mely meglehet, hogy még kiheverhető, meglehet,
1613 2, 32| még kiheverhető, meglehet, hogy a tárnatüzet elolthatják,
1614 2, 32| fegyver az ellenfél kezében, hogy Kaulmant megbuktassa. A
1615 2, 32| érkezett meg. Valószínű, hogy titkos ügynökeitől előbb
1616 2, 32| dologgá zsugorodik össze, hogy a világpiacon senki sem
1617 2, 32| észre. Érti-e ön most már, hogy minő varázshatalom van most
1618 2, 32| önnek egyetlen szavában, hogy mit tehet ön, ha Waldemár
1619 2, 32| gerjedve. – Ön nem gondol arra, hogy egy magas cél elérése egyetlen
1620 2, 32| szeszélyeskedés. Feltette magában, hogy ha rá nem veheti ezt az
1621 2, 32| gyermekzokogás esküdött mellette, hogy igazat mondott.~A pap nagyot
1622 2, 32| térítette meg jobban.~Érezte, hogy mindaz, amit férfi álmodhatik,
1623 2, 32| megmondhatja ön Kaulman úrnak, hogy tőlem hallotta. Én adtam
1624 2, 32| Én adtam neki e tanácsot, hogy önnel így tegyen. Most megyek
1625 2, 33| nagyot csodálkozva azon, hogy egy ilyen előkelő rangbeli
1626 2, 33| rangbeli úr még arra is képes, hogy saját kezűleg felmessen
1627 2, 33| röpiratot, s megkínálta Félixet, hogy üljön le.~– E percben tudtam
1628 2, 33| E percben tudtam meg, hogy a herceg Párizsba érkezett,
1629 2, 33| Párizsba érkezett, s siettem, hogy első legyek, aki üdvözlésére
1630 2, 33| Félix, felkelve helyéből, hogy nagyobb emfázissal adhassa
1631 2, 33| van szó! S én tudom jól, hogy ön buzgó katolikus!~– Vajon
1632 2, 33| arisztokrata. Ön nem engedheti azt, hogy amíg Magyarországon egy
1633 2, 33| lehetetlen észre nem vennie, hogy ez a mi vállalatunk egyike
1634 2, 33| legkedvesebb barátja.~Kockáztatta, hogy erre a szóra vagy felcsapnak
1635 2, 33| megkezdem a kontremint azzal, hogy az ön részvényeit kitörültetem
1636 2, 33| éppen azért jöttem ide, hogy ennek elejét vegyem.~Kaulman
1637 2, 33| Uram! Ha azt akarta ön, hogy szemei előtt haljak meg,
1638 2, 33| azért jött ön énhozzám, hogy itt szemem láttára főbe
1639 2, 33| lője magát, hanem azért, hogy nekem valamit eladjon. Ön
1640 2, 33| visszakerült önhöz; ön tudja jól, hogy én önnek ebbe a kincsébe
1641 2, 33| bele vagyok bolondulva, hogy kész vagyok rá árverezni
1642 2, 33| nem is kínálta Kaulmant, hogy tessék neki is leülni.~Az
1643 2, 33| Majd megmondom önnek, hogy mi történik az első két
1644 2, 33| ma tudatja ön madame-mal, hogy Tibald herceg bírói zár
1645 2, 33| bírói zár alá jutott, s hogy ő Tibald herceg hotelében
1646 2, 33| A második nap arra való, hogy Kaulman Félix úr felvilágosítja
1647 2, 33| ő is felkelt a helyéből, hogy jobban az orra alá beszélhessen
1648 2, 33| áldozatának. – Hát azért, hogy ön ravasz spekuláns ne tehesse
1649 2, 33| meg azt, amire számított, hogy elvesz egy országban egy
1650 2, 33| azt magától. Én akarom, hogy ön el ne vehesse a nevét
1651 2, 33| ugye? Nem az ön érdeme, hogy az, hanem Tibald hercegé.
1652 2, 33| nekem. Megeskette e hölgyet, hogy engem soha el nem fogad.
1653 2, 33| Szegény öreg! Azt hitte, hogy leányát kibékíti velem,
1654 2, 33| neve. Most már tudja ön, hogy mit követelek öntől!~– Herceg,
1655 2, 33| kínálok én önnek? Nem azt-e, hogy a Kaulman-név magasra becsültessék?
1656 2, 33| tisztes családfő. Azt azután, hogy künn a világban micsoda,
1657 2, 33| tudjuk ketten, azt pedig, hogy otthon micsoda, csak mi
1658 2, 33| nem fogom sem azt hinni, hogy ön sír, sem azt, hogy elpirul.
1659 2, 33| hinni, hogy ön sír, sem azt, hogy elpirul. Az idő rövid, jobb
1660 2, 33| s hozza azon tudósítást, hogy ön elutazott a brüsszeli
1661 2, 33| lakosztálya kulcsát, kérve, hogy álljak helyt itten önért
1662 2, 34| még arra is képes volna, hogy kimenjen utána egy pusztába,
1663 2, 34| visszatértére, s azután, hogy hiába várt, csak rászánta
1664 2, 34| várt, csak rászánta magát, hogy maga menjen el nejéhez.~
1665 2, 34| találta otthon. A kapus mondá, hogy az asszony a színházba ment.~
1666 2, 34| színlapot, csak most tudta meg, hogy Evelina ma játszik.~Odahajtatott
1667 2, 34| a herceg jobban tudta, hogy Evelina ma énekel.~Azután
1668 2, 34| hanem a köszöntést. Tudja, hogy minden játék előtt úgy el
1669 2, 34| akartam elkésni. Tudja ön, hogy a társaság krémje töri magát
1670 2, 34| meg őket. Érzem, tudom, hogy igen rosszul énekeltem.~–
1671 2, 34| No igen! Én azt hiszem, hogy ami koszorúkat kapok, azokat
1672 2, 34| engedik a körülményeim, hogy ön számára külön háztartást
1673 2, 34| természetes kényszerűség áll be, hogy akik az én szalonomban szívesen
1674 2, 34| visszafordulva Kaulmannak –, hogy ha a pompás hotelt el kell
1675 2, 34| Figyelmeztetem önt, asszonyom, hogy Franciaországban vannak
1676 2, 34| kényszerítik a feleséget arra, hogy törvényes férjénél lakjék,
1677 2, 34| figyelmeztetem önt, uram, hogy Franciaországban vannak
1678 2, 34| Kaulman lábaihoz.~– Azt, hogy „ez” még az öné, de én: „
1679 2, 34| önnek azt a tanácsot adta, hogy velem így cselekedjék.~Kaulman
1680 2, 34| Evelina – tudja ön, uram, hogy ez Dirmák kisasszony öltözőszobája!~
1681 2, 34| Olyan jól nekiindult azután, hogy meg sem állt, míg majd valahol
1682 2, 34| Százmilliók kínálkoztak eléje, hogy fogadja; holnap ezer kéz
1683 2, 34| ezer kéz fog utánanyúlni, hogy a meglevőt is atomokra tépje,
1684 2, 35| kezdett élet után megadatott, hogy újjászülessék.~Nem asszony
1685 2, 35| Midőn másnap meghallotta, hogy Kaulman megszökött, s vissza
1686 2, 35| vadmadár csak arra gondol, hogy elrepüljön.~Künn meglehet,
1687 2, 35| elrepüljön.~Künn meglehet, hogy széttépik, megfagy, talán
1688 2, 35| Evelinának nem jutott az eszébe, hogy Kaulman megszökési híre
1689 2, 35| magához láncolva hurcolja. Hogy minden ember azt kérdezi
1690 2, 35| Kinek mondja el leghamarább, hogy boldog, véghetetlen boldog,
1691 2, 35| boldog, véghetetlen boldog, hogy új emberré lett. hogy szabad?~
1692 2, 35| boldog, hogy új emberré lett. hogy szabad?~Asztalán ott hevert
1693 2, 35| mindenütt úgy intézkedett, hogy ő konyhás szállást kaphasson,
1694 2, 35| együtt étkezhessék a fiával. Hogy ne szokjék el az anyai felügyelettől,
1695 2, 35| az invitáló uraságoknak, hogy köszönöm, de az anyám otthon
1696 2, 35| konyhába s vette észre, hogy az udvarszoba ajtaja is
1697 2, 35| csak annyi rést engedve, hogy azon egy kémlelő asszonyarc
1698 2, 35| Az anya úgy rendezte azt, hogy fia szeressen otthon lenni.
1699 2, 35| csak annyit lát meg róla, hogy az valami arckép.~– Ah!
1700 2, 35| tiltva. Az anyja nem engedi, hogy fessen. Micsoda gondolat!
1701 2, 35| Ah, bohóság. Egy virágot.~Hogy hazudik! Arckép volt.~–
1702 2, 35| haragudjék rám! Mondja már, hogy üljek le.~Márpedig Árpád
1703 2, 35| mellém. Különben azt hiszem, hogy fél tőlem. Lássa, azt vártam,
1704 2, 35| tőlem. Lássa, azt vártam, hogy el fog hozzám ma jönni,
1705 2, 35| játékom felőli véleményét, s hogy ön nem jött, hát én kerestem
1706 2, 35| kellemetlenségeim voltak; annyira, hogy Kaulmantól végképp elváltam.~–
1707 2, 35| nem elég ok önnek arra, hogy egy hamis hangot adjon,
1708 2, 35| elválhatik tőle anélkül, hogy az ütenyből kiessék. Kaulman
1709 2, 35| vele.~Árpád nem tudja még, hogy Kaulmannal mi történt. A
1710 2, 35| De ez nem annyit tesz, hogy „én senkinek sem vagyok”.~–
1711 2, 35| indulattal kelt fel.~– Azt, hogy a művészfajtának vannak
1712 2, 35| pedig feltette magában, hogy meg is magyarázza neki azt.~–
1713 2, 35| körül, s ön azt képzeli, hogy egy ilyen szabad, büszke
1714 2, 35| Vesztére azt gondolta ki, hogy védelmezze magát e kegyetlen
1715 2, 35| érdemeltem, amihez úgy jutottam, hogy nem adtam érte semmit, még
1716 2, 35| éjt, napot eggyé teszek, hogy tehetségemet kiműveljem,
1717 2, 35| tehetségemet kiműveljem, hogy rajtam se ragyogjon semmi
1718 2, 35| fabáb. Ezt úgy nevezik, hogy lámpaláz, és ebből sohasem
1719 2, 35| villámcsináló gépig, s tudom, hogy mi okozza a színpadi mennydörgést.
1720 2, 35| fejét.~Hiszen tudta ő jól, hogy ez mind igaz.~Árpád könnyen
1721 2, 35| Mert a harmadikat: azt, hogy térjen vissza férjéhez,
1722 2, 36| mert az orvos azt mondta, hogy nem élhet tovább.~Ez a fiú
1723 2, 36| legyen neki igaza:~Abban, hogy mi az, ami „lehet”, aminek
1724 2, 36| visszadacolást, amint azt látta, hogy egyedül maradt a világban.~
1725 2, 36| magamnak!”~Feltette magában, hogy „lenni fog!”~Művésznő fog
1726 2, 36| is megmutatja a világnak, hogy tud, ha akar.~Fog bátorsága
1727 2, 36| fogja meríteni a bátorságot, hogy ezt tagadni merik mások.~
1728 2, 36| beszélték lelkének: „Mit ér, hogy arany vagyok, ezüst vagyok;
1729 2, 36| fogja mutatni már a próbán, hogy mit tud! Nem fogja látni
1730 2, 36| hazabocsátá fogatát, megrendelve, hogy két óra múlva jöjjön vissza
1731 2, 36| eléje jött, és tudtára adá, hogy szerepét ma más primadonna
1732 2, 36| volt!~A rendező sajnálta, hogy nem adhat rá felvilágosítást.
1733 2, 36| s akkor jutott eszébe, hogy elbámuljon saját magán.~
1734 2, 36| kegyetlen gyermek mondott!~Hogy a felhők aranyozása csak
1735 2, 36| ameddig a nap le nem megy?~Hogy kívülről jött minden ragyogás,
1736 2, 36| belülről semmi sem jött?~Hogy csak bűnös játékszer volt
1737 2, 36| alak még bűnösebb kezekben?~Hogy a bolond szerencse csak
1738 2, 36| bérkocsist, attól tartva, hogy az kinézi a szeméből, hogy
1739 2, 36| hogy az kinézi a szeméből, hogy ő már senki, s azt fogja
1740 2, 36| ki fizet meg nekem azért, hogy önt valahova viszem?”~Egy
1741 2, 36| azt mondták volna neki, hogy itt nem lakik olyan nevű
1742 2, 36| Waldemár herceg volt.~Ideje, hogy bemutassuk e sokat emlegetett
1743 2, 36| hol veszi a jogot arra, hogy itt legyen?~– Innen veszem,
1744 2, 36| elvégre rászánva magát, hogy felkeljen a karszékből. –
1745 2, 36| meghívják a venni szándékozókat, hogy tekintsék meg az elárusítandó
1746 2, 36| Evelina körülnézett, s látta, hogy amit a herceg mondott, az
1747 2, 36| Hisz Kaulman jól tudta, hogy itt semmi sincs, ami az
1748 2, 36| ön jegyzőjének a hibája, hogy eziránt önnek biztosítékot
1749 2, 36| Így csak az van tudva, hogy Kaulman úr szállíttatott
1750 2, 36| az a kis fátum történt, hogy amint a calais-i vasúton
1751 2, 36| calais-i vasúton észrevette, hogy a rendőrség nyomában van,
1752 2, 36| s oly szerencsétlenül, hogy rögtön meghalt.~Evelina
1753 2, 36| elő, akik bebizonyítsák, hogy ez és ez az ékszer, ez a
1754 2, 36| Tehát én is tudom azt, hogy önnek, szép asszony, ma
1755 2, 36| azért jött ön, uram, ide, hogy nekem ezeket elmondja? –
1756 2, 36| lehajolva hozzá. – Hanem azért, hogy önnek egy okos szót mondjak.
1757 2, 36| arról volt meggyőződve, hogy most ő ura a helyzetnek.~
1758 2, 36| sokáig hallgatott, azt tette, hogy kivonta óráját mellénye
1759 2, 36| adott kronométert a földhöz, hogy háromezermilliom darabban
1760 2, 36| nála, azzal a meghagyással, hogy annak a kamatjából kisöccse
1761 2, 36| ültettesse teli.~Azt mondta neki, hogy messze el fog utazni.~Úgy
1762 2, 36| fog utazni.~Úgy látszik, hogy el is utazott nagyon messze!~
1763 2, 36| féltékenyen el tudta rejteni, hogy sohasem akadtak rá.~Talán
1764 2, 37| ellenni valakinek anélkül, hogy az alatta levő pince tele
1765 2, 37| Aludni azzal a tudattal, hogy nem hál tallérokon!~De már
1766 2, 37| De már rászánta magát, hogy akármit beszél Spitzhase
1767 2, 37| azzal a szándékkal kelt föl, hogy küldi a részvényeit Bécsbe,
1768 2, 37| lapokat is. S úgy találta, hogy ezen a napon valamennyi
1769 2, 37| csodálatos módon összebeszélt, hogy úgy leigyák magukat, hogy
1770 2, 37| hogy úgy leigyák magukat, hogy a „parin fölül” és „parin
1771 2, 37| Pedig április elseje sincs, hogy azt valami juxból tennék.
1772 2, 37| tennék. Elvégezte magában, hogy itt valami óriási félreértésnek
1773 2, 37| vittem én fel az ezüstömet, hogy az ott maradjon!”~És dúlt-fúlt,
1774 2, 37| öcsémuramnak a levele, ni! De jó, hogy ezt vissza nem adtam neki!
1775 2, 37| Amelyben kötelezi magát, hogy ezer darab bondavári részvényt
1776 2, 37| emberséges ember voltam érte, hogy pipára nem gyújtottam egyszer
1777 2, 37| Megcsókolhatnám magamat érte, hogy ilyen okos ember voltam!
1778 2, 37| felszólította egész emberséggel, hogy minekutána így meg így állanak
1779 2, 37| megteszi még a kedvéért, hogy maga helyébe viszi, csak
1780 2, 37| viszi, csak mondja meg, hogy hová, és hogy ki fizeti
1781 2, 37| mondja meg, hogy hová, és hogy ki fizeti ki. A közbeeső
1782 2, 37| melyben az sürgetve unszolja, hogy adjon túl a részvényein,
1783 2, 37| a kávéházba, és mutatta, hogy nincs rossz kedve. Egy csepp
1784 2, 37| párizsi táviratot olvasta, hogy a Kaulman-cég főnöke, Félix
1785 2, 37| mindjárt a calais-i táviratot, hogy a futamodó Kaulman az üldöző
1786 2, 37| akkor közel volt hozzá, hogy a guta megsimítsa.~Rögtön
1787 2, 37| táviratozott Spitzhasénak, hogy adja el minden részvényét
1788 2, 37| azután visszafelelt neki, hogy:~„Jókor már! Hetvenen áll
1789 2, 37| élnem. Tiszta abszurdum, hogy még három napig éljek.”
1790 2, 37| egy ragályos lehelettől, hogy ne lehetne meghalni egy
1791 2, 37| bekopogtatta volna, azt tudakolva, hogy nem lakik-e ő itten.~Az
1792 2, 37| emberek azt hitték volna, hogy valahol nagy mulatságban
1793 2, 37| a patak alá volt építve, hogy még egyszer lássa élő szemeivel:
1794 2, 37| furfangos bécsi rabló.~Óh, hogy miért tört ki neki a nyaka?
1795 2, 37| hordók mind ott voltak, hogy ne nyúlhatott volna hozzájuk
1796 2, 37| Az a templom hirdesse, hogy ők „voltak!”~A szomszéd
1797 2, 37| harangozónak megmondta, hogy húzza meg rögtön a harangokat,
1798 2, 37| kinek szól, mondja azt, hogy a vén Csanta meghalt!~Azzal
1799 2, 37| akarata van, s ha kimondta, hogy nem marad itt többé, hát
1800 2, 38| gondolta ki a tárnaégés ellen, hogy minden hozzájárást betömetett:
1801 2, 38| azután az a baj támadt, hogy a szénkészlet elfogyott,
1802 2, 38| a részvényesek szemébe, hogy nekik nagyban dolgozó gyáruk
1803 2, 38| egy varázsütésre.~Az igaz, hogy a varázsütés megvolt, hanem
1804 2, 38| Álmodni sem lehetett arról, hogy a szerződött síneket a vasúti
1805 2, 38| igazgatóság szorította a másikat, hogy venni kell a szenet, ahol
1806 2, 38| úr tehát rászánta magát, hogy írjon Ivánnak, s kérjen
1807 2, 38| sajátságos fátum történt, hogy feltöretlenül kerültek hozzá
1808 2, 38| urat, végre elszánta magát, hogy személyesen menjen el Ivánhoz
1809 2, 38| azután az történt vele, hogy előbb jött ki maga, mint
1810 2, 38| tudjuk; annyi bizonyos, hogy Rauné úr sem pert nem idított
1811 2, 38| direktóriumnak, melyben elmonda, hogy Berend egy piszkos haszonleső
1812 2, 38| síneket arra spekulálva, hogy majd a társulat kénytelen
1813 2, 38| őelőtte.~Megfoghatatlan, hogy az alatt a két perc alatt,
1814 2, 38| beleszámíttatik (az utóbbi az igaz, hogy röviden történt), hogy lehetett
1815 2, 38| hogy röviden történt), hogy lehetett azt a hosszú értesülést
1816 2, 38| csak azt vitte ki Rauné úr, hogy a vasútigazgatóság egyenesen
1817 2, 38| ha Iván azt mondta volna, hogy még ötven percenttel többet
1818 2, 38| érdemesítette-e magát az új tag arra, hogy az állandó telepítvényesek
1819 2, 38| fekvéséből ki lehetett okoskodni, hogy a tárnaégés a Bonda-völgy
1820 2, 38| mégiscsak az lesz a sorsa, hogy az is elhamvad a másikkal
1821 2, 38| tanácsa azt gondolta ki, hogy meglevő tőkéjével maga vásárolja
1822 2, 38| ért el vele egyebet, mint hogy a tartalék tőkéjét apródonkint
1823 2, 38| Waldemár herceg is tudta, hogy mire valók a hírlapok.~Kifogyhatlan
1824 2, 38| kitalálható változata.~Leírták, hogy repedezik meg a föld, rossz
1825 2, 38| gőzöknek az a csodahatásuk van, hogy minden piros virág kék színűvé
1826 2, 38| szántóvető bámulva látja, hogy az a szép agyagos föld,
1827 2, 38| a geológok bizonyítják, hogy ezek valóban a hegyégés
1828 2, 38| tiltakoztak a részvényesek azután, hogy mindebből egy szó sem igaz.
1829 2, 38| zöld az erdő Bondavárott; hogy ezek az égett tanúk a duttweileri
1830 2, 38| rosszabbat hiszi.~Tény, hogy a föld alatt tűz van Bondavárott.~
1831 2, 38| Éppen akkor volt rá példa, hogy egy roppant pénztársulat
1832 2, 38| herceg veje tapasztalá, hogy nem lehet egy boltívnek
1833 2, 38| zárkövét kilökni anélkül, hogy az egész boltozat összeessék.
1834 2, 38| azzal büntette meg őket, hogy adott nekik roppant termést,
1835 2, 38| szövevénnyé gubancolva, hogy mire abból a törvényszékek
1836 2, 38| legközvetlenebb következése lett, hogy Theudelinda grófnőnek sem
1837 2, 38| szokott kezdő sora lenni, hogy elfogy a pénz.~Theudelinda
1838 2, 38| aki abban a nézetben van, hogy húszmillió forintot vett
1839 2, 38| máson volt a gondja.~Azon, hogy ég alattunk a föld!~
1840 2, 39| a hivatalos értesítést, hogy Csanta uram meghalt, s végrendeletében
1841 2, 39| volna-e rögtön Párizst, hogy megláthassa az elhagyott
1842 2, 39| mennyiségével vesződni arra a szóra, hogy „Hívnak haza!” „Vajon megvan-e
1843 2, 39| másnap reggelig a bőrében, hogy a házukat át ne adja. A
1844 2, 39| ami ne volna bérbe kiadva, hogy ő ott hálhatna meg a maga
1845 2, 39| megvigasztalá, midőn tudtára adta, hogy nem lakik a házában senki.
1846 2, 39| aki a házakra felügyeljen, hogy a tolvajok fel ne verjék.
1847 2, 39| nagy megelégedéssel nézte, hogy forog a bodzafa kerék, hogy
1848 2, 39| hogy forog a bodzafa kerék, hogy kelepelnek a lapátok, hogy
1849 2, 39| hogy kelepelnek a lapátok, hogy forog a korong rajta. Nem
1850 2, 39| Mit beszélnek az újságok? Hogy sajnálják hirtelen eltűntét
1851 2, 39| nagy hajót, vitorlával, s hogy terhe is legyen a hajónak,
1852 2, 39| közé szorította a ruháját, hogy a vízbe ne érjen, s még
1853 2, 39| figyelmezteté a másikat, hogy harmatos kezd lenni a fű,
1854 2, 39| jobban nevetett.~– Hát azért, hogy olyan nagy gyerek lettem,
1855 2, 39| olyan nagy gyerek lettem, hogy az anyám nem bír velem többé,
1856 2, 39| is lehetne másképp, mint hogy a gyereket, amíg felnő,
1857 2, 39| is kell összemuzsikálnom, hogy azután akkor ne járjam a
1858 2, 39| ugyanarra a helyre visszamegyek, hogy egy másikat is eladjak,
1859 2, 39| Ha pedig azzal állok elő, hogy ezer bondavári részvényt
1860 2, 39| amikről hívő szívvel várod, hogy még egyszer olyan idő lesz,
1861 2, 39| megtörtént már? Hitted volna, hogy a házunkat valaha visszakapjuk?
1862 2, 39| visszakapjuk? Azt is bánom, hogy a többit odaadtam elégetni.
1863 2, 39| szemtelenkedni! Nem elég, hogy talentumot adtam? A Hauptreffereimet
1864 2, 39| túl a másik ház udvarán hogy énekli azt vele együtt egy
1865 2, 39| Csakhogy, mikor észrevették, hogy ő abbahagyja, ott is abbahagyták;
1866 2, 40| Legelőször is az lepte meg, hogy a könlég alig volt érezhető
1867 2, 40| nem volt semmi víz.~Várta, hogy majd előjön; a karzatra
1868 2, 40| meghagyva a többieknek, hogy egész éjen át egymást felváltva
1869 2, 40| elaludt a nagy fáradság után, hogy fényesen besütött az ágyára
1870 2, 40| csodálkozott legjobban, hogy munkásai nem költötték fel
1871 2, 40| meghagyta nekik.~Lehet, hogy azok is elaludtak, szegények!
1872 2, 40| talán ő aludt olyan mélyen, hogy nem hallotta meg zörgetésüket.~
1873 2, 40| munkások tudatták vele, hogy a változó tó nem jelent
1874 2, 40| megérni, ugye?~– Csak azért, hogy megülhetném ennek a tárnának
1875 2, 40| aranylakodalmát. Akkor lesz ötven éve, hogy megnyitottuk. Én voltam
1876 2, 40| együtt?~– Jól megértsd, hogy hová hívlak! Az eltűnt tó
1877 2, 40| kérdése ez. Azért hiszem, hogy az Isten segítségünkre lesz
1878 2, 40| üregekben, amik oly szűkek, hogy néhol csak összeszorított
1879 2, 40| elcsuszamodást okozott. Most, lehet, hogy a nagy tárnarobbanás e szakadékok
1880 2, 40| akár élünk, akár halunk, hogy hol van.~– Nem sejtem, hogy
1881 2, 40| hogy hol van.~– Nem sejtem, hogy mit akarsz vele, uram. De
1882 2, 40| ne szólj senkinek semmit, hogy hová készülünk!~Iván maga
1883 2, 40| úthoz, mint amelyből lehet, hogy nincs visszatérés.~Elkészíté
1884 2, 40| Mindenki azt tudja róla, hogy öngyilkos lett.~Iván felsóhajtott.
1885 2, 40| Iván felsóhajtott. Érezte, hogy ettől a hírtől egészen vassá
1886 2, 40| világalkotó elementumokat, hogy vallják meg előtte a rég
1887 2, 40| azt a hírt hozták neki, hogy a vár kútjában meleg kezd
1888 2, 40| vidék. Egy évtized elég, hogy semmivé legyen.~Rauné úr
1889 2, 40| valaki a pokol kapuját, hogy kihíja párharcra az ördögöt
1890 2, 40| Iván után. Ne nézze azt, hogy eretnek! A lámpafény egyre
1891 2, 40| Mikor kezét nyújtá Ivánnak, hogy kisegítse, Iván megölelte
1892 2, 40| őrült.~És azok nem tudták, hogy mit. De azt tudták, hogy
1893 2, 40| hogy mit. De azt tudták, hogy aminek ez az ember olyan
1894 2, 41| Bondavár”, csak arra való volt, hogy derültséget idézzen elő
1895 2, 41| odáig akarta őket nyomni, hogy végképp kitörültessenek
1896 2, 41| meggátolni.~Azon a napon, hogy Rauné úr értekezése minden
1897 2, 41| fejére.~A börzén kikiáltatá, hogy a hónap utolján 10 forinttal
1898 2, 41| részvényesek, kik tudták ugyan, hogy veszteni fognak még ily
1899 2, 41| de nem akarták engedni, hogy részvényeik végképp leszoríttassanak
1900 2, 41| elég hangosan adja tudtul, hogy egy úr van itten a rekeszen
1901 2, 41| visszajött.~– Az az úr azt üzeni, hogy az ő neve: „százezer forint”.
1902 2, 41| feltételt szabta az örökséghez, hogy bondavári részvényeket vásároljon
1903 2, 41| közönsége előtt adta elő Iván, hogy őneki csalhatatlan terve
1904 2, 41| ugyanakkor meghívott mindenkit, hogy tekintse meg holnap reggel
1905 2, 41| s győződjék meg arról, hogy amit ígért, az nem hiú biztatás.~
1906 2, 41| gyűlésén el lett határozva, hogy Ivánnak, ha a tárnaégést
1907 2, 41| Megengedem – szólt Ivánnak –, hogy ön egy akó folyadékkal elolt
1908 2, 41| szenet. De gondolja meg ön, hogy a bondavári tárnában, a
1909 2, 41| Iván.~– Azután, föltéve, hogy sikerülne önnek ezt a tömeg
1910 2, 41| fejlesztene ki abban egyszerre, hogy az ön egész tárnájának fenekestől
1911 2, 41| mechanikáról, akkor át kell látnia, hogy egymillióból ki nem állíthatja
1912 2, 41| részvényesek ráordíták, hogy minden költséget magukra
1913 2, 41| Sondershain herceg átlátta, hogy azt a fordulatot, amit Iván
1914 2, 41| aminthogy én azt hiszem, hogy nem), az én zsebemből ön
1915 2, 41| rá találna ön arra jönni, hogy amit magára vállalt, ez
1916 2, 41| úr! Én nagyon jól tudom, hogy a börzének megvan az a sajátságos
1917 2, 41| a sajátságos szabadalma, hogy itt lehet egymásnak gorombaságokat
1918 2, 41| akárkitől megkérdezni: „Hogy adod a becsületedet?”, s
1919 2, 41| ellenesével. Senki sem mondja, hogy veszekedtek; csak egy kis „
1920 2, 41| kőszénkalmár mindössze azt mondja, hogy „Nem vehető tekintetbe”.
1921 2, 41| szívvel vagyok, az, tudja ön, hogy nem esik ingyen. Ön egykor
1922 2, 41| miért tette, de tudom, hogy tette. Az egész világ tudja.
1923 2, 41| részvényesek észrevették, hogy Waldemár nagyon sokáig beszélget
1924 2, 41| hagyjon békét!”~Féltek, hogy leveszi a lábáról.~– Ne
1925 2, 41| mindezt az alatt a cím alatt, hogy segélyére legyenek, hogy
1926 2, 41| hogy segélyére legyenek, hogy a szükséges pénzeket utalványozzák
1927 2, 41| kísérőnek meghagyatott, hogy mindennap küldjenek tudósítást
1928 2, 42| Kérdezősködéseikre csak annyit felel, hogy minden a legjobban halad.
1929 2, 42| legjobban halad. Hanem, hogy mi halad, azt nem lehet
1930 2, 42| felettébb gyanús tény, az, hogy Berend folyvást csak a saját
1931 2, 42| felvilágosítással nem szolgál. Az igaz, hogy a gépek folyvást működésben
1932 2, 42| Én még azóta nem láttam, hogy valami történnék.~– Az természetes! –
1933 2, 42| pokol is.~– Kevés híja, hogy az legyen.~– Hát megyek
1934 2, 42| lehet-e valami üzletet kötni, hogy ezentúl tőlünk vásárolja
1935 2, 42| Iván megmagyarázta neki, hogy mi lesz azzal.~– Ahova most
1936 2, 42| Spitzhase úr kezdte bánni, hogy idejött, de szégyenlett
1937 2, 42| összeköti. Ez meg arra való, hogy amit egymásnak mondani akarunk,
1938 2, 42| egyszerre csak azt vette észre, hogy meg van siketülve, nem hall
1939 2, 42| egyik megszeppenve kérdé, hogy ha felnyitják azt az ajtót,
1940 2, 42| üreg falain meglátszott, hogy azt a természet alakította.~
1941 2, 42| annyira készen nem volt, hogy éppen csak a keresztültörés
1942 2, 42| társának azzal a különbséggel, hogy amíg az eddig karjára akasztva
1943 2, 42| érezniök kellett volna, hogy amiben végighaladnak, az
1944 2, 42| Spitzhase panaszkodott, hogy nehéz lélegzetet venni.~–
1945 2, 42| csak azt nyerte volna vele, hogy a sisakján betóduló széngáz
1946 2, 42| kérdte tőle:~– Nos, uram, hogy tetszett önnek oda alant?~
1947 2, 42| adom százezer forintért, hogy ott voltam, de nem tenném
1948 2, 42| tenném meg kétszerannyiért, hogy még egyszer odamenjek!~–
1949 2, 42| odamenjek!~– Mármost tudja ön, hogy mit írjon meg az igazgató
1950 2, 42| folytatni a munkát.~ ~Hogy Spitzhase úr mily lelkesüléssel
1951 2, 42| retorikai képletek voltak.~Hogy a háromtagú bizottság ez
1952 2, 42| természetes. Folyt a pezsgő. Hogy miként jutott a Bondavölgyi
1953 2, 42| két úr is oly tűzbe jött, hogy utoljára is fogadásra mentek,
1954 2, 42| utoljára is fogadásra mentek, hogy ők is megteszik azt az utat
1955 2, 42| tárnában akkor. Azt mondták, hogy valahol a föld felett jár.~
1956 2, 42| búváröltözékek. Mondták, hogy ők azokat fel akarják venni.
1957 2, 42| reggelig töprenkedett azon, hogy megszökjék, a kihívott bocsánatkérő
1958 2, 42| a tréfa azzal végződni, hogy a kifejlő gáz szétlöki az
1959 2, 42| erőre fejlődik a gáztömeg, hogy kitörjön, akkor ez az aknakút
1960 2, 42| mondva, kiállták mindvégig, hogy vele maradjanak. És szótlanul.
1961 2, 42| fején!”~Már három órája, hogy tart a föld alatti harc.~
1962 2, 42| De hát Isten vagy-e te, hogy nekünk földindulást csinálsz?”~
1963 2, 42| vulkánnak egyszer eszébe jutna, hogy füttyöt eresszen. Mennydörgés
1964 2, 42| jelt adott a gépésznek, hogy megállhat a gép. Még csak
1965 2, 42| olyan szűk volt a torka, hogy egy falatot be nem bírt
1966 2, 42| Eszébe jut neki e percben, hogy ő ember, s eszik húst burgonyával.~–
1967 2, 42| hírül mondhatom önöknek, hogy a csapadékban 0,75 kötött
1968 2, 42| szénsavany a csapadékban?~– Arra, hogy a tárnát holnap mind a két
1969 2, 43| Istent?~Van abban valami! Hogy ez a mákszemnyi földgömb
1970 2, 43| a hitet alkotta magának, hogy az egész ég, napok, tejutak,
1971 2, 43| csillagoknak – s én hiszem, hogy vannak – s ha bírnak azok
1972 2, 43| láthatni – s én hiszem, hogy bírnak – csodálattól eltelve
1973 2, 43| dicsőséggel, te csak hallgasd, hogy magasztal minden ember,
1974 2, 43| reád hull, s ne tudja senki hogy epedsz – az alamizsna után!”~„
1975 2, 43| Csak az Isten őrzötte, hogy valami érdemrendet is nem
1976 2, 44| találkozásuk óta történt.~Hogy férjhez ment Salista őrgrófhoz,
1977 2, 44| őrgrófhoz, és nem volt boldog.~Hogy nagyatyját, Tibald herceget
1978 2, 44| ennek az lett a következése, hogy az egész bondavári dinasztai
1979 2, 44| grófnőnek.~Megírta neki, hogy igen köszöni, ha még róla
1980 2, 44| Sajátságosnak találta, hogy a férj neve nincs mellékelve
1981 2, 44| Iván mondá a kapusnak, hogy vezesse be a hölgyeket,
1982 2, 44| gyászfályollal beburkolva úgy, hogy az arcához tapadó krepon
1983 2, 44| vezeté a delnőt, s kérte, hogy foglaljon helyet.~– Ne menjen
1984 2, 44| vőlegényét, a Jézus Krisztust.~– Hogy lehet ez? – rebegé Iván
1985 2, 44| rebegé Iván meghatottan.~– Hogy lehet? Igen könnyen. Dobjon
1986 2, 44| kérdezze két perc múlva, hogy lehetett belőle hamu. Még
1987 2, 44| testén! Hol volt ön akkor, hogy odaugrott volna hozzá, egy
1988 2, 44| a láng. Ön látni fogja, hogy még mosolyog.~Iván erőt
1989 2, 44| feküdt fehér atlasz vánkosán, hogy Iván azt hitte, ha most
1990 2, 44| percre felnyitná szemeit, hogy büszkén azt mondja: „Nem
1991 2, 44| szemöldeivel, s Iván megállhatta, hogy egy csókkal ne érintse azt,
1992 2, 44| akarta mind a kettő mutatni, hogy milyen rettenetes erős ember!
1993 2, 44| napokban protestáns hitre tért, hogy férjétől elválhasson. Ön
1994 2, 44| homlokára.~– Köszönöm önnek, hogy fedetlen fővel kísérte idáig.
1995 2, 44| tekervényein; mintha attól félne, hogy Iván még vissza találja
1996 2, 45| Az nem volt!~Iván érezte, hogy most van egyedül a világon.~
1997 2, 45| Nem az a bölcs gyászolása, hogy szomorúságát közölje mással.
1998 2, 45| mással. Az ellenkező. Az, hogy a maga örömeit odaadja másnak.
1999 2, 45| Holsteinból csipkekötő nőket, hogy tanítsák meg a vidék gyermekeit,
2000 2, 45| alapított.~Megszoktatta a népet, hogy nélkülözhető filléreit takarítsa
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2032 |