Rész, Fejezet
1 1, 1 | fegyvere is van, a farka. A fejét és négy lábát hirtelen berántva
2 2, 3 | a léghajózás titkán töri fejét? Vagy egyszerűen nem tesz
3 2, 4 | Arra sem fordítá vissza fejét. A társnő csintalan dolgokat
4 2, 4 | leány tagadólag ingatta fejét.~– Micsoda? – szólt Iván
5 2, 4 | vagyok?~A leány vállat vont, fejét félrehajtá, szemszögleteiből
6 2, 4 | ismét tagadólag ingatta fejét.~– Nem lehet az! Az én mátkám
7 2, 6 | nevetéssel vetette hátra fejét, s szélmalmot csinált ujjai
8 2, 8 | grófnő kikapta azt kezéből, s fejét félrefordítva odatartá a
9 2, 9 | tudott a széken ülve aludni, fejét a támlára hátrahajtva, a
10 2, 10| grófnő kedvetlenül rázta fejét. Egy magas állású egyházi
11 2, 10| grófnő hitetlenül rázta fejét.~– Hogyan lehetne az? Gondolja
12 2, 10| ment, a társalkodónő egész fejét bebugyolálta melegített
13 2, 10| ajtónál. Emerencia csak a fejét dugta, hogy az arca ne kapjon
14 2, 11| grófnő, hogy az apát úr fejét nem fordítják hátrafelé
15 2, 11| rettenetes látvány. A saját fejét akkorának, mint egy hordó,
16 2, 11| hátravetésével.~Iván meghajtotta fejét.~– Sajnálom, hogy most éppen
17 2, 12| A pap csodálkozva rázta fejét.~– Te engem meg akarsz ajándékozni?~–
18 2, 13| arisztokráciája.~Iván hitetlenül rázta fejét.~– S mit csinál az a sokféle
19 2, 15| búcsú fejében!~István gróf fejét csóválta e tréfához; hanem
20 2, 15| s meghajtotta előtte a fejét.~– Ön felém sem jönne, ha
21 2, 15| mangave-erdőben a sebesült utazó fejét ölében tartja, s nehéz éjszakáit
22 2, 15| durcásan elfordítá tőle fejét, s leült székére.~Iván nem
23 2, 15| felé sem fordítá többé a fejét.~A cotillon pedig soká tartott.
24 2, 15| helyre mentek, leült, és fejét elfordította tőle.~Mikor
25 2, 15| odaviszi lovagnőjét, annak a fejét a kiálló tuskókon darabokra
26 2, 15| lefekteté őt a puha gyepre, fejét egy mohos fatörzsre nyugtatva;
27 2, 16| asztal mellé, s kezébe hajtá fejét.~– Nekünk azután nem volt
28 2, 17| az arcát, megsimogatta a fejét. – Ez az én egyetlenem,
29 2, 18| teljes súlyával Salista fejét és arcát érte.~Jó szerencse,
30 2, 18| vérvesztéstől, s Iván ölébe vette a fejét, úgy tartotta, míg bekötözték,
31 2, 19| gazdájával.)~Azzal meghajtá fejét az egész társaság előtt,
32 2, 21| meg lehajtja valamennyi a fejét a földre, s nem akar hozzáharapni
33 2, 21| összedugja valamennyi a fejét, kifelé fordítja a hátulját,
34 2, 24| feláll, ők is felállnak, ha a fejét vakarja, ők is vakarják
35 2, 25| De már erre felütötte a fejét a herceg.~– De hát hogy
36 2, 25| beletekintett, s bámulva rázta a fejét.~– S őexcellenciája tudja
37 2, 25| szakácsa egymáshoz verné a fejét, mégsem tudná azt úgy elkészíteni.~
38 2, 26| gallérja közé húzta mindenik a fejét, s azt mondta, hogy jól
39 2, 29| még egyszer visszafordítá fejét, hogy ugyanazt a fenyegető,
40 2, 29| nem lehetett megtalálni a fejét.~Azután találtak egy gyalogszekeret,
41 2, 29| lankadt kezeit, bágyadt fejét a besütő világosságra. A
42 2, 31| Mikor legjobban töri a fejét a program készítésén, berohan
43 2, 32| Evelina csak némán ingatta fejét, s mutatóujját ajkára tevé.
44 2, 35| mint a kritika. Ön persze a fejét rázza erre, s kivívott diadalai
45 2, 35| Evelina megsemmisülve hajtá le fejét.~Hiszen tudta ő jól, hogy
46 2, 36| Waldemár herceg meghajtotta a fejét, egy szót sem szólt többet,
47 2, 39| nem is csókolgatta meg a fejét, mint máskor.~Megmutogatta
48 2, 42| lökte ki ismét fehér fürtös fejét, de már nem fenyegetett
49 2, 46| azután csendesen ingatva fejét viszonzá:~– Nem! – Evila.~–
50 2, 46| körül állt.~A leány lehajtá fejét Ivánnak kezére, mit ajkához
51 2, 46| büszkeséggel emelve föl fejét.~– Az én világom itt van! –
|