Rész,  Fejezet

 1   1,  1 |       örök lapokon; s a vizsgáló szemei előtt hosszú sorban megelevenül
 2   1,  1 |         hogy közellát; rosszak a szemei, nappal nem tűrheti a fényt,
 3   2,  4 |       minta, arca tele lélekkel, szemei varázslók, hangja érzelemgazdag,
 4   2,  4 |       Mintha az a bűnszomjas arc szemei előtt állna idegen emberként,
 5   2,  6 |         villogó tűzteli sötétkék szemei még az elegáns öltözet fölé
 6   2,  7 |   látszottak meg minden vonásán. Szemei véresek voltak, és haja
 7   2,  8 |  erőtlenek egy könyvet felvágni; szemei éppen oly érzékenyek a világosság
 8   2,  10|       erein, megszűnt reszketni, szemei nem kápráztak, szíve nem
 9   2,  10|      átkozta az Istent!~A grófnő szemei lángoltak e rémlátvány alatt: „
10   2,  11|  sajátságos kifejezéssel nyíltak szemei kerekre. – És mibe? Azt
11   2,  13|        szóra fellángoltak Angela szemei.~– Ugye, ön hisz a gondviselésben?
12   2,  14|       acélfekete, kékes fénnyel, szemei, szemöldei is olyanok. Termete
13   2,  15|   mindent.~Valóban Angela grófnő szemei oly delejező erővel tudtak
14   2,  15|     grófnő arca kigyulladt, szép szemei villámbattériákat ürítettek
15   2,  15|          férj karja bénult, a nő szemei győznek. Annak a nőnek a
16   2,  15|          is képes volnék!~Angela szemei ragyogtak az éjsarki aurora
17   2,  15|   eltakarta a lovasokat a grófnő szemei elől. Ekkor a grófnő is
18   2,  17|         gyémántnak, mint Evelina szemei.~Hozzájárul még az az inger
19   2,  17|         a haböltöny alácsúszott; szemei bűvölőn néznek a veszni
20   2,  19|      felállt Iván beszéde alatt; szemei világolni kezdtek, egész
21   2,  25|        tömte, könnybe lábadtak a szemei, s ajkai körül görcs vonaglott;
22   2,  25|         pirosak, oly hízelkedők, szemei oly epedők; olyan volt hímzett
23   2,  27|       látszanak mondani szikrázó szemei:~„És mindennek a dicsőségnek,
24   2,  29|    azoknak tekintetét. Azok Iván szemei voltak.~Rauné úr elhallgatott
25   2,  33|           Ha azt akarta ön, hogy szemei előtt haljak meg, célt ért.~
26   2,  36|        előkelő és kiállhatatlan. Szemei kedvesek és sértegetők.~
27   2,  36| szemekkel nézett Waldemár herceg szemei közé.~Nagyon szép volt e
28   2,  36|  elmondja? – kérdezé Evelina. És szemei ragyogtak mellette: nem
29   2,  39|     piros mosolygó orcája. Viola szemei. Félénken tesz egy-egy lépést,
30   2,  46|          szeretni engem?~A leány szemei homályosultak. A mennyországot
31   2,  46|        sárga lett, mint a viasz; szemei, az imént oly ragyogók,