Rész,  Fejezet

 1   1,  1 |              négy szarvával, melyből kettő előre, kettő hátra hajlik,
 2   1,  1 |      szarvával, melyből kettő előre, kettő hátra hajlik, a megatherium
 3   2,  1 |       rikácsolt fel egyszerre mind a kettő, hogy futott vissza saját
 4   2,  2 |               és viszont cserében. A kettő aztán oly álló felleget
 5   2,  4 |       legcsábítóbb Szemiázáz; mind a kettő megkötözve fekszik a Dudáel-puszta
 6   2,  5 |              kétszeres koldus mind a kettő. Elébb a betevő falatról
 7   2,  6 |              Rauné úr fölött. Mind a kettő meggyőződött felőle, hogy
 8   2,  6 |    hasonlítgatva, hanem arról mind a kettő meggyőződött, hogy a másiknak
 9   2,  8 |          zsolozsmáit mondták, s ez a kettő együtt olyan borzasztó volt
10   2,  11|            Ott már füstölgött mind a kettő a nagy igyekezettől.~Iván
11   2,  14|             a szelídülés jele mind a kettő.~Hát az ember?~Embert ne
12   2,  14|            földet, de mindent, ami a kettő közt lakik. Az ember szíve
13   2,  15|             hogy mi különbség volt a kettő között. Ez a különbség végre
14   2,  16|      bizonyos felőle, hogy ha mind a kettő akkora volna, mint egy elefánt,
15   2,  16|  katonaköpeny; rossz céltábla mind a kettő, még inggalléraikat is begyűrtük,
16   2,  17|            bölcs volt, vagy valami a kettő között. Közönséges emberi
17   2,  17|             álmodott – ébren. Mind a kettő azon van, hogy őt megölje,
18   2,  18|        állították a két félt.~Mind a kettő övig le volt vetkőzve. Salista
19   2,  18|      másodikat keresztben.~Itt van a kettő „előre!”~A keresztvágás
20   2,  18|          volt. Ez az utolsó. A másik kettő nem számol semmit. Mondtam,
21   2,  23|              kétségbeesni: a kétszer kettő.~Az megmondta neki, hogy
22   2,  23|           Nem: Bábel tornya.~Kétszer kettő: négy. És örökké csak négy.~
23   2,  23|              és ukázát, hogy kétszer kettő ezentúl öt legyen, ha minden
24   2,  23|           elad; mind, mind a kétszer kettő ellenére. Nincs ennek az
25   2,  29| parasztleányig nincsen semmi; mind a kettő szívtelenség.~S a föld alatt
26   2,  31|             Valóságos gyermek mind a kettő!~Árpád azután kalapját vette,
27   2,  38|            de folyvást lefelé mind a kettő.~Végre az egyik igazgatóság
28   2,  38|            mint a kalapja, és mind a kettő után Ivánnak ez a szava: „
29   2,  39|        kezdett lenni, s valamelyik a kettő közül, amelyik okosabb volt (
30   2,  41|             odarohantak a fejeiket a kettő közé dugni. „Semmi Techtl-Mechtl,
31   2,  42|      helyenként oly sima volt mind a kettő, mint az acéltükör. Rézsút
32   2,  44|          volna. De meg akarta mind a kettő mutatni, hogy milyen rettenetes
33   2,  44|             percig hallgatott mind a kettő.~Azután ismét Theudelinda
34   2,  45|         gyászol?~Elment tehát mind a kettő: az úrhölgy is, a parasztleány