Rész, Fejezet
1 2, 22| is agglegény már: az öreg Csanta Ferenc.~Hajdan joviális
2 2, 22| Hát ki tudta? – förmedt rá Csanta uram, s még neki állt feljebb
3 2, 22| Ami ezüst-, aranydarab Csanta uram kezébe került valaha,
4 2, 22| meg az lett a vége, hogy Csanta uram dobra üttette Belényiék
5 2, 22| Egy napon látogatója jött Csanta uramnak.~Régi ismerős: bécsi
6 2, 22| délután a kávéházba.~Délutánig Csanta uram kihallgatta, mit beszélnek
7 2, 22| kontremin még meg volt bénítva.~Csanta Ferenc uram e naptól kezdve
8 2, 22| Félix kapjon azért, hogy Csanta Ferenc aláírt ezer részvényt,
9 2, 22| így megmeszeljen valaki!~Csanta uram rettenetes nagyra is
10 2, 22| hát hadd okozzon!~Mikor Csanta uram lement a pincéjébe
11 2, 22| honn maradtakat, kiszámítá Csanta uram a napi árfolyam szerint,
12 2, 22| Az előtt való nap, hogy Csanta uram rászánta magát az ezüstszállításra,
13 2, 22| Éppen kapóra érkezett tehát Csanta uram hét hordó ezüstje a
14 2, 22| amíg az átvett ércpénzről Csanta uram megkapja a nyugtatványát,
15 2, 22| Délután elhozta Spitzhase Csanta uramnak a leszámítolási
16 2, 22| fickó! – gondolá magában Csanta uram. – Kellene neki adni
17 2, 22| Üm! – gondolá magában Csanta uram. – Talán sok is volt
18 2, 22| egész a paradicsom kapujáig.~Csanta uram meg volt felőle győződve,
19 2, 22| Szeretnék ott körülnézni.~Csanta uram azzal a szándokkal
20 2, 22| ilyen napon, mint a mai.~Csanta uram be hagyta magát vezettetni
21 2, 22| amint beléptek a csarnokba, Csanta uramnak elszédült a feje
22 2, 22| vezette maga után a tömeg közt Csanta uramat, ki nagyon rendkívüli
23 2, 22| Harminc parin fölül.~Csanta uramnak elkáprázott a szeme.
24 2, 22| felpénzzel. Hát mit akar az úr?~Csanta uram nem sejtette, hogy
25 2, 22| lármát sem hallotta még soha Csanta uram, amit ezzel a szavával
26 2, 22| alig bírta kiszabadítani Csanta uramat a szent hajlékból,
27 2, 22| akartam én leverni – szabódék Csanta uram –, csak meg akartam
28 2, 22| meg? – unszolá a biztost Csanta uram. – Nekem csak megmondhatja.~–
29 2, 22| percenttel! – szörnyedt el Csanta uram, s a falnak dűlt bámulatában.
30 2, 22| el! – szólt markába ütve Csanta uram, s felkelt, felöltözködött.~
31 2, 22| magával hozott Börzenberichtet Csanta uram elé helyezve, melyen
32 2, 22| aláhúzva az érdeklő tételek.~Csanta uram nem mondta neki, hogy
33 2, 22| minden ujját sorba csókolta Csanta uramnak.~– De csak arra
34 2, 23| minden „fiatal papiros”.~Csanta uram éppen azon gondolkozott:
35 2, 23| kihirdetve a statárium. Tehát Csanta uram nem adta el a részvényeit,
36 2, 26| kell folyamodni.~ ~Csanta uram szentül el volt szánva,
37 2, 26| feljebb fogja szöktetni.”~Csanta uram most már úgy hitt Spitzhasének,
38 2, 26| felmentek 70re a parin felül. Csanta uram puncsot ivott örömében!~ ~
39 2, 27| bondavári vasút tehát épül.~Csanta uram árulja a házait X.-
40 2, 37| feljebb akartak menni.~De már Csanta uram mégis megelégelte a
41 2, 37| szép reggelen tehát, mikor Csanta uram éppen azzal a szándékkal
42 2, 37| Aki áldotta! – káromkodék Csanta uram. – Eladni mind! Hatvannal
43 2, 37| borzasztóan felülkerült.~Csanta uram a füle gombját sem
44 2, 37| vagyok lőve!”~Ez volt a szava Csanta uramnak.~„Hazamegyek. Lefekszem.
45 2, 37| esztendő múlva is pénz!~Oda!~Csanta uram hazavezetteté magát
46 2, 37| mondja: „Vak, vak, vak!”~Csanta uram levetköztetteté magát,
47 2, 37| mondja azt, hogy a vén Csanta meghalt!~Azzal kiküldött
48 2, 39| hivatalos értesítést, hogy Csanta uram meghalt, s végrendeletében
49 2, 39| ne töretett volna boltot Csanta uram az ő szép utcaszobájából.
50 2, 39| nem lakik a házában senki. Csanta uram nem fogadott lakókat
51 2, 39| is halt volna akkor meg Csanta uram.~De már csak azért
|