Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |              marad, amiből ruházkodjál. Tudom, hogy becsületes, jó erkölcsű
 2   2,  6 |              akarok húzni.~– Nos?~– Nem tudom, micsoda adomás könyvben
 3   2,  6 |             versenyezhet.~– Azt én mind tudom – szólt Félix, pálcikája
 4   2,  7 |               hiszen részeg voltam. Mit tudom én, mit csináltam! Aztán
 5   2,  8 |                 Felöltöztem. Bizonyosan tudom, a fűzöld gros de Naples
 6   2,  8 |             árult el.~– Azt valóban nem tudom. Ruhatáram Emerencia kisasszony
 7   2,  8 |              felöltönyét?~– Azt már nem tudom. Emerencia kisasszony azóta
 8   2,  11|            szólítom. Hogy hívják?~– Nem tudom én.~Törődött a grófnő olyan
 9   2,  11|                    A zavar abból áll…~– Tudom, hogy miből áll, az is meg
10   2,  11|                állok a grófnőnek. Ámbár tudom, hogy a grófnő nem szokott
11   2,  11|                falun nem fog lakni, azt tudom. Arról sincs semmi kétségem,
12   2,  11|             ekvipázsnak nevezett, s nem tudom, hány ezer forintba fogadott
13   2,  12|                 szerződésteknek vége.~– Tudom – szólt Félix, leütve a
14   2,  12|                 van még egyházi vagyon. Tudom jól, hogy a miniszter fiókjában
15   2,  13| megválasztatásnak az alapszabályok (nem tudom, melyik) paragrafusa értelmében
16   2,  13|               el önt olyan könnyen. Úgy tudom, hogy Theudelinda grófnő
17   2,  13|               asszonyi fényességbe, nem tudom, nem feledi-e el a delej
18   2,  13|                utolszor voltam itt. Úgy tudom, a grófnő is először van
19   2,  15|              mágnes lovag, én magam sem tudom, hogyan kell egy lépcsőn
20   2,  15|                 sem röpülnek.~– Már nem tudom, mennyire becsülöd az értékedet –
21   2,  15|                a romboló szenvedély. Én tudom érteni a nőt, ki férjét
22   2,  15|                Óh, egy Sir Barker nejét tudom érteni, ki férje oldalán
23   2,  15|              Annak a nőnek a helyzetébe tudom képzelni magamat, ki egyedül,
24   2,  15|             meggyűlöltem vele együtt.~– Tudom, grófnő.~– S mi adja önnek
25   2,  15|                 messze van. Rövid útját tudom az erdőn keresztül. Lovainkat
26   2,  16|               kiálta haraggal Angela.~– Tudom, hogy ostobaság volt. Most
27   2,  16|          ostobaság volt. Most már én is tudom. A megtörtént baj után minden
28   2,  16|             ilyesmit mondott, hogy: „Én tudom, a szép grófnőt minő egy
29   2,  17|                 Maga mit nevet? Én csak tudom, hogy mi a kőszén, mert
30   2,  17|          szerződtetését az operához.~Én tudom, hogy mi az igazi cél!~A
31   2,  17|                 a kezemben?~– Én azt el tudom öntől venni.~Az asszony
32   2,  19|             csak tudtam, de mármost nem tudom, hogy melyik.~Kevés idő
33   2,  19|             akiket önök lenéznek, s nem tudom a fejemet alázatosan meghajtani
34   2,  19|              akiknek önök hódolnak. Nem tudom meglátni az Istent ott,
35   2,  22|         garasomat is abba fektetném. Én tudom, amit tudok. Ismerem a börzei
36   2,  26|                    Ezt bolond nélkül is tudom.~A mai bizottmányi ülés
37   2,  27|                 annak az okát?~– Nagyon tudom! Unokája, Angela grófnő,
38   2,  28|           fogságban élek. S még azt sem tudom, hogy mi az élet.~– Nekem
39   2,  31|              más afféle. Bizonyosan nem tudom. Majd kiderül, hogy miért
40   2,  31|                 kiderül, hogy miért nem tudom.~Mikor legjobban töri a
41   2,  31|             kopogását a lépcsőimen. Nem tudom, hogy miért élek még. Úgy
42   2,  31|           tiltakozott Evelina.~– Én nem tudom. A világ azt beszéli. Ez
43   2,  32|                 a kolostoromba, ön, nem tudom hová.~A nő megdöbbenve foglalt
44   2,  33|    főhadiszállására.~A herceg gondolá: „Tudom; az a zászló egy hímzett
45   2,  33|                kölcsönről van szó! S én tudom jól, hogy ön buzgó katolikus!~–
46   2,  33|               ki nem állhat. S én annak tudom az okát, ön pedig nem is
47   2,  34|            érdemlettem meg őket. Érzem, tudom, hogy igen rosszul énekeltem.~–
48   2,  35|         színpadi villámcsináló gépig, s tudom, hogy mi okozza a színpadi
49   2,  36|            világ eseményeire.~– Azt már tudom!~– S így azon egymillió
50   2,  36|         visszatért kolostorába.~– Régen tudom.~– Úgy látszik, mi mindent
51   2,  36|                tudtunk meg. Tehát én is tudom azt, hogy önnek, szép asszony,
52   2,  41|                 a bondavári tárna ég!~– Tudom, az enyim mellette van.~–
53   2,  41|           Sondershain úr! Én nagyon jól tudom, hogy a börzének megvan
54   2,  41|            herceg nevetett.~– Azt úgyis tudom. Sokszor volt szerencsém
55   2,  41|                erős pártfogóm volt. Nem tudom az okát, miért tette, de
56   2,  41|                az okát, miért tette, de tudom, hogy tette. Az egész világ
57   2,  44|             szól a levél. – Elég, ha én tudom. Nem ön tesz nekem szemrehányást,
58   2,  46|         nevezetes napnak – monda Pál.~– Tudom, Pálom. Az erényjutalmat
59   2,  46|                 fogom önt örökké; de én tudom,… hogy most meg kell halnom…~
60   2,  46|                 szívdobbanatlan. „De én tudom, hogy most meg kell halnom!…”~            ~