Rész, Fejezet
1 2, 4 | A másik fekete gyémántok~Ivánnak ezen éjszakán nem volt szerencséje,
2 2, 5 | vezető kulcsot szombat este Ivánnak szokta átadni a gépmester.
3 2, 5 | ember ne férhessen oda.~Ivánnak sohasem jutott még eszébe,
4 2, 5 | üres tér megtelik vele.~Ivánnak nem nagy fáradságába került
5 2, 5 | is ottfeledte; még azt is Ivánnak kellett hazavinni, hogy
6 2, 7 | az égre fenyegetődzött.~Ivánnak az első percben kegyetlenül
7 2, 11| agrafot kivonva, odanyújtá azt Ivánnak: – Kísértse ön meg ezen!~
8 2, 13| közlönyében kinyomatván, Ivánnak pontosan kifizeték a húsz
9 2, 13| Néhány napot kellett még Ivánnak Pesten időznie; voltak eligazítani
10 2, 13| háziszolga egy levelet hozott Ivánnak, mely „per express” jött
11 2, 13| tökéletes alak, eléje sietett Ivánnak, kit Sámuel apát vezetett
12 2, 15| szerzett – mondá, kezét nyújtva Ivánnak.~– Tartoztam vele a grófnőnek –
13 2, 15| játékasztaltól. Akkor azt mondta Ivánnak Salista őrgróf, mikor a
14 2, 15| hogy az az övé. Utoljára is Ivánnak kellett az ő aranygombos
15 2, 15| akinek szárnyai vannak; Ivánnak, meg a papnak dolgába került
16 2, 15| mire a hotelbe megérkeztek, Ivánnak kellett őt felcipelni a
17 2, 15| rakta a táncot a teremben.~Ivánnak megint nyerő napja volt.~
18 2, 15| nagy sebten s azt mondja Ivánnak:~– Dobd le a kártyád csak
19 2, 15| csalétek.~– Csakhogy én azt Ivánnak nem mondom el.~– Azzal pedig
20 2, 15| mondom el.~– Azzal pedig Ivánnak teszesz nagy barátságot –
21 2, 15| felnyílt szemekkel suttogá Ivánnak, szép fehér gyöngyfogsorát
22 2, 16| utolsó emberig levágta.~Ivánnak egy arcvonása sem mozdult.
23 2, 17| Pár hónap múlva azután Ivánnak bizonyos körülmények miatt
24 2, 17| Ennél a sornál megdobbant Ivánnak a szíve.~Most kezdte már
25 2, 17| keserű örömeket szerzett Ivánnak az ő kedves kis fia ezekkel
26 2, 17| Bolondság volt-e gondolatában Ivánnak? Ítélje meg, aki hidegvérrel
27 2, 17| rokolyával.~Ez rosszulesett Ivánnak. Minek volt még ezeket az
28 2, 17| azután ezt írta a művész Ivánnak:~„Ez az én kedves Kaulman
29 2, 18| grófnak be kellett érni Ivánnak egy fülével. Többre engedély
30 2, 19| dolgot; megkapta két kézzel Ivánnak a karját.~– De biz abból
31 2, 19| visszaküzdeni, s azután némán inte Ivánnak, hogy foglaljon helyet az
32 2, 19| őszinte, oly igaz volt, hogy Ivánnak lehetetlen volt félretérnie
33 2, 21| azt a szívességet tette Ivánnak, hogy vitt neki egy felügyelőt,
34 2, 22| kiderüljön, mi oka volt Berend Ivánnak Belényiék házához kerülni.
35 2, 23| város.~Rauné úr nem írt Ivánnak ez építkezésekről semmit.~
36 2, 24| tönkremegy.~Az volt a szerencséje Ivánnak, hogy az auditor feleséges
37 2, 27| el az utat, s ennélfogva Ivánnak félnapi kerülőt kell tennie,
38 2, 29| ismert rá. Ez Szaffrán Péter. Ivánnak felötlött ez a dolog. Emlékezett
39 2, 29| részvénytárna felé vivő úton.~Ivánnak valami borzadály futott
40 2, 29| magyarázta meg a mérnök Ivánnak, mint akit ebből az egész
41 2, 29| volt szakadva úgy, hogy Ivánnak, midőn a tömlőt oda bevitte,
42 2, 29| bánatpénzek fizettetnek.~Tehát Ivánnak munkásaival csaknem egyedül
43 2, 29| részvénytárna munkásai azt mondák Ivánnak, hogyha valahol lehetnek
44 2, 29| főutca?~Végre úgy tetszett Ivánnak, mintha egy nagy halom kőszén
45 2, 38| rászánta magát, hogy írjon Ivánnak, s kérjen tőle szenet! Szép
46 2, 38| kalapja, és mind a kettő után Ivánnak ez a szava: „Én denunciánssal
47 2, 38| száműzte az elítéltet, s Ivánnak sem volt megkegyelmezési
48 2, 38| Tudhatta Iván is.~Csakhogy Ivánnak most egészen máson volt
49 2, 40| ismét.~Mikor kezét nyújtá Ivánnak, hogy kisegítse, Iván megölelte
50 2, 41| el lett határozva, hogy Ivánnak, ha a tárnaégést eloltja,
51 2, 41| tudományából.~– Megengedem – szólt Ivánnak –, hogy ön egy akó folyadékkal
52 2, 41| bár egymillióba, s azzal Ivánnak ki lett adva a teljhatalom,
53 2, 42| leszünk! – mondá Spitzhase Ivánnak.~– Mindjárt kapunk világosságot
54 2, 46| állt.~A leány lehajtá fejét Ivánnak kezére, mit ajkához emelt.~–
|