Rész,  Fejezet

 1   2,  10|         amit az apát elmondott.~– Önt a botrány kínzó emléke száműzte
 2   2,  10|          foglalja el helyét, mely önt ott megilleti.~A grófnő
 3   2,  11|      kaput.~– Az ebek nem ismerik önt, és szét fogják tépni. Erős
 4   2,  11|    különösen ily korai órákban.~– Önt bizonyosan elfogadja. Engedje
 5   2,  11|       akarok vele beszélni. Kérem önt, értekezzék vele helyettem.~–
 6   2,  13|        Nem mulaszthattam el, hogy önt meg ne látogassam, amíg
 7   2,  13|        hogy hosszabb ideig fogjuk önt bírni a fővárosunkban –
 8   2,  13|        sem lesz. Nem eresztjük el önt olyan könnyen. Úgy tudom,
 9   2,  13|       érdekes fog lenni.~– Szabad önt kérnem, hogy eziránt a grófnő
10   2,  13|         sem méla, sem zavarult.~– Önt ritkán látni Pesten! – szólt
11   2,  13|   missziók”?~– Hiszem.~– Akkor én önt szeretem.~Azzal másfelé
12   2,  15|           ez önnek nagyatyja, aki önt imádja. Egy szava önnek
13   2,  19|            Én igazán örülök, hogy önt sértetlenül láthatom – szólt
14   2,  19|       kezét megszorítva-, hogy én önt őszintén nagyra becsülöm,
15   2,  20| születésnapjára! Az ég tartsa meg önt sokáig!~Annyi igazság vagy
16   2,  20|         ki fogom eszközölni, hogy önt az operaházhoz rendes tagnak
17   2,  25|          el ön magas látogatóját. Önt már most nem féltem őexcellenciájától,
18   2,  27|        volt. Ön is az volt, uram. Önt kellett volna első helyen
19   2,  27|       férj tartozom. Én elkísérem önt Párizsba. Átköltözöm ottani
20   2,  28|          sajnálja ön? Én feloldom önt az alól. Maradjon itt!~–
21   2,  28|     mentől hamarább megszabadítom önt kellemetlen társaságomtól –
22   2,  31|        Amíg az operában megkaptam önt tizenkét frankért, a templomajtóból
23   2,  32|        jöttem önhöz, mely érdekli önt, önnek a férjét s – nem
24   2,  33|          második napon sem bántom önt, de nem is segítem elő.
25   2,  33|        Gyalázatához? Hát ki hítta önt abba a vásárba, ahol gyalázatot
26   2,  34|         olyan nagy ellensége? Aki önt meg akarja buktatni?~– Óh,
27   2,  34|          arcára.~– Figyelmeztetem önt, asszonyom, hogy Franciaországban
28   2,  34|           Én pedig figyelmeztetem önt, uram, hogy Franciaországban
29   2,  35|         jött, hát én kerestem fel önt. Nos, mint mond? Ugye rosszul
30   2,  36|       fizet meg nekem azért, hogy önt valahova viszem?”~Egy csepp
31   2,  36|          Én nagyobb úrnővé teszem önt, mint volt eddig, s adok
32   2,  44|        lenni. Önnel együtt lakni. Önt soha el nem hagyni. Ezt
33   2,  44|            Nem ismertem volna meg önt soha! Nem történt volna
34   2,  46|      halok,… akkor szeretni fogom önt örökké; de én tudom,… hogy
35   2,  46|         nem halok, szeretni fogom önt örökké”, aléltan, élettelen,