Rész,  Fejezet

 1   2,  3 |            napot a föld alatt töltve, egyet lélegzik az éj szabad párázatából;
 2   2,  3 |               jegyzetei között. Hanem egyet nem lehet tőlük eltagadni,
 3   2,  4 |                  Hallod-e, Evila, még egyet akarok neked mondani.~A
 4   2,  4 |             ahányat, annyifelé dugta. Egyet vízbe dobott, mást elásott,
 5   2,  4 |           férfiököl volt! – úgy ütött egyet a szívére, mintha gonosz
 6   2,  5 |               Este elhatároztuk, hogy egyet magunk közül feláldozunk;
 7   2,  7 |            kiáltá aztán rám –, ha még egyet szólsz!” Azzal elkezdte
 8   2,  8 | faragványcifra, ódon szekrények közül egyet felnyitva, annak szárnyait
 9   2,  9 |         szakállt nem viselnek.~És még egyet tapasztalt: azt, hogy némely
10   2,  10|            plébános úr. Vagy annak is egyet kellene vele érteni. Ez
11   2,  11|       hajigálta a kandallóba; az csak egyet lobbant nagyot hahotázva,
12   2,  12|               módot, de csak egyetlen egyet – szólt Sámuel. – Megesküszöl,
13   2,  12|              volt rá a felelet.~A pap egyet járt alá s fel, azután ajkait
14   2,  15|              elválás előtt még igyunk egyet búcsúzóra! – mondá az őrgróf. –
15   2,  15|               Angela húgom akar veled egyet tácolni a magyar cotillonban.~–
16   2,  15|             elébe vágva a lovasoknak, egyet fordított, s visszafelé
17   2,  17|             matrice-ról. Abból azután egyet kap Tibald herceg, egyet
18   2,  17|              egyet kap Tibald herceg, egyet megtart a nagysám, eggyel
19   2,  18|              Ideje, hogy én is kapjak egyet! Fel sem veszem. Hanem valami
20   2,  19|         Salista „is” kap valamit; sőt egyet egy ellen kockáztatott azon
21   2,  19|               ha egyszer megszerettek egyet, azt nem felejtik el többé
22   2,  20|              meg, amit igazán kértem. Egyet kötök ki magamnak öntől.
23   2,  22|             elégethessék, mert akinél egyet megkapnak, halál fia!~A
24   2,  22|             És ha nem adnék át belőle egyet sem?~– Micsoda? – kiáltá
25   2,  22|               Annálfogva megszólított egyet a „wer will Puntafár”-t
26   2,  22|             Az pedig már szentírás.~– Egyet sem adok el! – szólt markába
27   2,  29|               nekifeszíté a vasrudat, egyet reccsentek a pántok, s a
28   2,  34|              után. Tett ön a számomra egyet félre? – Félix úr csupa
29   2,  34|             Evelina lábaihoz.~Evelina egyet sem vett fel belőlük, s
30   2,  34|                 Miért nem vett fel ön egyet is a tömérdek szép koszorú
31   2,  34|       hajítójáért kellett volna önnek egyet felvennie.~– Úgy? Ön azt
32   2,  37|              adnak száz forintot, aki egyet örökbe fogad közülök keresztyéni
33   2,  38|               a birtokosok annak, aki egyet elfogad a maga nevére.~Szép
34   2,  42| egyszer-egyszer még nagyot rikoltott, egyet villámlott koronás üstöke;