Rész,  Fejezet

 1   1,  1 |             Prométheusz; a fa pedig magában meg nem gyullad. A villám
 2   2,  4 |        szénporondot járni.~Feltette magában, hogy ez egészen emberbaráti
 3   2,  5 |           tudományosan meghatározva magában, hogy az egész különösség,
 4   2,  5 |    sajátságainak keverékét egyesíti magában. Ilyen külön emberfaj-típus
 5   2,  6 |             úton. Idetalált volna ő magában is. Nekem egy nagyszerű
 6   2,  6 |           az egész Bonda-völgy rejt magában, valami óriási. Legalább
 7   2,  7 |          hirtelen végiggondolt rajt magában: „Vajon mit vehetne el tőlem,
 8   2,  8 |         képeken látható. De bajuszt magában, szakáll nélkül, nézze bár
 9   2,  9 |           hogy „hazugság”, gondolta magában, hogy nem szól hát többet.
10   2,  9 |           megjegyzést mégis tehette magában, hogy valamennyi arckép
11   2,  9 |         szép kis kastély! – gondolá magában Mahók úr. – Az ősök haláluk
12   2,  10|           Nem fog ő eljönni – mondá magában a grófnő, s már minden tagját
13   2,  10| szalmiákporral vegyítve!” – dörmögé magában az apát. – „Ez volt az,
14   2,  11|      Kellemetlen egy ember! – mondá magában a grófnő. – Mindenre olyan
15   2,  11|           inventálásnak!” – gondolá magában Iván, de nem szólt hozzá
16   2,  13|          biz az! Egyszerre feltette magában minden magyar ember, hogy
17   2,  14|         aurora borealist, s kérdezi magában: „Mit jelent az?” Mit jelent?
18   2,  15|         zománccal bevonva tarkítá a magában is nemes csoportozatot.~
19   2,  15|         tündérszépnek. Azt gondolta magában: olyan vagyok, mint Mab
20   2,  16|         szótalan volt.~Azt kérdezte magában: „Vajon ezek mind tudják
21   2,  16|         fáradtan leült, azt suttogá magában: „Úgy tettem vele, mint
22   2,  19|  végighaladt a lépcsőzeten, elkezdé magában dúdolni „A sevillai borbély”-
23   2,  22|         lopjak!”~Lopni in thesi már magában sem szép; de másnak lopni,
24   2,  22|         becsületes fickó! – gondolá magában Csanta uram. – Kellene neki
25   2,  22|       kézcsókolást.~– Üm! – gondolá magában Csanta uram. – Talán sok
26   2,  23|          uraság lehet ez!” – mondja magában a bámészkodó tömeg, mely
27   2,  23|          Péter pedig azt találgatta magában, hogy e két úr közül, akiknek
28   2,  24|          hogy amidőn Iván azt mondá magában: „Vajon meddig tart még
29   2,  24|         háta mögött mondanak.~Hanem magában arra gondolt: „Ha ezek az
30   2,  25|               Csak Szaffrán évődött magában. „De hát mi vagy te? Tegnap
31   2,  25|           Ötszáz forint!” – gondolá magában Péter; a bizony szép pénz.
32   2,  25|        szokott fennhangon beszélni, magában annál többet.~„Jó szíved
33   2,  25|         Igen! Úgy lesz! – mondogatá magában. – Visszamegyek a templomba,
34   2,  26|          végighaladt fanyar képpel, magában ilyesmit mondott: „Tudtam
35   2,  26|            az ördög!~A herceg mondá magában:~– Hanem az asszony megint
36   2,  27|           kihirdetve, Iván gondolta magában: „No, most teszek egy tréfát.
37   2,  28|       Szegény jó herceg!” – sóhajta magában a delnő, ölébe csüggesztve
38   2,  29|             útközben elgondolkozott magában.~„Cudar világ biz ez.”~Nem
39   2,  32|           szeszélyeskedés. Feltette magában, hogy ha rá nem veheti ezt
40   2,  35|      mondásra.~Árpád pedig feltette magában, hogy meg is magyarázza
41   2,  36|           magam magamnak!”~Feltette magában, hogy „lenni fog!”~Művésznő
42   2,  37|            juxból tennék. Elvégezte magában, hogy itt valami óriási
43   2,  38|          nem fér a küllég a tűzhöz, magában el kell annak aludni.~Hanem
44   2,  40|             vén munkás egyre imádta magában a Boldogságos Szüzet, míg
45   2,  43|           letörülte, nem érezheti-e magában az Istent?~Van abban valami!