Rész, Fejezet
1 1, 1 | kell felelni: „Nem tudok semmit!…”~Annyit már megtudtunk,
2 1, 1 | tiszta lap; az nem mond semmit. „Végtelenség!” – az a felelete.
3 1, 1 | fűszáltól az első ember – a semmit nem tudó, a semmivel nem
4 2, 3 | közepett. Nem szabad azokból semmit megmozdítani.~Abba a kis
5 2, 4 | szauruszokról ők nem tudtak még semmit. De tudtak az angyalokról
6 2, 4 | akitől már nincs kérni semmit! Akkor igen jó csendes hely
7 2, 5 | vétek senkinek, nem lopok el semmit, s ha van Isten, az jobban
8 2, 5 | nap óta nem evett senki semmit. Tízen már meghaltak éhen,
9 2, 5 | vegyek köppölyt. Nem ér az semmit, az még rosszabbá teszi
10 2, 5 | vasárnap. Nem gondoltál semmit?~A munkás felszökött térdeiről,
11 2, 5 | pappal is.~A munkás nem szólt semmit, csak egyszerre nekiindult
12 2, 6 | meg eddig a keresményedből semmit?~– De igen, uram! Már egyszer
13 2, 6 | Más szóval: a telep maga semmit. Magad vagy az igazgató,
14 2, 9 | fölött nem szólt e tárgyról semmit Emerencia kisasszonynak.
15 2, 9 | megjelent már, de nemigen evett semmit. A plébános úr is étvágyhiányról
16 2, 9 | mikről azok nem is sejtenek semmit. Egy sem hallotta még közülök
17 2, 9 | Azazhogy látni nem lehetett semmit; mert egyszerre pokoli sötét
18 2, 9 | éjjel nem hallott a grófnő semmit?~– Bibliai csend és árkádiai
19 2, 9 | éjjeli ördögszombat zajából semmit sem hallott?~E kérdésre
20 2, 10| éppen nem szabad efelől semmit tudniok. Az egész háznál
21 2, 11| Iván, de nem szólt hozzá semmit. A pap hátratette két kezét
22 2, 11| azzal készen volt az útra. Semmit sem vitt el magával a kastélyból,
23 2, 11| perc múlva nem lát többé semmit, mint saját magát a tükörben;
24 2, 11| brilliánt volt.~A grófnő semmit sem várt bizonyosabban,
25 2, 13| de saját kádenciáin kívül semmit sem ismer; annálfogva, amint
26 2, 14| a hajósok, de nem evett semmit. Harminc óra múlva visszatért
27 2, 15| nem tudott a külvilágról semmit.~Délben az apát úr referált
28 2, 15| mi kik vagyunk, nem tud semmit. Grófnő, nincs önnek mit
29 2, 16| előre gondoltam, nem talált semmit. Ekkor Iván szava hangzott
30 2, 16| pillanatban.” Salista nem felelt semmit, hanem mellét eléje feszíté,
31 2, 17| nem hallottak Belényiék semmit, valamint Iván sem őróluk.
32 2, 17| nem tudtak egymás felől semmit kölcsönösen. Míg egyszer
33 2, 17| mindig nem tudott arról semmit, hogy az ő fogadott apja
34 2, 17| a herceggel, s nem akar semmit tudni jegyeséről, amire
35 2, 18| van, jól no! Ne féljetek semmit! Nem ölöm meg. Csupáncsak
36 2, 18| A másik kettő nem számol semmit. Mondtam, hogy két „vor”-
37 2, 18| emberséges ütés volt. Nem tesz semmit. Egy hét múlva begyógyul.~
38 2, 19| is kapott.~(Ezekből ugyan semmit sem hallott Ivántól, hanem
39 2, 19| visszatért Eduárd báró.~Nem szólt semmit, csak kivette a tárcáját,
40 2, 20| fogadjon ön el Waldemártól semmit, és ne viszonozzon neki
41 2, 20| és ne viszonozzon neki semmit.~– Esküszöm önnek, uram,
42 2, 22| helybeliek nem tudtak felőle semmit. Az a pince tele volt félakós
43 2, 22| egyikünk sem veszt vele semmit.~– Hm! De hát mi szüksége
44 2, 22| hiszen ő maga nem kockáztat semmit; Félix kötelezvénye által
45 2, 22| nem ád ide a részvényekből semmit sem?~– Nem én, egy felet
46 2, 22| egészet!~– Ne tessék félni semmit! Van még miből! Adja még
47 2, 22| Igaz, hogy nem jövedelmez semmit, de nem is árt neki semmi
48 2, 22| rögtön elcsap.~– Ne féljen semmit! Becsületes emberrel van
49 2, 23| Ivánnak ez építkezésekről semmit.~Még egyebet is elhallgatott
50 2, 23| Elvesztegetni nem szabad semmit. Ha a másik tárna teszi,
51 2, 24| asztalhoz mindig. Az sem ért semmit. A fogadott hivatalnokcsoport
52 2, 24| az állameszméért nem tett semmit.~Az eltávozottak, s az újon
53 2, 24| hogy nem akarnak tenni semmit, ezek pedig mutatták, hogy
54 2, 24| rá.~Hanem arra nem felelt semmit a miniszter úr, hogy a Bondavölgyi
55 2, 25| ami itt a kezemben van, semmit sem tud.~– Kaulman úr adta
56 2, 26| forintba került, s nem használt semmit.~Az utolsó eszközhöz kell
57 2, 28| Ékszereit, ezüstjét, csipkéit.~Semmit sem vitt el magával.~A herceg
58 2, 29| megszólított erre sem felelt semmit, hanem feltolta a sipkáját
59 2, 29| rálehelt a kérdezőre. S azzal semmit sem szólva, elfordult tőle,
60 2, 31| A szegényekért nem tenne semmit?~– Nekem van egy szegény
61 2, 32| Vége van! Nem tudok róla semmit.~S a kandallóba dobta a
62 2, 32| hallott felőle a világ többé semmit.~
63 2, 33| A herceg nem felelt rá semmit, csak egy bántó mosolyt
64 2, 33| napján nem teszek ön ellen semmit, de nem is írok alá semmit.
65 2, 33| semmit, de nem is írok alá semmit. A második napon sem bántom
66 2, 35| jutottam, hogy nem adtam érte semmit, még egy mosolygó köszönetet
67 2, 35| valamit?~– Nem adtam neki semmit, anyám!~– Azt jól tetted,
68 2, 36| bókkal.~Evelina nem szólt rá semmit.~Hadd vesszen utána minden!~
69 2, 36| sohasem tudott meg felőle semmit. S hat hétig mind maga,
70 2, 37| ismerősétől. Ne féljenek semmit! Nem öli ő meg magát. Meghal
71 2, 37| ami ma sokat ért, holnap semmit sem ért; tehát neki hagyományozza
72 2, 38| földkiégés alkotásai; nem használ semmit.~A megijedt ember mindig
73 2, 40| vissza, s ne szólj senkinek semmit, hogy hová készülünk!~Iván
74 2, 41| nekem egymillió. De nem tesz semmit. Láttam én már máskor is
75 2, 41| mintha nem hallott volna semmit, letörli a képét, kiegyenesíti
76 2, 42| két úr nem hallott többé semmit abból, amit egymás közt
77 2, 42| nyögi a másik.~– Ne félj semmit, jöjj utánam! – szól az
78 2, 43| fajjal, melynek nem adott semmit, csak e parancsszót:~„Eddig
79 2, 44| megbocsátok.~Ha teheti?~Egyebet semmit.”~Iván azután megírta neki
80 2, 44| ezt a sort – és egyebet semmit.~ ~Egy este Iván lakása
81 2, 44| fennhangon. Meghallja, ha semmit sem mondanak is – akik éreznek.
82 2, 46| szóval tanúsítá Iván, hogy semmit sem tud. Mert ha mindent
|