Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |               el a leányt! Bánom is én! Magam vagyok az egész famíliám!
 2   2,  4 |             Többé ily arcodat ne lássam magam előtt.”~És azzal, mint a
 3   2,  5 |               hogy nekem mi jó, mint én magam.~– Nincs igazad, Péter!
 4   2,  5 |           mosolynak jelent meg arcán.~– Magam is gondoltam arra. Talán
 5   2,  6 |                sem a tárna nem oka, sem magam. Hanem egyedül az a körülmény,
 6   2,  6 |             tenni. Amiből természetesen magam is hasznot akarok húzni.~–
 7   2,  6 |            társulatnak a részvényeibe a magam pénzét is beleverjem, már
 8   2,  6 |         csalódás. Én értem és ismerem a magam iparvállalata szűk feladatait
 9   2,  7 |              adtam, azt megtartom. Én a magam kocsiján járok itten. Elviszlek
10   2,  8 | ellenállhatlanul hívott, hogy menjek le magam is oda, ahol ezek a hangok
11   2,  8 |                 A ruhatárba van eltéve, magam akasztottam fel, és pacsulit
12   2,  9 |               éneket?~– Akkor leszállok magam a kriptába a szentelt vízzel,
13   2,  9 |                egyházi személy, mint én magam. Nekem nélkülözhetlen asszisztensem
14   2,  9 |               be rózsám, gyere be, csak magam vagyok idebe. Két cigánylegény
15   2,  9 |              cigánylegény hegedül, csak magam járom egyedül!” S a dal
16   2,  9 |   szenteltvíztartóval, s ha elkiáltanám magam: „Apage satanas!” – elűzném
17   2,  9 |               Apage satanas!” – elűzném magam elől a pokol minden légióit.~
18   2,  10|                hogy mindent tárva fogok magam előtt találni. Hogy neszt
19   2,  10|              annak a gúnyját hívjam fel magam ellen?~– Grófnő, ön életének
20   2,  11|                   Lemegyek, és kinyitom magam a kaput.~– Az ebek nem ismerik
21   2,  13|           láttam, sem nem hallottam még magam se soha. Tudományt poézissal
22   2,  15|            elviselem a karambolt, amire magam adtam az „aufsitzer”-t.~–
23   2,  15|              hogy olyan jól tudja, mint magam, hogy én is voltam egyszer
24   2,  15|               barátom, mágnes lovag, én magam sem tudom, hogyan kell egy
25   2,  17|               hallgatnod. Mert hát én a magam muzsikus eszével így fogtam
26   2,  19|              Annyit sem kapott, mint én magam.~– Ah, te mókázol velünk!~–
27   2,  19|                 a halina szűrposztónak, magam is megteszem, hogy felfolyamodom
28   2,  19|                  Háztartása?~– Amennyit magam el tudok látni.~– Ismerősei,
29   2,  22|         akasztanak, majd felakasztom én magam magamat. Csak azon gondolkozom,
30   2,  22|              nem kell írás; elég, ha én magam bejegyeztem a könyvembe.
31   2,  22|              Menjen vissza! Hazatalálok magam is.~S elkergette magától
32   2,  25|             hozzátette a végén: „Hiszen magam is a Bonda-völgy szülötte
33   2,  25|             kérdésre?~– Nem egészen. De magam is keresek a művészetemmel.
34   2,  29|             találtam is! Majd megteszem magam.~A mérnök vállat vont. Nem
35   2,  29|                   Nem húzunk sorsot. Én magam megyek. Ti mind családapák
36   2,  29|                a tömlőt nem húzom többé magam után, akkor vonjátok vissza
37   2,  32|               ember, apát úr! Erre én a magam eszétől rá nem jöttem volna.
38   2,  34|                Én köszönöm! Nem kérem a magam részét.~– Azt pedig nehéz
39   2,  35|           üvegpoharat használok, melyet magam vettem tizenöt sous-ért,
40   2,  36|                 Ha senkim nincs, legyek magam magamnak!”~Feltette magában,