Rész,  Fejezet

 1   2,  2 |         föld alatt keresi kenyerét, sohasem tudhatja, mikor találkozik
 2   2,  5 |           ne férhessen oda.~Ivánnak sohasem jutott még eszébe, hogy
 3   2,  5 | magaviselete által.~Hallgatag volt, sohasem szokott senkivel feleselni.
 4   2,  5 |       vagyok, imádkozom.~– Én pedig sohasem imádkozom.~– Miért nem?~–
 5   2,  6 |             kell a házhoz.~– Hát te sohasem takarítottál meg eddig a
 6   2,  6 |          nyelven társalgott, amit ő sohasem hallott életében. Alacsony,
 7   2,  6 |           Ily elvek mellett Amerika sohasem hagyta volna el Európát.~–
 8   2,  8 |            világról. Tulajdonképpen sohasem is vette a világot birtokába.~
 9   2,  8 |          amíg az atyai háznál volt, sohasem látott bajuszos férfit.
10   2,  8 |         után a kripta fenekén.~– És sohasem hallotta a grófnő ezt a
11   2,  10|            annak tiltakozását, hogy sohasem iszik bort, még tenyerével
12   2,  10|             az ki volt törve.~Pedig sohasem látta ő azt. A könyvtárajtóhoz
13   2,  11|            kerülni, miután a grófnő sohasem fogná azt elhini, hogy az
14   2,  11|          megyek – szólt durcásan. – Sohasem megyek olyan helyre, ahol
15   2,  11|      csikorgó hideg volt, mert azok sohasem voltak fűtve; hát csak itt
16   2,  12|         lovagol, az után utazik, és sohasem veszti el szeme elől.~Nem
17   2,  12|     milliomot, a bondavári örökösök sohasem fogják azt tőlem kiváltani
18   2,  13|             a pirító tűzben, mert ő sohasem szokott egyebet olvasni,
19   2,  13|             Angela felfogadta, hogy sohasem fog Tibald grófhoz szólni,
20   2,  14|            éjfélben; de oly magasra sohasem jő fel, hogy a gőzkört meghaladja;
21   2,  14|         sincs itt a napnak, meleget sohasem ád. Többnyire nem is a nap
22   2,  14|            izmai, tisztább kedélye, sohasem beteg.~Beszédük tökéletesebb,
23   2,  14|             ér át, érces és csengő. Sohasem rekedtek. Dallamaik érzéssel
24   2,  15|       mindég feleséget keresett, de sohasem jutott el a negociált konzorcium
25   2,  15|             napot!”~– Igaz, hogy te sohasem iszol bort? – kérdé a kapitány
26   2,  15|      hízelgésen kezdte volna nálam, sohasem szóltam volna önhöz többet,
27   2,  15|   összeköttetés.~– Ah, ez új dolog! Sohasem hallottam felőle.~– Elhiszem.
28   2,  16|            Meglehet, hogy még eddig sohasem adott ön okot e szóra, hanem
29   2,  17|          művésznő, egy lángész, aki sohasem fogja a középszerűségig
30   2,  17|  harmincharmadikat nem ismerem. Azt sohasem próbáltuk el még együtt.~
31   2,  17|             a sok bolond szerep, ha sohasem jön színpadra?~Nekem azt
32   2,  22|       Azután macedón eredete dacára sohasem vette azon észre senki,
33   2,  22|           vén görög a labdát persze sohasem adta neki vissza.~Még más
34   2,  22|            Árpád urat erélyesen. De sohasem sikerült nyomára jönni,
35   2,  24|             meg a rovásukra, amiket sohasem mondtak.~De végigvárták
36   2,  25|         ismeretlen utcába, ahol még sohasem voltál; onnan azután, míg
37   2,  29|           kilencven, már száz perc!~Sohasem fogjuk őt látni többé.~Ekkor
38   2,  29|           ezekbe a szemekbe nézett, sohasem felejtette el azoknak tekintetét.
39   2,  35|            bokrétában, amit a világ sohasem enged különválasztani.~–
40   2,  35|             hogy lámpaláz, és ebből sohasem gyógyul ki senki. Ez több
41   2,  35|            jó volt mindig hozzá. Őt sohasem bántotta. Hát miért bánt
42   2,  36|  féltékenyen el tudta rejteni, hogy sohasem akadtak rá.~Talán csak cselfogás
43   2,  36|          kőszénhez…~Waldemár herceg sohasem tudott meg felőle semmit.
44   2,  46|        alatt.~– Jó kedélye van-e?~– Sohasem bánt meg senkit, s sohanem
45   2,  46|             itt van belül. És abban sohasem lakott senki, és sohasem
46   2,  46|            sohasem lakott senki, és sohasem fog lakni senki, egyedül