Rész, Fejezet
1 2, 4 | azt többre becsülöd, mint engem, aki úr vagyok?~A leány
2 2, 5 | emberi hatalom nem bánt engem azért. Tudják felőlem elegen!
3 2, 5 | hozzájárulhatlan. De bevágom az utadat. Engem nem csalsz meg többé. Megállj
4 2, 6 | foganatosítására, amely engem idehozott. Mert azt talán
5 2, 6 | tótul azt, hogy „szeretsz-e engem?”~– Vigyázz vele – szólt
6 2, 7 | Most a Péternek el kellene engem venni. Aztán a Péter ki
7 2, 7 | azt bántja, annyi, mintha engem bántana. Inkább üssön engem. „
8 2, 7 | engem bántana. Inkább üssön engem. „Téged is megverlek – kiáltá
9 2, 7 | nem verte. Azért itthagyni engem! Megszökni egy úrral!~Iván
10 2, 9 | ős-hölgyrokonaimmal találkozom, kik engem ismernek, megszólítanak,
11 2, 10| ez elbeszélést.~– Hiszen engem tessék kinevetni; hanem
12 2, 10| amikben megjelenésre ön engem kényszerít, számomra csak
13 2, 10| gúny, megaláztatás terem. Engem az új nemzedék nem ismer,
14 2, 10| színezni.~– Ön megértett engem! Ez a menedék egyúttal önnek
15 2, 11| hogy a grófnőt meglopták.~– Engem?~– Ne rettenjen meg! Nem
16 2, 12| csodálkozva rázta fejét.~– Te engem meg akarsz ajándékozni?~–
17 2, 12| papírfoszlányokat. – Ismerj meg engem valahára! Én nem koldulóbarát
18 2, 15| s ami azokat viszi, visz engem is: a szenvedély! Én szeretem
19 2, 16| beszélsz. Mert az, amint engem elhagyott, rögtön ment le
20 2, 16| pisztolyát. „Az ördög vigyen el engem – kiálta –, ha ezzel az
21 2, 17| nyomoréktól tudtam meg, ki engem igen szeret, s mindennap
22 2, 19| szemben, amellyel a grófnő engem elhalmoz. Önnek nem felelhetem
23 2, 19| volt a kegy, mellyel ön engem ittmaradásra hívott fel;
24 2, 20| kis hímzett tárcával ön engem nagyon gazdaggá tett. Én
25 2, 22| azokat el kell adni. Ért maga engem? No hát! Hiszen most már
26 2, 25| bántanod a szegény Jánoskámat. Engem is megvertél. Jól van, erről
27 2, 27| neki, hogy akárkit mást, de engem soha el ne fogadjon.~Te
28 2, 27| első helyen említenem. Önök engem taníttattak, kiműveltettek.
29 2, 28| a palotában ön az úr, az engem önnek rabjává tesz. Én nem
30 2, 31| affiche-jein.~– Hát hallott már engem?~– Mind a két helyen. A
31 2, 31| maga nagy bolond! Hogy engem megkapott tizenkét frankért!
32 2, 31| nagy bolond! Hát miért tart engem apácafejedelemnőnek?~– Nem
33 2, 32| ön most mondott, azzal ön engem száműzött cellámba. Jól
34 2, 33| bolondulok e nő után. S e nő engem ki nem állhat. S én annak
35 2, 33| Megeskette e hölgyet, hogy engem soha el nem fogad. Szegény
36 2, 36| gondolja meg, mi vár önre, ha engem elutasít magától? Önnek
37 2, 39| gyermeknek lenni!~Isten engem!…~
38 2, 46| uram! Ön nem emelhet föl engem magához! – szólt a leány
39 2, 46| Szólj! Fogsz-e szeretni engem?~A leány szemei homályosultak.
|