Rész,  Fejezet

 1   1,  1 |         földkéreg hasadékaiból, az azt mondja: „Az én nevemet ne kérdd!
 2   2,  5 |                s így szólt:~– Már most mondja meg ön, uram, hol van ennek
 3   2,  7 |            szegény kis nyomorékot. Azt mondja, miért nem megy koldulni.
 4   2,  9 |                Ad vocem gyóntató!~– De mondja meg nekem a grófnő, hogy
 5   2,  10|            Mielőtt átlépné e küszöböt, mondja meg ön, hogyan jutott idáig?
 6   2,  10|               mert fázik.~– Egyedül?~– Mondja ön szívében: „Ha Isten velem,
 7   2,  11| legszükségesebbek összemálházása. Csak mondja meg a grófnő, hogy mit és
 8   2,  14|         Meghaljon-e a föld?~A föld azt mondja: „Nem! Én élni fogok az
 9   2,  15|                eresztette, míg meg nem mondja neki, hol lehet erről többet
10   2,  15|             felolvasott. No, kérem, ne mondja rá azt, hogy az egész felolvasás
11   2,  15|            szivarra akar gyújtani, azt mondja a szemközt jövőnek. „Kérek,
12   2,  15|              koponyáját annak, aki azt mondja, hogy ő nem tudós. S addig
13   2,  15|            Ödön gróf nagy sebten s azt mondja Ivánnak:~– Dobd le a kártyád
14   2,  15|              kérte a prédikátort, hogy mondja ki e szót: „abrenunció”.
15   2,  16|             nekünk hibáinkat szemünkbe mondja, az nekünk jóltevőnk, s
16   2,  16|            filozóf nézeteitől, aki azt mondja: „Nekem senkim sincs, akiért
17   2,  17|           herceget megnyerni. Lixi azt mondja, hogy az most legkönnyebb
18   2,  17|           erény lakik, mint a história mondja, s Júlia késsel hadonáz
19   2,  17|         tökéletes igaza van, mikor azt mondja, hogy nem ereszt; és én
20   2,  19|             húgod fel fog kelni és azt mondja rá: „Akkor ketten megyünk!”~„
21   2,  19|                együtt futni, senki nem mondja neki: „Állj ki, hiszen elpusztulsz!”
22   2,  20|             iránt barátságot érez, azt mondja meg nekem őszintén, hogy
23   2,  22|            énnekem valaki a börzén azt mondja: adok önnek ultimóban ezer
24   2,  22|                kevesebbel is.~– Óh, ne mondja az úr! – ellenkezék az alkuvó
25   2,  23|              kedves barátja, Félix azt mondja, hogy ő itt a szomszéd uradalom
26   2,  23|               nagy uraság lehet ez!” – mondja magában a bámészkodó tömeg,
27   2,  25|              komoly nekifohászkodással mondja el kicirkalmazott szónoklatát,
28   2,  27|                egész házsor eladó. Azt mondja, hogy felmegy Bécsbe, és
29   2,  32|                azt ön maga írja fel.~– Mondja ön tollam alá, kinek írjam
30   2,  34|                fel többé…~– Igen, csak mondja el ön – szólt Evelina finom
31   2,  35|               hozzá legközelebb?~Kinek mondja el leghamarább, hogy boldog,
32   2,  35|                 hát ne haragudjék rám! Mondja már, hogy üljek le.~Márpedig
33   2,  37|               maga helyébe viszi, csak mondja meg, hogy hová, és hogy
34   2,  37|              kuruttyol a vízben, s azt mondja: „Vak, vak, vak!”~Csanta
35   2,  37|               s ha kérdik, kinek szól, mondja azt, hogy a vén Csanta meghalt!~
36   2,  39|            nyerni nem lehet. Annak azt mondja a szerencse: „Elmégy előlem
37   2,  40|              hátha nem lesz? Hátha azt mondja nekünk: „Mit akarjátok megakadályozni –
38   2,  41|            becsületedet?”, s ha az azt mondja „Nem eladó!”, hát „Ha nem
39   2,  41|              ki ellenesével. Senki sem mondja, hogy veszekedtek; csak
40   2,  41|             kőszénkalmár mindössze azt mondja, hogy „Nem vehető tekintetbe”.
41   2,  44|                itt van ez a másik, azt mondja: „Most már én is senki vagyok.
42   2,  44|              szemeit, hogy büszkén azt mondja: „Nem kell semmi!”, s azután