Rész, Fejezet
1 1, 1 | rárohanó fenevad előtt, s midőn az egy dühös szökéssel a
2 1, 1 | s abban a pillanatban, midőn eléje ért, ormányának egy
3 2, 2 | alig lép ki a sziklaodúból, midőn újra hangzik a hegy gyomrából
4 2, 3 | törést kellene szenvedni, midőn eléje jut; de nincs semmi
5 2, 4 | az ő szavait hallaná, s midőn kezébe vette a tollat, hogy
6 2, 4 | asztal előtt.~Ezúttal Iván, midőn leszámlálta Evila kezébe
7 2, 4 | nagy küzdelemre talált, midőn az éj magányában egyedül
8 2, 4 | Mert az úr az akarat!~És midőn szívét oly kegyetlenül megütötte
9 2, 4 | saját vonásait rabolta el.~S midőn öklét fenyegetőleg maga
10 2, 5 | odább; nem messze mentek, midőn a dereglye elsüllyedt, s
11 2, 6 | mennyiben van már? – kérdé Iván, midőn útnak indultak.~– A házassággal?
12 2, 8 | gondom van olvasóim idegeire, midőn őket rejtelmes helyekre
13 2, 8 | a pipaszár. Most pedig, midőn ott ült a többiek között,
14 2, 9 | odalenn marad a növényházban, midőn éjszakára a lépcső rácsajtaja
15 2, 9 | ahol a kincs van elásva, midőn „tisztul a pénz”.~A kékes
16 2, 9 | grófnő tovább gyónt.~– És midőn egy-egy ily kiválasztott
17 2, 10| Sámuel apát úr nevét, kinek, midőn arcképe is megjelent valamely
18 2, 10| grófnő látta ablakából, midőn a hintó a két pappal elhagyta
19 2, 10| először vizsgálta ő azokat. Midőn e várkastélyt atyjától megkapta,
20 2, 10| féloldalon fájdult meg a feje, s midőn a grófnő aludni ment, a
21 2, 10| e rugóra tette a lábát, midőn ajtaját felszakítá.~Ott
22 2, 10| kezét az apát kezébe, s midőn annak férfias szorítását
23 2, 10| kell leszállniok. Akkor, midőn a szobákat így elhagyják,
24 2, 10| későbbi ajtónyitogatással, midőn visszatérnek, a grófnő figyelmét
25 2, 10| suttogássá vált s el-elcsuklott, midőn erőt akart neki adni.~Az
26 2, 11| alá beszállásolva, hogy midőn éjszakára láncaikat megeresztették,
27 2, 11| pillanatra a szobából, s midőn visszajött, valami nőcseléd
28 2, 11| magára utazó bundáját, s midőn Iván a kocsiba felemelé,
29 2, 13| van valami „misszió”. S midőn e helyen annyi fényes alak
30 2, 14| utolsó meleg délöv alatt, s midőn az utolsó darab földért
31 2, 14| kölcsönösen fölemésztik.~Midőn Franklin, Kane, MacClintock,
32 2, 16| meghaladta a jegenyék hegyeit, midőn a teremből Ödön gróf lépteit
33 2, 17| kép az ifjú nőt mutatja, midőn legelőször előlép a főkötővel
34 2, 17| vestaszűz abban a pillanatban, midőn halálra viszik, mert Caracalla
35 2, 18| hogy ismét felöltözzék.~Midőn Iván a terembe visszatért,
36 2, 19| vére Theudelinda grófnő, midőn szavainak urává tudott lenni. –
37 2, 19| minden szót utána mondana. S midőn végezé szavait, megfogta
38 2, 19| felkelt székéről, Angela.~És midőn Iván búcsút véve meghajtá
39 2, 21| terembe: „Félmilliót!” S midőn végre ütötte a délutáni
40 2, 22| financiéri nyugodt vért, midőn a tételeket átnézve, fejével
41 2, 23| alak kiált fel megriadva, midőn a deli hölgyet leszállni
42 2, 23| akarta mutatni, hogy ő most, midőn ilyen nagy uraságra jutott,
43 2, 24| meg voltak elégedve.~Sőt, midőn az apát úrtól megtudá, hogy
44 2, 25| sem bámulhatta itt magát, midőn a másik teremből előjött
45 2, 25| érezheté kezének bársonyát, midőn az ő durva tenyerét megszorítá
46 2, 26| asszonyt, ez már tény.~S hogy midőn a lépcsőn végighaladt fanyar
47 2, 27| A miniszter bámulni fog, midőn a magyarországi egyházi
48 2, 27| nagy darab kőszenet tart.~S midőn a zajos tájról a csendes
49 2, 28| kérdezé Tibald herceg, midőn ama napon, hogy Evelina
50 2, 29| kráteréhez hasonlít. Gomorrához, midőn a Holt-tenger alá a tűzesőben
51 2, 29| szakadva úgy, hogy Ivánnak, midőn a tömlőt oda bevitte, alig
52 2, 29| a munkásokat felváltják.~Midőn bányagázban kell dolgozni,
53 2, 29| belenézni. Még akkor is, midőn szétroncsolt áldozatainak
54 2, 29| a jelenléte rettenetes!~Midőn az alagút áttöréséhez értek,
55 2, 32| reszketett a kedélyizgalomtól, midőn íróasztala fiókját kihúzta,
56 2, 35| mely megoldóját keresi.~Midőn másnap meghallotta, hogy
57 2, 36| csalogány. Befogatott hintójába, midőn a próbára felment, s a színházhoz
58 2, 36| kezében reszketett a lap, midőn azt végigolvasá. Bámulva
59 2, 36| most ő ura a helyzetnek.~S midőn a hölgy sokáig hallgatott,
60 2, 39| tehát nagyon megvigasztalá, midőn tudtára adta, hogy nem lakik
61 2, 40| kiáltá munkásainak, midőn kirohant közéjük, fedetlen
62 2, 44| és nyugodt. Mint akkor, midőn a vágott erdőben aléltan
|