Rész,  Fejezet

 1   2,  3 |            napátmérőnyi közelségbe jutott, s meg fogják látni a földlakók,
 2   2,  4 |        tért haza. Először életében jutott eszébe, hogy milyen üres
 3   2,  4 |         lábszárakra tekintett, nem jutott eszébe más, mint az, hogy
 4   2,  4 |       által.~Semmi mondanivaló sem jutott eszébe tovább.~Kifizette
 5   2,  4 |          sokat, de azt, amibe most jutott, nem bírta magának megmagyarázni.~
 6   2,  4 |            tovább üldözték.~Eszébe jutott mindaz, amit ritka inkunábulákból
 7   2,  4 |   szenvedélyük tárgya után. Eszébe jutott a Cenci történet, átkozott
 8   2,  4 |            Hahaha!~Nevetett. Odáig jutott.~Vagy pedig úgy tenni vele,
 9   2,  5 |     férhessen oda.~Ivánnak sohasem jutott még eszébe, hogy e kulcsnak
10   2,  7 |            jótékony úr! Csak akkor jutott eszébe, hogy meg is kellene
11   2,  7 |     nálánál többre becsült, mégsem jutott ez az irigyelt kincs, hogy
12   2,  8 |       egyszer csak eltörött; nekem jutott a nagyobbik fele. A menyasszony
13   2,  8 |            bizony az.~Most még egy jutott eszébe a grófnőnek. Belenyúlt
14   2,  9 |  Tisztelendő úrnak csak az ajtónál jutott eszébe, hogy hisz az ajtónak
15   2,  9 |        gyóntatót!” Hanem erről más jutott eszébe. Ad vocem gyóntató!~–
16   2,  10|    küszöböt, mondja meg ön, hogyan jutott idáig? Istennek, embernek
17   2,  10|         voltak; egyetlen vadásznak jutott eszébe, szegletbe szorultan,
18   2,  11|             A grófnőnek csak akkor jutott eszébe, hogy hiszen egyetlenegy
19   2,  11|        ötlött holt kutyáról eszébe jutott a még meglevő eleven. Hát
20   2,  13|            elnevette magát.~Eszébe jutott, hogy ezen végződött a diskurzus.~
21   2,  14|     Valószínűleg egyidőre zátonyra jutott, s míg onnan újra kiszabadította
22   2,  15|     feleséget keresett, de sohasem jutott el a negociált konzorcium
23   2,  15|          első emeletig. Ott meg az jutott eszébe, hogy ő bemegy Theudelinda
24   2,  15|            nem tudja megítélni, mi jutott neki, a hazai tudósnak kegyadományul
25   2,  19|           öltözve. Még csak az sem jutott eszébe, hogy egy szál virágot
26   2,  22|        azután a szomszédnak eszébe jutott azt megkérni. Fizetni nem
27   2,  22|           istentelenségnek nyomára jutott, ha mindent el nem követne,
28   2,  23|          midőn ilyen nagy uraságra jutott, nem feledte el az irántuk
29   2,  23|     részvényre hat forint osztalék jutott, ami két hónapra a befizetett
30   2,  24|         megfordított népszerűségre jutott szó: „Reichsrath” sehol
31   2,  24|   illusztrált élclapok martalékába jutott. Repülő szavak indíttattak
32   2,  29|        megnépesült a világ. Eszébe jutott mindenféle a múltból.~Emlékező
33   2,  29|           Segítségre, emberek!~Nem jutott most már eszébe, hogy „cudar
34   2,  29| igazgatósági épületbe sietett. Nem jutott eszébe, hogy fogadást tett
35   2,  29|        odabenn rekedtek!~És nem az jutott neki eszébe, hogy: „Itt
36   2,  29|   sötétségébe eltemetve!” Hanem az jutott eszébe: „Mennyit kell szenvedniök
37   2,  33|        Tibald herceg bírói zár alá jutott, s hogy ő Tibald herceg
38   2,  34|             Kaulman teljes sikerre jutott vele.~A herceg nem fog a
39   2,  35|      Párját keresi.~Evelinának nem jutott az eszébe, hogy Kaulman
40   2,  36|           tegnapi balsiker.~Hogyan jutott ki a színház csarnokából
41   2,  36|       népár közé kijutott, s akkor jutott eszébe, hogy elbámuljon
42   2,  36|            A herceg gondnokság alá jutott. A férj elszökött, s agyonütötte
43   2,  42|        Folyt a pezsgő. Hogy miként jutott a Bondavölgyi korcsmáros
44   2,  43|           ezernyi ezer koldusbotra jutott embernek visszaadta elejtett