Rész, Fejezet
1 2, 6 | Egy Bonda-völgyi vasút! – kiálta fel Iván elbámulva. – Tán
2 2, 6 | Teringettét! Milyen hang! – kiálta fel a bankár. – Ha Párizsban
3 2, 7 | szemek beszédét.~– Ejh ni! – kiálta Félix. – A Cendrillon és
4 2, 7 | haját.~– Hát te fickó! – kiálta rá Félix – miért vered ezt
5 2, 7 | békának még tejbe burgonyát? – kiálta Péter. – Moslékot neki,
6 2, 9 | sekrestyés.~– A sekrestyés! – kiálta fel a grófnő. – Egy férfi!
7 2, 9 | rejtek alatt volt.~– Ah! – kiálta fel a pap az eléje tárt
8 2, 10| állva, ahol most van! – kiálta rá a grófnő parancsoló hangon. –
9 2, 10| erőszakoskodásával, és magánkívül kiálta. – De hova meneküljek hát,
10 2, 15| Hah! Ich bin erkannt! – kiálta fel bonhomiával a kapitány
11 2, 15| Ah, a mágnes lovagba! – kiálta hitetlenül az őrgróf.~–
12 2, 15| baloldalon van.~– Eleibe! – kiálta merészen Angela grófnő,
13 2, 16| Ah, ez ostobaság volt! – kiálta haraggal Angela.~– Tudom,
14 2, 16| Ez hazugság!”~– Ah! – kiálta fel Angela, s minden idegén
15 2, 16| kellett lőniök.~– Háromszor! – kiálta fel a grófnő.~– Azt hittük,
16 2, 16| ördög vigyen el engem – kiálta –, ha ezzel az emberrel
17 2, 16| Erre ő egész indulattal kiálta fel: „S ha maga az ördög
18 2, 17| egy varangyíkos békának? – kiálta fel elszörnyedve a herceg.~–
19 2, 17| szeretett, egyetlen kis öcsém – kiálta Evelina, s odarohant a szörnyeteghez,
20 2, 18| már azokat a kardokat! – kiálta közbe Iván. – Még náthát
21 2, 18| magyarázza meg azt.~– Tovább! – kiálta Salista. – Semmi vér!~S
22 2, 29| szomszéd tárna felrobbant! – kiálta a kétségbeesés ordításával
23 2, 32| hangversenyébe.~– Óh, akár tízet! – kiálta Evelina örömmel.~– De a
24 2, 32| kínzó óriással, s elszántan kiálta fel:~– Nem szólhatok azzal
25 2, 33| végrehajtatja.~– De uram! – kiálta fel Kaulman, igazi ijedelemmel
26 2, 36| meglepetés és ijedelem dühével kiálta rá:~– Uram, mit keres ön
27 2, 36| helyéből, s kitiltó mozdulattal kiálta Waldemárnak;~– Ha bútoraimat
28 2, 36| Még van egy menedékem! – kiálta keserűen a delnő. – Akihez
29 2, 40| Ezt kell áttörnünk! – kiálta Iván, s kezébe ragadá a
30 2, 40| Iván a felfedező örömével kiálta:~– Hallod ezt? A befelé
31 2, 40| csendes.~– Megtaláltuk! – kiálta Iván, reszketve a diadaltól. –
32 2, 42| itt az alagút bejárata? – kiálta az egyik.~– Hol itt az alagút
33 2, 42| itt az alagút bejárata? – kiálta a másik.~Azt pedig, amit
34 2, 44| állt előttem.~– Megégett! – kiálta fel Iván összecsapott kezeit
35 2, 44| volna?~– Senki közel? – kiálta föl a delnő. – Hát ki az
36 2, 46| szénhalomra.~– Evelina! – kiálta megragadva a leány kezét.~
37 2, 46| nem! Te nőm fogsz lenni! – kiálta hevesen Iván, s keblére
38 2, 46| a világ soha!~– Világ! – kiálta Iván, úrtagadó büszkeséggel
|