Rész,  Fejezet

 1   1,  1 |          óriás macska, mely megöli az egyedül talált elefántot, s barlangjáig
 2   1,  1 |             párjával sem jár soha. De egyedül sem ijed meg senkitől.~Tudja
 3   2,  2 |             oda le merjen szállni, és egyedül, senkitől nem vezérelve,
 4   2,  4 |                midőn az éj magányában egyedül maradt.~Várt rá Asmodái
 5   2,  5 |              el fog kárhozni.~– Mikor egyedül vagyok, imádkozom.~– Én
 6   2,  6 |             nem oka, sem magam. Hanem egyedül az a körülmény, hogy a „
 7   2,  7 |         nyomukba találni.~Mikor Félix egyedül maradt a leánnyal a kis
 8   2,  7 |              kérdezgették: „Miért ily egyedül, hát Péter hol maradt?”
 9   2,  7 |                Evilának szégyenszemre egyedül kellett végighallgatnia,
10   2,  8 |              bajuszt és szakállt csak egyedül a szentek viseltek és a
11   2,  8 |              a grófnő, de öltözködik. Egyedül öltözik, nem bocsát senkit
12   2,  8 |            támadt szívemben; lementem egyedül a lépcsőkön a családi kriptáig.
13   2,  9 |                A tisztelendő úr tehát egyedül várta a történendőket sekrestyésével,
14   2,  9 |             hegedül, csak magam járom egyedül!” S a dal vége elvegyült
15   2,  9 |           gonosz lelkeket.~– Micsoda? Egyedül?~– Egyedül? – szólt Mihály
16   2,  9 |       lelkeket.~– Micsoda? Egyedül?~– Egyedül? – szólt Mihály hetvenkedve. –
17   2,  9 |         fejemen a négyszegletű sipka; egyedül lemennék közéjök a szenteltvíztartóval,
18   2,  9 |           szánni, hogy segítő felével egyedül induljon meg a kemény ütközetbe.~–
19   2,  10|              szobáiban maradjon, vele egyedül.~Az, apát úr ezt a gondolatot
20   2,  10|               szobába sem mer átmenni egyedül. Az ötödik ajtó a komornám
21   2,  10|                 Hogyan? Ön, ki máskor egyedül ment le e rémek közé, most
22   2,  10|           magának teát, mert fázik.~– Egyedül?~– Mondja ön szívében: „
23   2,  10|             ki ellenem?” – s nem lesz egyedül. A rémlátás nagy betegség.
24   2,  10|              ha leégnek.~– Jó. Megyek egyedül – szólt a grófnő. – Magamért
25   2,  10|         kitéve rablók megtámadásának; egyedül hagyva és agyonrémítve kísértetes
26   2,  10|       szerzetnek, amelynek ön főnöke; egyedül azt kérve, hogy megszentségtelenített
27   2,  10|       Megyeház, országgyűlés bezárva. Egyedül a társadalom parkettjei
28   2,  11|          akkor a grófnő arra az időre egyedül marad itt.~– Óh, én itt
29   2,  11|               marad itt.~– Óh, én itt egyedül nem maradok egy világért.~–
30   2,  11|              itt volt a dilemma: vagy egyedül maradni a kastélyban, míg
31   2,  11|            Ámbár háztájam igen rideg. Egyedül lakom, s agglegény vagyok.~–
32   2,  13|              hazamenjen, s a societas egyedül maradt, olyan jól érezték
33   2,  13|              ad egymásnak találkozót, egyedül ebben a gondolatban találom
34   2,  14|              a kősziklákról. Az ember egyedül maradt.~Oly rettenetes egyedül,
35   2,  14|        egyedül maradt.~Oly rettenetes egyedül, hogy mikor egyszer Kane
36   2,  15|           lámpát kivittek a teremből, egyedül a középcsillár gyertyái
37   2,  15|             szólt Iván –, de tudtomra egyedül a „skíz” az, aki nem „volát”.~(
38   2,  15|            tudom képzelni magamat, ki egyedül, magára hagyatva a mangave-erdőben
39   2,  15|               hogy ez egész országban egyedül én vagyok a szép, egyedül
40   2,  15|             egyedül én vagyok a szép, egyedül én vagyok a nő, aki megérdemli
41   2,  15|                megtette már azt, hogy egyedül végigutazta ázsiai Oroszország
42   2,  15|           hogy ki jött még vele. Iván egyedül.~A kopók lenn hajtottak
43   2,  15|            Mikor Angela magához tért, egyedül találta magát, a két ló
44   2,  16|          piano zsongott; beszélhettek egyedül.~– Nos, mi történt? – kérdé
45   2,  17|            elé.~– Herceg, nem vagyunk egyedül! – nevetett Evelina.~– Hát
46   2,  17|         utolsó varázslatán holnapután egyedül fog jelen lenni. Egy nap
47   2,  19|                 Nem, grófnő! A remete egyedül van.~– És ön?~– Mi mindig
48   2,  19|               ön megy innen, nem megy egyedül! – szólt az ifjú delnő szilárd,
49   2,  20|         aranytáblás albumban, melyben egyedül gyöngéd családi hagyományok
50   2,  20|               tartani eddig.~A herceg egyedül találta magát a teremben.~
51   2,  20|              heveskedék Evelina –, én egyedül önhöz ragaszkodom!~– No,
52   2,  23|              a Bonda-völgyi tárnából, egyedül ő.~A vendégség késő estig
53   2,  24|              ígérte, hogy elmennek. Ő egyedül értette, hogy mit beszélnek
54   2,  25|               elmulasztaná egy csók.~„Egyedül vagyunk, egymás szeretői
55   2,  25|               egyszer egy óra hosszat egyedül volnál vele a gömbölyű ablakos
56   2,  29|           Ivánnak munkásaival csaknem egyedül kellett végeztetni a szeretet
57   2,  36| visszadacolást, amint azt látta, hogy egyedül maradt a világban.~Sok embernek
58   2,  36|              Úgy fog énekelni, mintha egyedül önmagának énekelne. Teheti,
59   2,  42|           urak már ott találták Ivánt egyedül vacsorálva.~Ez tud most
60   2,  43|             legyen benne senkid, akit egyedül szeress!”~„Te csak tégy
61   2,  45|            Iván érezte, hogy most van egyedül a világon.~Pedig egész dicsőségét
62   2,  46|              sohasem fog lakni senki, egyedül te. Szólj! Fogsz-e szeretni