Rész,  Fejezet

 1   2,  2 |            alatti rejtélyes búvár.~Arca még sápadtabb, mint az előbb
 2   2,  4 |       minden haja az alá szorítva. Arca kormos volt a szénportól,
 3   2,  4 |     feltűrve a végzett munka után. Arca most is poros volt a széntől.~
 4   2,  4 |          Termete plasztikai minta, arca tele lélekkel, szemei varázslók,
 5   2,  4 |          cseppet sem lett szebb az arca, hogy az orrán keresztbe
 6   2,  7 |         osztogatott.~A fickónak az arca egészen megérdemelni látszott
 7   2,  7 |           mély homlokránc tövében, arca sápadt volt a dühtől, szétnyílt
 8   2,  8 |   lefejeztetett. Azért nem is volt arca a többiek között, hanem
 9   2,  9 |           a kísérteteket.~A grófnő arca felhevült.~– Én önnel fogok
10   2,  10|        csak a fejét dugta, hogy az arca ne kapjon a korbácsból.
11   2,  11|     észlelhetett látványtól.~Saját arca volt az egy átelleni roppant
12   2,  13|              Ma különösen fehér az arca.”~„Olyan azzal a nagy gyémántdiadémmal
13   2,  13|          nem Pesten lakott.~Angela arca hidegülni kezdett. Most
14   2,  15|           víziója, egy megdicsőült arca, ki elhagyva a földet, őrangyala
15   2,  15|      ünnepi grófnők; Angela grófnő arca ismét hódító és büszke;
16   2,  15|           gyermekei. Angela grófnő arca kigyulladt, szép szemei
17   2,  15|           szemeibe, hanem annak az arca nyugodt maradt.~– Erről
18   2,  15|            féken vezetve.~A grófnő arca kigyulladt, mikor keblére
19   2,  16|            s reggel vánkosát, ahol arca feküdt, igen nedvesnek találta
20   2,  17|          hidegen tekint fel. Egész arca az ég hidegségét látszik
21   2,  17| borzalmával, fél kezével palástját arca elé emelve, mintha a sértő
22   2,  19|       sorba megrázva a kezét.~Iván arca komoly volt és szelíd.~Utoljára
23   2,  19|           világolni kezdtek, egész arca átszellemült, ajkai jártak,
24   2,  19|           Akkor én is megyek! – És arca kigyulladt e szónál.~Iván
25   2,  22|            Spitzhase. Ragyogott az arca a diadaltól.~– Nos? Hát
26   2,  25|          hátrafelé és két vállára; arca oly szép, oly elragadó,
27   2,  25|            az egy csókra!”~A delnő arca oly nyájasan ragyogó volt,
28   2,  29|           munkásainak karjai közé. Arca sápadt, mint aki halállal
29   2,  29|           alak volt, mint a többi. Arca éppen úgy, mint a többinek,
30   2,  34|           Lemondtam róla.~Félix úr arca hosszúra nyúlt egyszerre.~–
31   2,  44|           Egész gyászban volt, még arca is sűrű gyászfályollal beburkolva
32   2,  46|         csavartan engedé láttatni.~Arca poros volt a széntől, s
33   2,  46|      fejére szakadni. Zeusz fénylő arca volt az, melyből egy pillantás
34   2,  46|      karjaiba rogyott élettelenül. Arca néhány perc előtt még olyan