Rész,  Fejezet

 1   1,  1 |        sem volt, a lég még üresen állt. Az énekesmadár mind rovarral
 2   1,  1 |  megugrott előle, s aztán útjából állt, mire a bőrcsuhás nagy diadalmasan
 3   1,  1 |          ismét egy másik ellenfél állt vele szemben, s egy ütésével
 4   1,  1 |     hajnalt. A lajhár most is ott állt a fának támaszkodva első
 5   1,  1 |      légkör csaknem egészen abból állt. Az állatok serege nem volt
 6   2,  4 |        után: „Evila” ez a jegyzet állt: „Fiatal árva; keresményéből
 7   2,  4 |       Mindenütt az a csábító alak állt közötte és a hideg tudomány
 8   2,  5 |  bennünket észre. Akkor szélcsend állt be, s mi mozdulatlanul oda
 9   2,  6 |           a kocsi Iván háza előtt állt meg; Félix bekísérte őt
10   2,  8 |      egyszerre egy bajuszos ember állt előtte azzal a pretenzióval,
11   2,  9 |        kékes láng előtt pedig ott állt vagy ült vagy guggolt, vagy
12   2,  10| kisasszonyt mulattatni, ami abból állt, hogy leült a kandalló mellé
13   2,  10|           ajtaját felszakítá.~Ott állt előtte az apát úr. Semmi
14   2,  10|         keresztül; a csontváz ott állt az üvegszekrényben, s a
15   2,  10|        túlhaladta.~Mély hallgatás állt be.~S e hosszú csend alatt
16   2,  11|         nagy zöld márványkandalló állt a terem közepén, melyben
17   2,  11|    gyútükör működni.~Iván még ott állt künn az ablakban. Onnan
18   2,  14|      képzelni sem tudtak.~Előttük állt egy háromezer négyszögmérföldnyi
19   2,  15|           Karszékéhez támaszkodva állt mellette Angela grófnő.~
20   2,  16|            s Salista hajadonfővel állt. Huszársüvege két ölnyire
21   2,  18|          hegyével leeresztve, ott állt márványhideg, szenv nélküli
22   2,  19|         Iván a helyzet magaslatán állt.~E szédítő magasból teljesen
23   2,  20|  felkacagott. Evelina megrettenve állt meg gyermeteg szökdécselési
24   2,  22|           Csanta uram, s még neki állt feljebb a panasza. – Ha
25   2,  22|      magának.~És íme, valóban ott állt, amit Spitzhase előre megjósolt.
26   2,  28|       Evelinát hagyta, meglepetve állt meg.~A hölgy háttal volt
27   2,  29|           épületnek csak egy fala állt, arról csüggtek alá a kiszakított
28   2,  29|        Iván gondolatokba mélyedve állt a hulla fölött, és e percben
29   2,  30|    átnyújtá Félixnek.~Abban e sor állt:~„A miniszterek mind leköszöntek.
30   2,  34|         alsóruhában, mezítláb ott állt, odaveté a cifra szandált
31   2,  34|   nekiindult azután, hogy meg sem állt, míg majd valahol el nem
32   2,  39|        szobákat.~Minden bútor úgy állt azokban, ahogy elhagyták.
33   2,  42|        attól a perctől kezdve ott állt a gép mellett, s el nem
34   2,  44|     utóirat következett.~Az ebből állt:~„Küldjön nekem választ
35   2,  44|      alakja most is azon magasban állt, amelyben állt az első pillanattól
36   2,  44|           magasban állt, amelyben állt az első pillanattól fogva.~
37   2,  44|    utazóhintó és egy másik szekér állt meg. Iván akkor már a részvénytárna
38   2,  44|           a szobor, mozdulatlanul állt a névre és a koszorúra szegezve
39   2,  44| sikoltását hallottam, s lángokban állt előttem.~– Megégett! – kiálta
40   2,  44|     lehajolt hozzá, és sokáig úgy állt.~Talán az volt az imádság.~
41   2,  46|         kevéssel ma egy éve előtt állt be a tárnába.~– S érdemesnek
42   2,  46|   nyílását az őrháztól, ahol Iván állt.~Csak a leányok vidám viháncolása
43   2,  46|          egy percig mozdulatlanul állt a szénhalom tetején, bámultan
44   2,  46|    sokaságra.~A másik percben ott állt mellette Iván.~Az öröm őrjöngő
45   2,  46|           mindenki, aki ott körül állt.~A leány lehajtá fejét Ivánnak