Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |           Először életében jutott eszébe, hogy milyen üres ez a ház.
 2   2,  4 | lábszárakra tekintett, nem jutott eszébe más, mint az, hogy milyen
 3   2,  4 |      Semmi mondanivaló sem jutott eszébe tovább.~Kifizette a leánynak
 4   2,  4 |          démonai tovább üldözték.~Eszébe jutott mindaz, amit ritka
 5   2,  4 |         szenvedélyük tárgya után. Eszébe jutott a Cenci történet,
 6   2,  5 |        Ivánnak sohasem jutott még eszébe, hogy e kulcsnak hasznát
 7   2,  7 |    jótékony úr! Csak akkor jutott eszébe, hogy meg is kellene köszönni
 8   2,  8 |           az.~Most még egy jutott eszébe a grófnőnek. Belenyúlt a
 9   2,  9 |      úrnak csak az ajtónál jutott eszébe, hogy hisz az ajtónak kulcsa
10   2,  9 |            Hanem erről más jutott eszébe. Ad vocem gyóntató!~– De
11   2,  9 |       extravaganciák nem jutnának eszébe. Hanem hát mit csináljon
12   2,  10|         egyetlen vadásznak jutott eszébe, szegletbe szorultan, az
13   2,  10| térdepelni, nem mindig az jutna-e eszébe: az én kegyenceim is ilyen
14   2,  11|       grófnőnek csak akkor jutott eszébe, hogy hiszen egyetlenegy
15   2,  11|      szemébe ötlött holt kutyáról eszébe jutott a még meglevő eleven.
16   2,  13|    Egyszer aztán elnevette magát.~Eszébe jutott, hogy ezen végződött
17   2,  15|         ha semmi sem akar ízleni, eszébe jut a mindenkor kisegítő
18   2,  15|       emeletig. Ott meg az jutott eszébe, hogy ő bemegy Theudelinda
19   2,  17|          van, hát akkor mégiscsak eszébe jut beletekinteni a bankárja
20   2,  19|            Még csak az sem jutott eszébe, hogy egy szál virágot tűzzön
21   2,  22|      Egyszer azután a szomszédnak eszébe jutott azt megkérni. Fizetni
22   2,  25|       játszol?”~Ennél a kétségnél eszébe jutottak Szaffránnak a távol
23   2,  29|        előtt megnépesült a világ. Eszébe jutott mindenféle a múltból.~
24   2,  29|      emberek!~Nem jutott most már eszébe, hogy „cudar a világ”, hogy „
25   2,  29|      épületbe sietett. Nem jutott eszébe, hogy fogadást tett soha
26   2,  29|   rekedtek!~És nem az jutott neki eszébe, hogy: „Itt vagytok most,
27   2,  29|       eltemetve!” Hanem az jutott eszébe: „Mennyit kell szenvedniök
28   2,  35|        érzi szárnyai alatt? Jut-e eszébe, milyen fényes volt kalickája,
29   2,  35|          Evelinának nem jutott az eszébe, hogy Kaulman megszökési
30   2,  36|          kijutott, s akkor jutott eszébe, hogy elbámuljon saját magán.~
31   2,  42|      Mintha egy vulkánnak egyszer eszébe jutna, hogy füttyöt eresszen.
32   2,  42|     vacsorálva.~Ez tud most enni.~Eszébe jut neki e percben, hogy
33   2,  44|       őneki valóban semmi sem jut eszébe, amit a grófnőnek meg kellene