Rész,  Fejezet

 1   2,  17|           között említteték: Belényi Árpád.~Mintegy tizennégy év előtt
 2   2,  17|     megtudjuk a maga helyén. Belényi Árpád akkor ötéves fiúcska volt,
 3   2,  17|     elragadóbb alakban tüntette elé.~Árpád nem is sejtette azt, hogy
 4   2,  17|         magyarázat e képekhez, miket Árpád leveleiben közlött!~És az
 5   2,  17|              után megküldözte azokat Árpád fogadott apjának. Amalazuntha,
 6   2,  22|             kihalni az új ivadék. Az Árpád gyerek olyan eleven volt,
 7   2,  22|            volt a patak mentében. Az Árpád gyereknek pedig az a gonosz
 8   2,  22|            meghalt. Így lett árva az Árpád gyerek, így fogadta őt fiának
 9   2,  22|   aranypénzét Belényinének, hogy azt Árpád zenei képeztetésére fordítsa.
10   2,  22|           mint amire adva volt neki: Árpád tanítására.~S a zongoratanítás
11   2,  22|       zongoratanítás olyan drága!~Az Árpád gyerek lángész volt! Hanem,
12   2,  22|             ötesztendős leány; annak Árpád papiroshajókat fújdogált
13   2,  22|  elvetemedettség! Üldözték is emiatt Árpád urat erélyesen. De sohasem
14   2,  22|           elől.~A malmot és tilinkót Árpád úrfi elrejté egy pincegége
15   2,  22|               Alá is út, fel is út!”~Árpád úrfi utoljára rejtette el
16   2,  31|           régi kedvenc bohó pajtása, Árpád.~Evelina rögtön lecsapta
17   2,  31|             mesterségem után – szólt Árpád nevetve. – Nézem, hová tehetném
18   2,  31|              egyszerre sírva fakadt.~Árpád el nem tudta gondolni, hogy
19   2,  31|           bár ide!~S azzal lehajolva Árpád előtt, felemelte hímzett
20   2,  31|           öntudatlan szeleskedéssel.~Árpád pedig elpirult, s nem nézett
21   2,  31|      Valóságos gyermek mind a kettő!~Árpád azután kalapját vette, s
22   2,  32|        gordonka közé annak az ostoba Árpád kölyöknek a zongoraszáma,
23   2,  32|              nem akar eljönni!~– Hát Árpád itt van?~– Itt ám! Most
24   2,  32|              örömest beszél arról az Árpád kölyökről. Az Árpád kölyök
25   2,  32|         arról az Árpád kölyökről. Az Árpád kölyök kezd már húszéves
26   2,  32|              kegyednek, hogy Belényi Árpád itt fog zongorázni a hangversenyén,
27   2,  32| asszonyságnál, egy pap által küldve. Árpád anyjával kell megegyezni,
28   2,  32|        programot.~– No, hát maradjon Árpád is odahaza, az anyja szoknyája
29   2,  35|          szabad?~Asztalán ott hevert Árpád látogatójegye.~Befogatott,
30   2,  35|             vagy zongorára tanítani, Árpád anyja mindenütt úgy intézkedett,
31   2,  35|        természetesen maga főzött, és Árpád imádta anyja főztét, s ha
32   2,  35|        kitekinthessen.~Ez bizonyosan Árpád anyja lesz, ki akarja tudni,
33   2,  35|            Meg akarta lepni Árpádot.~Árpád szobájában meglepő csín
34   2,  35|            áll.~S e zongora előtt ül Árpád, háttal fordulva a hangszernek,
35   2,  35|              belőle.~Azután mit fest Árpád?~Evelina odasuhan a háta
36   2,  35|             suhogása mégis elárulja; Árpád felriad, s a festményt hirtelen
37   2,  35|            az? – hebegi zavarodottan Árpád. – Azt hittem, az anyám.~–
38   2,  35|              hogy üljek le.~Márpedig Árpád haragudott rá.~Mi szükség
39   2,  35|               Igen rosszul! – felelt Árpád kedvetlenül. – Ön hátrafelé
40   2,  35|             sem sokat törődött vele.~Árpád nem tudja még, hogy Kaulmannal
41   2,  35|              valami rosszat felőlem?~Árpád elmosolyodott, s kezét nyújtá
42   2,  35|        kedélyét.~Nevetett, s ráütött Árpád ingerkedő kezére.~– Hát
43   2,  35|       vallomás volt annak, aki érti.~Árpád értette azt. Nagyon elfanyarodott
44   2,  35|                 Mit akar ön mondani?~Árpád szeleskedő indulattal kelt
45   2,  35|       elpirult e kegyetlen mondásra.~Árpád pedig feltette magában,
46   2,  35|            mint a művész dicsősége…?~Árpád erre azután megmondta neki,
47   2,  35|              jól, hogy ez mind igaz.~Árpád könnyen vette, a dolgot
48   2,  35|       Köszönöm!”~És azzal elsietett.~Árpád mégis megkönnyezte, mikor
49   2,  35|              távozott el az úrhölgy, Árpád kihúzta fiókját, megnézni,
50   2,  35|               Nem jön be senki, csak Árpád anyja szól be a nyíláson
51   2,  35|              a nyíláson keresztül:~– Árpád fiam! Ki volt az a szép
52   2,  39|     bondavári részvényeit – nevetett Árpád –, hiszen nyár lesz már,
53   2,  39|             ügyes-bajos dolog felől; Árpád nem ártotta magát abba,
54   2,  39|             nem pirongat meg a mama.~Árpád kihúz a zsebéből egy nagy
55   2,  39|              vidám gyermek kacagása.~Árpád felriad rá. Feltekint meglepetve.~–
56   2,  39|              hazamenni.~Akkor azután Árpád szépen kikötötte a malmát,
57   2,  39|              odalenn járt a kertben.~Árpád nagyon meg volt vele elégedve.~–
58   2,  39|         házhoz.~– Én? Anyám! – szólt Árpád nevetve és csodálkozva.~–
59   2,  39|              vigyázhatok rád örökké.~Árpád még jobban nevetett.~– Hát
60   2,  39|          csak kiült a szomorúfűz alá Árpád úrfi tilinkóján azt a síró
61   2,  40|         érkezett a postáról.~Belényi Árpád írta. Tudatta vele a Párizsban