Rész, Fejezet
1 1, 1 | földsarkot fedi jég és hó, hol a nap harántos sugára a
2 1, 1 | tartani.~ ~S hol volt ez a csodaszép táj?
3 1, 1 | víziciprusok bozótjából, hol az egész napot töltötte,
4 1, 1 | legázolt térre kiértek, hol a szarvorrú a pálmát kidöntötte,
5 1, 1 | szarvorrú a pálmát kidöntötte, hol a tigris a szarvorrúval
6 1, 1 | a szarvorrúval küzdött, hol a lajhár és ellensége hentergőztek,
7 2, 2 | napvilágra.~Napvilág? – Hol itt a napvilág?~A Bonda-völgyben
8 2, 2 | éjjel-nappal okádják a füstöt, hol fehéret, hol feketét. Ott
9 2, 2 | okádják a füstöt, hol fehéret, hol feketét. Ott paráholják
10 2, 3 | Ő tudja már azt, hogy mi hol van, s a legcsekélyebb papírszeletkét,
11 2, 5 | most mondja meg ön, uram, hol van ennek a bajnak a számára
12 2, 5 | bajnak a számára templom, hol patika, pap, aki megbocsássa,
13 2, 6 | Én majd rávezetlek, hogy hol a hiba. Mai világban minden
14 2, 6 | ami csak csinálásra vár. Hol hever? Életrevaló, de élni
15 2, 7 | Miért ily egyedül, hát Péter hol maradt?” Evila azt felelte
16 2, 7 | felkeresni.~Sejtette, hogy hol fogja feltalálni!~Van az
17 2, 8 | tubákot? Hogyan készítik, hol készítik et caetera? Ezek
18 2, 8 | keserű pipafüstöt.~– És hol van az a zöld ruha? Ha szabad
19 2, 8 | az – mondá a grófnő. – S hol van ez az öltönyöm?~– A
20 2, 9 | maradjak. Egy olyan házban, hol ősapáimmal, ős-hölgyrokonaimmal
21 2, 9 | elárasztott mezőkön, virányokon, hol minden falevél átlátszó
22 2, 9 | átlátszó árnyékot vet, s hol az ember fiatal és boldog.~
23 2, 10| már az elbűvölt sírboltba, hol ősei összegyülekeznek.~–
24 2, 10| grófnőt vonva maga után.~– Hol vannak ama lépcsőnek s a
25 2, 10| rostélyzatú kulcstartóra, hol csomóba kötött kulcsok álltak.~
26 2, 12| boltajtaja most is ugyanott van, hol ezelőtt ötven esztendővel.
27 2, 12| francia grófi család pere, hol a spanyolországi oltár előtt
28 2, 13| küzdtéren sem szerepeltem. Hol veszem hát azt a renomét,
29 2, 13| egyszercsak elrepül a parókája.”~„Hol van az az ördöngös masina?”~„
30 2, 13| átvitte Ivánt a másik terembe, hol az úrhölgyi kör volt; ott
31 2, 14| már bizonyosan tudjuk.~Hol van?~Az északi földsarkon.~
32 2, 14| eljutni e türelmetlen óceánra, hol találta meg annak olyan
33 2, 14| Kennedy csatornájának. A pont, hol Kane és társai azt fölfedezték,
34 2, 14| mely nem melegít többé, hol a belső tűz elfogyott. S
35 2, 14| rajtuk, s a távoli rónán, hol halmok, dombok hajladoznak,
36 2, 15| míg meg nem mondja neki, hol lehet erről többet megtudni.
37 2, 15| fellángoló szemekkel. – Hol itt valami üveg? Ah, itt
38 2, 15| búcsúzóra! – mondá az őrgróf. – Hol az abszint?~S azzal megtöltött
39 2, 16| megsértik erősen, azt kiáltsa: „Hol a pisztoly?”, hanem, hogy
40 2, 17| humora.~Tudatta Ivánnal, hol járt-kelt ez ideig. Mindig
41 2, 17| tölti el, hogy elfecsegi, hol járt, mit csinált, s sokszor
42 2, 19| Salistát!~– De hát akkor hol van Iván?~– Hát természetesen
43 2, 19| Azt kérdik tőlem, hogy hol van hát Iván, ha nem történt
44 2, 19| varázslat libeg önök felett, hol mindennek háttere gúny,
45 2, 20| Maximilian utcai úri lakba, hol Bondavári Tibald hercegi
46 2, 23| eleget csúfolták őket emiatt. Hol lesz a nyereség? Osztozhatnak
47 2, 29| elhordásához lehessen kezdeni. Hol az önök szivattyúgépe?~–
48 2, 31| Ah, maga nagy bohó! Hát hol veszi magát itt egyszerre?~–
49 2, 36| kértem azt senkitől!~– Tehát hol veszi a jogot arra, hogy
50 2, 37| veszteséggel! Most már igazán, hol a harangkötél, hol a folyosóvas?
51 2, 37| igazán, hol a harangkötél, hol a folyosóvas? Hadd akasztom
52 2, 38| veszedelmes lejtőn alá, hol az egyik, hol a másik alul,
53 2, 38| lejtőn alá, hol az egyik, hol a másik alul, de folyvást
54 2, 39| legközelebbi hangversenyéről.~Hol van az már!~Abból csinál
55 2, 40| élünk, akár halunk, hogy hol van.~– Nem sejtem, hogy
56 2, 41| pari! Bondavári részvényt! Hol az az ember?”~Az ügynök
57 2, 42| alagút nyílását sehol.~– Hol itt az alagút bejárata? –
58 2, 42| bejárata? – kiálta az egyik.~– Hol itt az alagút bejárata? –
59 2, 44| suttogá a fátyolos alak.~– Hol az őrgrófné? – kérdezé Iván
60 2, 44| angyalt a pokollal testén! Hol volt ön akkor, hogy odaugrott
61 2, 44| engemet ez odúból kicsalt, hol azt hinném most is: őseim
|