Rész, Fejezet
1 2, 4 | még hátra sem tekinget. Óh, bizonyára Iván egészen
2 2, 4 | aszkéta elfojtott szenvedélye.~Óh, őrizkedjetek a hideg, márványarcú
3 2, 4 | elásott, harmadikat elégette.~Óh, ő ezt mind meg tudná tenni.
4 2, 6 | adja el kőszénbányának.~– Óh, hó! Láttunk már büszkébb
5 2, 6 | vasutat is ki lehet építeni.~– Óh, éppen nem! Az megint más
6 2, 7 | fordított drámai művészet.~– Óh, uram, tréfa az egész. Csak
7 2, 7 | nyegle tudákossággal mondá:~– Óh, ez a baj még kigyógyítható.
8 2, 7 | szavamba fog kerülni.~– Óh, tegye meg, az Isten is
9 2, 7 | benneteket magammal, ha akarod.~– Óh, én elülök a kocsis mellett,
10 2, 7 | harmadik kihirdetés napján?~– Óh, uram! – csikorgott, ökleivel
11 2, 8 | hogy férjhez menjen.~De óh, borzalom! Mikor meglátta
12 2, 9 | rátérve a dolog velejére.~– Óh, hála, ezer köszönet érte,
13 2, 9 | lelkemet.~– Mi lehet az?~– Óh, félek!~– Ne félj, leányom –
14 2, 10| győztesen bírta visszaadni.~– Óh, oda én nem azon az úton
15 2, 11| időre egyedül marad itt.~– Óh, én itt egyedül nem maradok
16 2, 11| sem hajtani nem tudok.~– Óh, azt nem is engedném.~Most
17 2, 11| a választ Ivántól, hogy „Óh, kár lenne ezért a szép
18 2, 12| kedvet kapjon az élethez. Óh, hidd el nekem, hogy mikor
19 2, 12| biztosan, csalhatlanul.~– Óh, igen, tudok egy ilyen módot,
20 2, 12| lefizethetlen adósság.~– Óh, én sem felejtém el, hogy
21 2, 14| csillagászat.~Hát a kormány? Óh, igen, kormány is van ott.
22 2, 15| mikor Ivánt közelítni látta. Óh, azért az öt percért, melyben
23 2, 15| Egy kis pirítós kenyeret!” Óh be felséges az! Kivált ha
24 2, 15| végtelenben kutatja fel. Óh, egy Sir Barker nejét tudom
25 2, 16| lerogyott egy karszékbe.~– Óh, be rettenetes ostobaságot
26 2, 17| kérdezheti minden ember: „Óh, te bölcs, te tudós ember,
27 2, 17| egy koszorú esett cserébe.~Óh, milyen keserű örömeket
28 2, 20| hullatva szeméből, esdekle:~– Óh, uram, ne vonja vissza e
29 2, 20| összevissza csókolni.~– Óh, kedves, óh, édes öregapa!~
30 2, 20| csókolni.~– Óh, kedves, óh, édes öregapa!~A herceg
31 2, 20| ember Waldemár herceg.~– Óh, uram, én gyűlölöm ezt az
32 2, 22| volna érte még többet?~– Óh nem, tessék elhinni, éppen
33 2, 22| beérné kevesebbel is.~– Óh, ne mondja az úr! – ellenkezék
34 2, 24| Demokraták vagyunk-e még? Mit?~Óh, kérem alássan. Persze,
35 2, 29| Iván első szava hozzájuk.~Óh, be eltalálta mindannyinak
36 2, 30| betáblázva, mely tiszta. Óh, a bondavári vállalat gyémántsziklára
37 2, 31| hercegasszony húsz frankon alul.~– Óh, maga nagy bolond! Hogy
38 2, 31| ellen nem muzsikálok.~– Óh! Maga hallatlan ostoba gyerek!
39 2, 31| ördögök zsinagógája.~– No!… óh! Ön goromba paraszt! Hát
40 2, 32| apát úr felkeresé Evelinát.~Óh, Párizsban semmi különöset
41 2, 32| azután mit ád nekem ezért?~– Óh, nem teszi az azt. Ismerem
42 2, 32| jótékony hangversenyébe.~– Óh, akár tízet! – kiálta Evelina
43 2, 32| messziről emelte feléje kezét.~– Óh, leányom, a te fejed fölött
44 2, 33| Kaulman-név magasra becsültessék? Óh, a Kaulman-néven egy szennyfoltnak
45 2, 34| mind ön hajíttatja nekem.~– Óh, nem! Hát nem látta ön?
46 2, 34| önt meg akarja buktatni?~– Óh, már megtért, egészen megfordult,
47 2, 37| Bondavár: 60 parin alól.”~„Óh, ez sajtóhiba, de öreg!
48 2, 37| ilyen okos ember voltam! Óh, én édes eszem! Óh, én előrevigyázó
49 2, 37| voltam! Óh, én édes eszem! Óh, én előrevigyázó orrom!
50 2, 37| a furfangos bécsi rabló.~Óh, hogy miért tört ki neki
51 2, 44| fogja őt fogadni, nemde?~– Óh, grófnő!~– Semmi frázisok! –
52 2, 44| koporsót, megnézte az arcot.~Óh, nem mosolygott többé, de
53 2, 46| fogok dolgozni ezután is.~– Óh, nem! Te nőm fogsz lenni! –
54 2, 46| lenni és nem szólni nekem?~– Óh, uram! Ön nem emelhet föl
55 2, 46| pillantás Semelét megölte.~– Óh, uram – rebegé –, ha most
|