Rész, Fejezet
1 2, 4 | dolgozott, s mi jár neki érte.~Evila is odalépett az asztalhoz.
2 2, 4 | ostobaságok.~Milyen kár érte!~És azután azt is utána
3 2, 5 | vicsorított rá s megdobálta, amíg érte. Féltek is tőle valamennyien.
4 2, 6 | hogy valakit megcsalnánk érte. Egy heverő kincset akarok
5 2, 7 | pillantott, míg az erdőt el nem érte.~Iván bámult a csodálatos
6 2, 7 | pedig megharagudott rám érte, hogy nem hagytam őt neki
7 2, 8 | haldoklóhoz hívják, s nem szidja érte a sekrestyést, hogy minek
8 2, 9 | Óh, hála, ezer köszönet érte, tisztelendő atyám. Önnek
9 2, 10| kriptai zaj tetőpontját érte.~– Hallja ön e zsivajt?~–
10 2, 10| tőle. És ők meggyalázzák érte ősei sírboltját, rémítik
11 2, 12| valakinek adósok ne maradjanak érte. Hanem arra nem gondolt
12 2, 15| pompás diadémja brilliántjait érte a fény, mint hullócsillagok
13 2, 15| nevettek. Iván nem haragudott érte, pedig tudósnak, poétának
14 2, 15| Ön felém sem jönne, ha érte nem küldenék – hangzott
15 2, 15| hogy pokollá váljék, s az érte élő szív örökre temetve
16 2, 15| szorítva tartá, lélegzete arcát érte; mikor helyre mentek, leült,
17 2, 16| senki arról, hogy hátha érte is valóban. Hanem hisz ezek
18 2, 18| súlyával Salista fejét és arcát érte.~Jó szerencse, hogy a kard
19 2, 19| megteszem, hogy felfolyamodom érte: „Mich in den Bauernstand
20 2, 22| találta, s rettentő dühös volt érte. Hogy ez megsértése a tulajdonjognak!
21 2, 22| papirosflottákat az ő vizére? Volt is érte elég bajuk Belényiéknek,
22 2, 22| rajta a szíve, adott neki érte magyar bankót.~Még többet
23 2, 22| odakinn, s még felakasztják érte.~– Hát hadd hallják! Hát
24 2, 22| megköszönte, és kezet csókolt érte.~– Üm! Ez jó természetű
25 2, 22| ezüsttel, nem kaphattunk volna érte még többet?~– Óh nem, tessék
26 2, 22| hogy bocsánatot kérnének érte.~Azt szerette volna tudni,
27 2, 23| Peti.~Még az a kitüntetés érte, hogy a munkások asztalánál
28 2, 23| valóban ez a meglepetés érte az üzletvilágot. A bondavári
29 2, 24| testületbe, s cserébe megkapni érte a bondavári vasutat, a püspöki
30 2, 24| Szaffrán Pétert az a tisztelet érte, hogy az asztalfőn, mindjárt
31 2, 25| ezeren meg ezeren megáldanak érte. Hát rosszul van-e, hogy
32 2, 26| megváljon. Meg is volt a jutalma érte.~Harmadnapra a befizetés
33 2, 26| excellenciádnak. Legközelebb küldök érte negyvenezer csókot.~Miért,
34 2, 28| otthagyni nála.~Visszament érte.~Amint azon szoba ajtajában
35 2, 29| a rálehelt pálinkaillat érte arcát. Ez különben sem kellemetes
36 2, 29| alakokat. Azokat már a láng is érte.~Egy helyen tizenöt embert
37 2, 29| fölött, és e percben az eget érte fejével. Pedig a föld alatt
38 2, 30| pénzfejedelmek neheztelnek érte, hogy egy asszony, aki nevemet
39 2, 32| fogom venni! De mit kapok érte? – erőlteté a pap.~– Mivel
40 2, 32| felelt arra, hogy mit ád érte.)~– Azt majd meglátom. Például
41 2, 34| bírja, aki legtöbbet adott érte!~Kaulman várt sokáig a pap
42 2, 35| jutottam, hogy nem adtam érte semmit, még egy mosolygó
43 2, 36| óra múlva jöjjön vissza érte. A próba addig fog tartani.~
44 2, 37| emberséges ember voltam érte, hogy pipára nem gyújtottam
45 2, 37| Megcsókolhatnám magamat érte, hogy ilyen okos ember voltam!
46 2, 37| reggelre meg volt halva.~Nem érte semmi erőszak.~Csak a bánat
47 2, 39| korong rajta. Nem verik meg érte többé!~Valahára kijátszhatja
48 2, 39| virágával – nem vernek már érte a körmére! –, s elereszti
49 2, 44| balzsamozva. És arcát nem érte a láng. Ön látni fogja,
50 2, 44| nem is nehezteltek volna érte, mint nem neheztelnének
51 2, 45| dicsőségét odaadta volna érte, ha egyiket meg tudta volna
|