Rész,  Fejezet

2001   2,  45|         fizetést kapsz!”~Nem tudta meg, hogy ez degradáció.~Ott azután
2002   2,  45|             volt senkinek előre mondva, hogy ilyen jutalom vár az elnyerőre.
2003   2,  45|          kezében van az ásó és csákány, hogy lássa mindenki, hogy nem
2004   2,  45|           csákány, hogy lássa mindenki, hogy nem a szép arcot jutalmazzák
2005   2,  46|               végén ő sürgeti a többit, hogy „Fogjunk újra hozzá!”~–
2006   2,  46|                 egy furcsaság van nála, hogy mindennap tiszta fehér ruhát
2007   2,  46|          részéről; de a pap azt tartja, hogy megkívántatik az istentiszteletre,
2008   2,  46|      megkívántatik az istentiszteletre, hogy aki sánta, meg béna, ott
2009   2,  46|              templom küszöbén vasárnap, hogy a nép gyakorolhassa rajtuk
2010   2,  46|               feladták. És ő eltagadta, hogy bántották volna. Nemsokára
2011   2,  46|          Némelyik előre örül a képével, hogy már jön az a történet, ahol
2012   2,  46|           összehívattuk az asszonyokat, hogy mondják el, mit tudnak felőle.
2013   2,  46|             részét Iván, s intézkedett, hogy a többieket is hívják elő,
2014   2,  46|              tárnában; fogadásuk tartá, hogy addig nem hagyják abba a
2015   2,  46|                is a szájára ezt a dalt? Hogy nem hagyják ezt is elmúlni,
2016   2,  46|                Nem! Nem, uram! Engedje, hogy cselédje legyek: szolgáló
2017   2,  46|               akarom én! Hozzám jöttél, hogy enyim légy. Hogy lehettél
2018   2,  46|                jöttél, hogy enyim légy. Hogy lehettél oly kegyetlen,
2019   2,  46|                meg nekem. Ön nem tudja, hogy én ki voltam.~– Mindent
2020   2,  46|        megbocsátó szóval tanúsítá Iván, hogy semmit sem tud. Mert ha
2021   2,  46|                fűszál nekem köszönheti, hogy tovább zöldülhet itt! Hegy,
2022   2,  46|                 itt! Hegy, völgy tudja, hogy Isten után én tartottam
2023   2,  46|       Egymilliót szereztem! És anélkül, hogy valakit megfosztottam volna
2024   2,  46|                 s én a föld alá bújtam, hogy ne halljam. A nők legszebbikét
2025   2,  46|               önt örökké; de én tudom,… hogy most meg kell halnom…~Azzal
2026   2,  46|          szívdobbanatlan. „De én tudom, hogy most meg kell halnom!…”~            ~
2027   2,  48|             volna.~Egyúttal megjegyzem, hogy e kitűnő latin költemény
2028   2,  48|                 Bacchus a szőlőszemben,~Hogy ne gyötörjön minket a szomj
2029   2,  48|             gondolok!~Ki nem iszik úgy, hogy háromszor, négyszer elessék, ~
2030   2,  48|               Délben a jóbul beveszünk,~Hogy Bacchusnak megtetszhessünk. ~
2031   2,  48|          figyeljetek és serénykedjetek, hogy a korcsmából hazajövet minden
2032   2,  48|        alakítani engedted, add, kérünk, hogy ez a mi cimboraságunk, minden,