Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |        kiveheté az énekest.~Egy fiatal leány volt az, legfeljebb tizenhat
 2   2,  4 |            egyöntetű szépségvonalak. A leány feje tarka kendővel volt
 3   2,  4 |             visszatekint még egyszer a leány. Az visszavette volna az
 4   2,  4 |            jegyezze meg magának minden leány, hogy az első nyíl hegyét,
 5   2,  4 |            elvesz a varázslat.~Hanem a leány nem tekintett rá vissza,
 6   2,  4 |        dolgokat suttoghatott fülébe, a leány csak vállat vont azokra.
 7   2,  4 |               ott várt rá a kapuban.~A leány most is úgy volt öltözve,
 8   2,  4 |               széntől.~Mikor odaállt a leány az asztalhoz, Iván a jótékony
 9   2,  4 |             adni.~– Miért? – kérdezé a leány, s azokat a nagy fellegbontó
10   2,  4 |                becsületes, jó erkölcsű leány vagy. Én azokat szeretem
11   2,  4 |           veszem azt el! – felelé rá a leány.~Most Ivánon volt a bámulás
12   2,  4 |                eléje nyújtott kezet. A leány mosolygott. Tán az Iván
13   2,  4 |                akarok neked mondani.~A leány ránézett és hallgatott.~–
14   2,  4 |             feleségül akarlak venni.~A leány tagadólag ingatta fejét.~–
15   2,  4 |               Az nem lehet! – felelt a leány.~– Nem lehet? Miért nem?~–
16   2,  4 |             jegyezve.~Iván elereszté a leány kezét.~– Kicsoda az?~– Nem
17   2,  4 |              Nem mondom meg! – szólt a leány gyanakvó tekintettel. –
18   2,  4 |                engem, aki úr vagyok?~A leány vállat vont, fejét félrehajtá,
19   2,  4 |             hely van, ahova egy megölt leány holttestét el lehet rejteni.
20   2,  5 |               gondolsz most, hogy az a leány mint menyecske is elég szép
21   2,  6 |         jókedvvel haladtak hazafelé. A leány elkezdett dalolni, s Péter
22   2,  7 |         foglalatosságban, hogy azzal a leány hátára, vállaira csattogó
23   2,  7 |            Fogsz még velem dacolni?”~A leány pedig nem sírt, nem könyörgött,
24   2,  7 |             embernek, hogy úgy vert?~A leány hirtelen megtörölte kötényével
25   2,  7 |              zsebfésűje tükrét tartá a leány elé. Az egészen elpirult,
26   2,  7 |               Hát lássa uram – szólt a leány elkomolyodva –, ez az egész
27   2,  7 |          csakugyan doktor? – kérdezé a leány félig kétkedve.~– No, hogyne
28   2,  7 |        legényeket.~– Igazán? – szólt a leány, megkapva Félix kezét. –
29   2,  7 |          áldani, tegye meg! – rebegé a leány, teljes szívéből elkezdve
30   2,  7 |              én éjjel-nappal utazom.~A leány úgy elbámult a kapott összegen,
31   2,  7 |              az. Nagy pénz egy szegény leány kezében. Ez az úr nem tréfál!
32   2,  7 |               felelgetett egymásnak. A leány remegett, de mégis el volt
33   2,  7 |            nyomorult parasztnak, kit a leány nálánál többre becsült,
34   2,  7 |             maga is értékét veszíté. A leány, kit erényesnek hitt, kinek
35   2,  8 |         kertésze, kuktája, fűtője mind leány volt; belső cselédei, szobalány,
36   2,  10|            üvöltés szaporodott; férfi, leány egymást legázolva törte
37   2,  17|               már, hogy férjhez ment a leány, akit nem szűnt meg szeretni
38   2,  17|            parasztleány, egy szénhordó leány, leeresztett hajfonadékkal,
39   2,  22|              maradt egy leánya, s az a leány kivételképpen nem maradt
40   2,  22|                kis szöszke ötesztendős leány; annak Árpád papiroshajókat
41   2,  32|       mindenütt minden szép asszony és leány, ahelyett, hogy a kedvese
42   2,  32|               e szókat: – Uram! Én még leány vagyok!~A pap bámulva tekinte
43   2,  32|           többé. Ön azt mondá: „Én még leány vagyok!” Jól van, tehát
44   2,  32|               tehát legyen ön valóban „leány”. A francia törvények nem
45   2,  32|              fejemre kezét! – zokoga a leány. – Áldjon meg, atyám.~A
46   2,  35|               siratnia elmúlt örömein.~Leány ismét, ki előtt az élet
47   2,  35|           rangú! Lássa ön. A szénhordó leány, ki mezítláb szökött el
48   2,  39|              az, Zsófika? Jaj, de szép leány lett magából, mióta nem
49   2,  39|             okosabb volt (bizonyosan a leány), nem figyelmezteté a másikat,
50   2,  45|           figyelemmel kísérve egy ifjú leány, mint a bondavári tárnában.
51   2,  46|                  Minden tekintetben. A leány szorgalmas. Mindennap legelső,
52   2,  46|           senkije, mert özvegy, s ez a leány virrasztott mellette éjszakánkint,
53   2,  46|                virtus. – A ríva fakadó leány megsértené a mi paraszt
54   2,  46|          pofont ád, azt mondjuk: derék leány! Inkább hirtelenkezű legyen,
55   2,  46| összeszedekeztek, csak még egy csoport leány maradozott el a tárnában;
56   2,  46|          elfeledtetni?~– Most jön az a leány, uram – mondá a vén Pál. –
57   2,  46|             Egy perc múlva megjelent a leány a fekete domb hegyén. Futvást
58   2,  46|        Csillagokkal teljes sötétség.~A leány egy percig mozdulatlanul
59   2,  46|         Evelina! – kiálta megragadva a leány kezét.~A leány ránézett,
60   2,  46|            megragadva a leány kezét.~A leány ránézett, s azután csendesen
61   2,  46|                itt vagy! Ide jöttél!~A leány szelíden válaszolt:~– Itt
62   2,  46|                Iván, s keblére vonta a leány kezét.~Láthatta, hallhatta
63   2,  46|        mindenki, aki ott körül állt.~A leány lehajtá fejét Ivánnak kezére,
64   2,  46|               engem magához! – szólt a leány fájdalomtelt arccal, kínos
65   2,  46|              térdepelni, hanem őneki a leány lába előtt, és csókolni
66   2,  46|              Fogsz-e szeretni engem?~A leány szemei homályosultak. A