Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |      miért jött ide, s mit akart mondani. Megállt egy helyben, s
 2   2,  4 |      abból. A férfi azt fogja rá mondani: „Közönséges nő!” – s elvesz
 3   2,  4 |           minden ember azt fogja mondani, hogy én önnek szeretője
 4   2,  4 |           még egyet akarok neked mondani.~A leány ránézett és hallgatott.~–
 5   2,  5 | megrázása mutatá, hogy mit akart mondani, fenevadi mordulás mellett.~
 6   2,  6 |       nem hallgattad végig, amit mondani akarok. Hiszen nem csupán
 7   2,  7 |         Akkor ön talán meg tudná mondani az én kis öcsémről, hogy
 8   2,  10|   hatalommal szemben is meg meri mondani az igazat. Ezért nagy respektussal
 9   2,  10|       pénzviszonyok közt fel nem mondani. Mennyi rendes jövedelme
10   2,  11|           hogy nekem azt találja mondani, hogy én csak a grófnőnek
11   2,  12|          állani, akkor azt fogom mondani: „Most tartsd válladat,
12   2,  13|        vele.~Iván szerette volna mondani, hogy ő bizony sem nem jeles,
13   2,  13|       találkozik, azt fogja neki mondani, hogy „Ugyan lieber Johann,
14   2,  15|     Partjain. S ott merészen azt mondani a delej embereinek: „Ime,
15   2,  16|        vagy egymásra lőni. Bókot mondani vagy verekedni.~Ödön gróf
16   2,  16|          mikor Salista azt fogja mondani, hogy: „De ő tudja, hogy
17   2,  16|         Nektek azt kellett volna mondani Salista feleinek, hogy vagy
18   2,  17|        bele.~Hanem hát el fogjuk mondani az indokokat, amikért Iván
19   2,  17|         leckét tartani s szemébe mondani, hogy vannak a magyar főuraknak
20   2,  18|          nem tudtad ezt hamarább mondani? Micsoda ezrednél szolgáltál?~–
21   2,  19|   odalenn a hölgyeknél azt fogja mondani, hogy ő elmegy, szép húgod
22   2,  23|      többet, kitört belőle, amit mondani akart.~– Miért kiáltotta
23   2,  24|           sőt inkább azt akartam mondani, hogy az valami zseniális
24   2,  24|        ember el sem meri azokban mondani azt a közönséges parasztimádságot,
25   2,  25|       híven mindennap meg szokta mondani Tibald hercegnek, ha valakit
26   2,  27|      visszatekint, azt látszanak mondani szikrázó szemei:~„És mindennek
27   2,  29|   kérdően néztek arcára, mit fog mondani.~– Meg kell őket mentenünk! –
28   2,  29|           Nem merte azt senkinek mondani, mert ha közölné gondolatját
29   2,  32|        hármunkat, hogy azt merem mondani: életkérdés, mely ha ellenünkre
30   2,  35|        találkozni.~– Mit akar ön mondani?~Árpád szeleskedő indulattal
31   2,  41|         egymásnak gorombaságokat mondani, minden következmény nélkül.
32   2,  42|        való, hogy amit egymásnak mondani akarunk, azt meghalljuk
33   2,  44|      jöttünk önhöz. Nem szépeket mondani, udvariasságokat kicserélni.
34   2,  46|       sem tudott egyik is felőle mondani. Azután sorba vettük a fiatalokat.