Rész,  Fejezet

 1   2,  22|          hívták.~Délután elhozta Spitzhase Csanta uramnak a leszámítolási
 2   2,  22|      adott neki egy ötforintost.~Spitzhase nagyon hálálkodott, s nem
 3   2,  22| ötforintos helyett egyforintost.~Spitzhase azt is megköszönte, és kezet
 4   2,  22|         neki egy ötvenforintost.~Spitzhase most már mind a két kezét
 5   2,  22|     embernek a feje szédül bele.~Spitzhase mint járatos ember vezette
 6   2,  22|          hátára! Ki kell dobni!”~Spitzhase csak alig bírta kiszabadítani
 7   2,  22|           szólt neheztelő hangon Spitzhase uram. – Mintha a börzére
 8   2,  22|          szabad jeleznem – szólt Spitzhase körültekintgetve –, hogy
 9   2,  22|           valóban ott állt, amit Spitzhase előre megjósolt. Az ezüst
10   2,  22| szürcsölte, mikor már jött hozzá Spitzhase. Ragyogott az arca a diadaltól.~–
11   2,  22|         volna!~– Nohát! Itt van, Spitzhase, még egy ötvenes. Legyen
12   2,  22|          eladjuk a részvényeket.~Spitzhase minden ujját sorba csókolta
13   2,  22|      csak arra kérem – esedezett Spitzhase –, el ne áruljon Kaulman
14   2,  26|      fekete szemért! Jó barátom!~Spitzhase volt a jegyző a bizottmányban.~
15   2,  37|       magát, hogy akármit beszél Spitzhase uram, itt az idő, amidőn
16   2,  37|      Spitzhasénak: „Mi baj van?”~Spitzhase távirata keresztezte az
17   2,  37|       akármi áron, csak adja el.~Spitzhase azután visszafelelt neki,
18   2,  41|         három kísérő között volt Spitzhase úr.~Erre szükség volt ott
19   2,  42|        érteni.~A nyolcadik napon Spitzhase úr nem állhatta tovább türelemmel.~–
20   2,  42|          belőlünk! – tréfálkozék Spitzhase úr.~– Tessék csak elvárni
21   2,  42|      néha járnunk…~– Tűz között!~Spitzhase úr kezdte bánni, hogy idejött,
22   2,  42|         másik sisak van a fején.~Spitzhase úr sehogy sem érezte jól
23   2,  42|        sötétben leszünk! – mondá Spitzhase Ivánnak.~– Mindjárt kapunk
24   2,  42|         nyakába akasztotta neki.~Spitzhase úgy érzé, mintha az a csőtekercs,
25   2,  42| kaucsukcső lassan tekergőzött le Spitzhase válláról.~És aközben egyre
26   2,  42|            Nem látok! – hangzott Spitzhase szava.~– Csak jöjj utánam
27   2,  42|         Hajnalodik a föld alatt.~Spitzhase panaszkodott, hogy nehéz
28   2,  42|      vakmerő pokollátogatók elé.~Spitzhase elrémülten támaszkodott
29   2,  42|          azzal vonta őt magával.~Spitzhase kénytelen volt őt követni.~
30   2,  42|         a tárna öltözőszobájáig.~Spitzhase csak lerogyott a földre,
31   2,  42|        fejéről az üvegsisakokat, Spitzhase fuldokolva tátogatott levegő
32   2,  42|        gyapotkendőkkel.~A jámbor Spitzhase csak akkor kezdett életre
33   2,  42|        tetszett önnek oda alant?~Spitzhase nem volt fejtetőre esett
34   2,  42|  folytatni a munkát.~      ~Hogy Spitzhase úr mily lelkesüléssel írta
35   2,  42|        pezsgő által felhevülve s Spitzhase úr exorbitáns dicsekedései
36   2,  42|          az utat a pokolba, amit Spitzhase úr megtett Ivánnal. Mindjárt
37   2,  42|             Teringettét! – mondá Spitzhase úr. – Nem fog ez a tréfa
38   2,  42|         van oltva a tűz? – kérdé Spitzhase.~– Minden bizonnyal!~– S
39   2,  42|     kötött szénsavanyt találtam. Spitzhase úr ámultan kérdezé:~– De