Rész, Fejezet
1 1, 1 | értelmében: a föld alatti Isten.~És a tűzön túl van a gőz.
2 1, 1 | nevemet ne kérdd! Én vagyok az Isten!”~A gránit az tiszta lap;
3 2, 2 | suttogja: „Viheder jár”. „Isten vigyáz!” – rá a felelet.~
4 2, 2 | munkájukat, mint más, ki Isten napsugarai alatt az illatos
5 2, 4 | ördögökről, az óriásokról és Isten fiairól. A miszticizmus
6 2, 4 | elesett angyalok”-at nevezi „Isten fiai”-nak. Egy régi iratban
7 2, 4 | hetvenhetet; az őrjöngőkről, kik Isten tiltó kezén keresztül törtek
8 2, 4 | csillagnak fellázadni az Isten ellen, a nap ellen, kirúgni
9 2, 5 | lopok el semmit, s ha van Isten, az jobban tudja, hogy nekem
10 2, 5 | Szegény ember szándokát boldog Isten bírja.” Mikor két koldusból
11 2, 6 | rendeletet így adta ki az Isten a Hórebhegyen.~– Jól van,
12 2, 7 | hogy olyan csúnya? Nem az Isten tette olyanná, hanem a mostohám.
13 2, 7 | kerülni.~– Óh, tegye meg, az Isten is meg fogja áldani, tegye
14 2, 7 | elhazudni, hogy megverték.~Az Isten elengedi azt a hazugságot,
15 2, 9 | szólt a pap malaszttal –, Isten megbocsát.~– Azt elhiszem.
16 2, 10| kettőnkön kívül! Addig is Isten malasztja legyen önnel,
17 2, 10| Mondja ön szívében: „Ha Isten velem, ki ellenem?” – s
18 2, 10| ide! Nem rémületnek, de az Isten bölcsességét hirdetésnek
19 2, 10| hogy mennyivel tartozunk Isten végtelen kegyelmességének,
20 2, 10| is találkozhatom. Tehát Isten nevével menjen előre a grófnő!~
21 2, 11| sajnálta tőle e búcsúszót: „Isten önnel!” Egy ateistának ez
22 2, 11| rávesztegetni ezt a szép szót: „Isten önnel”. Mikor tovarobogtak,
23 2, 13| bizony nehezen fogott. Pedig Isten látja, hogy megvolt a jó
24 2, 14| Ők nem „hiszik”, hogy van Isten, van lélek, van túlvilág,
25 2, 16| Hogy mi lesz belőle, azt az Isten tudja.~Ödön gróf elment,
26 2, 17| volt az én régi gazdám, az Isten áldja meg, ahol jár.~No,
27 2, 18| szájammal fogok nevetni. Az Isten áldjon meg, bajtárs! Mármost
28 2, 19| tekintsen régi barátjának. Isten áldja.~Hanem Eduárd báró
29 2, 19| Menjen a föld alá! A bányába. Isten önnel! Mindenütt… mindenkor…
30 2, 19| önnel! Mindenütt… mindenkor… Isten önnel! Igazán… Isten önnel!~
31 2, 19| mindenkor… Isten önnel! Igazán… Isten önnel!~Nem vették észre,
32 2, 20| meg fogom önnek hálálni. Isten önnel, kedves Evelina!~ ~
33 2, 21| tudja ezt a mesterséget.~„Isten áldása Kaulmannál! Ki vesz
34 2, 22| gonoszsága, hogy amire az Isten talentumot adott neki, azt
35 2, 23| emberek: „Ah, de felvitte Isten a dolgát! De jó szíve van!
36 2, 25| annyit sem mondanál, hogy: „Isten jó nap!” – szólt Evelina
37 2, 25| karjára téve kezét. – Az Isten akarta úgy, hogy én akkor
38 2, 25| enyelgéssel Evelina. – Látod, az Isten jóra fordította ezt a dolgot.
39 2, 25| excellenciás úr!~No most, Péter, Isten hozzád! Siess innen! Nem
40 2, 29| menteni azoknak, kik az Isten ege alatt maradtak. Nincs
41 2, 29| emberi gonoszság műve, nem Isten csapása többé, hanem egyenesen
42 2, 37| időkből valami vitája, amiben Isten a bíró: papirosról volt
43 2, 39| dolog gyermeknek lenni!~Isten engem!…~
44 2, 40| ez. Azért hiszem, hogy az Isten segítségünkre lesz benne.
45 2, 40| lelkek életében, amidőn Isten kölcsönadja nekik egy percre
46 2, 41| mind a ketten udvaroltunk. Isten úgyse!~Hanem azért a részvényesek
47 2, 42| szidalmazzák a mestert!~„De hát Isten vagy-e te, hogy nekünk földindulást
48 2, 43| Berend” nevet viselt.~Csak az Isten őrzötte, hogy valami érdemrendet
49 2, 44| Talán az volt az imádság.~Az Isten meghallja azt, ha nem beszélnek
50 2, 46| Hegy, völgy tudja, hogy Isten után én tartottam meg őt!
51 2, 46| tőle. Ahány fillért, annyi „Isten áldjon”-t kaptam hozzá. –
|