Rész,  Fejezet

 1   2,  6 |     vérrel azt felelé rá, hogy:~– Kedves Félix, ha én egy konzorciumnak,
 2   2,  10|         grófnőnek. Hisz ez valami kedves ember!~– Rendelkezzék ön
 3   2,  12|    veregetett a bankár vállára.~– Kedves barátom! Nekem az az egész
 4   2,  12|           annak dicsfényében az ő kedves barátjának felmagasztalt
 5   2,  13|      mindenkiben.~Emánuel gróf, a kedves öreg, ha megfoghatott egy
 6   2,  15|   lefektetünk. De már megbocsáss, kedves barátom, mágnes lovag, én
 7   2,  15|         küldenék – hangzott elé a kedves szemrehányás.~– Királyné
 8   2,  16|          Hátha valakit, aki neked kedves, sértenének meg?~– Olyan
 9   2,  16|      valaki beszélni, hogy milyen kedves dolog az, hogy te most Magyarországon
10   2,  16|   szembeállt velem és azt mondá: „Kedves barátom! Ami ezután következik,
11   2,  17|       mely levél ezen kezdődött: „Kedves jó apám!”~A levél naiv természetes
12   2,  17|          professzor. Látnád csak, kedves papa, milyen szörnyű komoly
13   2,  17|   mondanék el.~Várj csak, kérlek, kedves jó papa, majd mindjárt rátérek
14   2,  17|          mármost itt vagyunk hát, kedves apám, amiért ezt a hosszú
15   2,  17|        fel a dolgot: „Hohó! Az én kedves apámnak van egy kőszénüzlete
16   2,  17|           akar lerakni. Ezt az én kedves apámnak talán jó lesz megtudni.
17   2,  17|     cseppenkint beadott méreggel „kedves apjának”.~Az első kép volt
18   2,  17|    örömeket szerzett Ivánnak az ő kedves kis fia ezekkel a képekkel!~
19   2,  17|         művész Ivánnak:~„Ez az én kedves Kaulman patrónusom egy tizenhárompróbás
20   2,  17| elszörnyedve a herceg.~– Ez az én kedves, szeretett, egyetlen kis
21   2,  18|           találta kiszalasztani – Kedves Salista! Hátha az talál
22   2,  19|       mélyen meghajtotta magát.~– Kedves emlék lesz nálam a kegy,
23   2,  20|     kezével Angela a hercegnek, a kedves ákombákom, mit első írásgyakorlatul
24   2,  20|       összevissza csókolni.~– Óh, kedves, óh, édes öregapa!~A herceg
25   2,  20|       önnek hálálni. Isten önnel, kedves Evelina!~      ~Néhány nap
26   2,  22|        ércvegybe.~Derék, élelmes, kedves faj volt az a görög. Ők
27   2,  22| szerencsét? Mi jó hordja itten?~– Kedves urambátyám! (Így szokta
28   2,  22|           tagnak aláírni.~– Hjaj, kedves öcsém! Az sok pénz.~– Fizetésről
29   2,  22|        szó, csak aláírásról.~– De kedves öcsém, azért, ha kisvárosi
30   2,  22|      szobájában.~– Tessék leülni, kedves lelkem, uramöcsém! Hát mi
31   2,  22|          adtam írást.~– Adott ám, kedves uramöcsém, nekem arról írást,
32   2,  23|          követett el, amikor az ő kedves barátja által idehozott
33   2,  23|      tudta volna, hogy amint az ő kedves barátja, Félix azt mondja,
34   2,  24|         sorban helyet foglaltak a kedves vendégek kikönyökölve a
35   2,  26|         instáns-fél előtt.~– Nos, kedves? Hát kivívtam a bondavári
36   2,  28|         magával, s ottfelejtette. Kedves pálcája volt. Ezt is Evelinától
37   2,  37|           leült levelet írni az ő kedves uraöccsének Párizsba, kinek