Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |    provinciális színésznőt. Nagy Péter cár neje egy falusi pap
 2   2,  5 |        én magam.~– Nincs igazad, Péter! Ebben a dologban különbség
 3   2,  5 |     Neked valami nagy bajod van, Péter.~– Az van.~– Valami nyomja
 4   2,  5 |          könyvébe, hogy Szaffrán Péter, eddigi tárnamunkás, jövő
 5   2,  6 |          nap reggelén, jön hozzá Péter és jelenti, hogy két idegen
 6   2,  6 |        közt franciául beszélnek. Péter a franciához is sejtett
 7   2,  6 |          Hórebhegyen.~– Jól van, Péter. Majd egy kis pénzzel én
 8   2,  6 |  kifizetés rendén ment. Szaffrán Péter kihozta a vendéglőből Evila
 9   2,  6 |       leány elkezdett dalolni, s Péter vállára tette kezét.~– Teringettét!
10   2,  7 |  arramenőt megállítana.~Szaffrán Péter verte Evilát.~A vőlegény
11   2,  7 |          megérzé karjának izmain Péter, egyszerre lecsavarta kezéről
12   2,  7 |     kellene engem venni. Aztán a Péter ki nem állhatja azt a szegény
13   2,  7 |        tejbe burgonyát? – kiálta Péter. – Moslékot neki, abban
14   2,  7 |        aztán bebújt a kemencébe; Péter pedig megharagudott rám
15   2,  7 |           Miért ily egyedül, hát Péter hol maradt?” Evila azt felelte
16   2,  7 |      emberek követelik. Szaffrán Péter pedig a templomban sem jelent
17   2,  7 |    festve a két arcára.~Szaffrán Péter két izmos kezével derékon
18   2,  7 |      ökleivel dörzsölve homlokát Péter – hiszen részeg voltam.
19   2,  7 |         mindennap végigdöngeted!~Péter felvete kalapját a földről,
20   2,  12|   Fillérekkel tartják fenn szent Péter székét, holott milliárdok
21   2,  12|      megelőzi őket valaki? Szent Péter széke veszélyben forog.
22   2,  12|         egyházi javakra és szent Péter trónjának megmentésére!
23   2,  23|         látja: „Evila!”~Szaffrán Péter az.~A delnő meghallotta
24   2,  23|     miért mondta.~Amint Szaffrán Péter az előtte elsuhanó tünemény
25   2,  23|           Kaulman Félix volt az.~Péter arcát első percben az ijedtség,
26   2,  23|          te is feljöjj!~Szaffrán Péter végigbámult az előtte elhaladó
27   2,  23|       százforintost, s odanyomta Péter markába. – Ne nekem, a nagyságos
28   2,  23|          csókolj kezet!~Szaffrán Péter szót fogadott, s kezet csókolt
29   2,  23|  pezsgővel egy serleget Szaffrán Péter számára. – „Éljen a mi legkegyelmesebb
30   2,  23|   összeüték poharaikat: Szaffrán Péter, a herceg, a bankár s a
31   2,  23|       szeretik a népet.~Szaffrán Péter pedig azt találgatta magában,
32   2,  23|           Másnap reggel Szaffrán Péter beállít Ivánhoz és jelenti,
33   2,  24|      közé természetesen Szaffrán Péter is be lett választva. Őrá
34   2,  24|   legkitűnőbb egyéniség Szaffrán Péter, ezzel még kezet is szorított
35   2,  24|      Most még „csak” a karzaton!~Péter meg is ígérte, hogy elmennek.
36   2,  24|        németül, megérté Szaffrán Péter, őbenne tiszteli mindenki
37   2,  24| elszöktette őt Kaulman.~Szaffrán Péter úgy tett, mintha nem hallaná
38   2,  24|       ezer ember bámulatára!~Azt Péter nem vette számba, hogy ez
39   2,  24|     értelmezte a dolgot Szaffrán Péter, s semmivel sem lett általa
40   2,  24|       hajdani szénhordó leányra.~Péter keserűséget és undort vitt
41   2,  24|        haza?~– Meguntad magadat, Péter?~– Meg!~– No, csak még légy
42   2,  25| tekintetét.~Hanem azért Szaffrán Péter csak ráismert itt is. Megint
43   2,  25|          mondá neki halkan:~– Te Péter, maradj itt! A nagyságos
44   2,  25|          fecsegés hangját.~– No, Péter! Hát annyit sem mondanál,
45   2,  25|           Hát haragszol még rám, Péter? No látod, ne haragudjál!
46   2,  25|        ölté kezét, s megveregeté Péter pofáját finom fehér kezecskéjével,
47   2,  25|           Tehát Evelina Szaffrán Péter karja alá dugta szép fehér
48   2,  25|         csak ők ketten.~– Látod, Péter! – szólt Evelina a darócruhás
49   2,  25|        Akkor haragudtam meg rád.~Péter a fogait csikorgatta. Érzé,
50   2,  25|       forint!” – gondolá magában Péter; a bizony szép pénz. Már
51   2,  25|    tisztesség!”~Kezdett Szaffrán Péter enyhülni.~– No, hát ne csinálj
52   2,  25|         mondta, s az ajándékokat Péter zsebeibe tömte, könnybe
53   2,  25|     ajkai körül görcs vonaglott; Péter azt látta ebből, hogy ebben
54   2,  25|          Az mind papirosból van.~Péter azt hitte, hogy ettől az
55   2,  25|       Hát most együtt ebédelünk, Péter! – monda nyájasan a hölgy. –
56   2,  25|   tartotta.~– Együnk egy tálból, Péter!~Én ettek egy tálból fakanállal
57   2,  25|   fakanállal haricska-puliszkát.~Péter azon vette észre, hogy szeméből
58   2,  25|     tisztesség szerint.~– Igyál, Péter! Ezt is szereted te!~Méhsör
59   2,  25|  szereted te!~Méhsör volt benne. Péter kedvenc itala. Ártatlan
60   2,  25|      itala. Ártatlan hűsítőszer. Péter azt hitte, hogy azt neki
61   2,  25|  köntösében, mint a kívánság; és Péter mégsem tudta, hogyan kezdjen
62   2,  25|        excellenciás úr!~No most, Péter, Isten hozzád! Siess innen!
63   2,  25|       ablakos szobában.~Szaffrán Péter az öklével verte a homlokát,
64   2,  27|      képhez.~Ez az alak Szaffrán Péter.~Kezében egy nagy darab
65   2,  29|   bámulva ismert rá. Ez Szaffrán Péter. Ivánnak felötlött ez a
66   2,  29|          a férfit.~– Jó reggelt, Péter!~Az üdvözlött nem fogadta
67   2,  29|    emlékezete – gondolt Szaffrán Péter pálinkaszagú leheletére,
68   2,  33|    szabadkőmíves csőcselék szent Péter birodalmát ajándékozza a
69   2,  35|         örökölte azt, kinek Nagy Péter cár ajándékozá. Híres emlék,
70   2,  38|         a talpunk alatt~Szaffrán Péter átka beteljesülésnek indult: „