Rész, Fejezet
1 1, 1 | tartanak. Őfelségeik engedik őket végigszónokolni és szelídeden
2 2, 2 | egész világ választja el őket egymástól. Hogyan lett belőlük
3 2, 2 | rettegéseikben, s ha jól megtanította őket imádkozni, akkor elül, eltávozik,
4 2, 4 | most már kellene látnunk őket.~De hát nem látjuk-e őket?
5 2, 4 | őket.~De hát nem látjuk-e őket? Nem járnak-e közöttünk?
6 2, 6 | addig öltöztessétek fel őket a szokott bányászgúnyákba.
7 2, 7 | Azt mondta, hogy kereste őket, de nem bírt nyomukba találni.~
8 2, 7 | útját. Senki sem adja fel őket.~Evila vaktában bolyongott
9 2, 8 | olvasóim idegeire, midőn őket rejtelmes helyekre vezetem.
10 2, 8 | karszékbe.~– Ismét látta őket? – kérdezé a lelkész.~–
11 2, 9 | menjenek, majd megtalálják őket együtt odalenn uraik széktámlája
12 2, 10| ártatlan angyaloknak hitte őket. Vasárnaponkint maga orgonázott
13 2, 10| Ha ezek észreveszik, hogy őket valaki megleste: azt ízekre
14 2, 10| lesikamlottak. Ön vitte őket oda. Az ön makacs szeszélye,
15 2, 11| mást, mint hogy lelövöm őket.~– Csak ne nagyon.~A grófnő
16 2, 12| eszik.” De hátha megelőzi őket valaki? Szent Péter széke
17 2, 13| műveltség nimbusza, mely őket oly megkülönböztetettekké
18 2, 14| szigetekre az indián, ki vitte őket oda és „honnan”, annak majd
19 2, 14| Congrev-röppentyűvel.~E tudomány felemelte őket a földről. Kitalálták a
20 2, 14| tartsák magukat, hogy őrizze őket börtöneikben, hogy regulázza
21 2, 14| börtöneikben, hogy regulázza őket iskoláikban, hogy énekeltesse
22 2, 14| vallassa, kínozza, ítélje őket, hogy rakja meg városaikat
23 2, 14| egymástól, nem választja el őket más, csak a halál; s még
24 2, 14| sem háború nem fogyasztja őket, hogy férnek el lassanként
25 2, 14| egymástól meg nem lehet őket különböztetni, azt mondták
26 2, 14| jönnek ide közénk? Hiszen őket nem gátolja a jégmező, ők
27 2, 15| parton felszökve, kijátssza őket.~A rókának sánszai voltak.
28 2, 16| adjunk neki kardot, eresszük őket kardra, akkor azután tűnjék
29 2, 16| kaptak e nyilatkozaton. Őket feszélyezte legjobban Salista
30 2, 17| maga sem tudta, fogja-e még őket valaha látni. Elválásakor
31 2, 18| le övig.~Akkor kivezették őket a terembe.~Helyet nem volt
32 2, 18| te, mikor mind levágtad őket, meghagytál közülök hírmondónak.~
33 2, 19| Nekik igazuk van, mert őket mindez boldogítja; de nekem
34 2, 21| hogy azután akkor vásárolja őket össze csúf áron, s azután
35 2, 22| legelébb. Szinte megsiratta őket!~És ezért nem adnak mást,
36 2, 23| társak eleget csúfolták őket emiatt. Hol lesz a nyereség?
37 2, 23| szénen.~Iván megnyugtatta őket. Az év végén el fog minden
38 2, 23| hálára, tiszteletre kötelezni őket; s különösen azoknak, akik
39 2, 23| háladatosságot; óhajtja őket boldogítani.~Evelina előre
40 2, 23| két cigánybanda fogadta őket, természetesen a „Rákóczi-induló”-
41 2, 24| testületében. Galícia küldte őket.~No és? Van önnek valami
42 2, 24| senki sem gyanúsíthatja őket azzal, hogy azért szavaznak
43 2, 24| vagy kinek.~A pap nem viszi őket a jégre.~De azért mégis
44 2, 24| külön audiencián fogadták őket, nevökben az apát úr tartott
45 2, 24| holnapi ülésén látni fogja őket a karzaton. Most még „csak”
46 2, 24| Az utolsó estén elvitték őket a színházba.~Nem a Burg-színházba,
47 2, 25| elfogadóterembe bebocsátják őket.~Itt nem látni falat; drága
48 2, 25| szemüvegezték, és a papot, ki őket idehozta, és idehozott társait,
49 2, 27| készíttetett kohójában, s rakatta őket halomra félszerei alá. Majd
50 2, 29| fog mondani.~– Meg kell őket mentenünk! – ez volt Iván
51 2, 29| A kitóduló gáz leütötte őket lábaikról, társaik nagy
52 2, 29| életveszéllyel vonszolják ki őket most éppen csáklyákkal,
53 2, 29| meg! Majd életre hozzuk őket.~– De azért nem hiszem,
54 2, 29| föld alatt! Szabadítsuk meg őket!”~Amint a légszivattyú gép
55 2, 29| levőket, egyúttal megvédte őket az agyonperzseltetéstől.~
56 2, 29| csendes emberekké tette őket az a halottak próbája. Némelyik
57 2, 31| Garibaldival széjjelmuzsikáljuk őket.~Azzal otthagyva jegyét
58 2, 34| Mert nem érdemlettem meg őket. Érzem, tudom, hogy igen
59 2, 38| Úristen azzal büntette meg őket, hogy adott nekik roppant
60 2, 39| alant állnak! – biztosítá őket a szenátor úr. – Jelenleg
61 2, 39| már csak azért el kellett őket fogadni. Ajándék marhának
62 2, 39| Nem szólt rájuk. Hagyta őket mindaddig, míg lement a
63 2, 41| Sondershain odáig akarta őket nyomni, hogy végképp kitörültessenek
64 2, 41| pari?~– Nem! Azért veszem őket, mert annyit érnek.~– De
65 2, 42| Eddig is majd megölte már őket a kíváncsiság.~Iván mind
66 2, 42| a szállító gépen levitte őket magával az aknakúton.~Mindegyik
67 2, 42| át azon vasajtóig vezette őket Iván, ahol a visszatérő
68 2, 42| négyszögöl tériméjű kamra fogadta őket, melyben két munkás őrködött:
69 2, 42| öreg munkás megnyugtatá őket. A szénlég sokkal nehezebb
70 2, 42| egészen fekete éjszaka vette őket körül.~– Nem látok! – hangzott
71 2, 42| Felöltöztették, felsisakozták őket, s azután kivezették a tölgyfaajtón
72 2, 44| szívét? Hisz ő nem bántotta őket soha. Mindig csak jót akart,
73 2, 45| két szellem! Amiért Iván őket legyőzte, amiért szolgálatába
74 2, 45| menteni közülök.~Meggyászolta őket.~Nem ruhában; nem a kalapra
|